A délutánom nagy részét a terveimnek megfelelően sorozatozással töltöttem anélkül, hogy hozzáértem volna az iskolatáskámhoz, amit hanyagul a szobám végébe hajítottam, amikor megérkeztem. Lee Minhonak sikerült elfeledtetnie velem azt, hogy a mellettem lévő szobában Jimin és Haeun kettesben vannak, a hangok alapján pedig egyértelművé vált, hogy nem csak beszélgetnek. Este hat körül megéheztem, szóval elhatároztam, hogy megvacsorázom, utána pedig befoglalom a fürdőt, mert szükségét éreztem egy forró fürdőnek, ami teljesen ellazít majd.

Halkan dudorászva vettem elő a vajat a szalámit és paprikát a hűtőből, mert valamiért a hideg kaját kívántam meg, semmi kedvem nem volt zacskós levest enni. Éppen a vajaztam a kenyeret, amikor megjelent Jimin a konyhában, viszont arra egyáltalán nem voltam felkészülve, hogy mindössze csak a farmerja lesz rajta, felsőteste fedetlen lesz. Nyeltem egy hatalmasat, amikor tekintetem akaratlanul is izmos hasára tévedt és igyekeztem úgy csinálni, mintha nem tulajdonítanék neki nagyobb hangsúlyt, miközben belül megpusztultam.

- Nekem is csinálsz? - lépett oda mellém, majd összefonta mellkasa előtt a kezeit és nekitámaszkodva a konyhapultnak figyelte, amint kenem a kenyeret.

- Csinálj magadnak - válaszoltam, de még ekkor sem voltam hajlandó ránézni, mert elképzelhető, hogy nem bírnám tovább tartani a poker facet.

- De lusta vagyok - sóhajtott fel, mire megforgattam a szemeimet.

- Akkor kérd meg a drágalátos nővéremet, hogy csináljon neked - pillantottam fel rá összeráncolt szemöldökökkel.

- Szerinted ő nem lusta? Még ide sem akart lejönni, ezért küldött le engem valami kajáért. - sóhajtott fel drámaian, mire közöltem vele, hogy így járt és tovább kentem teljesen nyugodtan a kenyeremet.

Annak egyébként nagyon örültem, hogy már egészen azóta közvetlen velem, hogy először találkoztunk. Rengeteg képet láttam róla, mielőtt még bemutattak volna minket egymásnak, mert Haeun halálosan szerelmes volt belé egészen az első közös órájuk óta. Tartottam tőle, hogy olyan, mint a fiúk többsége, csak szexelni akar és megcsalja a csajokat, de szerencsére kellemeset kellett, csalódjak benne, mert látszólag nagyon is érdekli, hogy mi van a nővéremmel, szereti őt, törődik vele, ugyanakkor viccelődik is vele. Remélem egyszer majd nekem is sikerült ilyen pasival megismerkedjek, esetleg összejöjjek, mert kevés ilyen fiú van mostanság. Mondjuk Jimin szinte mindig piszkál, szórakozik rajtam és kinevet. Eddig még nem jöttem rá arra, hogy ezt csak azért csinálja, mert kedvel és bír, vagy mert nem vagyok szimpatikus neki és örömét leli abban, ha mondjuk zavarba hoz, esetleg valami sértőt mondd.

- Hát, akkor kénytelen leszek a te kajádat megenni - vonta meg a vállait és mielőtt bármit csinálhattam volna, elvette a tányéromról a megkent kenyeret és beleharapott.

Eltátottam a számat, mert nem gondoltam volna, hogy lesz ennyire szemét, viszont egy nagyot tévedtem, mert nem elég, hogy beleharapott a vacsorámba, még élvezte is. Hatalmas vigyor terült el az arcán a megdöbbent reakcióm láttán, de nem zavartatta magát, rápakolt pár szalámit a szendvicsre és tovább evett előttem. Be akartam szólni neki, viszont ekkor jelent meg a nővérem és hálát adtam az égnek, hogy nem arra jött be, hogy a barátját elküldöm melegebb éghajlatra, amiért megint szórakozik velem.

- Mi a baj? - pillantott rám a nővérem, mire Jimin felé böktem a fejemmel.

- Megeszi a vacsorámat - morogtam és a fekete hajúra pillantottam, aki még mindig rettenetesen jól érezte magát.

