Ella szemszöge

A levegő a torkomban akadt, nem tudtam megmozdulni míg csak őt néztem a szakadó esőben. Ő csak állt ott és engem nézett, várva arra, hogy reagáljak valamit.

Remegő kezekkel nyitottam ki az ablakot és hajoltam ki rajta.

„Harry?" Hangosan akartam mondani és határozottan, de ehelyett ennek az ellenkezője sikerült; épphogy csak megszólaltam remegő hanggal.

„Semmit nem kell mondanod. Csak.. hallgasd." Szó szerint kiabált.

Csöndben figyeltem ahogy a gitárt a mellkasához emeli és két kézzel fogja. Párat pengetett rajta, majd elkezdett rajta játszani.

Ajkai elnyíltak egymástól, majd elkezdett énekelni. Hangja azonnal megbabonázott.

„So your friends' been telling me               /A barátaid azt mondják nekem../
You've been sleeping with my sweater              /Hogy még mindig a pulóveremmel alszol..../
And that you can't stop missing me               /És, hogy még mindig hiányzom neked.../
Bet my friends' been telling you                      /Fogadok, az én barátaim azt mondják neked.../
I'm not doing much better                   /Hogy én sem vagyok jobban.../
'Cause I'm missing half of me                   /Mert hiányzik a másik felem.../
And being here without you                     /És itt lenni nélküled.../
It's like I'm waking up to.."                         /Olyan mintha arra kelnék fel, hogy.../

Csak néztünk egymás szemébe míg az arcomon a könnyek fénysebességgel folytak lefelé.

„Only half a blue sky          /Csak a kék ég fele van meg.../
Kinda there but not quite,            /Valamennyire ott van, de mégsem teljesen.../
I'm walking around with just one shoe           /Csak egy cipőben járkálok.../
I'm a half a heart without you,                /Csak fél szívem van nélküled.../
I'm half a man, at best               /Jobb esetben is csak fél ember vagyok.../
With half an arrow in my chest,              /Fél nyíllal a mellkasomban.../
I miss everything we do             /Hiányzik minden amit együtt csináltunk.../
I'm a half a heart without you.."               /Fél szívem van nélküled.../

Nem vettem le a szemeimet róla amíg énekelt. Nem tudtam, hogy ennyire benne van a zenei világban.

„Forget all we said that night              /Felejts el mindent, amit aznap éjjel mondtunk.../
No, it doesn't even matter                   /Nem, egyáltalán nem számítanak már.../
'Cause we both got split in two          /Mert mindketten összetörtünk.../
If you could spare an hour or so            /Ha ráérnél egy órára vagy akár többre is.../
We'll go for lunch down by the river      /Lemehetnénk ebédelni a folyóhoz.../
We could really talk it through               /Át tudnánk mindent beszélni.../
And being here without you                   /És itt lenni nélküled.../
It's like I'm waking up to.."                   /Olyan mintha arra kelnék fel, hogy.../

Most már szó szerint zokogtam.

„Only half a blue sky              /Csak a kék ég fele van meg.../
Kinda there but not quite,           /Valamennyire ott van, de mégsem teljesen.../
I'm walking around with just one shoe          /Csak egy cipőben járkálok.../
I'm a half a heart without you,            /Fél szívem van nélküled.../
I'm half a man, at best                /Jobb esetben is csak fél ember vagyok.../
With half an arrow in my chest,               /Fél nyíllal a mellkasomban.../
I miss everything we do              /Hiányzik minden amit együtt csináltunk.../
I'm a half a heart without you.."            /Fél szívem van nélküled.../

Teljesen elázott miközben énekelt azon a gyönyörű, rekedtes hangján. Tökéletesen játszott a gitáron, egyetlen egyszer sem rontott el egy hangot se.

„Half a heart without you              /Fél szívem van nélküled.../
I'm a half a heart without you            /Csak fél szívem van nélküled.../

Though I try to get you out of my head              /Igaz, próbáltalak kiverni téged a fejemből.../
The truth is I got lost without you                    /Az igazság az, hogy elvesztem nélküled.../
And since then I've been waking up to                /És azóta arra kelek fel, hogy.../

Only half a blue sky               /Csak a kék ég fele van meg.../
Kinda there but not quite            /Valamennyire ott van, de mégsem teljesen.../
I'm walking round with just one shoe              /Csak egy cipőben járkálok.../
I'm a half a heart without you               /Fél szívem van nélküled.../
I'm half a man, at best                   /Jobb esetben is csak fél ember vagyok.../
With half an arrow in my chest                  /Fél nyíllal a mellkasomban.../
I miss everything we do                   /Hiányzik minden amit együtt csináltunk.../
I'm a half a heart without you                /Csak fél szívem van nélküled.../
Without you, without you                  /Nélküled, nélküled.../
Half a heart without you                   /Csak fél szívem van nélküled.../
Without you, without you             /Nélküled, nélküled.../
I'm half a heart without you."            /Csak fél szívem van nélküled./

Amint végzett a dallal a pengetés egyre halkabb lett, míg végül teljesen elhalt. A gitárja leesett a földre, de nem úgy nézett ki, mint akit érdekelt.

