Ella szemszöge.

A szobám sarkát bámultam miközben próbáltam kontrolálni a lélegzésemet, sikertelenül. Nem tudnék most egyedül lenni, megfulladnék a könnyeimben. Szükségem van most valakire, aki segít, hogy maradjak erős, így fogtam a telefonomat és felhívtam a legelső embert aki eszembe jutott. Tíz percen belül már itt is volt.

„Köszönöm, hogy eljöttél. Nem tudom, hogy ki mást hívhattam volna." Motyogtam Louis mellkasába.

„Bármikor jövök ha kellek. De miért nem Cartert, Jaket vagy a testvéredet hívtad?" Kérdezte, miközben szüntelenül simogatta a hátamat.

„Azért mert ők mind utálják és nem szeretnék rosszabbul lenni." Furán belehümmögött a fülembe, de nem foglalkoztam vele.

„Elmondod nekem, hogy mi történt pontosan?" Kérdezte lágy hangon.

„Megcsalt.." Annak a látványa, ahogyan ott feküdtek ketten Harry ágyában örökre az eszembe vésődött.

„Bassza meg," továbbra is ölelt. Ezután csönd állt be.

„Louis, nem akarom, hogy ez a barátságotok útjába álljon." Törtem meg a csendet, ő pedig erre kuncogott mintha valami nagyon vicceset mondtam volna.

„Higgy nekem, voltak ezelőtt is gondjaink. Ezzel most csak egy újabb okot adtál arra, hogy utáljam." Vallotta be, mire elvettem a fejem a mellkasáról. Kivette a telefonját a zsebéből, tárcsázta Harryt és kihangosította.

„Igen?" Hallottam meg a hangját.

„Bazdmeg, Harry," mondta Louis és elkezdett járkálgatni a szobában.

„Mi van?"

„Pontosan tudod, hogy miről beszélek." Láttam, hogy a dühe Harry iránt csak egyre nagyobb lesz. Bal kezével beletúrt a hajába.

Odamentem hozzá és megfogtam a karját, leültettem és a vállára raktam a fejemet. A karját rögtön körém fonta.

„Mi a fasz, Louis?! Azt hittem, hogy a barátom vagy."

„Ez baromság! Te is tudod nagyon jól, hogy mióta kiléptem Jaytől már nem vagyunk annyira közel egymáshoz." Zavarodottan összehúztam a szemöldökömet. Jay.. Könyvesboltja? Vagy az a Jay aki még egyszer eljött Harryhez amikor egyedül voltam nála.

Louis látta rajtam, hogy össze vagyok zavarodva és letette. Felém fordult és letörölte a könnyeimet, amik még mindig nem akartak elállni.

„'Jay' is abban a könyvesboltban dolgozik?" Most Louis volt összezavarodva.

„Könyvesbolt? Ezt nem hiszem el." Motyogta magának míg a másik karját és körém fonta.

„Louis." Néztem rá, hátha ad valami magyarázatot.

„Sajnálom, Ella, ezt nem nekem kell elmondanom." Bólintottam. Harry hazudott a munkájáról, és mégis miről hazudhatott még?

Ne érdekeljen, Ella.

Ne.

„Ettél ma már?" Megráztam a fejemet.

„Gyere, elviszlek vacsizni."

„Nem szüksé-.."

„Nem. Biztosan éhes vagy." Megadóan bólintottam.

Megfogta két oldalt az arcomat és a hüvelykujjai segítségével letörölte a könnyeket az arcomról.

„Oké, menjünk." Mosolygott és elindult ki a szobából.

„Nem vagyok kiöltözve, Louis." Mondtam és lenéztem az öltözékemre: szürke pulcsi és egy leggings.

Megforgatta a szemeit. „Gyönyörű vagy, mint mindig." Ezúttal én forgattam meg a szemeimet.

Odaadta a cipőmet ami az ajtónál volt, én pedig felvettem majd megnéztem magam egy tükörben. Az arcom ki volt pirosodva, a szemeim fel voltak dagadva és simán meg tudta bárki állapítani, hogy kemény hat órán keresztül sírtam. A hajamat egy kontyba összefogtam, és követtem Louist.

Úriember módjára kinyitotta nekem a kocsiajtót, majd miután beszálltam és becsukta átment a saját oldalára, beszállt, beindította a kocsit és elindultunk.

Egy kisebb kávézóba vitt el, ahol egy ablak melletti boxban ültünk le. Megrendeltünk az ételeket és az italokat, Louis pedig állandóan nevettetett, így volt amikor véletlen kiköptem az italomat. Hát igen, nem leszünk a pincérek kedvencei.

A vacsora végére végre nem gondoltam folyamatosan rá, hálás köszönet érte Louisnak. Állandóan vicceket mondott vagy csak simán beszélt, sose volt egy másodpercnyi csönd se.

„Maradjak ma este? Mármint nem úgy, csak biztos akarok lenni abban, hogy jól vagy." Kérdezte.

„Ne, nem kell." Mosolyogtam rá. „Azt hiszem Carternek is el kell mondanom, mégis csak ő a legjobb barátom." Bólintott.

Mivel én nem hoztam pénzt kifizette mindkettőnk vacsoráját – de biztosított arról, hogy ha lett volna nálam pénz se engedte volna, hogy fizessek –, hazavitt és bekísért.

„Köszönöm a mai napot." Mondtam miközben megöleltük egymást.

