-Kérsz gyümölcsöt szívem?-kiáltott ki a konyhából Andy. Én a nappaliban a kanapén ülve a hangja irányába kaptam a fejem mire elmosolyodott.
-Popcorn mellé gyümölcs?
-Miért ne?-vont vállat ahogy a konyhaszigetnek támaszkodott és minden figyelmét nekem szentelte.
-Inkább gyere és válassz filmet.-döntöttem a párnára a fejem mire ő a fejét ingatva mellém sétált.
-Akkor takarózz be és bújj hozzám.-ült le mellém és tette át a vállamon a karját. A mellkasára döntve a fejem fúrtam közelebb magam miközben ő a tv-n kezdett a tökéletes film után keresgélni.
Mellkasán végig simítva a tenyerem a hasára csúszott a kezem.-Mhhh... de szeretem az illatod.-puszilt bele a hajamba.
-Tetszik?-kuncogtam fel halkan.
-Igen! Mindig megnyugtat ha érzem.-simította odébb az arcomból a hajam, majd a bőröm kezdte cirógatni. Annyira szerettem mikor simogat és mindig hozzám ér. Biztonságban éreztem magam mellette. Talán sose voltam ennyire nyugodt mint mikor vele voltam.
Az idilli pillanatot Andy telefonja zavarta meg így félre téve az irányítót kikereste a zsebéből. -Hh.. basszus. Bocsáss meg.-nézett fel rám miközben elővette a telefont amin egy nőnek a neve szerepelt.-Fel kell vennem édesem.-halványan bólintottam, de ötletem nem volt, hogy ki keresheti.
A konyhába vonult telefonálni így kezdett aggasztani a dolog. Ki az a nő! Miért vonul el?
Idegesen rágtam a szám szélét, majd meghallottam a nevem.-Mia? Lehet a filmezést későbbre kell halasszuk.-sétált mögém és simította el a hajam.
-El kell menned?-piszkálgattam az ujjamon a bőrt idegesen.
-Melanie a húgom hívott. Stellát áthozná, mert akadt egy kis dolga és nem tudja hova tenni a gyereket.-felkapva a fejem Andy kékjeivel találtam szembe magam.-Megharagudnál ha pár órát itt lenne egy tündéri kislány?-kapkodta a szemeit az enyémek közt.
-N..nem! Dehogy is!-remegtek meg a pilláim. A tesójával beszélt? Basszameg! Mia! Miért gondoltad hogy lehet van egy másik csaj a képben? Istenem!
-Mia! Hé!
-Ki.. ki kell mennem a mosdóba!-keltem fel a kanapéról és rohantam a fürdő felé. Andy csak egy nagyot sóhajtott ahogy figyelt engem. Arcom megmosva próbáltam észhez térni, majd ahogy megtöröltem a törölközővel egy kéz simult a hátamra.
-Édesem...
-Hhh... minden rendben csak.. csak.... Mindegy.-ráztam meg a fejem.-Mikor jön Stella?-pillantottam fel rá a tükörben.
-Mond el mi a baj!-cirógatta meg az arcom így én lesütöttem a szemeim.
-Azt... azt hittem egy nő van a dologban és azért vonultál félre.-a szívem ezerrel kalapált mivel tudom, hogy hülyének fog nézni.
-Egy nő van a dologban, ő pedig itt van velem. Nekem te kellesz nem más!-érintette meg az állam hogy maga felé fordítsa a fejem.-Szeretlek téged! Igaz eddig nem meséltem a családomról, de ezek szerint ma ennek jön majd el az ideje.-simította a fülem mögé a hajam.
-Sajnálom Andy.-hajtottam le a fejem mire ő magához húzott.
-Bízz bennem. Nálad jobb embert nem is találhatnék. Nem is akarok mást Mia!
-Szeretlek!-suttogtam halkan.
-Szeretlek kincsem.-csókolta végig a nyakam amitől a hideg végig futott a testemen.
Keze a kézfejemre csúszott és húzott ki a fürdőből mikor csöngettek. Andyre kapva a szemeim egy nagyot nyeltem mire neki az ajkaira egy halvány mosoly kúszott.-Melanienak bemutathatlak?-hajolt a fülemhez.
