Amit a végén írtam olvasd el kérlek, jó olvasást! xx. 

Ella szemszöge

Amikor ránéztem az órára és megláttam, hogy hajnali öt van felsóhajtottam majd ásítva a fürdő felé vettem az irányt, ahol megnyitottam a zuhanycsapot.

Levetkőztem, beléptem a kabinba és hagytam, hogy a meleg vízcseppek a bőrömhöz érjenek miközben lefürödtem és megmostam a hajamat.

Amint végeztem elzártam a vizet és kiléptem a kabinból. Megfogtam két törülközőt, az egyiket a hajam köré, míg a másikat a testem köré csavartam. Bementem a szobámba, ott felvettem egy egyszerű pulóvert és egy farmert, ezekhez pedig a Vans cipőmet. A hajamat egy kócos kontyba fogtam fel és készen is voltam.

Még mindig nem mondtam el Carternek vagy Aidennek a történteket, és nem is terveztem. Tudom, hogy a legjobb barátomról és a testvéremről van szó, de túl gyáva vagyok ahhoz, hogy bevalljam nekik volt igazuk Harryvel kapcsolatban.

Csöndben tettem meg az iskola felé vezető utat. Amint beértem az első órámra vettem az irányt, majd amikor beértem a terembe leültem a helyemre.

Carter mosolyogva mellém ült, viszonzásul próbáltam valami mosoly félét kierőltetni magamból. Rögtön észrevette rajtam, hogy valami nem oké.

Megfogta a karom, felhúzott a helyemről és ki a teremből. A tanár zavarodottan nézett utánunk.

Nekitámaszkodtam a falnak háttal, Carter előttem állt.

„Oké, mit csinált?" Kérdezte összefonva karjait maga előtt.

„Én..te honnan tudtad, hogy.." hangom halkan csengett az üres folyosón.

„Szerinted nem vettem észre, hogy sírtál? És nem tudtam, hogy Harry volt az aki miatt," amikor meghallottam a nevét a hasam megrándult, „de éppen most vallottad be, hogy ő az oka a sírásodnak."

„Ő.." megpróbáltam elmondani, hogy mi történt, de nem tudtam kinyögni egy árva szót sem. Carter megölelt amikor elkezdtem sírni, újra.

„Kérlek mondd, hogy nem csalt meg." Erre még jobban elkapott a sírógörcs.

„Jézusom," puszilta meg a fejem búbját.

Elhúzódott tőlem és lenézett rám, karjai még mindig körülöttem voltak miközben arcomat tanulmányozta.

„Nem csak azért vagy szomorú mert megcsalt," kezdte, „hanem azért is mert azt érezteti veled, hogy nem vagy elég jó és elbizonytalanít." Most jöttem rá, hogy nem kellett volna elhallgatnom ezt Carter elől. „Láttad, hogy ki volt a lány, nem igaz?" Lassan bólintottam.

„Ennyire látszik rajtam?"

„Nem, egyszerűen csak ismerlek téged, Ella. Többet ilyeneket ne titkolj el előlem, kérlek." Mosolygott rám halványan.

„Sajnálom," motyogtam a mellkasába.

„Semmi baj. Szeretlek, Ellla, oké? Ezt ne felejtsd el, ahogy azt sem, hogy mindig te leszel a legjobb barátom." Elmosolyodtam annak a gondolatára, hogy mennyire törődik velem.

„Szeretlek, Carter." Ezek után így maradtunk amíg az első órának vége nem volt, és visszamentünk az osztályterembe.

„Carter, Aubriella! Délután büntetésben lesztek." Hallottuk meg a tanár hangját amikor mentünk kifelé a teremből. Carter valamit mondott neki, majd elkísért engem a következő órámra. Ha most nem ilyen helyzetben lennék és a szokásos Ella lennék, összerándultam volna a teljes nevem hallatára és mérges lennék amiért büntetést kaptam életemben először, de mivel most nem a szokásos Ella voltam, nem izgatott egy kicsit nem.

