ANGELIKA

Este kicsit olyan érzésem van, mintha megint 5 éves lennék. Együtt vacsorázunk és a szüleim még el is beszélgetnek egymással, meg velem is mindenféle sablonos témáról. Arról kínosan nem beszélünk, hogy egy Bundesliga játékos járt ma nálam, arról pedig végképp nem, hogy mi történt köztünk. Talán anyám egyszer majd rákérdez, ha kettesben leszünk.

Vacsi után kicsit játszom a szüleimnek a nappaliban és ez az a pont, amikor ez az egész szituáció igazán furcsává válik. Mindketten mosolyogva néznek engem és tényleg nem kerül sor egyetlen rosszalló megjegyzésre senki részéről sem. Úgyhogy este kilenc után kicsivel el is búcsúzom és felmászok, hogy a barátnőimmel egy videohívás keretében kitárgyalhassuk életem legjobb orális szex élményét meg a többi fura dolgot, amit Dominik Szoboszlai megjelenése okozott az életemben.

A karvezetés órák nem a kedvenceim, de ezúttal úgy érzem, hogy még a tanárom felett is hatalmam van. Szerintem tényleg csak minimális hibákat véthetek, mert a végén még dicséretet is kapok. Az óra már majdnem délután kettőt üt, én azonban még mindig tele vagyok energiával, és alig várom, hogy végre ismét találkozhassak a szívemnek legkedvesebb focistával a világon.

Nem gondoltam volna, hogy ennyire szükségem van egy orgazmusra. Jó, nyilván a személy aki készségesen közreműködött benne, nagyon sokat számított. És annak ellenére, hogy tényleg kicsit gyorsnak éreztem az eseményeket, alig vártam, hogy ismét megtörténjen és nem mellesleg szerettem volna én is viszonozni a szívességet, csak még nem voltam benne biztos, hogy is fog ez megtörténni.

Az egyetem mosdójának tükrében utoljára megnézem, hogy normálisan nézek-e ki. Igazából még magamnak is tetszem. A szemeim csillognak, és tele vagyok pozitív izgatottsággal, ami tényleg megmutatkozik a külsőmön, hiába nem kézzel fogható. A magassarkú bokacsizmáim ütemesen koppannak, miközben elhagyom az épületet. Az októberi levegő most kellemes, nem bűzlik még a párás szmogtól, mint az hideg időben lenni szokott.

A parkolón végigfuttatva a tekintetem megpillantom az árulkodó rendszámot és a hozzá tartozó hatalmas autót. A tulajdonosát nem hibáztatom, amiért nem szállt ki, én sem szerettem volna ha sokszor látnak minket együtt nyilvánosan. Legalábbis egyelőre.

Az autóba ülve, Dominik Szoboszlai szívdöglesztő mosollyal fogad és rögtön magához is húz egy csókra. Imádom ezt. Wow.

- Na mizu? - kérdezem tőle, mikor ajkaink elválnak. - Olyan nagyon vidám vagy.

- Megnyertem egy free kick challenge-t edzésen és nem mellesleg veled lehetek. - kacsint rám.

Válaszán elmosolyodom.

- Ki mert kiállni ellened? - kérdezem fejcsóválva, amin elneveti magát és közben beindítja a motort.

- Igazából senki, de valami Red Bull videóhoz kellett, így Orbán kénytelen volt részt venni benne. Na és neked milyen napod volt? - kérdezi, mikor a parkoló kijáratánál kénytelen lefékezni a zebránál és vet rám egy pillantást.

- Jó. - bólintok elégedetten. - Szerintem életem eddigi legjobb karvezetését csináltam. Kicsit fáj is mindkét felkarom. - nevetem el magam.

Mielőtt Dominik elindulna, ismét rám néz, ezúttal az öltözökémet méri végig, de igazából csak a fekete nadrágomat, a magassarkú bokacsizmát és a kabátomat láthatja.

- Csini vagy. - mondja ennek ellenére, s finoman gázt ad.

- Köszönöm. - reagálok a dicséretére szinte rögtön.