- Nem volt hajlandó nekem kaját csinálni, szóval csak feltaláltam magam - mondta teli szájjal Jimin.

- Naeun nem a cselédünk, hanem a húgom, szóval ne csicskáztasd - állt a pártomra a nővérem, én pedig egy hálás mosollyal tudattam vele, hogy jól esett.

- Hát, ő legalább csinált nekem kaját, nem úgy mint egyesek - köszörülte meg a torkát, majd bekapta az utolsó falatot is. - De amúgy fonom volt - pillantott rám, mire vettem egy mély levegőt és megforgattam a szemeimet.

- Ne legyél ilyen lusta dög, mert megverlek - mondta neki a nővérem és a hatás kedvéért még a mutató ujját is a magasba emelte.

- Ó, most aztán nagyon megijedtem - lépett oda Haeunhoz Jimin, derekánál fogva közelebb húzta magához és nyomott egy puszit a szájára. - Innentől megígérem, hogy kedves leszek a húgicádhoz, mit szólsz?

- Úgysem leszel az, szóval teljesen mindegy - forgattam meg a szemeimet, mire nővérem elnevette magát.

- Nem tudom eldönteni, hogy örülnöm kellene-e annak, hogy ennyire kijöttök egymással vagy inkább nem - szólalt meg, Jimin és én pedig egyszerre vágtuk rá, hogy nem is vagyunk jóban. - Hát, persze - sóhajtott fel Haeun.

Ezután gyorsan lefoglaltam a megkent kenyerem megmaradt felét, mielőtt még Jimin azt is benyúlta volna előlem és miközben nővéremék nyálcserét végeztek, addig én ettem. Nem igazán esett jól, pedig szándékosan a plafont bámultam. Megkértem már őket többször is, hogy ne előttem csinálják ezt, ha pedig egy ideig figyeltek is erre, hamar kiment a fejükből. Nem zavart, mert örültem nekik, de attól még bennem volt az az érzés, hogy én vajon mikor fogom végre átélni a rózsaszín felhőt, amibe ezek ketten már egy ideje belecsöppentek.

Jimin nem sokáig maradt ezután, mert családi kajára kellett mennie, amire a nővéremet valamilyen csoda folytán nem hívták meg, pedig amúgy a két család nagyon jól kijön egymással és teljes mértékben támogatják őket, talán túlságosan is. Szóval végre kettesben fogjuk tölteni az estét Haeunnal, ami legutoljára szerintem két hete lehetett. Amilyen gyorsan csak tudtam lefürödtem és búcsút intettem a forró fürdőnek, amit beterveztem, mert minden időmet a nővéremnek akartam szentelni, hiába van holnap suli. Megbeszéltük, hogy csajos estét tartunk, mert Jimin előtt nagyjából naponta ez történt, mióta viszont sülve-főve együtt vannak, szinte sosincs rám úgy igazán ideje.

- Hoztam fel csipszet - vágódtam le Haeun hatalmas ágyára, miután már mindketten pizsamában voltunk.

- Király - vette ki azonnal a kezemből az egyiket és azonnal fel is bontotta azt, hogy ehessen, mert ugye Jimin nem csinált neki kaját, ő meg lusta volt hozzá, így semmit sem evett. - Na, és? Mizu van?

- Hát, nem sok - vontam meg a vállaimat. - Holnap két dogát is írok, de az egyikből nincsen füzetem, a másikból meg szimplán nem szoktam jegyzetelni, szóval úgy érzem, hogy mindkettő nagyon jól fog sikerülni.

- Még mindig nem akarsz majd továbbtanulni gimi után? - kérdezte, mire bólintottam egy hatalmasat. - Én is megbántam, hogy nem szakgimibe mentem, hanem rendesbe, mert így sajnos nem volt más választásom. De neked jó, mert kapsz szakmát, ha sikerül az érettségi és egy évet is maradhatsz.

- Igen, addig még van majdnem három évem, szóval annyi idő alatt majd csak kitalálom, hogy mi akarok lenni - bontottam ki a másik csipszet és nővéremmel párhuzamban enni kezdtem. - Annyit tudok, hogy nem akarok igazgatóhelyettes és esküvőszervező lenni, mert akkor annyit leszek itthon, mint anyáék.

- Nyugi, anya reggel érkezik, apa pedig majd csak este, de ettől függetlenül este már együtt fogunk vacsizni - mondta Haeun, mire eleresztettem egy szomorú mosolyt.

