Ella szemszöge

"Minden rendben lesz." A suli parkolójában voltunk. Carter próbált megnyugtatni nem sok sikerrel.

"Meg leszek alázva." Motyogtam.

"Gyerünk, El. Itt vagyok veled. Megígérem, hogy nem hagylak egyedül."

"Igen, addig amíg nem lesznek külön óráink." Nem nagyon akartam most bemenni az iskola épületébe. Tudom, hogy Harry valószínűleg mindenkinek elmondta azt ami történt, és amikor bemegyek mind rajtam fognak nevetni.

"Ella, el fogunk késni ha nem jössz." Felsóhajtottam.

"Jövök már, jövök." Kiszálltam a kocsiból kezemben a táskámmal. Carter mellém jött, megfogta a másik kezem és elindultunk a bejárat felé.

Amikor átmentünk a kapun megláttam Harryt a szemem sarkából miközben cigizett, a napszemüveg pedig a fején volt. Gyorsan levettem róla a szemem miközben mentünk tovább. Szerencsére ő nem vett észre minket.

Amikor beléptünk a suliba arra számítottam, hogy mindenki engem fog nézni és gúnyolódni fognak. De nem így történt. Senki nem csinált semmi ilyesmit miközben elhaladtunk mellettük. Először össze voltam zavarodva de eszembe jutott, hogy Harry nem mondott senkinek semmit..még.

Remélem nem is fogja, de az egész az én hibám volt, hogy kicsúszott az a mondat a számból.

Hálás voltam, hogy első órán Carter is ott volt, legalább nem lettem volna egyedül amikor rájönnek a többiek, hogy a suli rosszfiújába estem bele aki körül még másik száz lány is forog, plusz olyanok akik túl félénkek, hogy észrevegyék őket.

*****

Eljött az ebédszünet ami miatt kicsit ideges voltam. Szerencsére a mai nap gyorsan és simán telt el eddig. Szerintem Harry arra vár, hogy egyszerre az egész iskola előtt égessen be.

De ez soha nem történt meg.

Egész ebéd alatt Carterrel voltam. A szokásos asztalunknál ültünk és csak beszélgettünk mint minden egyes nap.

Eddig, ameddig tudtam biztonságban voltam.

Egészen az utolsó órámig.

A tudomány óra Harryvel nem lesz olyan nagyon szórakoztató, és félek mivel ugye mellettem ül. Szerencsére tegnap este sokáig maradtam fent, hogy befejezzem a projektünket így legalább többet nem kell már beszélnem vele. Azt terveztem, hogy órán odacsúsztatom neki benne egy kis üzenettel, így legalább meg tudja nézni és meg tud bizonyosodni arról, hogy rendben van-e.

*****

Eljött az óra de én kicsit korábban mentem be a terembe így nem kell elviselnem Harry tekintetét amikor a helyemre megyek. Csöndben leültem a helyemre és kivettem a könyveimet a táskámból és vártam, hogy elkezdődjön az óra. Nem nagyon használtam sose a szekrényem mert valaki úgyis kinyitná és elvenné a cuccaim.

Hallottam, hogy valaki kihúzta a mellettem lévő széket, hogy leüljön. Nem kellett sokat gondolkodnom ki volt az. Nem néztem rá, de még az irányába se, nem akartam tudni, hogy mit gondol már rólam többé. Biztos azt hiszi, hogy ugyanolyan lány vagyok mint azok akik körülötte vannak és csak azért korrepetálom, hogy a közelében legyek.

Még akkor is ha ez nem igaz, biztos ezt gondolja.

"Rendben, osztály. A mai napot még megadom, hogy befejezzétek a projektet ha nem sikerült, de következő órán odaadjátok nekem és több páros munkát is fogunk csinálni. Most pedig kezdjetek el dolgozni." Mrs. Cline mondta. Kivettem a projektet a táskámból és odacsúsztattam Harrynek mielőtt kimentem a 'mosdóba'. Mrs. Cline kiengedett, én pedig kimentem az ajtón.

Pár perc elteltével amikor mentem vissza az osztályba készen voltam, hogy szembe nézzek Harryvel. A terem felé tartottam amikor megállított valaki hirtelen én pedig nekimentem.

"Bocsánat." Motyogtam.

"Szia, Ella." Felnéztem, hogy lássam ki az és megláttam Jake-et, a focicsapat egyik 'sztárjátékosát' (amerikai foci). Egy egyetemi kabátot viselt amiben úgy nézett ki mint azok a srácok a tvben, de neki egy aranyos személyisége van és látszik rajta, hogy nem csak kihasználja a lányokat. A fő pomponlány kivételével senkivel nem randizott és az a lány is ott hagyta csak azért, hogy khm, Harryvel töltse az estét.