Ezután inkább csak csendben ülünk az autóban. Én igazából nagyon éhes vagyok, ez a pörgés rendesen égeti az energiát. Nem igazán kérdezősködöm, hogy hova megyünk enni, mert kevés kivétellel mindenhol tudok olyan kaját találni amit megeszek, szóval ezen nem stresszelem magam. Inkább a mellettem ülő focistára vetek pár titkos pillantást, majd a telefonom előhúzva megnézem, nem kerestek-e a szüleim, hiszen valamiért olyan érzésem volt, hogy mindkettőjükre vigyáznom és figyelnem kell. Bíztam benne, hogy anyám írna ha esetleg összevesznének.

- Minden oké a szüleiddel? - kérdezi hirtelen Szoboszlai én pedig elmosolyodom, amiért megint csak olyan érzésem van, mintha a gondolataimban olvasna.

- Igen. - bólintok röviden, nem igazán tudok neki semmi újat mesélni róluk. - Apám kínosan próbált érdeklődni felőled, mikor ma reggel elhozott suliba. - teszem hozzá kuncogva. - Te olvasol a gondolataimban? - kérdezem tőle, amint rájövök, hogy hova jöttünk.

A kedvenc libanoni helyemre. Nagyon szeretem a közel-keleti kaját. Igazából a távol-keletit is de ez most mindegy.

- Talán. - kacsint rám.

Odabent leülve igazából le kell szűkítenem azt a sok mindent, amit gondolatban kiválasztok, hogy enni akarok. Nem akarok rögtön egy bélpoklos idiótának tűnni a focista előtt.

- Mindent megennék, ami itt van. - jelenti ki Dominik miközben felpillant rám a kezében tartott étlapból.

Elnevetem magam a megjegyzésén.

- Igazából én is. - vallom be végül.

Pár percet még eltöltünk azzal, hogy sakkozunk a kajával, végül Dominik megígérteti velem, hogy megkóstolhatja az enyémet, amibe én természetesen beleegyezek.

- Mesélj valamit a családodról. - kérem a focistát, miután megkapjuk az innivalóinkat.

Picit mintha meglepődne a kérdésemen.

- Nem tudok ám rólad mindent. - mentegetőzöm, de közben hamisan mosolygok. - És amit tudok is... igazából a te verziódban érdekel.

Ezen a mondatomon tényleg őszintén elmosolyodik és lassan mesélésbe is kezd.

- Én sokáig egyke voltam. - kezdi, és emiatt tényleg úgy érzem, hogy valamennyire átérezheti, hogy az én helyzetem milyen. - A gyerek- és tinikoromat főleg a foci tette ki. Különösképpen a későbbiekben amikor egyértelművé vált nekem is a szüleim számára is, hogy ezt nagyon komolyan kell csinálnom. Apukámmal nagyon sok időt töltöttem, ő volt edzőm is és nagyon szigorú is volt velem, amit most már utólag nem bánok, de persze egy pici hiányérzetem mindig is lesz, amiért az én apám sosem nekem adott igazat egy edzővel vagy tanárral szemben, hanem mindig engem üvöltött le.

Egy pillanatra el is szorul a szívem ettől, ahogy elképzelem őt kb. 8 évesen egy ilyen helyzetben.

- Anyukámnak persze kipanaszkodhattam magam mert ő mindig is az egyetlen kicsi fiának tekintett, de nyilván túl sok ráhatása nem volt a dolgokra. De mindegy is, valószínűleg nem tartanék most itt, ha másként alakulnak a dolgok. - ránt vállat egy enyhe mosollyal. - Aztán amikor elköltöztem Salzburgba, a szüleim annyira magányosak lettek, hogy inkább összehoztak még egy gyereket. - teszi hozzá nevetve, amin muszáj nekem is elengednem egy kacajt.

- Iszonyat menő lehet, hogy valakinek te vagy a nagytesója. - mondom elmélázva. - Nem irigylem Szofi jövőbeli udvarlóit. - kacsintok rá mindenttudóan.

Ő kelletlenül fel is nyög a kommentemen.

