Harry szemszöge

Néztem ahogy Ella leült mellém, kutatott valamit a táskájában, majd elővette a könyveit. Elővett egy papírt és felírta a nevét annak a jobb felső sarkába, ahogy mindig szokta.

Ez is egy olyan nap lehetett volna amikor ezzel viccelődnék vele, ő pedig nevetne, és visszarakná az ölembe a vándorló kezeimet. De ez nem olyan nap volt. Ma látszik rajta, hogy szomorú, hogy megbántották, és megöl annak a tudata, hogy ezeknek a kiváltói én voltam. Én tettem annyira szomorúvá, hogy alig tudjon figyelni az órákon. A papírra még mindig nem írt semmit, inkább arra figyelt, hogy ne nézzen rám, minthogy a tanárt hallgassa.

Nem tudtam róla levenni a szememet. Az egyszerű öltözéke, a kócos konty a feje tetején amiből csak ki akartam húzni a hajgumit, hogy a haja az arca körül legyen, beletúrni és végül megcsókolni.

Megbabonázott az, hogy mennyire gyönyörű, kívül és belül, hiába nem hiszi el. Semmire nem tartotta magát, és én most még jobban letaszítottam őt a mélybe.

Nem kellett volna őt Aubreynek hívnom. Igen, ő szánalmasnak hívott engem, de ő megpróbált bocsánatot kérni. És én mit csináltam? Leráztam magamról, elmentem egy bárba és megbasztam egy másik lányt mert ő nem akart még lefeküdni velem.

És most ezen gondolkodva, rájöttem, hogy nevetséges vagyok. Várnom kellett volna rá, és különlegessé kellett volna tennem az első alkalmát, minthogy megcsaljam.

Amint megszólalt a csengő rögtön felállt, összeszedte gyorsan a cuccait és ki akart gyorsan menni az osztályból, hogy el tudjon előlem menekülni, de elejtett pár papírt és úgy láttam rajta, hogy nem nagyon akarta őket felszedni csak, hogy minél előbb el tudjon tűnni a szemem elől.

Odamentem hozzá és felvettem a leesett papírokat, majd odaadtam neki.

Pontosan ugyanakkor álltunk fel. Elmosolyodtam amikor szemeink találkoztak, de ő csak megragadta a papírokat egy szó nélkül, és kiment az osztályból. Gyorsan ment, én pedig biztonságos távban követtem őt. Biztosra akartam menni, hogy biztonságban hazaér. Igaz, hogy büntetést kaptam délutánra, de leszarom, soha nem megyek el rá.

Összeráncoltam a szemöldököm amikor láttam, hogy valakivel megállt beszélgetni.

Louis.

Csendben figyeltem amikor a kijárat iránya helyett az ellenkezőbe indultak el. Követtem őket, és közben néztem ahogy Ella nevet valamin amit Louis mondott neki.

Egészen addig mentek ahol a büntetés szokott lenni általában. Louis kinyitotta Ellának az ajtót és beengedte maga előtt, míg még mindig vicceket mondott neki. Ella bement a terembe , Louis pedig szorosan mögötte.

A kíváncsiság túl nagy volt bennem, ezért úgy döntöttem, hogy bemegyek a terembe és megjelenek a büntetésen.

„Mr. Styles, örülök, hogy itt látom," mondta a tanár, akinek nem tudom a nevét. Végigpáztáztam a termet és leültem a leghátsó padba.

„És Aubriella?" Nézett a tanár Ellára, és megint megszólalt volna, de közbevágtam.

„Ella a neve," mondtam durva hangon a tanárnak, aki rám nézett. „Ella," javította ki magát. „Miért vagy itt? És Carter? Te is?" Kérdezte őket, addig pedig Louis Ella székének a háttámlájára tette a kezét, mire összerándultam.

„Én, öm.." dadogott Ella.

„Ellógtuk az órát," válaszolta meg a kérdést Carter a tanárnak, aki azután rám nézett majd vissza előre.

„Mr. Tomlinson nem lepett meg, viszont Harry igen, ő mindig ellógja a büntetéseket." Nézett ránk.

„Oké, a szabályok: nem ehettek, nem aludhattok, nem ehettek. Nem mondom azt, hogy telefonozni sem szabad, mivel nyilvánvaló, hogy elő fogjátok őket venni, szóval értelmetlen lenne mondanom. Négy óráig lesztek itt." Kivettem a telefonom a zsebemből és írtam Ellának.

Címzett: Ella

Beszélnem kell veled.

Miután elküldtem neki az üzenetet ránéztem amikor kivette a zsebéből a telefonját. Megnézte az üzenetet, majd válasz nélkül elrakta.

A büntetés végéig a telefonom hátterét néztem. A haja szétterült a párnámon, és csak pólóm volt rajta. Úgy sikerült lefotóznom, hogy közben pont nevetett. Boldog volt, és én is az voltam.

Vissza akarom őt szerezni. Vissza kell őt szereznem. A szerelmem iránta soha nem gyengült meg, és soha nem is fog. Újra a magaménak akarom őt tudni.

Arra eszméltem fel, hogy mindenki elkezdett kiszállingózni a teremből. Vége lett a büntetésnek. Ella két oldalán ott volt Carter és Louis, akinek a keze pedig Ella hátán volt.

Ökölbe szorítottam a kezeimet, kibaszottul féltékeny voltam. Futólépésben utolértem őket, majd gyengéden megfogtam Ella vállát, mire megfordult. Amint belenézett a szemeimbe és meglátta, hogy én állok előtte lehajtotta a fejét, és a követ kezdte el kémlelni.

„Harry, menj el," szartam arra, hogy Carter mit mondott.

