Samira Jensen szemszöge:

Az ébresztő hangosan riasztott a jobb oldali kiséjjeliszekrényen. Szemeimet azonnal kinyitottam és tapogattam ki kezemmel az asztalon a telefont. Kikapcsoltam a riasztót és visszaraktam a szekrényre. Hátamra feküdtem és egy nagyobb levegő vétel után jólesően fújtam ki a nagy adag levegőt a tüdőmből. Oldalra fordítottam fejem, ahol nyugodtan aludt Martin. Mindig is szerettem az  alvóarcát nézni, mivel ilyenkor nagyon szépen látszódtak az egyébként is hosszú szempillái. Visszagondolva sok minden van Martinon, ami akkor és most is tetszik, sőt ha ideált kéne mondanom talán ő jutna eszembe először. Azonban miért van az, hogy minden férfi elsőre elcsavarja a nő fejét, majd egyszerűen csak átlép rajta. Szemeimet a barna tincsek gazdájáról a csillárra emeltem. Lehunytam egy újabb pillanatra szemeim, hogy erőt merítsek, majd egy kisebb és óvatos lendülettel felkeltem és kimentem a mosdóba.

Martin Blue szemszöge:

Az éjszaka folyamán nehezen hajtottam álomra a fejemet, ugyanis Samirán kattogott az agyam. Bármennyire nem akartam rajta törni a fejem nem sikerült, minden egyes apró mozdulatával és szavával egy szöget ütött az agyamba. Ennyi év és én nem voltam képes túltenni magam rajta. Egészen addig, amíg nem volt a közelemben könnyebben ellenálltam annak a kísértésnek hogy rágondoljak napi többször is, de most hogy belement az egyességünkbe és vele töltöm az elkövetkező egy hetet a közelében ez a kísértés is megnő. Egyszerűen csak fáj, hogy úgy váltunk el ezelőtt, ahogyan nem akartam volna soha sem. Az igazat megvallva és nem is akartam volna elválni tőle ebben az életben, mivel már eldöntöttem, hogy nekem csak ő kell. Viszont közbe szólt az élet, mint általában.

Gondolkozásom közepette végül elnyomott az álom, ám reggel ezt a kellemes pihenést egy beállított ébresztő zavarta meg. Azonban nem nyitottam ki szemem, mivel Samirát ismerve gyorsabban kelt fel nálam és nyomta ki a csörgő telefonját. Inkább csak tettetem tovább az alvást. Egy kis ideig még mellettem feküdt, majd felkelt és a fürdő ajtó csukódásával tudatta velem, hogy kiment a szobából.

- Ahh~ - eresztettem ki egy megkönnyebbült sóhajt ajkaim közül, míg hátamra fordultam és karjaimat a szememre nehezítve kereszteztem. - Megőrjít az illata. - vettem egy újabb levegőt. Nem a semmiért mentem bele Mrs. Jensen ajánlatába, terveim vannak. A legnagyobb reménnyel jöttem ide, azonban a legrosszabbra is felkészítettem magam, ha esetleg megtörténne, de igyekeztem nem elszúrni a dolgokat. Hallottam az ajtó nyitódását és felpillantottam. Egy pillanat erejéig senki nem jött ki rajta, majd a szőkeség kidugta a fejét az ajtón. Azonnal felém emelte tekintetét, de nem vette észre a kezeim alól, hogy szemem nyitva lenne, ugyanis egy a következő pillanatban kijött rajta egy szál fehérneműben.  A szekrényhez ment, ami pár lépésre volt a fürdő ajtótól és kinyitotta azt. Egész végig háttal volt nekem, miközben ruhát választott és nekem eközben kedvezett a helyzet, hogy végig mérhessem. Alakja tökéletesen formálódott, szinte biztos vagyok benne, hogy minden férfi álma, hogy számára tökéletes nőt fogjon ki. Nekem ő képezte ezt a szót: tökéletes.

