Csendben kimentünk a lakásból és indultunk el sétálni. Lora fogta a kezem és Martin és köztem sétált. Kellemes csend honolt közöttünk, melyet egy idő múlva én törtem meg kérdésemmel.

- Tudtál valamennyit pihenni vagy zavartunk?

- Eleget pihentem, egyébként sem voltam annyira fáradt. - vont vállat a sötétbarna hajú. - Meg amúgy is ha most pihennék kihagynék egy ilyen kellemes sétát veletek. - mosolygott rám, majd tekintetét Lorára vezette, aki felpillantott rá. Úgy éreztem, hogy közeledni szeretett volna a kislány felé és meg kell mondjam jó úton haladt. Lora csak akkor tud feloldódni ha látja, hogy az emberek nem közömbösen viszonyulnak hozzá, hanem pozitívan. Ez ad neki erőt, hogy beszéljen. Láttam Lorán, hogy nagyon akart volna kérdezni valamit, azonban mégsem merte.

- Mond...Lora ugye? - kérdezett Martin helyette. A világosbarna hajú felpillantott rá, majd egyszerűen csak bólintott egyet. - Hány éves vagy? - mosolygott folyamatosan közben.

- Ti...tizenhárom. - ejtette ki enyhe pírral arcocskáján, majd a földre pillantott.

- Kész hölgy vagy lassan már. - a kislány újra a sötétbarna hajúra emelte tekintetét, majd félve emelte fel szabad kezecskéjét Martin kezéhez és megfogta azt. Egy pillanat erejéig meglepett volt a férfi, majd gyengéden rászorított kis kezére, mely az ő tenyerében teljesen elveszett. Így sétáltunk tovább a birtokon, míg Martin kíváncsian kérdezősködött a kislánytól, aki egyre oldottabb hangulatban és bátrabban beszélt. Séta közben rengeteget nevettünk és bolondoztunk. Lorán látszott, hogy hihetetlenül jól érezte magát és ez főként Martinnak köszönhető.

Lassan sötétedett és ennek okán döntöttünk, úgy hogy visszamegyünk a házba. Mikor visszaértünk hallottuk, hogy mindenki feléledt és már nyüzsögtek a lakásban, ki a nappaliban, ki pedig a konyhában.

- Elmegyek mosdóba. - jelentette ki Martin rám nézve, majd leguggolt Lora mellé. - Egy élmény volt a séta. Remélem máskor is lesz rá alkalmunk. - mosolygott a kislányra, aki viszonozta mosolyát és hevesen egyetértett azzal, amit mondtak neki. Miután Martin felszaladt az emeletre Lora megrántotta picit az ujjaimat, hogy hajoljak közelebb hozzá.

- Mit szeretnél? - hajoltam le. Ő közelebb hajolt és szinte suttogta a szavakat a fülembe.

- Ő a barátod? - kérdezte ártatlanul, majd elhajolt, hogy a szemembe nézhessen.

- Nem kicsim. Mi nem vagyunk együtt. - simítottam végig karjain és valamiért keserűséget éreztem, amiért nemmel kellett válaszolnom.

- Kár. - biggyesztette le ajkait. - Pedig szép pár lennétek. - jegyezte meg nekem.

- Lora...ne mond ezt. - néztem a kislány szemeibe, amelyekben láttam, hogy nem csak viccnek szánta, hanem komolyan gondolta. - Tudod...régen együtt voltunk, de történt egy s más, ami mindent megváltoztatott és már nem lehetünk emiatt együtt.

- Akkor kívánom, hogy tűnjön el minden, ami miatt nem lehettek együtt. - mondta teljes őszinteséggel hangjában, mely kellemes érzéssel töltött el belülről.

- Kincsem... - öleltem magamhoz szorosan, mikor pedig elengedtem még egy utolsót rámosolyogtam. - Menj játssz a többiekkel, biztos felkeltek már. - biccentettem a fejemmel a nappali felé és miután bólintott egyet, beszaladt az említett helyiségbe.

Pillanatokon belül Martin is visszatért és megállt előttem. Felnéztem kék szemeibe, melyekben nyugodtság lakozott.

- Köszönöm.

- Ugyan mit? - támaszkodott neki a korlátnak, miközben felvonta egyik szemöldökét.

- Lora ma sokat mosolygott és ez neked volt köszönhető. Nem érezte magát feszengve és nem is könyvelt el ijesztőnek. - húztam ajkaim sunyi mosolyra.

- Én ijesztő, kérlek!- legyintetett egyet. - Viccet félretéve, jó volt vele beszélgetni. A korához képest éretten gondolkozik.

- Valóban egy okos lány és nagyon szép is. - mosolyogtam, ahogyan elképzeltem Lorát mosolyogva.

- Emlékeztet valakire. -lépett egy minimálisat közelebb, mire felnéztem újra a szemeibe. Ahogyan lefele nézett árnyék vetült szemére és kék íriszei mély tengerkékek voltak, melyben sok minden rejtve volt. Én pedig szerettem volna kideríteni, hogy mégis mit hordoz magában. - Samira, én...

