Ella szemszöge

Gyorsan kimentem az ajtón, beültem a kocsiba, és a 'házam' felé vettem az irányt. Amikor megérkeztem, és észrevettem, hogy Louis motorja még mindig ott áll a ház előtt, felsóhajtottam. Kiugrottam a kocsiból, eközben pedig a könnyek oktalanul folytak lefelé az arcomon. Beléptem a házba, mivel a bejárati ajtó nem volt becsukva, majd egyenesen a háló felé vettem az irányt, mivel tudtam, hogy ott lesz, miközben a ruháimat hajtogatja.

És amikor az ajtóhoz értem, pontosan ez a látvány fogadott.

„Azt hiszed ilyen könnyen lerázhatsz, Tomlinson?" Nem értem, hogy miért lett hirtelen ilyen jó kedvem, de élveztem jelen pillanatban. Összefont karokkal támaszkodtam az ajtófélfának, mikor is ő összezavarodott arccal nézett rám.

„Én nem-"

„Oh, gyere ide," mondtam, és ahelyett, hogy megvártam volna míg ő ér oda hozzám, én is elindultam felé, így félúton találkoztunk, és megöleltük egymást. Hosszú ideig ölelkeztünk, majd elhúzódtunk a másiktól.

„Sajnálom," sírtam, mire ő elmosolyodott.

„Minden oké, Ella, minden oké."

Úgy döntöttünk mindketten, hogy ezt ennyiben is hagyjuk, nem volt kedvünk veszekedni a másikkal. Bár tudtam, hogy Louis úgysem ment bele volna egy vitába, és rám hagyta volna a dolgot. Azt is eldöntöttük, hogy itt kell maradnom, nos, legalábbis én döntöttem ezt el, mivel nem tudnék úgy viselkedni vele, ahogy azt tettem, és ezáltal meg is akadályozzuk azt, hogy még több bonyodalom keletkezzen köztünk. Abba is belementem, hogy néha azért ott alszunk a másiknál, tudva azt, hogy úgysem tudnék minden egyes nap egyedül lenni.

„Menjünk aludni, nem?" Egyetértően bólintottam. Louis általában pizsiben alszik, de mivel most nincs nála így levette a felsőjét, és tudtam, hogy úgysem kérne egyet kölcsön az ő ruhái közül. Mindketten kényelmesen elhelyezkedtünk az ágyon, az arcomat Louis nyakában rejtettem el, a karjai körülöttem, az enyéim pedig a mellkasán helyezkedtek el. Mielőtt becsuktam volna a szemeimet, felnéztem rá és elmosolyodtam.

„Viszont," kezdte, „szeretnék kérdezni valamit."

„Bármit," vigyorodtam el még mindig csukott szemekkel.

„Van egy olyan dolog, a suliban, jövőhéten. Egy tánc-"

„Louis.."

„Barátokként."

„Nem arról van szó, csak nem tudom, hogy készen állok-e egy ilyen szociális dologra.."

„Kérlek, El. Megígérem, hogy jó móka lesz. És már lényegében a jegyeket is megvettem, szóval.."

Elvigyorodtam a kitartásán. Nem akartam menni, de Louis boldoggá szeretném tenni. Mindent megtesz annak érdekében, hogy jól érezzem magam, és ideje volt ezt viszonoznom. Így bólintottam egyet, amire ő elmosolyodott, majd végül tényleg hagytuk, hogy elragadjanak minket az álmaink.

Talpig fehérbe voltam öltözve, a kezemben egy csokor virág volt, miközben a szobában járkáltam körbe. Amikor belenéztem a tükörbe, a fátyol ott volt a hajamban, miközben legbelül arra készítettem fel magam, hogy percek kérdése és el kell hagynom ezt a szobát.

Egy halk kopogás hallatszódott az ajtó felől, majd miután mondtam, hogy bejöhet az illető, az ajtó kinyílt és apa jelent meg.

„Ella, már csak rád várunk. A koszorúslány és vőfély most sétálnak be," mondta, mire bólintottam, majd mély levegőt véve kimentem a szobából. Belekaroltam apuba, majd vártam, amíg az a tipikus dal meg nem szólal, jelezve azt, hogy én jövök.

„Csak nyugalom, gyönyörűen nézel ki," erre semmit nem mondtam, a szívem pedig ekkor még hevesebben kezdett el verni, mert megszólalt a dal.

Apával befordultunk a sarkon, majd megálltunk a kisebb folyosó végén, ami a padok között volt. Mindenki egy emberként felállt, és felénk fordult. Kiengedtem a bent tartott levegőt, majd lassan elkezdtünk sétálni, de még mindig nem tudtam, hogy kihez készülök feleségül menni.

Amikor végigértünk a folyosón, apám adott a homlokomra egy puszit, majd leült a helyére. A csokromat odaadtam Gemmának, mivel ő volt a tanúm, majd ránéztem a vőlegényre, aki nem mást volt, mint Louis Tomlinson.

„Szeretlek," tátogta el, miközben megfogta a kezemet.