Csupasz lábain kezdtek a szemeim, amin végig szaladtam egészen fel a fenekéig, amelyben kissé húsos combjai végződtek. Fenekét semmi nem takarta, mivel tanga volt rajta,  így az egész elém tárult. Kezdtem kissé kényelmetlenül érezni magam az alsómban, így nem időztem túl sokat fenekén. Szemeimet azonban nem tudtam megállítani és nem is akartam bevallom magamnak. Dereka keskenyedett, melybe láttam saját kezeimet tökéletesen beleilleni. Hacsak belegondolok, hogy más is foghatta ott, ahol nagyon sokáig csak én tehettem meg, elkap a féltékenység és a harag egyszerre. Tovább vezetve a szemem hátára tévedtem, melyen látszott, hogy edzett az utóbbi időben , ugyanis gyönyörű tartása volt, habár ez minden porcikájára igaz volt, hogy edzett. Haja vállára omlott, melybe legszívesebben beletúrtam volna, míg nyakára hajolok és mélyen beszívom illatát. Visszacsuktam a szemeimet, az utóbbi emlékképpel magam előtt. Hevesen verő szívemet próbáltam lenyugtatni és vágyaimat legyőzni, melyek az előbbi látvány miatt kezdetek a felszínre törni. Letagadhatatlan volt a számomra. Még mindig szeretem Samirát.

Samira szemszöge:

Gyorsan felkaptam magamra a szekrényből kivett bézs rövid nadrágot és egy fekete spagetti pántos felsőt. Hátra pillantottam Martinra, aki még mindig aludt reményeim szerint. Visszasétáltam a fürdőbe, majd megfésülködtem és szabadon hagytam a hajamat. Ezután minimális sminket vittem fel az arcomra. Végezetül pedig fújtam egy kis parfümöt magamra. Az ajtótó kinyitottam, de utána egy pillanatra megijedtem, mivel Martin állt már ott Isten tudja mióta.

- Jesszus, máskor megtennéd, hogy kopogsz. - néztem fel rá, mivel több mint egy fél fejjel magasabb volt nálam.

- Akartam, de te pont akkor nyitottad ki az ajtót. - húzta enyhe mosolyra ajkait, majd vissza. Látszott rajta még az álmosság, haja kócosan fürtökben bomlott mindenfelé, ezzel egy kisgyerekes keretet adva arcának.

- Lent megvárlak, segítek a reggelinél a többieknek. - léptem ki a fürdőből, ezzel pedig egy időben utat engedve neki, hogy bemehessen.

- Mi a mai program? - kérdezett, miután előbbi kijelentésemre csak egy bólintással válaszolt.

- Vendégfogadás. - fintorítottam el arcom, mint a kisgyerekek mikor valami rossz ízű ételt kóstolnak meg első alkalommal. Martin viszont értette a helyzetet, így egy kellemeset nevetett rajtam, majd magára csukta az ajtót. Én is folytattam utam az alsó szintre, ahol már édesanyám és nővérem hangját hallottam, ahogyan az esküvőről beszélgettek.

- Jó reggelt! - köszöntem mindkettőjüknek egyszerre, amire kórusban válaszoltak. A kávéfőzőhöz léptem és bekapcsoltam. Kivettem két bögrét a helyéről és letettem a gép mellé. Megtöltöttem vízzel a kis tartáját és a helyére raktam. Leemeltem a polcról a kávét is és megtöltöttem a gépet, elindítottam és aláraktam az egyik bögrét, majd a gép el kezdte lefőzni.

- Hogy aludtál? - kérdezte testvérem először, majd kortyolt egyet a kávéjából.

- Meglehetősen kellemesen. - nyitottam ki a hűtőt és vettem ki a tejet, amit aztán a pultra tettem. Befejezve minden tevékenységem a pultnak dőltem és rájuk pillantottam. Mindketten sejtelmes mosollyal néztek rám. - Megtennétek kérlek szépen, hogy a legkevésbé sem gondoltok semmire, aminek nincs valósághű alapja? - kértem meg őket, mivel ismerve mindkettőjüket, hogy mennyire szeretnek az én magánéletemmel foglalkozni, pedig szerintem a legkevésbé sem olyan izgalmas, mint ők hiszik.

- Mi nem mondtunk semmit. - vonta meg vállát a nővérem és újabbat kortyolt az italából.

- Nem is kell, mert ismerlek. - fontam keresztbe a karjaimat mellkasom előtt.

- Jaj kincsem, nem akarunk mi rosszat neked. Vedd észre! - állt fel az asztaltól édesanyám és elém lépett, miközben kezeivel megsimogatta a felkarjaimat mindkét oldalon.

