Ella szemszöge

Csak a pólója volt rajtam, a mellkasán feküdtem. Nem volt rajta póló, a takarót pedig a derekáig húzta fel. A hajam kócosan volt az arcom körül, de nem érdekelt. Túlságosan boldog voltam ahhoz, hogy rajta kívül mással is foglalkozzak.

„Jó reggelt, gyönyörűm," motyogta a fülembe, amit ezután gyengéden megharapott, ami belőlem egy kuncogást váltott ki. Ezután az ajkaimra adott egy csókot.

Felemeltem a fejem a mellkasáról, adtam a szájára egy puszit és kimásztam az ágyból.

„Hova készülsz, baba?" Hallottam meg hangját.

„Zuhanyozni," amint ezt kimondtam felállt az ágyról úgy, ahogy volt; anyaszült meztelenül. Kezeimmel eltakartam a szemeimet, és éreztem, hogy elpirultam.

„Most mi van? Nincs semmi rajtam amit már nem láttál volna," hallottam a hangján, hogy vigyorog. Hozzám jött, karjait a derekam köré fonta, és a homlokát az enyémnek támasztotta. Eközben én az ujjaimmal játszottam.

„Azt mondtad, hogy zuhanyoznod kell, nem?" Mosolyogva forgattam meg a szemeimet.

Amikor nem válaszoltam, felemelt menyasszony-stílusba és bevitt a fürdőszobába.

„Szeretlek, Ella," motyogta nekem, majd letett és megnyitotta a zuhanycsapot.

Amint a víz megfelelő hőmérsékletű lett várakozóan nézett rám, hogy szálljak be mellé a kabinba. Megráztam a fejem, és szégyenlősen elfordultam.

„Nem muszáj," kezdte, „de ez a helyzet most nem igazán különbözik a tegnap estétől."

„Félek," mutatóujjával felemelte az államat.

„Szeretlek, Ella. Nem foglak bántani, megígérem." Csókolt meg.

„Szeretlek," viszonoztam vallomását. Adott egy puszit ajkaimra, majd megfogta a pólója alját ami rajtam volt és levette rólam.

Felemelt, és belépett velem a zuhanykabinba. A meleg víz kellemesen érintkezett a bőrömmel, és áztatta el a hajamat.

Beszállt utánam ő is, és hagyta hogy a meleg vízcseppek végigszáguldozzanak  a testén.

Elpirulva fordultam el tőle és mostam meg gyorsan a hajamat, de megfordított és összefűzte ujjainkat. Közel hajolt hozzám, ajkaink érintkeztek.

„Annyira gyönyörű vagy," motyogta ajkaimra és lecsapott rájuk. Úgy éreztem, hogy tényleg szeret.

De amikor elhúzódott tőlem egy gonosz vigyor virított az arcán. Én eltűntem, és a helyemre az a szőke lány került, akivel nem egészen két napja megcsalt.

Durván és erőszakosan nyomta ajkait a lányénak, semmilyen gyengédség nem volt benne, mint amikor engem csókolt. Sokkolva álltam meztelenül a fürdőszobában. Olyan volt, mintha én már láthatatlan lennék számára.

„Harry?" Próbáltam felhívni magamra a figyelmét, mire elszakadt a lány ajkaitól. Szemei sötétek voltak miközben lenézően nézett engem.

„Nem szeretlek, csak megdugtalak. Ez minden amit akartam tőled," vigyorodott el gonoszan, majd visszafordult a lány felé. A könnyek patakokban folytak le az arcomon, abban a pillanatban már nem törődtem semmivel sem.

Ennek nem volt semmi értelme. Semminek nem volt értelme ahogy térdreborultam és arcomat a kezeimbe temettem. Nem voltam elég jó neki..

Vége van.

„Ella!" Hallottam meg hirtelen Louis kiabálását. Izzadt voltam és sírtam. Remegve vettem egy mély levegőt amikor Louis az ölébe húzott, és megpróbált megnyugtatni.

A homlokomat puszilgatta míg a mellkasába sírtam.

Pár perc sírás után kezdtem megnyugodni Louis karjai között.

„Carter gépe két óra múlva indul," hallottam meg a hangját, bólintottam.

„Mennem kell készülődni," szálltam ki az öléből és a szekrényemhez mentem. Jól akartam kinézni amikor elmegy, nem akartam, hogy élete legboldogabb napján szomorúnak lásson.

Bementem a fürdőbe, és felvettem a ruhákat, amiket kiválasztottam: fekete leggings és egy laza póló. Megmostam a fogam, és kiegyenesítettem a hajamat. Ezután kimentem a fürdőből és felvettem a csizmáimat.