"Öm szia, Jake." Mondtam de inkább kérdésnek hangzott. Középsuli óta nem beszélt velem.

"Örülök, hogy találkoztunk." Mosolygott. "Jössz a pénteki búcsúra?" A kezei a zsebeiben voltak.

"Nem, nem igazán terveztem." Össze voltam zavarodva.

"Nos, akkor eljössz velem?" Kérdezte.

"Öm Jake, tudod, hogy most kihez beszélsz, ugye?"

"Persze." Halványan rám mosolygott.

"Szóval, akkor?" Kérdezte pár másodperces csönd után.

Egy percig elgondolkodtam rajta. "Ez egy átverés? Vannak valahol kamerák? Vagy majd ott akarsz megalázni?" Mondtam egy kis haraggal a hangomban, de teljesen komolyan gondoltam a kérdéseket.

"Nem csinálnék ilyet egy ilyen gyönyörű lánnyal mint te." Megforgattam a szemeimet zavaromban.

"Megyek veled."

"Az jó lesz ha érted megyek hétre? Csak add meg a címed."

"Oh nem kell, tudok sétálni..."

"Ella, fél órára van. És nem fogom hagyni, hogy a randinkon sétálj. Max akkor ha együtt sétálunk." Bólintottam egy apró mosollyal. Legalább nem fogok egész nap Harryn gondolkodni.

"Nos, nekem mennem kell vissza órára. Akkor pénteken látlak." Bólintott.

"Várj! Add meg a telefonszámod!" Elvettük egymást telefonját, beírtuk a számunkat és visszaadtuk egymásnak, de én még gyorsan elküldtem a címem majd mindketten mentünk vissza órára.

Harry szemszöge

Amikor Ella kiment a mosdóba megragadtam az alkalmat, hogy elolvassam a projektet, amit Ella makacsul egyedül fejezett be mert többet már nem is akart rám nézni.

Nem tudok nem rá gondolni. Úgy értem, hogy tudnám megállni? Azt mondta, hogy szeret engem és ezt azután, hogy minden féle szarságot a fejéhez vágtam. Amikor láttam, hogy belül összetörik csak még jobban azt kezdtem el érezni, hogy még jobban akarom őt és ez felbosszant. Annyira más és gyönyörű, leírni se tudom mennyire. Nem 'aludtam' senkivel sem, kivéve azt a szőkét akit egy bárból vettem fel és adta oda Ellának a táskáját. Szörnyen érzem magam ezmiatt, és jobb lett volna ha nem történt volna meg, de ideges voltam és részeg és rossz volt, hogy egyre jobban kezdek beleesni Ellába.

Elhesegettem ezeket a gondolatokat és megnéztem a projektet aminek az elején Ella és az én nevem volt. De az elején más is volt, méghozzá egy kis papír darab. Levettem és megnéztem a projektet ami hibátlanul és tökéletesen nézett ki. Utálom a tudatot, hogy egyedül kellett befejeznie.

Becsuktam a mappát amiben volt a projekt és megnéztem a papírt ami az elején volt. Nem volt hosszú, sőt elég rövid volt, de a szavak amik rajta voltak megöltek belülről.

A jó dolgoknak is egyszer eljön a vége. Még ha ebben nem is volt jó, a viszlátban van. Viszlát, Harry.-Ella

Újra és újra elolvastam majd összehajtottam és a zsebembe csúsztattam.

Nem tudom megadni neki azt amit akar. Nem tudok nem gondolni rá, így elhagyni is képtelen vagyok. Egyszerűen csak nem tudom. Meg kell próbálnom vele beszélni.

Felcsúsztam a székemen és vártam, hogy visszaérjen.

Nagyon sokáig van kint...

Remélem nincs semmi baja.

Bazdmeg. Már megint itt vagyok.

Ella kb. tizenöt perc után ért vissza. Összezavarodottan nézett ki, de csak a fürdőben volt, akkor mitől zavarodhatott össze?

Csöndben leült a helyére míg én bámultam. Ez most furcsán hangzott de a gyönyörűsége elragadó és csodálom, hogy ezt nem veszi észre. Ella nem visel több kiló sminket és hord szűk ruhákat, mint azok a kurvák akikkel voltam. Úgy öltözik ahogy neki tetszik és ez pont így jó. Amikor smink nélkül jött át hozzám sokkal jobban nézett ki mint sminkkel.

Felsóhajtottam, de nem nézett rám. Egy idő után ami csendben telt el elővettem egy papírdarabot és elkezdtem írni:

A viszlát az a szó, amit a legnehezebb kimondani, El.

Odacsúsztattam neki, ő pedig elvette és betette a táskájába.

Ezután csöndben vártuk, hogy kicsöngessenek.