Ella szemszöge

"Ella, elfogadod ezt az ajánlatot?" Mondta Mr. Smith, az igazgatónk. Nem is figyeltem rá, hogy mit mondott.

"Tessék?"

"Azt kérdeztem, elfogadod azt, hogy korrepetálj egy általunk kiválasztott tanulót, minden reggel iskola előtt?" Mondta nekem.

"Oh, igen, persze." Mosolyogtam, majd mondta, hogy elmehetek én pedig kisétáltam az irodájából.

"Nézdcsak ki van itt." Mondta Harry nyersen mögöttem. Feléfordultam.

"Miért vagy itt egyán talán, Harry?" Csattantam. Bűntudatot éreztem, hogy ilyen voltam vele, de ő kezdte az egészet.

"Valószínűleg ki fognak nekem jelölni egy kibaszott korrepetálót. És én miért magyarázkodom neked?"

Oh, nem. "Nagyszerű." Motyogtam az orrom alatt, majd hátatfordítottam, hogy elmenjek.

"Mit mondtál?" Morogta mögöttem. Nem figyelve rá vettem az utamat ki az irodából, de egy kéz ami hátulról megragadott megállított ebben. "Engedj el" Mondtam, de a vigyora csak nőtt.

"Nézd, Ella. Csak maradj távol tőlem."

"Örömmel." Mosolyogtam rá szarkaztikusan, majd kitéptem a karomat a szorításából, majd megint kifelé vettem az utamat mielőtt kitette a lábát, hogy elgáncsoljon.

"Seggfej." Mondtam, majd sikeresen kimentem onnan. Felhúztam a hosszu ujjú pólóm karját, hogy megnézzem a lüktető karomat, lehetett látni az ujjbegyeinek nyomait, kezdett egy zúzódás lenni. Felnyögtem, lehúztam a pólónak a karját majd visszamentem órára.

****

Amikor eljött az utolsó órám, mindenki ki volt jelölve egy projektre a partenerével, akit most fogunk megtudni kicsoda.

"Oké, válaszhattok magatoknak párt, de ha nem tudjátok kiválasztani majd én fogom helyettetek." Jelentette be Mrs. Cline. Mindenki a barátaival állt össze, és mivel Carter elment, mi pedig páratlanul voltunk, egyedül voltam.

"Mr. Styles és Mr. Horan, kérlek, váljatok külön. Tudom, hogy ti ketten együtt nem dolgozni fogtok. Arról informálódtam rólad, Harry, hogy kaptál egy korrepetálót. Ez az ember ezen az órán van?"

"Öm," Kezdte el, a szemei végigfutottak a termen majd rajtam állapodtak meg. "Igen, hölgyem. Itt van." Mondta gúnyosan, majd felállt a székéről és leült a mellettem lévőre, ott hagyva Niallt, hogy csinálja meg egyedül a projektet. Mindketten halálos tekintettel néztek rám.

"Mrs. Cline, tudok egyedül is dolgozni." Mondtam udvariasan.

"Tudom, hogy képes vagy egyedül is megcsinálni ezt, Ella. De szeretném, ha azzal a tanulóval dolgoznál akihez ki lettél jelölve, hogy korrepetáld." Azon voltam, hogy elkezdek vitatkozni vele, de végül csak bólintottam, visszamentem a székemhez majd leültem. Mindketten csöndben voltunk, de én törtem meg ezt.

"Nem várom el tőled, hogy bármit is csinálj, megcsinálom én magam." Mondtam, rá sem nézve.

"Nem kéztetlek arra, hogy te csináld csak meg. Segíteni fogok. Átjöhetsz a hozzám suli után, én pedig hozzád suli előtt, hogy korrepetálj." Mondta normál hangerőn és nem durván ahogy megszoktam tőle. De ezt nem vettem be.

"Oh, mily' kedves. Zúzódásokat csinálsz a kezemen egy perc alatt és a következő pillanatban pedig segíteni próbálsz. Megcsinálom én magam is. Fel vagy mentve ez alól. Még ha kell, Niallét is megcsinálom, csak maradj távol, tőlem és minden rendben lesz." Csattantam.

"Zúzódások?" Kérdőjelezete meg. Hoppá. Tényleg kimondtam ezt hangosan?