- Szerencsére az még nagyon messze van. - mondja jelentőségteljesen, és nincs szívem elszomorítani, hogy nagyon jó esetben is épphogy 10 éve van erre készülni. - Addig örülök, míg anyukámat nyaggatja minden nap, hogy kapálják meg a ház előtti virágoskertet. - teszi hozzá, én pedig elnevetem magam. - Szegény annyira beleélte magát egyszer, hogy bekakilt.

Szavai hallatán önkéntelenül szalad ki egy hangosabb nevetés az ajkaim közül. Ilyenkor kicsit sajnálom, hogy én nem lehetek részese hasonló szituknak.

- Nem hiányzik, hogy otthon légy Magyarországon? - kérdezem tőle, mert ez a kérdés tényleg nagyon foglalkoztat engem.

Sokszor eljátszottam a gondolattal, hogy jelentkezek majd külföldi ösztöndíjra egy szemeszterre például, de kicsit még bátortalannak éreztem magam ahhoz, hogy egyedül legyek valami idegen országban. Csodáltam is a velem szemben ülő srácot amiért ő hasonló dolgokat tett meg sokkal fiatalabban a jövője érdekében.

- Az emberek hiányoznak. - mondja végül, mire én megértően bólintok. - Az igazából mindegy, hogy hol vagyok földrajzilag, ha azt csinálhatom, amit szeretek és még jól is fizetnek mellé.

Tisztában voltam vele, hogy neki tényleg iszonyatosan sok pénze lehet, de sosem futott át az agyamon a gyerekes rajongásaim közepette, hogy ez mit jelenthet rám nézve.

- Apropó... legközelebb én viszlek téged randizni. - mondom és ezzel szeretném azt sugallni, hogy a fizetés is az én tisztem lesz.

Dominik csak mosolyogva megforgatja a szemét a mondatomon.

- Ebből a mondatból csak a legközelebb és randi szavakat fogtam fel. - mondja végül.

Csak rosszallóan megcsóválom rajta a fejem, és nincs alkalmam ellenkezni, mert meghozzák az ételeinket. Tényleg szemtelenül eszünk bele egymás ételébe és cserélgetjük a különböző dolgokat, de egyáltalán nem érzem kínosnak.

Amikor mindennel végzünk és fizetés után felállok az asztaltól, úgy érzem, mintha jelentősen nőtt volna a hasam mérete az elmúlt egy órában. Talán szükségem lenne egy kis sétára.

- Sétálunk egy kicsit? - kérdezem végül az étterem ajtajában Dominikot. - Vagy ha gondolod rúghatsz is engem, mint egy focilabdát, már biztosan tudok gurulni is.

- Persze, sétáljunk. - ért egyet egy mosollyal.

Nem vagyunk egyébként sokat odakint, csak körbe sétálunk a háztömbön, majd vissza az autóhoz, ekkor azonban támad egy ötletem.

- Ráérsz még egy kicsit? - kérdezem reménykedve Szoboszlait.

- Szabad az egész napom már. - mosolyog rám.

- Nem tudom, hogy iszol-e kávét, de szeretnélek meghívni egy jó helyre. Ihatsz mást is. - ajánlom.

- Figyi Angelika hercegnő. - lép hozzám közelebb és megigazítja a hajam. - Mit szólnál ha én főznék neked ma egy kávét? Otthon, nálam. - mosolyodik el, amin kicsit aztán meglepődök. - Szeretnék még veled lenni egy kicsit nyugisabb környezetben.

- Oh... - adok hangot a döbbenetemnek, de aztán gyorsan összeszedem magam. - Rendben. - egyezek bele.

Nem számítottam rá, hogy a mai napon máris látogatást tehetek a nagy Dominik Szoboszlainál de hát.... ki utasítana vissza egy ilyen ajánlatot?

Nem lakik messze attól a helytől ahol voltunk. A lépcsőházban szótlanul követem a lifthez, amivel végül a 4. emeletre megyünk. Ahogy belépünk és levesszük a felesleges cuccainkat, Dominik elenged egy kelletlen nyögést, miközben arrébb rugdos egy előszobában lévő dobozt.

