Mindent beszereztünk, ami kellett a nyársaláshoz és a gyerekek—,mint általában szokásuk—kikönyörögtek maguknak egy kis finomságot is. Nem bírtam ellenállni a boci szemeknek, így ők nyertek. Visszafele az úton a gondolataimban már azt terveztem, hogy megnézem Martint azonnal, hogy jobban van-e.

Leállítottam az autót és már nyíltak is az ajtók, a gyerekek pedig szállingóztak kifele. Már majdnem eltűntek a ház másik oldalánál, amikor rájuk szóltam:

- Julie, David?! És ki fog segíteni bevinni a cuccokat Lorának és nekem? - pillantottam kérdően rájuk.

- Rendben van. - bandukoltak vissza kissé szomorkásan. Egy-egy zacskó pillecukrot adtam nekik. Míg Lora egy egész szatyrot vállat magára én pedig kettő másikat vittem. Azonban még így is vissza kellett mennem egy kört, mivel egy szatyor kint maradt. Miután sikeresen behoztam a megvásárolt termékeket, bepakoltam őket a spejzbe, valamint egyes ételeket kint hagytam, ugyanis a húsokat előre be kell pácolni. Viszont mielőtt bármihez hozzákezdtem volna felmentem a szobánkba, lepakolni a táskám, de főként megnézni, hogy jobban van-e Martin.

Óvatosan nyitottam be az ajtón, hátha aludt, de nem így történt. Az ágyban feküdt a laptopjával az ölében.

- Hali. - csuktam be magam mögött az ajtót, majd sétáltam az ágyhoz, míg nem vettem le tekintetemet róla.

- Szia. Gyorsan végeztetek a bevásárlással. - pillantott rám a képernyőről.

-Igen. Volt egy lista, hogy mit kell vásárolni, szóval egyszerű volt így. - mosolyogtam halványan. - Te hogy vagy?

- Sokkal jobban. Lement a hőemelkedésem és már nem érzek semmit.

- Ezt jó hallani. Na és mit csinálsz? - biccentettem a laptop felé, mely halkan zúgott.

- Csak pár apróbb feladatomat végeztem el és csekkoltam az e-maileket. Végül is nem feledkezhetek meg teljesen a beosztottjaimról sem, akik most nélkülem kénytelenek boldogulni. - húzta büszkélkedő vigyorra száját.

- Milyen kiváltságos lehet nekik, hogy Martin Blue a felettesük. - áradoztam szarkasztikusan.

- Most mit mondjak. Kegyes a sors hozzájuk. - rántott vállat a még mindig büszke mosollyal az arcán. Én csak egyszerűen megforgattam a szemem és megfordultam. - Most hova mész?

- Megyek előkészítem a húsokat estére. Aztán segítek anyáéknak a próbavacsorára berendezni a helyet. - fordultam még vissza, de már kezemmel lenyomtam a kilincset.

- Jó munkát! És igyekszem csatlakozni hozzátok, amint tudok.

- Neked is! - mosolyogtam rá, majd kimentem az ajtón, amit be is csuktam magam mögött.

Lementem a konyhába, ahol a húsok rám vártak a pulton.

- Szia nagymama! - köszöntem neki. Az ebédlőasztalnál ült és az újságot olvasta.

- Szervusz szívem! - emelte le szemüvegét orra hegyére, míg rám pillantott. - Hogy van az urad?

- Jobban sokkal. Még egy kicsit pihen és utána szerintem csatlakozik, majd hozzánk. - mosolyogtam Anne nagyira, aki egy 'ezt örömmel hallom' kijelentés után visszacsúsztatta orrnyergére a szemüvegét, majd olvasta tovább az újságát. - Nagypapa és a többiek merre? - fordultam meg és mostam meg a kezem.

- Nagyapád és Luke bácsikád a nappaliban beszélgetnek és felügyelnek egyúttal a kicsikre. Anyádék elmentem a városba. A férfiak meg azt hiszem a nyársaláshoz készítik elő a helyet.

