Ajánlott szám: Ariana Grande – My Everything

Ella szemszöge

Három napja nem láttam Harryt. Három napja, hogy egy kisebb szívrohamot kaptam mondhatni, amikor megláttam, hogy kézbesítve lett az üzenetem, ergo újra van telefonja, de nem olvasta el vagy válaszolt volna rá. Őszintén szólva remélem, hogy nem látta, mert ezt inkább személyesen szeretném elmondani neki.

Nem úgy tűnt, hogy meg tudom találni. Ő sem jelent meg nálam, hogy beszéljünk. Egyszer láttam őt a boltban, akkor is csak rám mosolygott és elsétált.

De ez nem állított meg.

Mióta tudom, hogy újra él a telefonja, minden egyes éjszaka felhívom, még akkor is, ha csak a hangpostának tudtam beszélni, de próbálkoztam. Nem akarom ezt csinálni örökké. Amikor megjelent, az érzéseim felé rohamosan visszaköltöztek a szívembe, és nem is akartak elmenni onnan. Annyira ironikus ez az egész. Aznap, amikor visszajött rettentően próbálkozott, de ellöktem őt. Most ugyanaz a helyzet, csak fordítva.

Elcsesztem, és az én hibám. Lehet, hogy most együtt lennénk, ha nem csak magamat néztem volna.

Megígértem Louisnak, hogy elmegyünk moziba megnézni egy filmet, amire már egy ideje vártunk, és éppen most készülődök rá. Összevont szemöldökkel vettem tudomásul, hogy rezgett a mobilom, majd amikor megláttam, hogy Harry írt, gyorsan megnéztem az üzenetét.

Harry♥: ella

Harry♥: nem kell többé a sajnálatod, oké?

Harry♥: bárcsak máshogy alakultak volna a dolgok

Harry♥: de nem így történt

Harry♥: kérlek, ne próbálkozz többet

Harry♥: nem akarom ezt már többé, oké?

Áucs.

Én: várj mi?

Hiba 909: Üzenetét jelenleg nem tudtuk kézbesíteni. Kézbesíteni fogjuk az üzenetét, ha a szám elérhető lesz.

Én: harry?

Hiba 909: Üzenetét jelenleg nem tudtuk kézbesíteni. Kézbesíteni fogjuk az üzenetét, ha a szám elérhető lesz.

Én: harry kérlek

Hiba 909: Üzenetét jelenleg nem tudtuk kézbesíteni. Kézbesíteni fogjuk az üzenetét, ha a szám elérhető lesz.

Mi van?

Letiltotta a számomat.

Most tényleg feladja? Azt hiszi, hogy azért írtam neki üzeneteket, azért hagytam neki hangpostát, azért hívtam non-stop, mert sajnálom őt? Ez nevetséges. Ennél jobban kell ismernie. Azt akarta, hogy abbahagyjam a próbálkozást, hogy adjam fel magunkat.

Átfutott ennek a gondolata az agyamon, de csak akkor, mielőtt mindent elmondott, mielőtt elmondta, hogy még mindig szeret, és én hittem neki. Most pedig azt gondolom, hogy ez hazugság volt. Véget vetett így végleg nekünk, most pedig nekem kell majd nélküle élnem. Nem tudom, hogy erre hogyan leszek képes, főleg úgy, hogy ennyire közel vagyunk egymáshoz így, hogy visszatért. Arról nem is beszélve, hogy csak úgy simán megláthatom az utcán.

De azt hiszem ezt kell tennem.

Miért nem veszi észre, hogy mindene hiányzott, ahogy azt az üzeneteimben is leírtam? Miért nem hitt nekem?

Kezeimmel megdörzsölöm az arcomat, majd visszarakom a telefont a zsebembe és elindulok. Nem hagytam, hogy a szememben lévő könnyek utat nyerjenek maguknak, mivel nem lenne értelme. Harry befejezte. Én nem.

Amikor járdán sétáltam elhaladtam amellett a pár klub mellett, ami van a belvárosban. Mindig zajos ez a környék, de most egy másik hang is megütötte a fülemet. Könnyen felismerhető volt, hogy a klubok mellett lévő sikátorból jött, miközben egy személy elég csúnya szavakkal illetett valakit.

Nesztelenül mentem oda, majd amikor megláttam a földön fekvő Harryt, a vér megfagyott az ereimben. Három fickó vette őt körül, miközben rúgták és ütötték ahol érték, a földön fekvő eközben pedig vért köpködött és próbálta hárítani az ütéseket.

Bepánikoltam, és már csak azt vettem észre, hogy feléjük rohanok. Megragadtam az egyikük kezét és az összes erőmmel próbáltam őt elhúzni Harrytől, de csak annyit értem el vele, hogy rám nézett, majd rántott egyet a kezén, aminek következtében én elvesztettem az egyensúlyomat, és nekiestem a téglafalnak, ezáltal eléggé beütöttem a fejemet. Ezután abbahagyta eddigi tevékenységét, majd egy mocskos vigyorral az arcán rám nézett.