- Ne haragudj, elég spontán jött az, hogy elhívlak ide, és... ezek még az exem cuccai, amit haza fogok küldeni. - magyarázza, én pedig kíváncsian pillantok a ruhákkal teletömött dobozra.

- Oh, értem. - mondom végül és követem a focistát a nappaliba.

- Ha esetleg szükséged van rá, a fürdő ott van. - mutat egy ajtóra.

- Rendben, megjegyzem. - eresztek meg felé egy bátortalan mosolyt.

Kicsit úgy érzem, hogy hirtelen zavart lett köztünk a hangulat az exe cuccai miatt. Végül mindketten a konyhába megyünk és elmélázva nézem, ahogy Dominik a kávéfőzéssel foglalatoskodik.

- Hogyan iszod a kávét? - kérdezi tőlem hirtelen.

- Cukor nélkül, sok tejjel. - válaszolok, ő pedig elmosolyodik a válaszomon. - Mesélsz nekem róla, hogy miért szakítottatok? - szalad ki a kérdés a számon, és kicsit meg is ijedek, hogy ezt tényleg megtettem.

Szoboszlai küld felém egy fájdalmas mosolyt, de végül bólint. Kezembe adja az ízlésemnek megfelelően elkészített kávét én pedig hálás mosollyal veszem át tőle. Végül saját csészéjét a kezébe véve dől neki a konyhapultnak és kicsit sóhajt is.

- Tudod, miután az újdonság varázsa meg a többi rózsaszín ködös dolog elmúlt, egyre inkább kezdtem azt érezni, hogy nem működik a dolog köztünk... úgy lassan semmilyen téren. Sem fizikailag, sem érzelmileg. Szerettem volna erről beszélni Fannival, sokszor. - biztosít komolyan, mintha tényleg nem akarná, hogy rosszat gondoljak róla. - De egyszerűen, mintha nem akart volna meghallgatni. Nagyon egyoldalúnak éreztem a dolgokat. Én továbbra is próbáltam rá figyelni, hogy neki jó legyen, menjünk el oda, ahova szeretne, pózoltam a hülye instasztorijaihoz meg a többi hülyeség, de aztán én is oda jutottam, hogy már nem érdekelt. Nem érdekelt, ha megbántottam, mert bunkón szóltam hozzá, nem érdekelt, hogy... neki is jó legyen a szexuális együttlét. - hunyja le a szemeit fájdalmasan. - Elkezdtem elengedni ezt a dolgot. Aztán írtál te. És... rájöttem, hogy biztosan van számomra is és Fanni számára is valaki más a világban akivel boldog lehet, szóval nem szabad ezt elvennünk egymástól. - fejezi be halkan, én pedig érzem, hogy lábaim kicsit megremegnek a hallott infótól.

- Wow. - lehelem végül. - Sosem gondoltam, hogy a fiúknak is ennyi mélyreszántó gondolatuk van. - nyögöm ki az első eszembe jutó mondatot, amin a focista elneveti magát.

- Muszáj egy kicsit érettebben gondolkodnom a többi 21 évesnél. - mondja sokat sejtetően.

Apropó érettek.

- Lola mesélt valamit, hogy egyszer kavartál az egyik barátnőjével. - mondom tanácstalanul és inkább gyorsan beleiszom a kávéba, amiért már megint ennyire indiszkrét kérdés hagyja el a számat.

Dominik csak fáradtan elmosolyodik.

- Ne haragudj, nem akartalak faggatni vagy ilyesmi. - teszem hozzá gyorsan.

- Semmi baj, teljesen jogosak a kérdéseid azok után, ami köztünk történt. - mondja. - Egy buliban táncoltam és csókolóztam Lola barátnőjével. Mentségemre szóljon, hogy nem nézett ki 27 évesnek. Aztán Marco Reus rohadt dühösen rángatta el onnan. Más nem történt, ők ketten meg összejöttek. - mondja végül.

Kicsit megnyugszom ettől az infótól.

- Sajnálom, hogy... - kezdek bele és igazából nem is tudom, mit akarok mondani.