- Értem. Te hogy hogy nem mentél anyáékkal? - tettem fel az újabb kérdést, miközben a húsokat bontottam ki a csomagolásból és tettem egy tálba. Elővettem egy kést és szeletelni kezdtem őket miután átöblítettem kicsit.

- Majd itthon segítek. Öreg vagyok én már a mászkáláshoz. Könnyen elfáradok. No meg ezekre a vén kujonokra nem lehet hagyni a gyerekeket, mégis csak pasiból vannak. - jegyezte meg, amire hangosan felnevettem.

- Igazad lehet. - mosolyogtam, míg szeleteltem.

- Kicsim, nekem mindig. - húzta ki magát az asztalnál ülve.

Fél óra alatt kész lettem a húsokkal, valamint a zöldségeket is megcsináltam előre és beraktam mindet a hűtőbe.

Emilyék haza értek és utána kezdődhetett is a díszítés. A vacsora témájának megfelelően lett hozva terítő, valamint szalag, amit a falra raktunk fel. Minden nagyon szép lett, de igazán akkor tündököl majd az egész hely, amikor este lesz és csak a lámpások és a gyertyák fognak égni.

A pakolást követően megebédeltünk, majd a nappaliban ültünk le beszélgetni.

- Hihetetlen gyorsan repülnek a napok. Pár nap és itt az esküvő. - ámuldozott Linda, majd kortyolt egyet a kezében lévő csészéből.

- Nem hogy a napok, de még az évek is rohannak. - legyintett nagymama.

- Bizony, bizony. Olyan gyorsan felnőttek. - pillantott anya Emily és felém. - Linda vigyázz mert a tieitek is ilyen hamar felnőnek és már nem lesznek ilyen aranyosak és kicsik. - nevetett egyet testvére felé anya.

- Még van időnk, habár Lora is lassan már gimnáziumot kezd. - simogatta meg lánya fejét Max, majd adott egy puszit a búbjára.

- Ezért kell későn házasodni, hogy tovább tudd élvezni az életet. - mutatta fel mutató ujját Bob nagypapa, mire kitört egy kisebb nevetés mindenkiből.

- Eredj már! - csapta picit vállon nagyi. - Csak utána lesz igazán színes az élet.

- Érme másik fele. - mormolta Luke bácsi, amit csak Martin és én hallottunk meg, mert mellette ültünk. Fel is nevettünk egy kicsit rajta.

- Mindegy ki mit mond a házasság szép dolog. -zárta le anya a kisebb vitát.

- Egyébként nem is említetted. Hova mentek nászútra? - fordultam nővérem felé, aki akkor dőlt vissza James karjába a kanapén.

- Nem említettem volna? Na mindegy. Hawaiit választottuk.

- Mindig is el akartunk menni oda, szóval könnyű döntés volt. - erősítette meg a vőlegény is.

- Szép hely nagyon. Képeket, azért majd ne felejts mutatni! - parancsoltam Emilyre.

- Értettem Sammy! - mosolygott rám.

- Tényleg gyerekek! Mi legyen holnap a program? - nézett körbe rajtunk anya, ötleteket várva.

- Ha semmi komolyabb nincs betervezve miért nem megyünk el pihenni? - vetette fel Emily.

- Mire gondolsz? Mert pihenni itthon is lehet, ha úgy vesszük. - kérdeztem testvéremet.

- Úgy hallottam még nyitva van a héten a fürdőkomplexum. Szauna, medencék, masszázs és minden egyéb. Szerintem mindenki megtalálná, ami kikapcsolja és egy egészen szép lezárás egy nyár végnek. Na mit szóltok? - vonta fel szemöldökét, míg átfuttatta tekintetét mindenkin. - Plusz rám is rám fér egy masszázs az esküvőm előtt.

- Nekem tetszik. Már úgy is sajog a hátam. - támogatta az ötletet Luke bácsikám.

- Strand!!! - kiáltottak fel a gyerekek egyszerre.

- Anya, anya! Menjünk el kérlek! Nagyon légysziii!!! - ugrált anyukája előtt Julie azonnal, amiben követte David is.