- Sammy, Martin? Jöttök enni? - kukkantott ki testvérem az ajtón, mire elkaptuk egymásról a tekintetünket. Gyorsan megfordultam és Emilyhez siettem. - Megzavartam valamit? - suttogta a szavakat, hogy csak én halljam.

- Dehogy. - tátogtam vissza neki. - Jössz Martin? - fordultam vissza a barna hajúhoz, aki beletúrt tincseibe és egy mély levegőt engedett ki közben.

- Menjetek előre. Még elintézek egy telefon hívást odakint. Hamarosan csatlakozom. - lépett el mellettünk, majd kiment.

- Szóval mégis megzavartam valamit. - vonogatta szemöldökét a nővérem.

- Emily... - néztem mérgesen rá, mire csak visszadugta fejét a nappaliba. Sóhajtottam egyet és az ajtóra pillantottam, majd bementem a nappaliba.

Nem sokkal később az asztalhoz ültünk, ahova még mindig nem érkezett meg Martin. Épp csak elkezdtük a vacsorát, amikor nyílt az ajtó és beszélgetést nem hallottunk meg. Nem volt tisztán érthető, de amint az ebédlő ajtajához értek meg is láttuk kik voltak. Apa szülei érkeztek meg. Anya azonnal felállt az asztalról.

- Anne! - kiáltott rá nagyira, aki nagy magyarázás közepén járt.

- Oh Elizabeth! - hagyta abba, majd pillantott anyára és széttárta karjait.

- Hogy utaztatok? - engedte el az ölelésből anya. - És hol hagytad Bobot? - pillantott a nő háta mögé, ahol senki sem volt jelen.

- Egész jól. - tette csípőre kezeit. - Bob pedig kint maradt valami fiatal sráccal. Nem tudtam, hogy inast is fogadtatok a mai napra.

- Basszus... - csúszott ki a számon halkan, mire eszembe jutott, hogy Martin az kint volt, így biztosan Bob nagypapával volt. Sietősen felálltam az asztaltól. - Szia nagyi! - adtam egy gyors puszit Anne mamám arcára, majd kisuhantam mellettük az ajtón.

Elfelejtettem említeni Martinnak, hogy milyenek is a nagyszüleim apai ágról. Mondhatni apa teljes ellentétei. Szigorúak és régi módiak. Nem néznék jó szemmel, ha megtudnák, hogy Martin csak a kísérőm. Bármennyire nem szívesen hazudok nekik, muszáj megtennem, különben egész héten mi leszünk a célpontjaik és azt nem akarom. Főleg, hogy most a nővérem esküvője a legfontosabb és semmi más.

A bejárati ajtót hevesen rántottam ki helyéről, ami nagyot zörrent. Szememmel a sötétben két alak után kutattam, akiket meg is találtam nem messze tőlem. Sietős léptekkel haladtam feléjük.

- ... és akkor még nem volt az ám, hogy dönthetsz ki legyen a feleséged, de nem ám. Akit kinéztek a szüleid az kellett. - bökte mellkason Martint, aki egyenesen állva enyhén meglepett arccal hallgatta nagypapámat. - A mai korban már sok mindent megtehet az ember. Igazán...

- Bob nagypapa! - kiáltottam a férfira, aki azonnal abbahagyta a mondandóját és rám nézett, Martinnal együtt. - Örülök, hogy jól vagy! Hogy utaztál? - mosolyogtam az ölelés után.

- Kényelmesebben, mint régen. - ráncolta szemöldökét. - Igazán jó újra látni téged is Samira drágám! Sokat nőttél mióta utoljára láttalak. - nézett végig rajtam.

- Hát én már nem hinném, hogy növök. - nevettem picikét.

- Majd ha gyereket vársz, na akkor igazán nősz. - nevetett egyet, amin mind a ketten meglepődtünk. - Nagyon rendes inasotok van egyébként. Épp az imént meséltem neki, hogy anno én még nem választhattam feleséget. Fess fiatal ember, csak szűk szavú.

- Papa, ő nem inas.

- Akkor meg kicsoda? Huligán? - nézett mérgesen Martinra.

- Nem uram. Én Samira...

- Ő a barátom. - vágtam Martin szavába, még mielőtt kimondta volna az igazságot. Bob nagypapa, végigmérte még egyszer árgus szemekkel a magas sötét hajú férfit, akibe a szavaim után belefagyott a szó. - Gyere menjünk be a többiekhez. Éppen vacsorázunk, terítünk neked is. - sétáltam vele együtt be az oldalán a házba. Közben hátra pillantottam Martinra, aki még mindig értetlenül figyelt engem, gondolom a magyarázatot várta. A házban elengedtem Bob nagypapa kezét és megvártam, míg Martin is bejön. Lerakta közvetlen a fogas mellett a két nagy bőröndöt és hozzám fordult. Egészen közel hajolt, éreztem a bőrömön a meleg levegőt, melyet kifújt.

- Mi volt ez az előbbi Samira? - suttogta fülembe mély hangján a szavakat.

~~~~~~~~~~~~~~~

Sziasztok!

Kissé későn hoztam a folytatását, de a vizsgák közbe szóltak és amíg az új szemeszter nem kezdődik, addig igyekszem több részt is hozni.

További szép napot mindenkinek! 🥰