Amikor elértünk a teremhez ahol a második órám lesz, Carter megígérte nekem, hogy nem fogja a tesit ellógni és azután elment.

Mivel nem aludtam eleget az éjjel, szó szerint kínszenvedés volt törin fent maradnom.

Hirtelen valakit megbökte a hátamat, ami miatt automatikusan hátrafordultam. Jake barátai közül az egyik egy összehajtott papírfecnit tartott felém. Összehúzott szemöldökkel néztem rá, mire az egyik pom-pom lányra mutatott maga mögött, aki mint mindig, azt a tipikus szurkolólány ruhát hordta. Ránéztem és azt olvastam le a szájáról, hogy olvassam el, így elvettem a papírt és előrefordultam.

Lassan kihajtogattam az összegyűrt papírt és elolvastam az írást rajta.

Szakítottatok Harryvel? – Mac

Felvettem a tollam és visszaírtam.

Igen, szóval gondolom most Clarie gondolkodás nélkül rá fog hajtani. Harry teljesen szabad. – Ella

Visszaadtam neki, pár másodperc múlva pedig visszadobta hozzám.

Az kéne még. Utálom Clariet. – Mac

Zavarodttan írtam a választ: Azt hittem, hogy legjobb barátnők vagytok. – Ella, ezután visszadobtam.

Pár másodperc múlva megint nálam volt a papír.

Dehogyis, Clarie egy ribanc. Nem járok el vele sehova sem, csak akkor vagyok a közelében amikor edzés van. Na de, vissza a témára. Mi történt? – Mac

Várj, honnan tudtad, hogy szakítottunk? – Ella

Jól tippeltem. Mindig kéz a kézben jöttetek be a suliba és még akkor is látszott rajtatok, hogy boldogok vagytok ha nem voltatok egy helyen, de ma szomorúak vagytok. Egyszerűen szomorúan nézel ki, Harry pedig úgy, hogy szinte bárkit megölne aki az útjába áll. Belevert egy szekrénybe és büntetést kapott amiért behorpasztotta vagy mi. – Mac

Ez most ugye nem komolyan mondja, hogy ő is büntetést kapott mára? Pont ma? Nem akarom őt látni ma, sőt, soha többet.

Éppen azon voltam, hogy visszaírjak de megszólalt a kicsöngő, így fogtam a cuccaim és elpakoltam. Elraktam a levelezést és a következő órámra vettem az irányt.

Matek közben majdnem elaludtam, de sikerült fent maradnom és jegyzetelnem. Végre itt is kicsöngettek, én pedig az öltözők felé vettem az irányt, mivel tesi következik.

Gyorsan átöltöztem és elkezdtem keresni Cartert, akit meg is találtam a szokásos helyén. Felé indultam és amikor odaértem láttam, hogy most ő sír. Megöleltem, ő pedig halvány mosollyal az arcán nézett fel rám, habár a könnyei még mindig folytak lefelé az arcán.

„Mi a baj? Történt valami?" Megrázta a fejét jelezve, hogy 'nem'.

„Azt hiszem, hogy nem vagyok 100%-osan meleg."

„Carter, ezzel semmi baj nincs. Simán lehetsz biszexuális." Könnyeit törölgetve állt fel.

„Bár még egy lányt sem csókoltam meg," mondta, én pedig óvatosan körülnéztem és megláttam Macet. Odamentem hozzá és a barátnőihez. Mindannyian furán néztek rám, de nem érdekelt.

„Szia, Mac. Tudnánk beszélni?" Bólintott és elvonultunk a többiektől.

„Mizu, Ella? Oh, és csak, hogy tudd..öm, Clarie meg fogja próbálni elcsábítani Harryt."

„Nem érdekel," hazudtam, „csak a véleményedet szeretném róla tudni." Ezzel Carter felé mutattam.

„Cuki és helyes, de ő nem meleg?"

„Valójában nem tudja. Ezért van rád szükségem, hogy megcsókold." Vállat vonva ment legjobb barátom felé, megfogta az arcát és megcsókolta.