Sajnálom, hogy Lola barátnője Reus-szal van? Nem. Sajnálom, hogy szakítottak Fannival? Nagyon nem. Persze, Dominikot magát sajnálom, amiért szomorú volt esetleg emiatt.

- Angie... - szólít meg, s csészéjét a pultra téve vágja el a köztünk lévő távolságot és lép teljesen közel hozzám. - Ezeknek már mind vége. Nem akarok visszalépni abba a kapcsolatba, és még ha néha napján eszembe is jut Fanni, a gondolataimnak a nagy része körülötted forog. - biztosít egy picit szégyenlős mosollyal, ami annyira megdobogtatja a szívem, hogy hirtelen még fájdalmasnak is érzem.

Lesütöm a szemeim a szavai hallatán. Mi ez az egész?

- Örülök, hogy ezt elmondtad. - lehelem végül, ismét szemeibe pillantva és lábujjhegyre emelkedve óvatosan megcsókolom.

Úgy érzem, mintha elengedne egy megkönnyebbült sóhajt, amint ajkaink egymásba fonódnak. Annyira meghatódom egyébként ettől az egésztől, hogy kész lennék a bűvös sz betűs szót rebegni a focistának, holott tudom, hogy ennek még nincs itt az ideje, és azt is tudom, hogy esetemben eléggé furcsák az érzések is hiszen, hosszú hónapokon keresztül vágyakoztam utána, de mindig is tudtam, hogy ő sosem lehet az enyém. És most mégis itt volt, velem, és engem csókolt és engem húzott szorosan magához.

- Ha ez valami furi álom, kérlek soha ne engedd, hogy felébredjek. - motyogom neki komolyan, miközben visszaereszkedem a földre, de kezeimet továbbra is a felsőtestén tartom.

Szoboszlai megilletődötten néz le rám.

- Hidd el, hogy ugyanolyan ember vagyok, mint bárki más. - simít végig az arcomon. - Gyere, körbevezetlek. - mondja, talán csak tématerelésként, én pedig beleegyezően bólintva engedem, hogy kézen fogjon.

A konyha és nappali részen túl megnézzük a fürdőt, a hálót, amihez egy terasz is tartozik. Ezenkívül a focistának van még egy picike vendégszobája és egy gardróbszoba is, ami tele van drága cuccokkal.

- És... van takarítónőd, vagy ennyire tehetséges vagy, hogy saját magad tartod rendben itt a dolgokat? - kérdezem tőle incselkedve, miközben vissza sétálunk a nappaliba.

Dominik magával húz a kanapéra, én pedig jólesően vetődöm le mellé.

- Annyira nem nagy ez a lakás, egy-egy szabad délutánom akad, hogy kitakarítsak. - von vállat. - Kicsit... kényelmetlenül érintene, ha idegen emberek láthatnák a cuccaimat, mikor itthon sem vagyok.

Én csak megértően bólintok. Anyámnak mindig az volt a kifogása a takarítónők ellen, hogy egyikük sem csinálná meg olyan alaposan és akkora szeretettel (?) a munkát, mint mi ketten, szóval... én is hódoltam a háztartásvezetés örömeinek néhanapján. De ha egyszer gazdag leszek és önálló, akkor tuti felveszek valakit, hogy csinálja meg helyettem. Nekem ígyis gyakran sajogtak a kezeim.

Dominik magához húz a vállaimnál fogva, én pedig boldogan simulok hozzá és lélegzem be az illatát ilyen közelről.

- Tudod... - szólal meg halkan, s érzem, hogy megpuszilja a hajamat a fejem tetején, én pedig hatalmasat nyelek emiatt a gesztus miatt.

Kemény mellkasán pihenő kezem megremeg kicsit, és tűkön ülve várom, hogy mondandóját folytassa.

- Mióta veled megismerkedtem személyesen is, annyira jól érzem magam. Úgy igazán boldognak, akkor is ha lejövök a pályáról. - mondja, én pedig annyira meglepődök ettől, hogy fejemet felemelve nézek rá elkerekedett szemekkel.

- Wow... - nyögöm ki és ajkaim önkéntelenül is mosolyra húzódnak. - El sem tudod hinni, hogy mennyit jelent ez nekem. - pislogok rá szégyenlősen.