„Kérlek, Ella. Csak egy percet kérek," könyörgésemre csak bólintott egyet, majd kijött velem az iskola elé, ott hagyva Cartert és Louist.

Csöndben ült le a padra, és láttam rajta, hogy próbálta tartani a tisztes távolságot.

„Sajnálom," a szemeit továbbra is a kezein tartotta.

„Ella, kérlek. Csak mondj valamit."

„Nem tudok megbocsátani neked, Harry. Még nem." Szólt gyengén és kimerülten a hangja. Ez volt az a pont amikor rájöttem, hogy ő se aludt sokat mostanában.

„De muszáj erről.."

„Miről kell beszélnünk, Harry?" Vágott félbe. „Tudom, hogy mi történt, láttam őt. Sajnálom, hogy nem voltam elég jó neked," folyt ki egy könnycsepp a szeméből, amit a megszokás miatt letöröltem, ő pedig rám nézett.

„Kérlek, ne mondd ezt. Több, mint jó vagy nekem, Ella, szeretlek!" Ültem közelebb hozzá, a lábaink összeértek. Ez a kis érintkezés is a legnagyobb megnyugvást hozta a lelkemnek.

A könnyei most már záporoztak a szemeiből, amiket megpróbáltam letörölni, de elhúzódott tőlem.

És ekkor a szemeim megakadtak valamin a nyakában, és a remény egy apró kis sugára gyúlt ki bennem. Ott volt a nyakában a nyakláncom amit adtam neki. Csak néztem a nyakláncot, és reménykedtem, hogy a pulóvere alatt, a csuklóján a karkötő is ott van, amit adtam neki.

„M-mennem kell, Harry. S-sajnálom," mondta zokogva, és most láttam meg igazán, hogy mit tettem vele. A legkisebb bizalmát is tönkretettem az emberek felé. Üres voltam nélküle.

De most? Elhatároztam magam. Vissza akarom őt szerezni. Be fogom bizonyítani neki, hogy ő minden amire nekem szükségem van, még akkor is, ha nem érdemlem őt meg.

Ella szemszöge

„M-mennem kell, Harry. S-sajnálom," mondtam zokogva, és visszamentem Louisékhoz. Louis azonnal a karjai közé zárt, a fejem a mellkasán volt. Ő lenézett rám, én pedig fel rá, és rám mosolygott.

„Minden rendben van, szívem. Nem fogom hagyni, hogy bántson," csak egy bólintásra telt tőlem.

„Köszönöm, hogy itt vagy nekem," mondtam Louisnak. Hirtelen meghallottam, hogy Carter megköszörüli a torkát mögöttünk.

„Ella, tudom, hogy ez a legrosszabb időpont, de valamit el kell mondanom," mondta.

„Mit?"

„A-amerikába költözöm," lesokkolva néztem rá.

„Mikor? M-miért?"

„Felvettek a Juliard-ra, New York-ba. A szüleim azt akarják, hogy minél előbb ott legyek," mondta el. „De ha szükséged van rám, maradhatok."

„Nem kell, rendben leszek. Menj, és éld az álmaidat."

„Holnap indulok.."

„H-holnap?" Nem akarom őt is ilyen hamar elveszíteni.

„Igen.." törölte le könnyeimet. A legjobb barátom az álmát fogja élni, én pedig rettentően örülök neki, még akkor is, ha belül azt akarom, hogy maradjon. De itt van nekem Louis, Jake, Aiden és Melissa. Azt hiszem rendben leszek. Rendben leszek.

„Ígérd meg, hogy legalább egyszer egy nap felhívsz," mondtam a mellkasába.

„Egy nap kétszer fogok veled Skype-on beszélni," kacsintott rám, én pedig elnevettem magamat.

„Haza kéne mennem és a maradék cuccaimat összepakolni. Louis, haza tudod őt vinni?" Kérdezte Carter a másik fiútól, mire ő bólintott.

„Szia, Carter. Reggel ott leszek a házatoknál. Nem fogok a suliban ülni amikor te elmész," bólintott.

Louisval elmentünk a kocsijához, ahol kinyitotta nekem az ajtót, majd beült a saját oldalára. Elindította a motort, és hazavitt.

„Maradok ma estére," jelentette be hirtelen amikor a kocsiból szálltunk ki.

„Louis.."

„Nem, semmi Louis. Legalább ma este, de aludni fogsz egy kicsit. Nem fogom hagyni, hogy tovább szenvedj, oké? Nem érdemled ezt meg," feladtam, hogy harcoljak vele, és bementünk a házba.

„Szia, Ella, és ő meg mégis mit keres itt?" Kérdezte Aiden, én pedig még beszélni is elfelejtettem.

„Ő, öm, Carter holnap elutazik, Harryvel pedig..nos, vele szakítottunk," ezután gyorsan berohantam a szobámba, Louis pedig követett.

A fürdőben gyorsan átvettem a pizsimet, majd visszamentem a szobámba, ahol az a látvány fogadott, hogy Louis egy szál alsógatyában és egy pólóban van.

„Köszönöm, Louis, hogy itt vagy nekem," öleltem meg.

„Egyébként, holnap Carterrel és a családjával a reptéren találkozunk. Aiden is jön?" Bólintottam.

„Valószínűleg szabadnapot vesz ki, hogy el tudjon köszönni tőle," de én nem akartam, hogy el kelljen bárkitől is köszönni. Már most hiányzik Carter, és még el sem ment.

Louist leutánozva bebújtam én is takaróm alá. A karjait körém zárta, és megnyugtató volt a tudat, hogy van egy olyan barátom, mint Louis, aki képes volt kihúzni engem a saját sötétségemből. 

Következő részhez: 30 csillag és 5(!!!) komment! 
Kitartást a hétre, all the love as always, xx.