- Mindenki összeszedte magát? - kiáltotta el magát anya.

- Igeeeen~ - halottam a gyerekek egységes válaszát lentről, miközben dübörgéseik hallatszódtak folyamatosan.

- Gyerekek nyugodjatok meg, vagy különben nem jöhettek. - szólt rájuk Linda. Már a család nagy része lent volt és vártak azokra, akiknek még nem sikerült elkészülnie. Közöttük nekem is.

- Ahhj~ nem raktam be. - pakoltam vissza a szekrénybe, amibe a ruháim voltak. Reméltem, hogy valamelyik két ruhadarabom között volt a fürdőruhám, de nem így lett.

- Na mi a helyzet Samira? - kérdezi a szobába belépve Martin, aki a fürdőben átvette a fürdőnadrágját.

- Otthon hagytam. - biggyesztettem le ajkaimat. - Hogy lehetek ilyen szerencsétlen. - csuktam be a szekrényajtót és dőltem neki.

- Na és ha vennénk egyet útközben? Biztos akad bolt, ahol lehet kapni. - mondta ki ötletét Martin, miközben berakta még a hiányzó törülközőt a táskába, majd összecipzározta azt.

- Martin te egy zseni vagy! Hogy ez miért nem jutott eszembe. - csaptam enyhén a homlokomra.

- Látod ketten jó párost alkotunk. - kacsintott rám.

- Igazad lehet. - kuncogtam.

- Sammy, Martin!!! Kész vagytok?! - kiáltott fel tesóm az emeletre.

- Menjünk. - biccentett Martin az ajtó felé, mire bólintottam. Felvettem a táskámat--,amibe már be voltam pakolva--és Martin előtt kimentem az ajtón, aki kiengedett. Amíg viszont elsétáltam előtte a kezét végig húzta a derekamon, amin kissé meglepődtem, de nem szóltam érte.

Pár perc múlva már mindenki autóban ült és útnak indultunk. Mindenkinek más volt a kedvére való, mivel volt, aki úszni akart, a gyerekek játszani, az idősebbek egy termálvízben szerettek volna ücsörögni és Emily egy kis masszázst is szeretett volna. Így a bejáratnál megbeszéltük ki merre lesz és hánykor találkozunk az öltözőknél, amikor is indulunk vissza majd.

- Én még elmegyek fürdőruhát venni, mert otthon hagytam, úgyhogy később majd bemegyek én is. - mondtam a többieknek.

- Én elkísérlek. - mosolygott rám Martin. Szívem hevesen kezdett verni és zavarban éreztem magam, de örültem neki, hogy velem jött.

- Rendben van. De Sammy majd keress meg. - mondta Emily.

- Meg foglak. - mosolyogtam vissza.

- Na akkor indulás befele. - mondta Anne nagyi. A gyerekek ujjongva indultak meg utánuk mindenkivel.  Martin és én az ellenkező irányba indultunk, befele a város felé, mivel a fürdő az a város szélén volt.

- Tudod is hova megyünk?

- Igen, láttam egy boltot a közelben, ahol biztosan találunk majd valamit. - mondtam miközben felnéztem rá. Pár perc alatt ott voltunk a boltban és bementünk.

- Hallod Samira, ez egy női fehérneműs bolt. - mondta a lehető leghalkabban Martin. Ránéztem az arcára és zavarban érezte magát, mert picit piros volt, a viselkedése pedig meglehetősen merev.

- Tudom, de itt biztosan van. - néztem végig az üzleten, majd azonnal meg is találtam a bikinik részlegét. - Ott is van. - fogtam meg a kezét, mert tudtam ha nem teszem, akkor lemaradt volna. - Nyugi velem vagy. Nem tűnsz ki a tömegből.

- Még hogy nem? Feltűnt neked esetleg...talán...hogy én vagyok az egyetlen férfi az üzletben? És mikor beléptünk mindenki rám nézett? - suttogott tovább, mivel az üzletben csak a nők halk susmogása hallatszódott.

- Nem esznek meg nyugi. - nevettem aprót. - Azt hittem magabiztos vagy a nők körül. - vontam fel az egyik szemöldökömet.

- Igen, de ez más. Úgy néznek rám, mintha egy tiltott helyre léptem volna be.

- Csak ti férfiak hiszitek azt. Csak nem megszokott, hogy férfi bejön ide, de te nem vagy egyedül, szóval még inkább nincs mitől félned.

- Ezt miből gondolod? - nézett rám kérdően. Közben megérkeztünk a bikinikhez, így elengedtem a kezét és kutakodni kezdtem a választék között.

- Olyan mintha nekem segítenél választani bikinit.

