Egyik kezét a szekrényre tette pontosan a fejem mellé, nekem pedig már levegőt is nehezemre esett venni. Közölni akartam vele, hogy álljon le, menjen ki a szobámból és ne jöjjön többet hozzám ilyen közel, mert ő a nővérem barátja. Viszont amikor szólásra nyitottam az ajkaimat, egyetlen hang sem jött ki a torkomon. Ezért nagyjából úgy nézhettem ki, mint egy kővé dermedt ember.

– Mielőtt letagadnád, hogy nincsen igazam, most is paradicsom vörös az arcod és ide hallom a szíved heves dobogását – villantotta ki fogait. – Szeretnéd, hogy hozzád érjek, igaz?

– Nem – szólaltam meg végül, de hangom megremegett, ez pedig még elégedettebb mosolyt varázsolt Jimin arcára. – Te Haeun barátja vagy, én pedig ezt tiszteletben tartom. Mi csak haverok vagyunk, szóval nem is értem, hogy mit csinálsz most.

– Én? Nem csinálok semmit. – vonta meg a vállait, viszont továbbra sem mozdult, így még mindig rabságban voltam közte és a szekrényem között. Ja, és még mindig nem volt rajtam a pólóm, hanem szerencsétlenül szorítottam a mellkasomhoz.

Állam alá nyúlt és feljebb emelte a fejemet, hogy ne tudjak kibújni a szemkontaktus alól, ugyanis eddig mindenhova néztem, csak a szemeibe nem. A bőröm egyszerre kezdett égni és bizseregni, amikor hozzám ért, én pedig hiába akartam neki eddig ellenállni, most már egyáltalán nem ment. Egyszerűen olyan volt, mintha minden erőm elhagyott volna, amint megérintett. Gyengéden cirógatni kezdte a bőrt az államnál, viszont utána áttért alsó ajkamhoz.

– Sokkal teltebb ajkaid vannak, mint Haeunnak – jegyezte meg, én pedig még mindig teljesen ledöbbenve álltam és hagytam, hogy azt csináljon, amit csak szeretne. Ajkaim maguktól nyíltak kissé szét és muszáj volt nyeljek egy hatalmasat, mert nem voltam felkészülve arra, hogy... hogy hozzám fog érni.

Jimin hangja most sokkal mélyebb volt, mint általában szokott lenni. Szerintem még egyszer sem hallottam ilyen mély orgánummal beszélni, komolyan mondom, hogy zene volt füleimnek. Viszont az idilli pillanatnak hamar vége lett, mert kopogtak az ajtómon. Jimin gyorsan ellépett tőlem és az ágyamon foglalt helyet, én meg végre magamra húztam a pólót, amit nővérem drágalátos barátja nem engedett ezidáig. Nem érdekelt, hogy néz, mert féltem, hogy valakinek úgy fog tűnni ez az egész, mintha történt volna közöttünk valami.

– Igen? – szólaltam meg végül, de meg kellett köszörüljem torkomat, mert hangomat még most sem nyertem vissza úgy igazán.

– Bocsánat a zavarásért, csak kész a vacsora és gondoltam megkérdezem, hogy éhesek vagytok-e – mosolyodott el anya, mire Jimin azonnal fel is pattant az ágyamról.

– Nagyon éhes vagyok már, szóval elfogadom az ajánlatot – mondta anyának, aki természetesen örült magának. Na, meg amúgy nemleges választ amúgy sem fogadott volna el, szóval akkor is enni kell, ha nem vagy éhes.

– Naeun?

– Mindjárt megyek én is, csak elszaladok gyors mosdóba – erőltettem magamra a világ legbénább és kamubb mosolyát, majd amilyen gyorsan csak tudtam a fürdőbe siettem.

Amint becsuktam magam mögött az ajtót, nekitámaszkodtam és kifújtam egy jó nagy adag levegőt, amit eddig bent kellett tartanom. Muszáj volt hozzáérjek az alsó ajkamhoz, amit pár perce még Jimin cirógatott. Behunytam a szemeimet és beharaptam alsó ajkaimat, mert nagyon közel álltam ahhoz, hogy hangosan felsikítsak. Te jó ég, nem tudom, hogy mi ütött Jiminbe, de teljesen elvarázsolt, főleg amikor a számról tett megjegyzést. Nem tudom, hogy mi miatt kellene jobban rosszul érezni magamat. Azért, mert rohadtul élveztem ezt a kis csipkelődést, vagy azért, mert egyáltalán nem volt bűntudatom miatta. Örültem a fejemnek és ha még egyszer tehettem volna, akkor is megismételtem volna a szobámban történteket, talán még cselekedtem volna is, mert hát most kissé sokkban voltam és teljesen ledermedve álltam egészen addig, amíg anya meg nem zavart minket.

