Ébresztő hangja, trágár szavak a koránkelésre, nyújtózás, s már éberen is sétálgat egy kis pohár víz ért.

Konyhájába álldogálva issza reggeli frissítőjét, mely most kivételesen nem a koffein bomba volt. Hátát a pultnak dönti, kezét pedig csak lengén helyezi a konyhai pultra, mely fehér, márványos mintázatban pompázott.

A kis üveg tartalmát elkortyolgatva, gondolkodott a fiatal férfi, mit is egyen, azonban ötletét elvetve tette le a márványpultra üres, tartalmatlan poharát.

Visszaindult barlangjába, 'hol öltözéket keresve magának, felvette, mely keze ügyébe akadt.
A tükör elé lépve végig nézett magán, majd elégedett mosoly után,
indult el munkájába.

Táskáját a kezébe véve lépett ki ajtaján, majd kulcsra zárta azt, s járműjével indult neki útjának. Útja munkájába vezette, melyet nem igazán preferált ezekben a napokban, mégis muszály volt bemennie dolgozni, hisz enélkül nem lenne miből venni élelmet magának, illetve szükséges dolgokat.

Kocsija kormányán dobolva várakozott, hogy pirosló lámpából hírtelen váltson virító, smaragdzöld színné, majd a sor, mely feltartja munkája kezdésében, elindulhasson.

Ideges dobogása alább hagyott, miképp a sor elindult, ezzel nyugtatva a férfit. Az idegesség még így is bennemaradt, azonban már enyhült.

Az autó kijelzőjére pillantott, s a rádióhoz vezette tekintetét, majd zenét keresett, hogy feszültsége még inkább enyhülhessen. Miközben a rádiót kapcsolgatta, az útra figyelt, nehogy a saját hibájából adódóan megsebezzen valakit autójával.

Megtalálva a tökéletes zenét, teljes figyelmét az útra szegezte, majd mikor odaért munkája parkolójához, leparkolt, kiszállt járműjéből, s elindult állásához.

Az épület küszöbét átlépve egy nagy levegőt vett, majd egy aprócska mosolyt erőltetve magára, a portához indult, hogy az iroda kulcsát elkérhesse. A fiatal hölgy egy perc késséssel ugyan, de a kis kulcsot a férfi hatalmas tenyerébe csúsztatta, majd ezek után a fiatal férfi a saját irodájához indult.

Mai teendője egy alkalmazott, pontosan munkatárs felvevése volt. Munkája csupán annyiból állt, hogy a résztvevők közt – kik az új fiú képességeit mérik fel – helyet kaphatott, így ő is felmérhette, ki is lesz új munkatársa.

A lépcsőt megjárva az iroda ajtajához ment, majd a nyílászárót kinyitva, belépett a szobába, melyet most az ablakon átszűrődő fény megvilágította. A férfi, ki az irodai levegőt beszívva, elballagott az asztalához, ahol az aprócska, de nem túl kicsi táskáját letette a szépen elrendezett asztalra, s leült a kényelmes székébe, mely műbőrből készűlt.

Papírjait átnézve, s mindet alaposan átolvasva – száma kevés volt, így hamar végzett – felállt asztaláról, majd elindult a megbeszélt, reggeli időpontban a meghallgatásra.