Carter ledermedve állt ott, Mac pedig elhúzódott.

„Carter, most megtanítom, hogy hogyan csókolj meg egy lányt, oké?" Carter csak bólintott.

„Oké, na szóval. Tedd mind a két kezed a derekam köré." Hezitálva csinálta az utasításokat.

„Teljesen tedd köré." Mac Carter kezeit rendesen 'elhelyezte'.

„Rendben. Most én a kezeimet a nyakad köré fogom tenni, te pedig megcsókolsz mintha szerelmes lennél belém," Carter bólintott. Lassan közelített Mac ajkai felé, majd megcsókolta.

„Azta," suttogta Carter amikor elhúzódtak.

„Öm, később találkozunk srácok," mondta a lány és visszament a barátnőihez.

„Szóval..." törtem meg a csendet.

„Teljesen biztos, hogy nem vagyok teljesen meleg."

Tesi után az ebédlő felé vettük az irányt, igaz én nem igazán voltam éhes. Azóta nem ettem, mióta Louis tegnap elvitt vacsorázni, de nem volt étvágyam. A szokásos asztalunkhoz mentem volna ahol Carterrel mindig szoktunk ülni, de egy kéz a vállamon megállított.

„Szia, Louis."

„Szia, szívem." Elmosolyodtam. „Minden rendben veled?" Vállat vontam.

„Láttad ma már őt?" Nemlegesen ráztam meg a fejemet. És persze szerencsétlenségemre, éppen akkor lépett be az ebédlő ajtaján. Szemei valakit kerestek a helységben, majd megállapodtak rajtam. Gyorsan elfordultam, megragadtam Louis kezét és kihúztam őt az ebédlőből.

„Mi a baj?" Kérdezte összezavarodva.

„Nem tudom ezt csinálni Louis, most megláttam őt és teljesen kiborultam, ráadásul kémián mellette kell ülnöm, és mindketten büntetésben vagyunk délután, jézusom mit csináljak?!" Pánikoltam.

„Harry soha nem megy el a büntetésekre, de hogyha ettől jobban éreznéd magad, én bemegyek ma és akkor nem leszel egyedül," ajánlotta fel.

„Biztos vagy benne? Mármint Carter ott lesz, és.." félbeszakított.

„De Carter nem fog úgy kiállni Harry ellen, mint én."

„Köszönöm Louis, mindent köszönök," öleltem meg.

„Annyira örülök, hogy ilyen gyorsan tovább léptél." Hallottam meg Clarie nyávogó hangját mögöttem.

„Baszódj meg, Clarie," mondta Louis.

„Inkább basszon meg Harry," kacsintott vigyorogva Louisra, ezután pedig elment. Louis derekam köré rakta a kezeit és az ellenkező irányba kezdett húzni.

„Büntetésen látlak, oké?" Bólintottam, és elmentem a szekrényemhez, ahonnan kivettem a kémia cuccom és afelé az óra felé vettem az irányt, amire most a legkevésbé se vágyom.  

Következő részhez: 30 csillag és 3 komment!

Anyway, ha minden jól megy, február közepén indul az új fordításom.
Kis ismetető: Harrys (meglepő, mi?) és 2045-ben játszódik a sztori. Van egy szabály, hogy minden 16-56 éves fiú/férfi 'kiválaszt' magának egy lányt/nőt, legyen akár a férfi 40, a kiválasztottja pedig 10 éves, nem ellenkezhet a nő, hogy ki legyen választva. Van egy lány, Josephine, és Harry, akik minden áron elszeretnék törölni ezt a törvényt. Eközben pedig kiderül, hogy Harry nem is a törvény eltörlése miatt szövetkezett Jo-val, hanem egy teljesen más okból. Közben persze történnek még dolgok, de semmi konkrétat nem akarok mondani. Már csak az a kérdés, hogy titeket ez érdekelne? Kérlek írjátok le, hogy érdemes lenne-e belemennem ebbe a fordításba! 
Kitartást a hétre!♥ 
xx.