Egyszer talán majd részletesen elmondom neki ezeket az érzéseket és gondolatokat. Most azonban inkább felegyenesedem és kezeimet arcára csúsztatva húzom közelebb magamhoz, hogy megcsókolhassam.

Nem sokkal később Szoboszlai a tegnap pozíciónkhoz kísértetiesen hasonlóan húz az ölébe, én azonban nem bánom. Most úgy érzem, ez egy tökéletes alkalom lesz arra, hogy viszonozzam neki azt a csodálatos élményt, amit én tegnap élhettem át neki köszönhetően. Csípőmet erősen az övének feszítem, aminek következtében jóleső nyögés szalad ki ajkai közül, mikor egy pillanatra elszakad tőlem.

Biztos vagyok benne, hogy nem hagyta nyugodni a fantáziáját az orális szex téma az első üzenetem óta, én pedig nem szerettem volna őt tovább várakoztatni. Annak ellenére, hogy nem túl régóta ismertem személyesen Dominikot, nem éreztem magam kínosan vagy túlzottan zavarban. Egy picit talán ideges voltam, de reménykedtem benne, hogy velem élvezni fogja ezeket a dolgokat, nem úgy mint az exével.

Ajkától elszakadva a nyakára hintek apró csókokat, miközben kezeim a pólója alá csúsznak. Érzem, hogy hasizmai megfeszülnek az érintésem alatt, ami egy picit mosolygásra késztet. Úgy döntök, hogy mielőtt nekikezdenék a dolognak, egy kis élvezet nekem is jár, így a felsőtestét takaró anyagot elkezdtem felfelé tolni, s ekkor pillantásunk is találkozik egy pillanatra.

Végül nem mondok és nem kérdezek semmit, teljesen feltolom a focista pólóját, ő pedig segít nekem, hogy megszabaduljunk tőle. Felsőtestén végignézve elégedetten elmosolyodom a látványon, ő pedig kicsit értetlenül néz rám.

- Nagyon kevés olyan kép vagy videó van rólad, ahol nem viselsz pólót. Ilyen kilátást szinte sosem látni. - jegyzem meg halkan, miközben nyakához hajolok és fülénél adok neki pár apró csókot; és reakcióját nem is várom meg, ajkaimat lassan vezetem lefelé a mellkasán és csókolom végig a bőrét.

Kimászom az öléből, s lassan a térdeimre ereszkedem a focista nyitott lábai között, ő pedig hatalmasat nyel, mikor tudatosul benne, hogy mire készülök.

- Angie... - kezeit gyengéden simítja az enyémre, mikor ujjaim a nadrágja gombjánál és cipzárjánál állapodnak meg. - Tényleg nem ezért hívtalak ide. - mondja jelentőségteljesen.

- Tudom, hogy nem. - mondom neki egyszerűen, nem viccelődöm most ezen a mondaton, hiszen tudom, hogy tegnap ő aggódott annyira, hogy nem volt-e ez az egész túl sok.

Nem szeretnék többet beszélni erről a témáról, bár egy kósza pillanatig eljátszom a gondolattal, hogy talán ő érezné ezt az egészet korainak?

- Nagyon szívesen csinálnám... - mondom neki végül a szemeibe nézve, és totálisan felforrósodik az arcom ettől a mondattól.

- Jézusom... - leheli, végül egy hitetlen mosolyt villant rám, miközben a kezeim elengedi, ő maga pedig kicsit nyugodtabban dől hátra a kanapén.

A hirtelen jött zavarom ugyanolyan hirtelen tűnik el, és ott folytatom a mozdulataim, ahol abbahagytam. Tudom, hogyan kell ezt csinálni, nem lesz baj. - győzködöm magam. A legfinomabb és legérzékibb technikámat kell csak leporolnom, hogy ez jó legyen.

Nos, ekkora szerszámmal még nem volt dolgom - állapítom meg, amint a szemem elé tárul a focista majdnem teljesen merev férfiassága. Egyik kezemet finoman fonom köré és kezdem el óvatosan mozgatni rajta, majd idővel kicsit erősítek is a szorításomon, amit ő egy mélyről jövő nyögéssel díjaz.