Louis még mindig pizsamában ült az ágyamon.

„Louis, öltözz fel," felém fordult.

„Gyönyörűen nézel ki," mondta, de semmi másra nem tudtam gondolni, csak a rémálmomra.

Összeszorítottam a szemeimet annak a céljából, hogy ne sírjam el magamat. Erősnek kell lennem.

Karokat éreztem meg magam körül, és amikor kinyitottam a szemeimet egy félmeztelen Louist láttam meg magam előtt. Behajlította a térdeit, így egy magasak voltunk és megpuszilta az arcomat. Sikerült visszatartanom a könnyeimet, de attól még ott voltak.

Kopogást hallottam meg a szobaajtómról, majd kinyílt.

„Bocsi a zavarásért, de, öm Ella, beszélhetnénk egy percre?" Kérdezte Aiden, én pedig bólintottam. Kimentem a szobámból, de egyből ledermedtem amikor megláttam őt magam előtt.

Megfordultam és ránéztem Aidenre, aki mosolyogva nézett rám.

„Aiden, miért van ő itt?" Suttogtam. Aiden összezavarodva nézett rám.

„Mi? Ti nem vagytok.." hangja elhalkult a mondat végére, amikor leesett neki. Elfelejtette amit tegnap este mondtam neki.

„Ella, én sajn.."

„Semmi baj," vágtam közbe, „menj öltözni, Aiden. Menned kell dolgozni." Bólintott és bement a szobájába.

„Ella.." hallottam meg Harry hangját. Semmit nem tudtam mondani miközben azokba a szomorú szemeibe bámultam. A szemekbe, ami arra késztetett, hogy ugorjak bele a karjaiba és mondjam azt neki, hogy minden rendben van. Megpróbáltam visszatartani a könnyimet, ismét.

„Ella, kérlek.." de ekkor megzavarták.

„Ellaaaaa!" Kiabált Louis. Pár másodperc múlva megjelent a nappaliban egy szűk farmerban, egy fehér pólóban és egy farmerdzsekiben, amit nem gombolt be.

A mosoly lehervadt az arcáról amikor meglátta Harryt, de nem mondott semmit. Nem figyelve Harryre fordult felém.

„Ez jó lesz elbúcsúzni?" Kérdezte vigyorogva.

„Igen, de ne legyél ideges ha a nagy végére könnyek fogják beteríteni az egészet," mondtam viccelődve, „szerintem teljesen jó."

„Várj," törte meg Harry a csendet, mire én és Louis felé fordultunk, de én kerültem a szemkontaktust.

„Ti..együtt vagytok?" Kérdezte teljesen komolyan.

„Nem, Harry," fontam magam előtt össze kezeimet.

„Nos, eléggé úgy látszik," motyogta, mire csak megforgattam a szemeimet.

„Louis, tudnál rám várni a kocsiban?" Kérdeztem tőle könyörgő szemekkel. Ránézett Harryre – aki már nem élne, ha pillantással lehetne ölni -, megpuszilta az arcomat és kiment a házból.

„H-hogy vagy?" Nem válaszoltam semmit.

„Baszki, egy idióta vagyok, ne haragudj." Bólintottam.

„Szóval akkor te és Louis nem vagytok együtt?"

Közel mentem hozzá, orraink majdnem összeértek. Remegve fújtam ki a levegőt amikor rájöttem, hogy mennyire közel is állunk egymáshoz. A testem akaratlanul is megmutatta a jeleket neki, hogy még mindig szeretem, de azt kívántam, hogy bárcsak ne éreznék így. És ebben az a legrosszabb, hogy látta ezeket a jeleket.

„Hogy tudnék vele együtt lenni, amikor a szívem még mindig nálad van?" Mondtam ki az igazságot, és ekkor már hagytam, hogy lecsorogjanak a könnyek az arcomon. Hálás voltam, hogy vízálló sminket tettem fel.

Felemelte kezét arcomhoz, hogy letörölje, de elhúzódtam.

„Ezt már nem neked kell csinálni," léptem hátrébb tőle.

„Meg fogsz tudni nekem valaha is bocsátani?" Ezt még én sem tudtam. Meg fogok tudni?

Ránéztem, és a legőszintébb választ adtam neki, amit csak lehetett. Kimentem a kocsihoz, beültem és elindultunk Louis-val a reptérre.

„Talán meg kéne mutatnod nekem, hogy megérdemled a megbocsátásom."

Következő rész: 30 csillag és 5 komment után!
Sok sikert mindenkinek aki holnap írja a felvételit, ügyesek lesztek!♥ 

All the love, xx.