-Én... én izgulok Andy.-szorítottam meg finoman a kezét.
-Egy percig se kell. Nem harapja le a fejed.-húzott az ajtóhoz majd kinyitotta.
-Andy bácsi!-rongyolt egyből a kislány Andynek és fúrta az arcát az ölébe.
-Stella! Szia drágám!-simította meg hosszú barna haját mire a kislány felpillantott rá.
-Szia Andy és...-pillantott felém a hölgy kérdőn mivel halvány fogalma nem volt ki vagyok.
-Mia.-nyújtottam felé a kezem egy apró mosollyal az ajkaimon.
-Melanie.-fogta meg a kezem majd Andyre sandított. Mielőtt megszólalhatott volna Stella csacsogott közbe így a lányra pillantottam.
-Téged láttalak már!
-Meglehet.-nevettem fel zavaromban.
-Anya véletlen őt dobtam meg hógolyóval, pedig Andyt akartam.
-Akkor bemutatkoztál kislányom.-ült egy zavart mosoly az ajkaira ahogy Stella kistáskáját letette az ajtóban.
-Semmi baj nem történt.-pillantottam Stellára mosolyogva.-Még jól is jött.-sandítottam Andyre aki elvigyorodott.
-Bejössz velem? Megmutathatom a babám neked?-fogta meg a kezem Stella. Nagyon közvetlen kislány és ahogy látom könnyen barátkozik. Nem úgy mint én.
-Ömm persze! Bo... bocsánat.-néztem fel Melanira aki csak egy apró mosolyt küldött felém.
Felvéve a kistáskát a földről, Stella egyből a kezem után nyúlt és húzott a nappali felé.
-Andy! Mikor akartad elmondani?-fonta össze a karjait a mellkasa előtt Melanie.
-Hhh... beakarom majd mutatni csak... csak még...
-Miért nem mondtad hogy szerelmes vagy!-lökte meg Andy mellkasát ahogy ezer meg ezer kérdést zúdított volna rá a testvérére ha nem lett volna idő szűkében.
-Még csak nemrég jöttünk össze. Nem akartam hogy azt higgye siettetem vagy hogy megijesszem.
-Istenem Andy! Te fülig szerelmes vagy ebbe a lányba!-nézte meghatódva a testvérét.
-Ne nézz így!-nevette el magát Andy.
-Ugye tudod hogy mindent el kell mesélned!
-Mindent?-vigyorodott el ravaszul.
-Arra nem vagyok kíváncsi!-borzolta össze a haját mosolyogva.-De aranyos lánynak tűnik.
-Egy angyal!-mosolygott szüntelenül, mire Melanie hátrébb lépett az ajtóból.
-Szia bogaram! Jó kislány legyél!-kiáltott be a nappali felé ahol Stella már az összes létező dolgot kipakolta a kanapéra.
-Szia anya!-kiabálta vékony hangján.
-Szia Mia!-pillantott be felém így egyből irányába pillantottam.-Sajnálom, hogy most ilyen rohanásban vagyok, de remélem jobban megismerhetlek majd.-mosolyodott el mire nekem is egy apró mosoly kúszott az ajkaimra.
-Kerítünk rá alkalmat.
-Mindenképp! Kíváncsi vagyok hogy tényleg ennyire csodás leányzó vagy, mert amit a bátyám szemében látok... na olyat még sose láttam.-húzogatta a szemöldökét.
-Mi baja Andy bácsi szemének anya?-kapta fel Stella a fejét.
-Lehet lázas.-bökte meg a könyökével Andyt aki mosolyogva lesütötte a szemeit.
-Beteg vagy?-ment oda hozzá aggódva és fogta meg a kezeit mire Andy felkapta rám a szemeit.
-Meglehet.-remegtek meg a pillái ettől pedig ismét ezernyi pillangó kapott szárnyra a hasamban.
-Sietek érted bogaram!-puszilta meg Stella homlokát Melanie. Én csak Andy szemeit néztem amik csillogtak ahogy engem figyelt. Teljesen elvesztem bennük. Ezeket az óceán kék szemeket szeretném látni mindig. A lelkemig lát velük és ezt neki boldogan hagyom. Hisz benne bízok jelen pillanatban a legjobban.