„Oh, nézd csak ki van itt," mondta.

„Nem!" Ordított fel Harry, miközben én minél jobban reménykedtem belül abban, hogy a téglafal elnyel és megmenekülhetek az egyre jobban közeledő alak elől. „Kibaszottul ne merj hozzáérni!"

„Legutóbb nem tanultad meg, hogy távol kéne tartanod magad tőlünk, Ella?" Emelt fel a karomnál fogva, ekkor pedig felismertem. Ő volt az a fickó, aki behurcolt Jaynek, amikor ki akarták belőlem szedni Harry hollétét.

„Engedj el," néztem rá, a karomat pedig megpróbáltam kiszabadítani markai közül.

„Még mindig kis tüzes vagy, úgy látom," kuncogva kezdte el egyik ujját húzogatni a testemen, mitől a rosszabbik féle borzongás futott rajtam végig. Ránéztem Harryre, aki a másik két férfit kísérelte meg harcképtelenné tenni.

„Engedd el őt!" A szemeimbe nézett, ami miatt nem látta meg a felé közeledő kezet, így újra a földre esett, ami miatt belőlem egy sikítás tört ki.

„Harry!" Egyre jobban gyengült, nem tudta volna mind a hármat kiütni. Azt tettem, amit ilyen helyzetben tudtam, így megrúgtam az előttem lévőt a legfájdalmasabb ponton a testén, ami miatt engem elengedett, majd Harryhez rohantam. Kivettem a zsebemből a telefonomat picit arrébb rohanva tőlük, majd beütöttem a segélyhívónak számát, a képernyőt pedig feléjük fordítottam, hogy lássák.

„Kérlek, hagyjátok őt békén," sírtam el magam, de ők csak felénk kezdtek jönni. „Vagy felhívom a rendőrséget."

„És akkor?" Kérdezett vissza az, aki engem fogott. „Le fognak minket tartóztatni, mert megvertük a drága kis fiúcskádat?"

„Pontosan," vigyorodtam el.

„Nem teszed meg," tudtam, hogy tesztelni próbálnak, én pedig felvont szemöldökkel tettem az ujjamat a tárcsázás gombra.

„Bazdmeg. Bazdmeg, bazdmeg, bazdmeg," állt fel ekkor, mivel eddig térdelt a fájdalma miatt, ami a középpontját érte. Egymásra néztek.

„Oké, rendben," egyeztek bele, én pedig szép lassan eltettem a telefonomat, amikor elmentek. Ekkor odarohantam Harryhez.

Észre sem vettem, hogy sírok, csak akkor amikor letérdeltem mellé, a fejét az ölembe tettem és kisimítottam az arcába hullott hajtincseket. A szemei csukva voltak, de ébren volt. Az orrából egy kis patakban folyt a vért, és a teste más részeiből is.

„Minden oké lesz, Harry," motyogtam. „Be kell vinnem téged a kórházba." Simítottam meg gyorsan arcát és haját, míg a válaszára vártam.

„Ne," rázta meg kicsit a fejét. „Kérlek, vigyél haza."

Nem tudtam hirtelen, hogy mire gondolt. Oda haza, ahol együtt laktunk a házában, vagy oda haza, ahol eddig egyedül volt? De utána ez nem számított, mert a sérüléseit amúgy is el kellett látnom, utána pedig elviszem ahova szeretné, ahol a legboldogabb lenne.

„Nem akarsz a-"

„Csak," torzult el az arcra a fájdalomtól, majd nagy levegőt vett. „Én csak veled akarok lenni."

A pillangók rögtön feléledtek a hasamban. Próbáltam küzdeni a mosolyom ellen, de az arcom csak azért is elpirult. Kinyitotta a szemeit és rám nézett. Az izzadságot letöröltem a homlokáról, majd bólintottam. Letettem a fejét az ölemből, hogy fel tudjak állni. Lehajoltam, karjaimat köré fűztem és segítettem neki felállni. A zsebéből elővettem a kulcsait, és hagytam, hogy rám nehezedjen, legalább így tudtam neki segíteni a járásban. Kimentünk a parkolóig, majd kis keresgélés után meg is találtam az autóját nem messze tőlünk. Odamentünk, kiriasztottam, kinyitottam az utasoldal felőli ajtót és beültettem. Amikor becsuktam az ajtót, fejét az ablaküvegnek döntötte.

Amilyen gyorsan csak tudtam hazavezettem, majd kiugrottam a kocsiból, hogy ki tudjam segíteni Harryt, mielőtt egyedül szállna ki. Bevittem őt a fürdőszobába, majd leültettem őt a vécére, mivel le volt hajtva a teteje. Ezután lehajoltam, majd levettem róla a csizmáit és a zokniját. Csak engem nézett mielőtt a halántékomhoz nyúlt, és akkor vettem észre, hogy a vér kisebb patakokban folyik lefele az arcomon egészen a homlokomtól a nyakamig. Megráztam a fejemet, amikor megpróbálta kinyitni az elsősegélydobozt, amit idehoztam, de elhúztam tőle.

