Amit a rész végén írtam olvasd el, kérlek! Jó olvasást, xx. 

Ella szemszöge

Öt napja vagyunk Londonban. És bátran kijelenthetem, hogy ez életem eddigi legjobb hete.

Az első nap nem történt semmi, mivel Harry túlságosan fáradt volt mert végig ő vezetett. Így amint felértünk a hotelszobánkba, Harry ledőlt aludni, én pedig elkezdtem kipakolni a cuccainkat. Amint készen lettem vele, kimentem egy kicsit az erkélyre megnézni a kilátást és amikor ránéztem az órára az hajnali három órát mutatott, így fogtam magam és bedőltem Harry mellé az ágyba. Harry párszor elmondta nekem, hogy rengetegszer volt már Londonban, szóval ismeri a helyet, ezért bevállalta nekem az idegenvezető szerepét.

A második nap megreggeliztünk majd a nyakunkba vettük az egész várost. Szó szerint, egész nap csak járkáltunk össze-vissza. Közben megvacsoráztunk és visszamentünk a hotelbe, és utána pedig lementünk a hotelben lévő medencékhez. Hozzáteszem, nekem kellett venni egy fürdőruhát.

A harmadik napon túlságosan lusták voltunk bármit is csinálni, szóval egész nap az ágyban feküdtünk tévét nézve és a szobaszervíz által ettünk.

A negyedik napon Harry elvitt engem a London Eye-hoz. Felszálltunk rá és elképesztő volt ezt a gyönyörű várost olyan magasról látni. Nagyon nem akartam elmenni onnan, sőt az egész várost nem akartam elhagyni. Ezután visszamentünk a hotelhez.

Az ötödik napon, vagyis tegnap se mentünk ki, csak az erkélyre, viszont este mégis kimozdultunk mivel elkezdett esni a hó.

Ma Harry elvitt reggel egy kisebb kávézóba ahol volt egy színpad, amin pár helyi banda játszott. Harry azt mondta, hogy nem tetszenek neki, de néha láttam, hogy a feje mozgott a zene ritmusára, vagy éppen a lábával 'dobolt.'

Most pedig megint az erkélyen ülünk és próbálunk felkészülni lelkiekben arra, hogy holnap elmenjünk. A párkányon ültem, és nem, nem féltem a magasságtól. Harry karjai a derekam körül voltak miközben néztük a várost.

„Nem akarok holnap elmenni," mormoltam, Harry pedig hümmögött egyet válaszul.

„Tudom, baba," mondta és ezt követően egy puszit adott a nyakamra majd az ajkaim felé vette az irányt. Megfordított és megcsókolt, combom alatt fogva megemelt és elkezdett bevinni a szobába, nem megtörve a csókot. Óvatosan letett az ágyra és fölém mászott.

Letépte rólam a pizsama nadrágomat és eldobta a szoba másik felébe, ezután a pólóm felé kezdett nyúlni és azt is elkezdte felhúzni, de amint a köldökömhöz ért elhúzódtam tőle és visszahúztam a pólómat, megtörve a csókot.

„Mi a baj?" Kérdezte Harry lihegve, még mindig felettem.

„Nem állok még készen rá, Harry." Motyogtam halkan, majd kimásztam alóla és elmentem felvenni a nadrágot amit eldobott.

„Készen fogsz állni valaha is?" Megforgattam a szemeimet.

„Neked a szex jelent mindent?" Mellkasom előtt összefontam a kezeimet, és mindenre néztem csak rá nem. Az, hogy nem válaszolt elég válasz volt a kérdésemre.

„Felejtsd el," motyogtam és a cuccom felé akartam menni, de elém állt.

„Legalább beszélhetnénk róla?" Kérdezte.

„Nem. Meg kell tanulnod, hogy nem minden a szexről szól és, hogy nekem is vannak érzéseim. Nem a szex jelent mindent, ezért is várok vele, hogy megtörténjen."

„Ribanc," motyogta az orra alatt. Valószínűleg nem kellett volna meghallanom, de meghallottam.

„Tessék?"

„Hallottál. Egy önző ribanc vagy egy olyan dolog miatt ami semmit sem jelent."

„Ez nekem igenis jelent valamit!" Elkezdtem kiabálni. „Mindent jelent nekem, és ha ezt nem érted meg," megálltam és vettem egy mély levegőt, „akkor azt hiszem, hogy tényleg szánalmas vagy." Ahogy láttam, hogy Harry hogyan reagál a szavaimra rögtön megbántam mindent amit kimondtam. Próbálta azt mutatni, hogy nem érdekli, de láttam rajta, hogy nagyon is érdekli.

„Ugyanez neked is, Aubrey." Összerándultam és egy könny folyt le az arcomon, amit gyorsan letöröltem. Harry elviharzott mellettem egyenesen ki az erkélyre, és erőteljesen bevágta az ajtót.