Picit elmosolyodom az arckifejezésén, majd hajamat a hátam mögé dobva hajolok közelebb hozzá. Először nekem is meg kell szoknom ezt az érzést és ez egész méretét, szóval eleinte csak nagyon lassan és óvatosan játszom a nyelvemmel, s muszáj hogy a kezemmel rásegítsek a dologra, mert esélytelen lenne az egészet begyömöszölni a számba. Hallom Dominik mély és éles sóhajait: eddig olyan reakciókat ad, amik arra engednek következtetni, hogy jól csinálom a dolgom.

Egy pillanatra megállok, hogy felpillanthassak rá. Fejét hátradönti és ajkai kicsi elnyílnak és elenged egy mély sóhajt, ahogy a tenyeremet szándékosan szorosabbra kulcsolom körülötte. Nem tudom megállni, hogy ne mosolyodjak el elégedetten rajta, majd inkább vissza is térek a munkához, nehogy azt gondolja, hogy valami baj van és ezért álltam meg. Nem csinálom gyorsan ezt, nem is vagyok durva, tényleg sikerül elég érzékien megoldanom a dolgokat, Dominik pedig egyre mélyebbeket sóhajt az akcióm miatt, ami elégedettséggel tölt el.

Hosszú percekkel később érzem, hogy a focista két keze az én két felakaromon keresztül, a vállaimat, majd a nyakamat simogatja, ujjai a hajamba kúsznak és igazából ez engem is nagyon felizgat.

- Baszki... - hallom ezt az egyetlen szót kiszaladni az ajkai közül.

Szabad kezemmel halványan végigsimítok a combján, ami miatt érzem, hogy izmai megremegnek, s pár másodperc múlva azt is érzem, hogy másodpercek választják el attól, hogy elmenjen. Mozdulataim kicsit lelassítom, ujjaimat pedig ugyanakkor ismét szorosabbra fonom, Szoboszlai pedig elenged egy önkéntelen nyögést miközben elélvez.

Huhh... nos, ezzel is megvolnánk - könyvelem el magamban, miközben nagyot nyelek és óvatosan elválok tőle. Ajkaimra egy mindenttudó mosoly kúszik, mikor pillantását rám emeli. Lassú mozdulatokkal húzom végig egyik ujjamat az alsó ajkamon azzal a szándékkal, hogy szárazra töröljem, Dominik pedig teljes áhítattal néz továbbra is. Mellkasa szaporán emelkedik, s kezeit arcához húzva kezdi megigazítani a saját haját, amin majdnem elnevetem magam.

- Jól vagy? - kérdezem meg finoman.

- Sosem voltam még ilyen jól. - biztosít rögtön és egy apró vigyort villant rám, amin elnevetem magam.

- Hirtelen azt hittem, hogy elvitte a cica nyelvedet. - jegyzem meg mosolyogva.

- Az nem. - rázza meg a fejét, miközben felhúz magához és nagyon közelről, áthatóan néz a szemeimbe. - De egy cicás bugyis lány folyamatosan elállítja a lélegzetem.

---

Sziasztok,

Meg is érkeztem a hétre tartogatott résszel nektek. Ismét hatalmas köszönet a csillagokért és hozzászólásokért!

Ez a rész most annyiban kicsit másabb, hogy végig Angelika szemszöget olvashattok, de úgy gondoltam, hogy jobb most így megjeleníteni az eseményeket. :) Mit szóltok hozzá, hogy mik történtek itt most a két főszereplő között? És ezek mellett mit szóltok hozzá, hogy szóba került Dominik exe is itt most és Angelika még ahhoz is elég bátor volt, hogy rákérdezzen a sztorira Lola barátnőjével kapcsolatban? :)

Btw, aki szeretné tudni, hogy pontosan mi is történt azon a dortmundi bulin Marco Reus-szal és az azóta barátnőjével, akkor olvassátok el a Rózsatövisben. :P 

Puszilok mindenkit :)