"Ne csinálj úgy mintha érdekelne. De rendben. Segíthetsz. Itt van a számom," Gyorsan leírtam azt egy darab papírra. "Találkozunk nálatok suli után." Mondtam. Pár percig csöndben ültünk majd kicsöngettek, én pedig kirohantam a teremből Carter keresésére indulva. A telefonom jelzett, hogy üzenetem érkezett. Kivettem a táskámból, majd láttam, hogy van két olvasatlan üzenetem.

Feladó: Carter

-Már elmentem, hogy találkozzak Tylerrel. Bocsiiiiiii. Később találkozunk?

Címzett: Carter

-Késő estig nem fogok hazaérni. Projektet kell csinálnom. Jó szórakozást, szeretlek.

Miután válaszoltam erre az üzenetre láttam, hogy a második ismeretlen számról jött.

-Harry vagyok. Később fel tudlak venni, hogy együtt menjünk hozzánk ha akarod. Vagy most is fel tudlak venni.

Az üzenetben ott volt a címe is. Hozzáadtam őt a kapcsolataimhoz, majd válaszoltam.

Címzett: Harry

-Nem, köszönöm. Rendben leszek. 4-kor találkozunk.

Feladó: Harry

-Csak hagyd, hogy felvegyelek, ne legyél ilyen makacs.

Címzett: Harry

-Azt mondtam, hogy rendben leszek, és inkább sétálok, minthogy több időt töltsek veled a kelleténél.

Visszaraktam a telefonom a táskám zsebébe, és hazafelé vettem az irányt. Elég messze laktam így a sulitól, de nem volt baj. Amikor hazaértem, délután fél négy volt, szóval még egyszer megmostam a fogaimat, majd átcseréltem a ruhámat amit ma hordtam, miközben nem is vagyok annyira oda az ilyen ruhákért, egy rendes kockás ingre és egy farmerre. Felvettem a Conversemet amit szinte mindennap hordtam, a hajamat pedig egy lófarokba kötöttem. Lemostam a sminkem, hiszem nem nagyon érdekel, hogy Harry mit gondol rólam, és mire készen lettem, háromnegyed négy volt, így kisétáltam az ajtón és afelé a cím felé vettem az irányt amit Harry küldött nekem, ami szerencsére nem volt olyan messze. Körül-belül egy tíz perces séta.

Amikor odaértem, kopogtattam és vártam, hogy kinyissák. Amikor ez megtörtént, Harryn nem volt póló és ugyanaz a farmer volt rajta mint a suliban, de a haja össze volt kuszálva és az öve kicsatolatlan volt. Rámmosolygott ahogy megforgattam a szemeimet, és ott álltam, várva arra, hogy beengedjen. Amikor megtette, leültem a kanapéra, ő pedig leült mellém.

"Harry!" Szólt egy vinnyogó hang az emeletről.

"Miért vagy még mindig itt, Blair?" Kérdezte inkább durván, miközben a lány lesétált a kifordított ingjével rajta és a rövid szoknyájában ami össze-vissza állt, úgy ahogyan a haja is.

"Az Claire, baba. És azon gondolkoztam, hogy egy ideig itt maradhatok-e?" Kérdezte csábítóan, odasétálva Harryhez, és leült az ölébe majd a karjait a nyaka köré tette.

"Húzz el. Azért mert egyszer együtt aludtunk nem jelenti azt, hogy bejössz. Azt jelenti, hogy dögös vagy. És most folytasd az életed mert soha az életben nem fogok veled randizni, én nem randizom." Mondta.

"Ki a franc ez a lány?!" Rámmutatott miután leszállt Harry öléből. Nem figyeltem rá, és kivettem a táskámból amikre szükségünk lehet majd, és vártam, hogy Claire elmenjen. Amikor végre megtette, ránéztem Harryre aki szintúgy engem nézett, még mindig póló nélkül.

"Még mindig nem méltányolom, hogy félmeztelen vagy előttem."

"Miért, mit látsz?" Vigyorgott, egyre közelebb jőve hozzám.