Összepakoltam Harry cuccait majd kimentem az erkélyre, hogy elmondjam neki, mindent összepakoltam, és indulhatunk haza, miközben csak holnap kellett volna elindulnunk.

*****

Amint elértünk a házunkhoz pár órával később rájöttem, hogy milyen idióta dolog volt ezen összeveszni.

Megfogtam minden cuccomat és kiszálltam az autóból. Az ajtót nyitva hagytam, hogy tudjak beszélni Harryvel mielőtt elmegy.

„Harry, én.." Kezdtem volna, de bevágta az ajtót, gázt adott a kocsinak és elhajtott. Sóhajtva döntöttem úgy, hogy adok neki egy kis időt, hogy lenyugodjon. Egy ideje már nem vesztünk össze semmin, és túlreagáltam az egész szituációt. Megbántam, hogy szánalmasnak hívtam és bocsánatot kell tőle kérnem holnap. Nekem is kell egy kicsit gondolkodnom. Fogtam magam és bedőltem a párnák közé az ágyamra és elaludtam. A zöld szemű szerelmemről álmodtam.

Harry szemszöge

Szánalmas.

Tudta nagyon jól, hogy mennyire gyűlölöm ezt a szót.

Tudom, hogy nem úgy értette, és láttam az arcán, hogy megbánta a szavakat amik kijöttek az ajkain.

Egyszerűen csak idő kell, hogy kitisztítsam a gondolataimat.

Amint elhajtottam tőle a legközelebbi bár felé vettem az irányt. Biccentettem a kidobónak, mire furán nézett rám, de beengedett arra a helyre, ahova nem kellett volna jönnöm.

Ellöktem az utamban álló izzadt emberek testét akik a zenére táncoltak, és a bárpult felé vettem az irányt, ahol rendeltem egy italt.

Majd még egyet.

És még egyet.

És még egyet.

És ez így ment amíg azt sem tudtam hol vagyok.

Sok kellett, hogy kitisztuljon a fejem.

Szédültem, és leszálltam a székről dülöngélve és magamhoz húztam egy szőke csajt a csípőjénél fogva. Elvigyorodtam annak a gondolatára, hogy mennyire nem ellenkezett.

Tudtam, hogy valami nem stimmel, tudtam, de nem foglalkoztam vele. Megcsókoltam a lány nyakát, megharaptam a fülét majd belesuttogtam: „Nem akarsz innen elmenni, baby?"

Boldogan egyezett bele az ötletembe. Derekánál fogva vezettem őt ki a bárból, és hallottam ahogy azon kuncog, hogy mennyi ideig szenvedtem, hogy kinyissam ezt a szaros autót. Beszálltunk mind a ketten és egyikünk se foglalkozott azzal, hogy bekössünk magunkat, leszartam én is, és ő is.

Tudtam, hogy most valami teljesen más, nem tetszett az a rövid tűzpiros ruha ami rajta volt, és az sem, hogy alig takarta a ruha a fenekét. Gyűlöltem a magassarkú cipőjét, és egyenesen undorodtam az éles körmeitől, de nem érdekelt.

Gondtalanul vezettem hazáig, viszont a lány ajkai mindig a nyakamat csókolgatták, így nem annyira tudtam az útra figyelni.

Felmentünk az ajtómhoz, és ott rögtön az ajkainak estem, leszartam, hogy nem tudom még a nevét se. Bementünk a lakásba, azon belül pedig a hálószobámba.

És szerintem innen rájöttök, hogy mi történt.

*****

Szörnyű fejfájásra ébredtem. Felültem az ágyon, és megláttam a ruháimat a földön, és női cuccokat is.

Ella?

Balra fordítottam a fejemet és megláttam egy lányt.

Egy szőke nő feküdt mellettem.

Homályosak voltak az emlékeim, de arra emlékszem, hogy valami bárban szedtem fel.

Kimásztam az ágyamból, felvettem a bokszeremet és felkeltettem az ismeretlent. Ezután kimentem a szobámból.

Összeráncoltam a szemöldököm amikor szipogás szerű hangokat hallottam meg a bejárati ajtó elől. Lassan kinyitottam azt és megláttam, ahogy Ella ül a verandán, a térdei a mellkasánál vannak és sír. Észrevett engem és felállt, de nem nézett bele a szemeimbe. Nem bír többet a szemeimbe nézni.

„Ella, várj!" Kiáltottam amikor el akart menni, és megállt, de nem fordult felém.

„Ella, kérlek baba.." Megfordult, de a szemei nem rám néztek, hanem valamire mögöttem.

Éreztem két kart ahogy a derekam köré fonódtak. Hátranéztem és megláttam azt a szőkét ahogy ott áll mögöttem, és csak az én pólóm van rajta.

„Takarodj már el innen," szűrtem ki a fogaim közül mire bólintott, és bement a házba.

Kevesebb mint öt percig volt bent, a ruhája rajta volt míg a cipői a kezében. Kimentünk a kapun, és hazafelé indult, vagy az Isten tudja hova. Teljes mértékben leszartam.