„Én is szeretlek," tátogtam vissza neki vigyorogva.

A ceremónia elkezdődött, én pedig csak Louist tudtam nézni, mielőtt meggondoltam volna magamat. Akartam ezt.

„Ha valaki ellenzi eme házasság megkötését, az szóljon most, vagy hallgasson örökre.." mondta a pap, a násznép pedig csendben volt. Viszont ennek a csendnek vége lett, amikor az ajtók kinyíltak, majd valaki felénk kezdett rohanni.

Az a valaki pedig Harry volt.

Amikor odaért, megfogta a kezemet és maga felé fordított. A könnyek fénysebességgel száguldoztak lefelé az arcán, és már csak az arckifejezésével is könyörgött nekem.

„Ne csináld ezt, könyörgöm," szipogott. „Te is tudod, Ella, hogy nem őt szereted. Engem szeretsz."

Ránéztem, miközben nem bírtam szétválasztani a most már összekulcsolt kezeinket, és nyilván nem is bírtam ránézni arra az emberre, aki már kimondta azt a bizonyos „Igen" szót.

„Kicsim.." simogatta a kezemet hüvelykujjával, nem törődve azzal, hogy egy egész tömeg nézett minket.

Hirtelen nyitottam ki a szemeimet, majd rögtön elöntött a megnyugvás érzése, amikor rájöttem, hogy minden a régi volt és Louis karjai között feküdtem. Nem ez a legésszerűbb dolog, de senkim nem volt rajta kívül. Egyetértettünk abban, hogy barátok leszünk, szóval akkor mi gond lehetne?

„Végre felkeltél?" Motyogta Louis, mire elvigyorodtam, majd sóhajtva felnéztem rá.

„Azt hiszem ma elmegyek és veszek egy ruhát jövőhétre. Nincs jobb dolgom."

„Mehetek veled?" Kérdezte, mire hezitálva bólintottam, mivel tudtam, hogy szükségem lesz valaki más véleményére is.

Mindketten átöltöztünk, Louis a tegnapi ruháit vette fel, mivel ugye nem tervezte azt, hogy itt alszik, én pedig egy farmert és egy flanel inget választottam. A hajamat felfogtam egy lófarokba, majd kimentünk a házból és Louis motorjára felpattanva már el is indultunk. Nem volt kedvem most vezetni.

Amikor beértünk a plázába, csomó üzletbe bementünk és próbáltam fel ruhákat is, de egyik sem tetszett.

Végül feladtam már a reményt, viszont amikor bementünk az utolsó üzletbe, rögtön kiszúrtam egy tengerkék, vállpánt nélküli ruhát, ami pont előttem volt. Elengedtem Louis kezét, hogy meg tudjam szerezni a méretemben. Megfordultam és ránéztem Lousira, hogy mi a véleménye a ruháról, de ő csak a hüvelykujját tartotta fel, ahogy eddig mindegyik ruhánál. Elvigyorodtam, majd a próbafülkék felé vettem az irányt.

Levettem a saját ruháim, majd amikor már csak a cipzárt kellett felhúzni a ruhán, szóltam Louisnak, hogy segítsen. Teljesen jó a méret, és úgy érzem, hogy ebben akadálymentesen tudnék táncolni.

„Gyönyörűen áll rajtad," motyogta Louis, miközben a szemébe néztem a tükör segítségével. Hátulról megpuszilta az arcomat, majd visszamentünk a fülkéhez, ahol kicipzározta a ruhát, majd kiment, hogy vissza tudjak öltözni.

Amikor kiértem, Louis makacsan elvette tőlem a ruhát és kezdte el ő vinni. Gyorsan a pénztárhoz siettem, hogy ki tudjam fizetni a ruhát, mielőtt ő szólhatott volna bármit is. Tudtam, hogy ő simán leelőzne, mivel focizik is, de végül én nyertem a ruha kifizetésében. Ezután átmentünk egy cipőboltba, ahol egy szürke telitalpú magassarkút próbáltam fel és vettem is meg, majd ezt is gyorsan kifizettem, mielőtt Louis mozdulni tudott volna.

Felnevettem amikor felvett a vállára, majd odasprintelt a motorhoz, majd letette a cuccaimat a motorra hátuljára. Felvettük a dzsekinket, majd a bukósisakunkat, és visszaindultunk a 'házamhoz'. Amikor odaértünk, búcsúzóul megölelt és el is ment.

A táncest jövőhéten van. Nem tudom, hogy készen állok-e erre, túl sok minden történik most az életemben, és csak reménykedni tudtam, hogy az este nem fog rémálommá alakulni. 

Szerintetek fog valami különösebb dolog történni a táncesten? Ha igen, mi? Írjátok meg kommentben, erre most nagyon kíváncsi vagyok!:D 
Remélem tetszett, úgy szombaton (max. vasárnap) hozom a következő részt, bár mivel hétvégére elutazom, így lehet vasárnap lesz a jó, nem tudom még.
Xx.