"Ne fényezd magad. Vegyél fel egy pólót vagy elmegyek." Mondtam. "Ha jobban átgondolom, jó ötletnek hangzik. Elmegyek." Visszapakoltam a cuccokat a táskámba és felálltam, de Harry megragadta a karom, összerezzentem a hirtelen ért fájdalom miatt mert ugyanott fogott meg ahol előzőleg. Próbáltam nem mutatni a fájdalmat, de már meglátta. Ránézett a karomra ami nem volt úgy eltakarva mint előtte, így meglátta a 'nyomokat' amiket hagyott.

"Én saj-" Keztde, de félbeszakítottam.

"Ne. Nem érdekel." Mondta.

"Most kedves próbáltam lenni, Ella! Bassza meg, miért nem hagyod, hogy bocsánatot kérjek?!" Felemelte a hangját.

Semmit nem fűztem hozzá, elterelve a témát visszaültem a kanapéra és kivettem újra a cuccokat a táskából. "Csak kezdjünk el dolgozni." Motyogtam. Bólintott és leült mellém.

****

Nagyon közel ült hozzám, néha rátette a kezét a lábamra és vigyorgott, én pedig lecsaptam onnan. "Hagyd abba."

"Miért nem tartunk egy kis szünetet?" Mondta. Gyakorlatilag elkezdtem öklendezni a javaslata miatt.

"Nem azért jöttem ide, hogy veled aludjak." Mondtam, de még mindig folytatta.

"Gyerünk. Szórakozzunk egy kicsit." Vigyorgott, odahajolva hozzám és próbált megcsókolni. Amikor elutasítottam, a nyakamat csókolta meg, de eltoltam őt magamtól.

"Elmegyek." Mondtam másodszorra ebben az órában.

"De-"

"Nem! Öt percig nem hagysz békén, hogy dolgozni tudjunk. Nem is tudom miért csináltad ezt, de nem fogom engedni, hogy bárki is kihasználjon, különösen te." Csattantam, összepakoltam a cuccokat és kisétáltam. Egy másik kocsi is állt a felhajtón, valószínűleg az egyik lányé azok közül akikkel játszadozik, de egy idősebb hölgy jött felénk, egy gyönyörű nő, sötétbarna hajjal. Undorodva nézett rám. Biztosan azt gondolja, hogy egy vagyok Harry kurvái közül.

"Hello." Mosolyogtam. Furcsán nézett rám.

"Hello." Mondta, próbálva udvarias maradni.

Az ajtó mögöttem kinyílt, és még mindig egy félmeztelen Harry lépett ki. "Anya." Mondta. Oh nem, ez rossznak tűnik, valószínűleg utál most az anyja. Nem mintha érdekelne és találkoznék vele újból valamikor.

"Öm, é-én m-megyek." Mondtam, majd elfordultam és elkezdtem hazafelé sétálni. Amikor hazaértem, Aiden ide-oda mászkált a nappaliba.

"Ella!" Kiabálta, odafutva hozzám és egy szoros ölelésbe vont.

"Aggódtam amikor felhívtam Cartert és nem voltál vele. Jól vagy?" Kérdezte. Bólintottam és a szobám felé vettem az irányt. Soha nem titkoltam még semmit sem Aiden előtt, de hogyha megtudja, Harry mit próbált ma csinálni, tudom, hogy nem végződne jól. Abból amit hallottam Harry elég jó harcos, de Aiden is az, boxolt is amikor középsuliba járt. És még mindig az edzőteremben van amikor nem velem van vagy amikor nem dolgozik.

Amikor a szobámba értem, felvettem a pizsamám, és megnéztem az üzeneteimet.

Feladó: Carter

-Sajnálom, hogy egyedül hagytalak ma. Jóéjt', El. Felveszlek holnap reggel. Szeretlek.

Címzett: Carter

-Rendben van. És nem tudsz holnap reggel felvenni. Később elmagyarázom. Éjt', szeretlek.

Miután válaszoltam, kaptam egy üzenetet az igaz és egyetlen Harry Stylestól. Érezzétek a szarkazmust.

Feladó: Harry

-Holnap reggel találkozunk a házatok előtt.

Címzett: Harry

-Ne késs.

Feladó: Harry

-Ne legyél egy ribanc.

Nem válaszoltam, csak lecsapta a telefonom az éjjeliszekrényre, bemászva az ágyba, majd hamarosan álomba merültem.