- Anya...kérlek. - néztem szemeibe.

- Rendben. Nem szóltam. - emelte fel kezeit védekezően. - Csak azt szeretném, hogy boldog legyél. - mosolygott rám, míg visszaült az asztalhoz és újra a bögre köré fonta ujjait.

- Én az vagyok... - léptem közelebb és guggoltam le mellé. - és ha nem leszek akkor, majd teszek érte, hogy az legyek. - fogtam meg alkarját és szorítottam meg bíztatóan, hogy nem kell aggodalmaskodnia miattam.

- Jó reggelt mindenkinek! - lépett be a konyhába ekkor Martin és minden szem rászegeződött.

- Neked is! - mondta nővérem.

- Egész fittnek nézel ki és energiával telinek. Csak nem kipihented magad? - kuncogott anyu.

- Ami azt illeti igen. Kellemesen aludtam, szerencsémre Samira nem forgolódik sokat. - támaszkodott a pultnak fenekével, míg felém egy diadalmas mosolyt mutatott. Unott tekintetemmel figyeltem fel rá és inkább figyelmen kívül hagytam a mondatát.

- Tessék egy kávé, hátha jobban felpörget annyira, hogy még a zselét is leugrálod a hajadról. - emeltem szemeim fentebb az említett rész felé, mely megint tökéletesen le volt simítva, pedig mennyivel helyesebb, ha nincs. Természetesen a visszaszólásomat nem hagyhattam ki, de ennyit még megengedhetek magamnak.

- Mi bajod van a hajammal? Nem tetszik? - lökte el magát a pulttól és szembe fordult azzal, miközben el kezdte a kávéját ízesíteni.

- Ha már így szóba hoztad: nem. - kevertem el a tejet és a cukrot a kávémba, majd beleittam.

- Ami azt illeti nekem se. - emelte fel kezét a nővérem is a háta mögül.

- Komolyan, már te is Emily? - tárta szét karjait. - Oké nem tudom mi bajotok van a hajstílusommal, de csak mert azt mondjátok, hogy nektek nem tetszik attól még nem fogom megváltoztatni. - simított végig rajta egyet, hogy még ellenőrizte biztos nem bújt ki egy darab tincs se a zselés rabság alól.

- Nem is kell. Mi csak a véleményünket mondtuk el. - rántottam vállat.

- Nem tudom mi bajotok van Martin hajával lányok, szerintem nagyon elegánsan néz ki. - állt fel anya az asztaltól és védte be a sötétbarna hajú férfit. Lerakta a bögréjét a mosogatóba, majd elment. - Utolsó mosogat! - kiáltott vissza még.

- Na látjátok Mrs. Jensennek tetszik. Ti fiatalabb Jensenek nem is értitek mi a szép. - húzta fel orrát sértődötten.

- Dehogynem. - ellenkezett hevesen Emily. - A természetes, na az szép. - mondta ki a véleményét, amivel csak egyet tudtam érteni.

- Ott az igazság. - mutattam szőke hajú testvéremre. Ő is letette közben a bögréjét.

- És akkor mi van azzal, hogy sminkeltek? - szállt vitába velünk Martin.

- Az más tészta. Sminkelni néha kell. - szólaltam fel.

- Na én megyek, mert még dolgom van, de bármit mondasz hugicám én melletted állok. - küldött felém egy puszit még az ajtófélfából.

- Épp ez az a hajbeállításommal is. Azt is kell. - fordult teljes testtel felém.

- De ne mindig. Most példának okáért miért zselézted? - dőltem neki a pultnak oldalasan, hogy közben szembe legyek vele.

- Mert jönnek a vendégek és mert bárhova megyek mindig beállítom. - próbálta védeni az igazát.

- De most felesleges...otthon vagyunk. - mondtam ki nyugodtan a szavakat, majd mikor leesett mit is mondtam kissé zavarba jöttem. - Mármint, amit mondani akartam, hogy... - nem bírtam folytatni, ugyanis Martin jobb tenyerét arcomra simította, melytől belém fojtódott minden szavam. Felnéztem kék íriszeibe, melyek gyönyörűen csillogtak. Ő sem vette le rólam szemeit, ő még eltökéltebben bámult engem. Bőröm, ahol hozzám ért kezével lángolt szinte. Rég nem éreztem ilyen szinten az érintésének hiányát és halkan megjegyezve magamnak, még többet akartam belőle. Lassan közeledtünk egymás felé, miközben folyamatosan figyeltük egymást. A pillanatok szinte hosszú óráknak tűntek, amit egymást nézve töltöttünk hiszen nagyon lassan közeledtünk, ám mielőtt bármi történhetett volna egy kiáltás zökkentette ki mindkettőnket.