„Jól vagyok," mondtam, ő pedig csendben maradt. Segítettem neki felállni, így ki tudtam gombolni a farmerját és le is húztam a térdéig. Ezután visszaültettem az eddigi helyére, majd teljesen levettem róla a lábát takaró anyagot. Megfogtam a pólója alját, majd lehúztam azt is róla, ami miatt kicsit előredőlt, így az arcunk olyan közel volt a másikéhoz, hogy éreztem a leheletét. Gyorsan elnéztem róla, mivel eszembe jutott, hogy pont ma mondta pár órával ezelőtt, hogy ő már nem akar többé semmit tőlem.

Kinyitottam az elsősegélydobozt, majd elsőnek a kezeit vettem kezelésbe, mivel láttam, hogy elég rendesen lehorzsolta róluk a bőrt.Először lemostam róluk a vért, majd a csap alá tettem őket, és alkohol segítségével kitisztítottam őket. Meg sem mozdult, egyedül akkor szisszent fel, amikor a kezeit visszatettem az ölébe. Ezután a felsőtestén kerestem nyílt sebeket, de csak horzsolásokat találtam. Gyengéden végig akartam őket simítani, de megfogta a csuklóimat és elhúzta őket onnan. Letöröltem a vért az orra alól, majd beállítottam a zuhanynak egy megfelelő vízhőmérsékletet. Kimentem a fürdőből, hogy hozzak neki törülközőket, majd amikor visszaértem, ő már a zuhany alatt állt, a függönyök pedig el voltak húzva.

„Ella?" Hallottam meg hangját amikor beléptem, amire csak egy igennel válaszoltam. Rátettem a törülközőket a tartóra, majd elfordultam, hogy elmenjek.

„Öm, segítenél és, öm, bejönnél ide? A karom," motyogta. „Nem érem el a hátam felső részét."

Kicsit gondolkodva rajta ugyan, de bólintottam, majd megvártam amíg újra eltűnik a zuhanyfüggöny mögött. Kibújtam a ruháimból és félénken beléptem mellé. Fura érzés volt így itt lenni vele, mivel ez már hosszú ideje nem történt meg, és nem is voltunk most együtt. Megfogtam a tusfürdőjét, ami amúgy nem mellesleg még mindig ott volt, ahol hagyta, majd nyomtam egy kicsit a kezeimbe. Megvártam, hogy megforduljon, és elkezdtem megmosdatni a kemény hátát, majd le is mostam róla a habot. Ezután megfordult, majd letörölte a vért az arcomról, és az láttam rajta, hogy fájt neki az, hogy megsebesültem.

Felnéztem rá, az arca teljesen komoly volt. A szemeimbe nézett, közben pedig az arcomat simogatta és egyre közelebb hajolt hozzám. Kitértem cselekedete elől, majd kiléptem a zuhanyzóból, megfogtam a törülközőt és kimentem a fürdőből.

Ha ezt csak a pillanat hevében csinálta volna, akkor nem akarom a csókját. Korábban ma azt mondta nekem, hogy ő ezt már nem akarja, így nem csoda, hogy nem akartam, hogy megcsókoljon, ezáltal felébresztve bennem még jobban az emlékeket. Nem ezt akartam, hanem a szerelmünket, de nem lesz már olyan.

Sóhajtva vettem fel a pizsimet, majd a hajamat is átdörzsöltem, hogy ne csöpögjön belőle a víz. Ezután a konyha felé vettem az irányt, hogy keressek valami ehető dolgot, de mivel nem találtam semmit, pizzát rendeltem kettőnknek. Amikor a rendelt étel megérkezett, Harry még mindig a fürdőben volt, de a víz már nem folyt. Próbáltam kihívni őt, de meg sem szólalt, így hagytam még egy óráig, hogy egyedül legyen, miután a pizza megérkezett.

Most újra bekopogtam az ajtón, de megint nem érkezett válasz. Újra kopogtam, viszont ezúttal hangosabban, de semmi. Elkezdtem aggódni érte, hiszen meg volt sérülve.

„Harry?" Motyogta, és homlokomat az ajtónak döntöttem.

„Mi van?" Szólt vissza ezúttal, de érzelmek nélkül, mire mély levegőt vettem.

„Kérlek, nyisd ki az ajtót."

„Miért tenném meg?"

„Azért, Harry, mert szeretlek," mondtam ki, de csak a csöndet hallottam. „Kérlek, nyisd ki az ajtót." Hallottam, hogy odacsoszog az ajtóhoz, a megkönnyebbülés pedig átjárta a testemet, amikor kinyitotta a közöttünk lévő akadályt. Viszont testemben a vér megfagyott, amikor megláttam könnyes arcát. Orcái ki voltak pirulva, majd könnyeit letörölte róluk, és elfordította a fejét. Elfordította előlem a fejét, hogy ne lássam az arcát, mert nem akarta, hogy ennyire sebezhetőnek lássam.