„Ha bármi lenne vagy ha csak szükséges van valakire nyugodtan hívhatsz." Egyetértően bólintottam.

„Rendben. Holnap találkozunk a suliban?" Megint bólintottam. Elköszöntünk, és visszament a kocsijához majd elhajtott.

A szobám felé vettem volna az irányt de meghallottam Aiden hangját.

„Azt hittem, hogy csak később fogsz hazaérni."

„Nos, a terv változott." Mondtam érzelemmentes hangon, majd a szobámba mentem ezúttal sikeresen, és felvettem a pizsimet.

És habár kimerült voltam, nem tudtam aludni. Az éjszakát a könnyeim törölgetésével töltöttem, miközben arra a göndör hajú fiúra gondoltam, aki összetörte a szívemet.

Harry szemszöge.

Az adrenalin eluralkodott a testemben amikor utoljára behúztam egyet ennek a drogos csávónak. Összerogyott és a földre esett. Tehetetlenül feküdt a földön. Felemeltem és elvittem oda ahonnan elmenekült előlem, így hátha nem fog meghalni ha megtalálják.

Tudom, hogy ezúttal túlságosam messzire mentem, de kibaszottul nem érdekel.

Engem csak ő érdekel.

És kibaszottul elrontottam. Egy kurva hiba miatt mindent elrontottam, és nem hiszem, hogy ezt helyre tudom hozni ezúttal.

Letöröltem az izzadtságot a homlokomról és levettem a dzsekimet. Megfogtam a kezemben és a kocsim felé vettem az irányt.

Amint beültem az autómba meggyújtottam egy cigit. Gázt adtam a kocsimnak és a lehető leggyorsabban hazaszáguldottam. Csodálom, hogy nem lett balesetem. Bár nem mintha annyira érdekelne.

Amint hazaértem egy ismeretlen autó állt a házam előtt. Leállítottam a motort, és a veranda felé vettem volna az irányt, de meghallottam egy hangot.

„Szia, babe." Hallottam meg azt a női hangot, és automatikusan összeszorítottam az állkapcsomat. Nem foglalkoztam a lánnyal, akinek még mindig nem tudom a nevét, és a zárba tettem a kulcsomat. Kinyitottam az ajtót, beléptem a lakásba és csuktam volna be az ajtót, de megállította, bejött a lakásomba és becsukta maga mögött azt.

Szemforgatva felé fordultam.

Az arcán volt vagy két kiló smink, egy szűk ruhát viselt húsz centis magassarkúval. Szerintem majdnem ugyan ez volt rajta amikor megdugtam.

Elkezdett felém jönni, cipőinek sarka kopogott a fapadlón, és hirtelen hányingerem lett magamtól mert hozzá nyúltam akár egy ujjal is.

A kezeit a mellkasomra tette, de a csuklójánál fogva levettem őket magamról és hátrébb léptem.

„Ahogy legelőször is mondtam neked, húzz el."

„Miért? Jól szórakoztunk együtt, és csak azért küldtél el mert megjelent az a lány. Gyerünk, jobban el tudnálak szórakoztatni, mint az a rondaság." Vigyorgott, én pedig szaporábban kezdtem venni a levegőt. Megragadtam a csuklóját, kinyitottam az ajtót, kiraktam őt és bezártam az ajtót.

Bementem a halómba és ránéztem az ágyamra. Csak őt tudtam látni ahogy az ágyamon fekszik, a gyönyörű barna haja szétterülve van a párnán, és az én pólómban van.

„Bazdmeg!" Üvöltöttem, és öklömmel belevágtam egyet a falba, amin ezáltal keletkezett egy nagy lyuk, de leszartam.

Fújtattam egyet és levetkőztem. Nagy volt a kísértés, hogy megint elmenjek egy bárba és igyam le magam a sárga földig, de nem fogom megismételni a tegnap estét.

Az az arckifejezése Ellának amikor meglátta azt a szőkét összetörte a szívemet. Értetendőnek vettem a kapcsolatunkat. Azt hittem, hogy a szerelmem iránta nem volt valódi, de amikor láttam a szemében a fájdalmat amit én okoztam szíven ütött, amikor pedig elment üresnek éreztem magamat.

Szeretem őt, és nem tudok nélküle élni ebben a kicseszett világban, vagy meg fogok bolondulni.

Bassza meg az iskola.

Kibaszottul nem érdekel az a pokol ami ott van, de tudom, hogy Ella ott lesz.

És nekem látnom kell őt. Az önző énemnek muszáj látnia, hogy vajon ő is úgy szenved-e ahogy én.

Éppen hogy lefeküdtem az ágyamra már fel is keltem. Oké, hogy egyedül vagyok, de nem tudtam, hogy Ella vajon vissza fog- e jönni hozzám.

Szóval alvás helyett elővettem a rég elfeledett naplómat és elkezdtem írni. Próbáltam kitalálni a ritmusát a nemrég szerzett dalomnak.

Bárcsak tudná, hogy mennyire szeretem őt. Ezelőtt nem tudtam, hogy hogyan fejezzem ki. A szívem mélyén tudom, hogy bárkit választhatott volna, de ő engem választott, én pedig mindent elcsesztem.

Utálom magamat.

Utálok most mindenkit. 

Mindenkinek sikerekben gazdag, boldog új évet kívánok! Kívánom, hogy minden álmotok és vágyatok teljesüljön!♥ Köszönöm, hogy velem tartottatok eddig, remélem ez jövőre sem fog változni! 
Lots of love, xx.