Mielőtt még lementem volna leöblítettem az arcomat hideg vízzel, mert még mindig piros volt. Csodálom, hogy anya nem tett megjegyzést rá, mert sajnos biztos vagyok benne, hogy meglátta. Komolyan mondom, hogy nem tudom hogyan lehetséges ez, de bőröm égni kezdett, amikor hozzám ért és olyan volt, mintha elvesztettem volna az irányítást a testem felől, a vészjelzéseket pedig egyszerűen ignorálta az agyam, ugyanis csak is azzal tudtam törődni, hogy Jimin komolyan flörtölt velem. Ez már nem az első és nem is második alkalom, szóval nem hinném, hogy beképzelem, mert a mai aztán tényleg eléggé rátette az íre a pontot.

Végül lementem anyáékhoz és Jiminhez, mert nem akartam túl feltünő lenni. Rettentően kínosan éreztem magam, igyekeztem az asztalt bámulni és figyelmen kívül hagyni a kérdő tekinteteket. Gondolom csupán tapintatból nem kérdezték meg, hogy minden oké-e velem, mert szerintem még a vak is látta, hogy valami történt és valami bajom van. Jiminről és Haeunról volt szó, Jimin elmesélte a szüleimnek, hogy mi a helyzet most közöttük, mire természetesen anya a nővérem oldalára állt. 

– Nem tudom, hogy Haeun említette-e már, de jövő hétvégén buliba szeretne menni – vágott anya szavába Jimin, aki éppen arról oktatta, hogy egy lánnyal nem illik így viselkedni, ahogyan azt Jimin csinálja. – Naeun is velünk jön és szerintem nálunk alszunk mind a hárman, mert én közelebb lakom. 

– Naeun is? – pislogott nagyokat anya, majd apára sandított, aki vele ellentétben örült annak, hogy végre kimozdulok itthonról. – Értem. 

– Majd én vigyázok a lányokra, meg szerintem elhívom valamelyik haveromat is, hogy ne legyek egyedül kan.

– Kan? – csattant fel anya megint, mire be kellett harapjam alsó ajkamat, ugyanis majdnem hangosan elnevettem magam. Gondolom Jiminnek nem tetszett, hogy anyám kioktatja, ezért úgy gondolta, hogy visszaszól a maga stílusával.

– Ugyan, úgy csinálsz, mintha nem hallottad volna még ezt a szót – szólaltam végül meg, mert kezdtem röhejesnek tartani a kiakadását.

– Hallottam már, csupán Jimin szájából nem szoktam meg – vágott vissza anya, én pedig úgy éreztem, mintha az egyik osztálytársam szólt volna be nekem, mert valami olyat mondtam, ami neki nagyon nem tetszett. 

– Akkor szokd meg, mert ilyen az igazi Jimin. Tudod, aki nem játssza meg magát mások előtt és nem akar megfelelni senkinek sem. – álltam fel az asztaltól, majd amilyen gyorsan csak tudtam, a szobámba menekültem.

Oké, nem tudom, hogy mi ütött belém, de túlságosan jól esett visszaszólni anyának. Azt hiszem, hogy az iránta érzett gyűlölet és harag egy ideje csak gyűlik és gyűlik bennem... Nem akartam megbántani, de valamiért nem díjaztam, hogy sértegetni kezdi Jimint. Azt már megszoktam, hogy mióta felpofozott, úgy viselkedik velem, mintha a kutyája lennék, de azért szerintem Jimin semmit nem tett ellene – amúgy én sem, de az most részletkérdés. 

Nem lepődtem meg, amikor utánam jött Jimin, viszont úgy tettem, mintha észre sem vettem volna, hogy csak úgy szótlanul bejött a szobámba. Ugyanúgy nyomogattam a telefonomat és kiadtam minden dühömet Rinanak üzenetben, mert nem akartam felhívni, ugyanis az idegesség miatt tuti elbőgtem volna magam. Ez sajnos egy nagyon rossz szokásom, ahogy az is, hogyha felidegesítem magam, akkor remegni kezd a hangom és olyan, mintha közel állnék a bőgéshez. Nos, általában az agyfasz és a könnyek mindent egyszerre találnak meg, szóval igyekeztem lenyugtatni magam, mert a végén még Jimin fejét harapnám le, aki igazából semmi rosszat nem tett. 

– Mióta romlott meg ennyire a kapcsolatod anyuddal?

– Mióta felpofozott és konkrétan lehülyézett mindenki előtt – válaszoltam flegmán. – Mióta rohadtul nem érdeklem és levegőnek néz. Mióta nem szól hozzám és... – vettem egy mély levegőt, mert hangom elcsuklott és inkább elhallgattam, ugyanis nem akartam olyat mondani, amit esetleg később megbánnék. – Egy anyának nem így kellene viselkednie a saját lányával. 

– Tudom – ült le az ágyam szélére. – Meg sem próbáltál vele beszélni?