- Mégis olyan ítélőnek érzem az összes tekintetet. - nézett óvatosan balra, majd jobbra, de tovább nem mert forgolódni.

- Az már csak a képzeleted, ők nem látják a kapcsolatunkat, nem tudják mi van köztünk. - vontam vállat. - Lehet azt hiszik, hogy a férjem vagy, de lehet azt, hogy a meleg barátom. - nevettem picit fel Martin reakcióján, aki lefagyott.

- Mindegy csak siess és válassz valamit. - nézett zavartan kifelé az utcára. Néhány darab kinézése után és válogatás után találtam pár darabot, ami tetszett.

- Szerinted melyik? - mutattam fel kettőt, amelyikek között vacilláltam. Az egyik egy két részes méregzöld színű pántnélküli bikini volt, a másik pedig egy fekete egyberészes, amelyet elöl a hasánál egy vékony részen ért össze, hátul pedig csak a felsőrész pántja volt, így a háta szabad.

- Miért kérdezed? Vedd azt, amelyik neked tetszik. - adta a lehető legpasisabb választ, amit csak tudott.

- Gondoltam megkérdezlek, ha már eljöttél velem, de akkor hagyjuk. - fordultam meg.

- Most hova mész? - lépett utánam.

- A próbafülkébe. Oda is be akarsz velem jönni vagy mi? - kérdeztem durcásan, mivel bosszantott az előző kérdésemre adott válasza.

Pedig csak neked akartam egy kicsit tetszeni, idióta.

- Ha lehetne. - lépett közelebb a függönyhöz, amit el akartam húzni.

- Ülj le a fenekedre itt. Pár perc és kész vagyok. - húztam el a függönyt, majd felpróbáltam mindkettőt. Elgondolkoztam és egy pántnélkülim már volt otthon, így inkább a másikat vettem meg. Egy öt perc múlva kijöttem és Martinra néztem volna, akinek a hűlt helyét találtam. Ijedten néztem körbe, hogy vajon merre lehetett és pár sorral arrébb találtam meg. Könnyű volt, mivel magasabb volt mindenkinél a boltban és kitűnt. Egy idősebb hölggyel és egy körülbelül velünk egyidős nővel állt a csipkés fehérneműk részén. Mérgesen bandukoltam oda hozzájuk, ahogy közeledtem hallottam a beszélgetésüket is, ami arról szólt, hogy Martin szerint melyik a legjobb. Az idős hölgy volt kíváncsi a lánya számára, aki nagyon tette magát a barna hajú előtt.

- Elnézést, de kérjenek meg egy itt dolgozót, aki segít és ne másnak a pasiját kérjék fel erre a célra. - néztem szúrós szemekkel mindkettőjükre, amit a fiatalabb viszonzott is, de nem szóltak semmit, mivel pillanatok alatt el is mentünk onnan kézen fogva. Kifizettem a fürdőruhát és már jöttünk is ki az üzletből.

Felháborodva éreztem magam és dühösnek. Dühös voltam a két nőre, dühös voltam Martinra, de legfőképpen dühös voltam magamra. El sem hiszem, hogy ilyen gyerekesen viselkedtem a féltékenykedésem miatt. Elvégre nem vagyunk együtt már mióta, nincs jogom felette ítélkezni, akkora egy idióta vagyok. Legszívesebben elsüllyednék.

- Samira? - szakította félbe a magamat szapuló gondolataimat Martin.

- I...igen? - lassítottam le a sétában, hogy mellém érjen.

- Mérges vagy? - tett fel egy számomra váratlan kérdést, ugyanis arra számítottam, hogy arra kérdez rá, hogy miért hazudtam idegeneknek a kapcsolatunkról.

- Ne...em.

- Biztosan? - nézett rám, amire bólintottam csak. - Akkor jó. Melyiket vetted végül? - mosolygott rám.

- A feketét, mivel a másik stílusú már van csak másik színben. - néztem rá és kezdtem megnyugodni, miközben kék szemeibe néztem, amelyek nyugodtan tekintettek vissza rám.

- Alig várom, hogy lássam rajtad. - szavai teljesen zavarba hoztak.

- Ugyan már. - nevettem aprót, mely után visszatért a jókedvem is. Martinnak elég egy szava és újra mosolyogni tudok. Képes kirángatni egy olyan kétségbeesett és szomorú állapotomból is, amiből egy magam nehezen másznék ki, de valahogy neki mindig sikerült. Egy szóval, egy mosollyal, de egy pillantással is akár elhitetnie velem, hogy mégsem történt semmi, ami olyan rossz lenne. Mert ez Martin, akibe anno beleszerettem.