- Samira! Megjött Luke bácsikánk! - abban a pillanatban ahogy elhangzottak nővérem szavai, rebbentünk szét Martinnal és pillantottunk félre mindketten. Szívem hevesen dobogott a rémülettől és az izgatottságtól is, amit az előbbi percek okoztak. Átkoztam halkan a nővérem amiért pont most kellett felszólalnia, de talán örültem is neki valahol mélyen.

- Szerintem menjünk. - törte meg a csendet Martin, míg bögréjét lerakta.

- Szerintem is. - tettem a mosogatóba én is a bögrém. - Luke nagybácsi kemény dió, elég szabad szájú és könnyen mondja el az igaz véleményét, szóval tartsd meg a higgadt véred, még ha olyat is mondana. - adtam tippet a kék szeműnek mielőtt kiléptünk volna a házból.

- Nincs olyan, amivel meg tudna sérteni. - csukta be az ajtót, majd nézett előre szemeivel bácsikámat megkeresve.

- Csak nehogy a hajadra tegyen megjegyzést. - fontam keresztbe karjaim, míg gúnyosan Martinra pillantottam.

- Haha... - fintorodott el és újra előre nézett, ahol Emilyt ölelte meg és ami után elengedte őt a vőlegénye következett. Martinnal odasétáltunk mi is köszönni neki.

- Luke bácsikám jó újra látni. Jó színben vagy. - mosolyogtam rá és öleltem meg.

- Samira kedvesem. Ha tudnád a lábam hány színben van, amiért ilyen messzire kellett utaznom. - kezdett morgolódni, miközben megpaskolta kissé a hátam ölelés közben. Felvezette Martinra a tekintetét, miközben tetőtől talpig végig mérte. - Hát fete meg ki vagy? - szegezte neki a kérdést.

- Üdvözlöm uram! Martin Blue vagyok, Samira kísérője. - nyújtotta udvariasan kezét az idősebb férfi felé. Elfogadta és szorosan megrázta.

- Nem is tudtam, hogy van valakid. - nézett vissza rám.

- Ó mi nem vagyunk együtt, szimplán csak kísérőmként jött el. - reagáltam le bácsikám téves feltevéseit, amit egy haragos pillantással díjazott.

- Akkor csak szexeltek? - tette fel rezzenéstelen arccal a kérdését, amitől a nyálamat is félrenyeltem. Nem csak én lepődtem meg, de testvéremnek a vőlegényének, anyámnak és még Martinnak is elkerekedett a szeme.

- T...tessék? - kérdeztem vissza, mint aki rosszul hallotta, de nem így történt.

- Jól hallottál. Hogy eljött veled az három dolog miatt lehet. Első pénz miatt, második csak szexelni akar, vagy a harmadik szeret. - mutatta közben ujjain sorban a számokat és én csak egyre jobban döbbentem le a bácsikám szavain. Köpni-nyelni nem tudtam ezek után, nem még hogy válaszolni.

- Luke nem vagy éhes esetleg. - nevetett anya kínosan egyet, amivel oldani akarta a kissé megfagyott légkört. - Most készültünk épp reggelizni, csatlakozz. - kezdte a ház felé vezetni oldalán.

- Elfogadom a meghívást. Reggeliztem, de mikor volt már az, azóta órákat utaztam. - lépkedett anyával az oldalán tovább a ház felé. Emilyék csak követték őket.

- Samira? - lengette meg előttem kezét Martin, mire kizökkentem fagyos állapotomból. - Megyünk mi is enni? - mutatott a ház felé, amibe már majdnem bementek a többiek.

- Igen persze. - válaszoltam egyszerűen, majd megindultam Martin után. Felemeltem tekintetem az előttem sétáló férfira. Vajon melyik indok miatt van itt?

~~~~~~~~~~~~~~~
Boldog Újévet!🥰🎉

Kinek, hogy tetszik eddig a könyv?☺️