Azt hittem, hogy Ella már rég elment de megláttam, hogy a bátyja kocsijába törölgeti a könnyeit. Ezután beindította a motort és el akart indulni.

„Ne!" Kiabáltam és az autóhoz futottam, annak ellenére, hogy csak egy bokszer volt rajtam. A kocsi elé futottam, így nem tudott elmenni, ezután pedig az ablakához mentem. Lassan letekerte az ablakot és rám nézett, de rögtön el is fordult.

„Mi van, Harry?" Törölgette továbbra is könnyeit.

„Sajnálom, Ella. Kérlek bocsáss meg." Szipogott párat és megrázta a fejét.

„N-nem tudok," rekedt volt a hangja. „Végeztünk, Harry." Majdnemhogy suttogta, ezután pedig felhúzta ablakot, amit én nagyon nem akartam. Az ablakot ütögettem, de nem foglalkozott vele, csak elhajtott.

„Bazdmeg!" Kiáltottam a hajamat tépve és visszamentem a házba.

Mi a faszt csináltam.

Ella szemszöge

A következő reggel úgy ébredtem, hogy átmegyek Harryhez és bocsánatot kérek.

Gyorsan felvettem egy rám túl nagy pulcsit, felvettem a cipőmet és beszálltam Aiden autójába készen arra, hogy Harryhez menjek. Gondolatban már megfogalmaztam amit mondani akarok neki, és felmentem a verandára és kopogtam. Amikor pár perc után se nyitott ajtót senki egyszerűen csak bementem. Az autója a helyén volt, és tudtam, hogy anélkül sehova nem menne.

Csend honolt a házban, szóval biztos voltam benne, hogy aludt. Halkan beléptem a hálószobájába, de rögtön megtorpantam a látványra.

Nem.

Nem, nem és nem.

Nem tette meg.

Nem tehette meg.

Egy szőke hajú lány feküdt mellette, a ruháik pedig szanaszét voltak a földön. Egyből tudtam, hogy mit csináltak.

Percekig állhattam ott lesokkolva, és csak ezután vettem észre, hogy patakokban folytak a könnyeim. Kifutottam a házból, és leültem a verandára, mellkasomhoz felhúztam a lábaimat és csak sírtam.

Tudom, hogy nem kellett volna szánalmasnak hívnom, ez volt a legrosszabb dolog amit tehettem, de tudta, hogy megbántam. Soha nem gondoltam volna, hogy ezt megtenné velem.

Ajtónyitódásra kaptam fel a fejemet, és Harryt láttam meg. Felálltam rögtön és az autó felé kezdtem venni az irányt.

„Ella, várj!" Kiáltotta utánam. Megálltam, de nem fordultam felé.

„Ella, kérlek baba.." Lassan megfordultam, és megláttam a lányt mögötte. Hibátlan volt, Harry pólója jobban állt neki, mint nekem, a haján nem is látszott, hogy most kelt fel, magas volt és minden porcikája hibátlan.

Nem voltam elég Harrynek.

És ezek után, szerintem soha nem is leszek.

Harry megfordult, hogy elmondjon a lánynak egy „takarodj már el innen"-t és újra felém fordult.

A lány amint kijött már az autóban ültem, és a könnyeimet törölgettem amik soha nem akartam elfogyni.

Harry az autó elé futott, és az ablakhoz jött, mire letekertem neki azt.

„Mi van, Harry?"

„Sajnálom, Ella. Kérlek bocsáss meg." Szipogtam párat és megráztam a fejemet.

„N-nem tudok," hangom rekedt volt, kezeim a kormányon voltak, „végeztünk, Harry." Szinte suttogtam, és felhúztam az ablakot.

Ütögette az ablakot, de nem foglalkoztam vele és elindultam.

Amint úgy gondoltam, hogy elég messze vagyok tőle, de mégsem közel hozzánk, megálltam.

Egész testemben remegtem, és csak sírtam és sírtam.

Idióta voltam, hogy szerelmes lettem belé, mert még ezek után sem változott semmit.

5 oldal Wordben, 1640 szó. Az eddigi leghosszabb rész.  
Ne utáljatok meg, ez következett a történetben:D 
KÖVETKEZŐ RÉSZHEZ: 30 csillag ÉS 3 komment, vagyis mind a kettőnek össze kell gyűlnie. 

És van egy jó hírem (vagy rossz, kinek mi): lehet elkezdek egy újabb Harrys (mily' meglepő) történetet. Egyelőre nem biztos, még csak gondolkodom rajta, hogy írjak-e az írónak vagy ne. Ha szeretnétek majd írok róla pár sort, hogy érdekelne-e titeket. 

Köszönöm, hogy elolvastad, szeretlek!♥ 
És mivel nem tudom, hogy mikor lesz új rész: 
Mindenkinek szeretetben gazdag, csodálatos és kajával teli karácsonyt kívánok!♥ (szilveszter előtt azért lesz még egy rész) 
xx.