- Felőlem rendben van. - bólintott rá Linda.

- Benne vagyok! - csapott a fotel karfájára nagypapa.

Martinra pillantottam, aki rántott egyet a vállán egy mosollyal az arcán.

- Na akkor ezzel eldőlt. A többség szavazott. Holnap megyünk az fürdőbe! - csapta össze a kezét anya. Reggel megyünk, úgy készüljön mindenki. - mondta ki a végszót, ami után a gyerekek ujjongásban törtek ki.

Lassan kezdett sötétedni, valamint néhányan már igazán éhesek voltak, szóval készülődtünk a nyársaláshoz.

- Samira! - szólított meg Martin, miközben kisétáltunk a nappaliból.

- Tessék?

- Tudok neked segíteni valamiben? Jamesék azt mondták neked segítsek inkább ők boldogulnak a fával, annyian vannak. Csinálni akarok valamit, szóval kérlek adj munkát. - tette kezeit vállamra és nézett könyörgően szemeimbe.

- Ha annyira szeretnéd. - kuncogtam. - Gyere! A konyhában a húsokat kell felszúrni a zöldségekkel együtt a pálcára. - biccentettem a konyha ajtaja felé, majd a sarkamban barna hajú férfival megindultam. Elővettem minden felaprózott ételt és kitettem az asztalra.

- Itt vannak a pálcák, amikre fel kell szúrni. - tettem le azokat is az asztalra. - Már csak tálcák kellenek, amikre rakjuk. - fordultam meg és a pult feletti polc ajtaját kinyitottam. Természetesen a legfelsőre voltak rakva, így nem értem el. Szólni akartam Martinnak, de még mielőtt bármit mondtam volna ő közvetlen mögöttem teremt és már nyúlt is értük. Miközben leemelte őket ő teljesen a hátamnak préselődött és ennek köszönhetően hihetetlen erősen éreztem illatát. A kissé édeskés illatát, mely hatására kellemes bizsergés járta át testemet.

- Ezek jók, nem? - nyújtotta át.

- D...de igen. Teljesen. - vettem el tőle, azonban nem mertem arcára nézni, mert saját arcom pirosnak éreztem. Kifújtam egy adag levegőt és összeszedtem magam.

- Na és mindegy hogy szúrom?

- Hát azért legyen egy sorrend, hogy ne csak húst szúrj egymás után. - nevettem aprót, majd közösen neki vágtunk. Mikor elkészültünk velük lefedtük alufóliával mindet és kivittük őket. A tűz már égett és szinte mindenki ott volt már. Mi még visszamentünk felvenni egy melegebb ruhát, majd csatlakoztunk a többiekhez.

~~~

Az ételnek kellett egy kis idő, amíg megsültek, addig pedig iszogattunk. Miután megsültek a húsok mindenki kedvére válogatott és enni kezdett. Minden nagyon finom volt és jól éreztük magunkat. Igazán örültem, hogy végül Martin is részt tudott venni a sütögetésben és teljesen meggyógyult. Az egyik farönkön ültem és elmélkedtem, mikor is közvetlen mellém leült a barna hajú férfi.

- Mit csinálsz itt egy magadban? - nézett rám, majd egyet kortyolt a kezében tartott sörből.

- Csak melegszem a tűz mellett. - dőltem vállára, mely váratlanul érte kissé, mert éreztem izmait összehúzódni egy pillanatra, de ellazította utána magát. - Kellemes így itt lenni. - hunytam le a szemem és szívtam magamba Martin mámorító illatát.

- Szerintem is. - döntötte fejét az enyémre, de még előtte adott egy puszit a hajamba. Egyszerűen nem gondoltam volna sosem, hogy a múlt után mi még leszünk egymáshoz ilyen közel. Eközben viszont rá kellett jönnöm arra is, hogy hiányzott ez az érzés.

~~~~~~~~~~~~~~~

Bocsánat a késői rész miatt és köszönöm a türelmeteket! 🙏🏼☺️ További kellemes hétvégét és igyekszem a következő részt előbb hozni, mint ahogy ezt sikerült most!