- Már ha te nem lépsz el Jiminnel.

- Nem fogok - vágta rá azonnal, én viszont összeráncoltam a szemöldökeimet, mert lehetetlennek tartottam, hogy esetleg holnap ne találkozzanak. - Megbeszéltük, hogy innentől kezdve nem leszünk ennyit együtt, mert nem akarunk egymásra unni - magyarázta, miközben egy tenyérnyi csipszet tömött a szájába. - Szóval holnap elviszlek suliba és érted is megyek, utána pedig segítünk anyának vacsit csinálni, azután pedig filmezünk közösen. Mit szólsz?

- Az igazán jó lenne - villantottam ki fogaimat, hiszen az sem mostanában volt, hogy mi négyen együtt ültünk asztalhoz, arról pedig nem is beszélve, hogy mikor néztünk utoljára közösen filmet. - Rossz, hogy szinte minden nap egyedül vagyok itthon. Ha te Jiminnel vagy, anyáék dolgoznak, Rina pedig nem ér rá, akkor sosem tudok magammal mit kezdeni és eléggé magányosnak érzem magam. Persze megértem, hogy nem én vagyok a világ közepe, de azért jól esne, ha mondjuk kevesebbet lennék egyedül.

- Igyekszem innentől többet veled lenni, mert nem akarom, hogy magányos legyél. Ezért is nem mentem ma el Jiminnel a családi kajára. Nem akartalak megint egyedül hagyni, amúgy sem szeretem, ha egész éjszaka csak te vagy itthon. Szóval, tényleg sajnálom, Naeun, hogy az utóbbi időben többet voltam Jiminnel, mint veled. - mondta, nekem pedig annyira jól estek szavai, hogy nyelnem kellett egyet, nehogy bekönnyezzek.

- Semmi baj - válaszoltam végül, miután hosszú percekig csak emésztgettem a hallottakat és vagy hatezerszer megfogalmaztam magamban azt, hogy mennyire szeretem a nővéremet.

- Na, de mizu a pasikkal? Nincs senki aki tetszene? - kérdezte, mire még a vér is megfagyott az ereimbe. Kínosan elmosolyodtam, de szerencsére annyira nem hagyta el a lelkem a testem, hogy teljesen lefagyjak, ezért csak megráztam a fejemet, jelezve neki, hogy nem. - Senki sem?

- Nem igazán - mondtam, bár a szívem dobogását még a füleimben is éreztem. Alapjáraton utáltam hazudni, Haeunnak meg főképp, mert szerintem jobban ismert, mint én saját magamat. - Ha csak Lee Minho nem számít annak - vontam meg a vállaimat, mire elnevette magát, én pedig csatlakoztam hozzá, hogy ne tűnjön fel neki az előbbi füllentésem.

- Pedig én tudnék neked valakit - villantotta ki a fogait, nekem viszont fogalmam sem volt róla, hogy mégis kiről beszélhet. Mondjuk tuti, hogy nem a saját pasijáról, szóval ez már most bukta.

- Kicsodát? - kérdeztem, de Haeun nem volt hajlandó elárulni, hogy kire gondolt az előbb. - De akkor minek hoztad feeeel? Tudod, hogy utálom, ha belekezdesz valamibe és nem fejezed be! - nyafogtam, mire elnevette magát és megvonta a vállait.

- Majd elmegyünk közösen bulizni és összehozlak titeket.

- De honnan tudod, hogy nekem be fog jönni? - ráncoltam össze a szemöldökeimet, de nővérem csak annyit válaszolt, hogy ismer eléggé ahhoz, hogy tudja, be fog jönni nekem a srác.

Ezután nem hagyott nyugodni az, hogy nem árulta el nekem a srác nevét és magamban az összes olyan fiút számba vettem, aki esetleg tetszett az évek alatt, de egyszerűen nem sikerült rájöjjek arra, hogy kit akar beszervezni nekem. Az a baj, hogy tudom milyen vagyok és száz százalék, hogy nem fog bejönni nekem, mert jelenleg Jiminen kívül egyetlen fiú sem jön be. De ezt senki nem tudhatja meg, mert kitörne a harmadik világháború és apácazárdába küldenének, mielőtt még bármi történhetne közöttünk. Mármint úgysem fog, de mielőtt mondjuk részegen rámásznék, vagy valami ilyesmi.