– Még bocsánatot kérni sem volt hajlandó, Jimin – fújtattam. – Inkább neki kellene beszélgetést kezdeményeznie velem, nem nekem vele. 

– Jó, ez igaz, de ha ő nem képes rá, akkor lehet, hogy neked kellene megtenned az első lépést.

Megvontam vállaimat, mert legbelül tudtam, hogy igaza van, még sem akartam beismerni. Makacs voltam, amit természetesen az anyámtól örököltem, ezért is gondolom úgy, hogyha rajtunk múlik, akkor soha a büdös életben nem fogunk egymáshoz szólni többé, mert ő azt várja, hogy én kezdeményezzek, én pedig azt, hogy ő. 

– Megölelhetlek? – kérdeztem, mert jelen pillanatban mindent megadtam volna egy jó meleg ölelésért, amit általában a nővéremtől kapok meg. Most viszont ő nincs itthon, anya offos, apa meg gondolom most anyának tart hegyi beszédet, így nem maradt más, mint Jimin. – Mármint ha nem szeretnéd, akkor nem kell, csak... – motyogtam, de ekkor Jimin egy határozott mozdulattal odahúzott magához és szorosan átölelt. 

– Nem kell mindig magyarázkodnod – jegyezte meg, mire eleresztettem egy apró mosolyt és úgy simultam a karjai közé, mint egy kisbaba. 

A mai nap kész katasztrófa volt kettőnkre nézve, ugyanis túl közel és kellemetlen helyzetbe kerültünk, amiről gondolom soha többet nem ejtünk szót. Egy pillanatra az is eszembe jutott, hogy esetleg megcsókol, főleg miután tett egy apró megjegyzést az ajkaimra. De nem, ez nem történt meg, mert a nővérem pasija és őt szereti! Ez az ölelés is csak egy ártatlan, nyugtató ölelés, hiába cirógatja a hátamat a lehető legóvatosabban. Behunytam a szemeimet és átadtam magam a gyengéd és meghitt pillanatnak, mert sikerült fél perc alatt lenyugtatnia és elérnie azt, hogy csak is az illatára, illetve védelmező karjaira koncentráljak. 

– Köszönöm – suttogtam, bár ha rákérdezett volna, hogy mégis mit, akkor nyilván nem tudtam volna neki normális választ adni, de ez most csak úgy ki akart jönni. 

– Ugyan – válaszolta, majd eltolt magától és eleresztett egy pimasz mosolyt, miután játékosan megpöckölte az orromat. – Most pedig ne legyél többet morci, mert meg foglak csikizni.

– Nem is vagyok csikis.

– Tudom, hogy az vagy, Haeun említette már – villantotta ki fogait és hirtelen a hasamhoz nyúlt, mire olyan gyorsan pattantam arrébb, hogy esélye sem volt hozzám érni, bár ahogy láttam nem is szeretett volna, csupán tesztelte az igazamat. – Aha, szóval nem vagy az, mi? – forgatta meg a szemeit.

– Jó, lehet, hogy néhol az vagyok – vontam meg a vállaimat.

Ekkor nyílt a szobám ajtaja és Haeun jelent meg, akinek összeszaladtak a szemöldökei és kérdőn nézett hol Jiminre, hol pedig rám, hiszen kissé félreérthető helyzetben talált minket. Megköszörültem a torkomat és hálát adtam az égnek, amiért nem két perccel hamarabb jött be, mert akkor szemtanúja lehetett volna az elhúzódó ölelkezésünknek. 

– Sziasztok – szólalt meg végül a nővérem. 

– Hali – intettem neki, majd zavartan beletúrtam a hajamba.

– Szia – kelt fel az ágyról Jimin, majd nővéremhez lépett és nyomott egy puszit az ajkaira. Az ajkaira, amik Jimin elmondása szerint sokkal vékonyabbak, mint az enyémek. – Lemaradtál egy jó kis anyja-lánya szóváltásról. Én vigasztaltam Haeunt, apud meg anyudat.

– Mert? – pillantottam azonnal rám nővérem, mire megvontam a vállaimat és zoknimmal kezdtem szórakozni.

– Nem lényeg – vonta meg a vállait a fiú. Gondolom nem akarta elmondani neki, hogy anya kioktatta Haeunnal kapcsolatban, mert akkor szerintem még nővérem is összeveszett volna vele. – Naeunt megvigasztaltam, aztán már nagyon várja a bulit!

– Ja, nagyon – forgattam meg a szemeimet, ugyanis még mindig semmi kedvem nem volt hozzá. 

Nem akartam harmadik kerék lenni, hiába állították azt, hogy nem zavarom őket egyáltalán. Attól én még úgy érzem és nem akarom, hogy egész este szorongjak, illetve egyedül legyek, amíg ők enyelegnek. Ki kellene találjam, hogy mégis hogyan kellene megússzam ezt a bulit, mert van egy rossz előérzetem ezzel kapcsolatban, amit nem tudok hova tenni.