Nem tudtam, hogy mit mondhatnék. Éppen most öntötte ki nekem a szívét egy dalban, de nem tudtam mitévő legyek. Nagyon szeretem őt.

„Ella," mondta, az eső még mindig szakadt, és csodálkoztam, hogy ő nem fázott legalább fele annyira, mint én.

„Én.." Nem tudtam mit mondhatnék, így csak néztem őt. Egymás szemébe néztünk, ő mozdulatlanul és szomorúan állt ott. Nem bírtam a pillantását, így megszakítottam a szemkontaktust.

Miután úgy érezte, hogy nem fogok válaszolni órák után sem, felkapta a gitárját a földről és a kert másik végébe dobta, és amint az földet ért két darabra tört. Rám nézett és lassan bólintott, majd elfordult és elsétált.

Csak néztem utána majd magamhoz tértem, így kimásztam az ablakomból és utána futottam.

Amikor meghallott engem megfordult és szemöldök ráncolva nézett rám, de még mindig szomorú volt.

Lassan felém sétált és úgy egy méter távolságra megállt tőlem. Mind a ketten eláztunk az eső miatt, miközben ő bármilyen érzelmet próbált belőlem kiolvasni, mert előtte egy nyitott könyv vagyok.

De nem most.

„Menj," motyogta, „megértettem. Csak menj vissza a házba mielőtt tüdőgyulladást kapsz." Ezzel a mondattal elfordult tőlem és elindult a járda felé.

„Nem," találtam meg végre a hangomat, „nem értetted meg."

Amint meghallotta a hangomat megfordult és várta, hogy folytassam.

„Túlságosan szeretlek," az eső miatt nem lehetett látni az arcomon lefolyó könnyeimet, de tudtam, hogy elég jól ismer ahhoz, hogy tudja: sírok.

Egy szó nélkül mentem oda hozzá, öleltem meg, míg a mellkasába sírtam tovább. Védelmezően fonta körém karjait, és adott egy puszit a fejemre.

„Soha nem szűntem meg szeretni téged," suttogta.

Szavai hallatán csak még jobban rám tört a sírás.

„Kérlek," mondta a fülembe, „csak egy órára. Ahol legelőször randiztunk," gondolkodás nélkül bólintottam.

„Miért?" Kérdeztem hirtelen. „Miért tetted?"

„Én.. én nem tudom. Minden amit tudok az az, hogy ez volt az életem eddigi legnagyobb baklövése és, hogy várnom kellett volna rád. Szeretlek." Tudtam, hogy erről fogunk rövid időn beszélni, de nem tudtam várni.

„Szeretlek, Harry. És nem tudom már, hogy mit csináljak mert már nem érzem magam elég jónak, és én csak azt.." hirtelen hallgattatott el a csókjával. Kezeimet felvezettem az arcához, ő pedig felemelt míg az eső még mindig szakadt.

Levegőhiány miatt húzódtam el tőle és arcomat elrejtettem a nyakában.

„Meg kell változnom," motyogtam.

„Akkor tényleg jössz?" Újra bólintottam. Miközben az ablakomhoz mentünk vissza Harry összefűzte az ujjainkat. Derekamnál fogva segített visszamásznom az ablakon keresztül a szobámba majd ő is követett.

Az eddig hordott ruháimat levettem, testemet egy törülközőbe rejtettem el, a vizes ruhákat pedig bedobtam a szennyesbe.

Elővettem a szekrényemből egy pólót Harrynek a sajátjai közül, amit odaadtam neki. Halkan megköszönte, levette a vizes pólót és felvette a szárazat.

Miután felvettem a fehérneműimet ledobtam magamról a törülközőt és megpróbálkoztam nem foglalkozni a ténnyel, hogy majdnem meztelen vagyok Harry előtt.

Gyorsan felvettem egy szűk farmert és egy bő pólót, ami egy kicsit lelógott a vállamról. Felvettem a Vans cipőmet, a törülközővel pedig megdörzsöltem a hajamat, majd átadtam azt Harrynek, aki szintén megcsinálta azt amit én.

Becsuktam az ablakomat, és mivel senki nem volt otthon, most az ajtón át távoztunk. Harry megfogta a csuklómat és elkezdett futni, engem pedig húzott maga után.

Amikor észrevette, hogy már kezdek lassulni felkapott menyasszony-stílusba és egészen az autójáig futott velem. Amikor odaértünk, betett az anyósülésbe és gyorsan átkocogott a saját oldalára.

A szemeimet megdörzsöltem, hogy a könnyek el ne kezdjenek lefolyni az arcomon.

„Kibaszottul sajnálom, hogy megbántottalak," vette kezébe az enyémet, és egy csókot nyomott rá.

Következő rész: 40 csillag és 5 komment után! 

Remélem tetszett a rész, írjátok le a véleményeteket róla!:) 
Kitartást a hétre, xx.