ANGELIKA

Még szerencse, hogy Dominik az autómban hagyta a cuccait, így legalább eljutottam odáig is, hogy napok óta először berakjak egy mosás-szárítást hétfő reggel, mielőtt suliba mentem volna. Nagyon szükség volt már erre, ugyanis a saját fehérneműim között is már csak azokat a béna darabokat találtam, amiket anyám valamilyen indíttatásból még 17 éves koromban is vásárolt számomra. Azaz, cicás bugyiban voltam kénytelen aznap egyetemre menni.

Az, hogy apám nálunk volt nem igazán volt segítség. Ötletem nem volt, mit csináltak anyámmal egész nap. Amikor hazaértem, a nappalinkban dolgozott a laptopján. Az időközben megszáradt ruhákat kiszedtem a gépből és szétválogattam őket, majd összehajtogattam, és Dominik edzős cuccát bepakoltam neki a táskájába, amit majd másnap terveztem neki odaadni.

Ezután inkább a szobámba zárkózom; persze kicsit sajnálom, hogy a nappaliban van a zongora, mert szívesen játszottam volna csak úgy valamit, de nem akarom apámat zavarni. Elég, hogy anyu trash reality-t nyomat a tv-ben. Az ágyamra vágódva azon töprengek, hogy zaklassam-e a barátnőimet. De arra a következtetésre jutok, hogy még nincs annyira késő délután, hogy ráérjenek traccspartizni. A telefonom ennek ellenére megrezzen egy bejövő üzenettel, én pedig érte nyúlok.

szoboszlaidominik: Egész véletlenül nem vagy otthon, Angelika hercegnő?

angelikahartmann: Egész véletlenül... de? - küldöm el neki a szemöldökömet ráncolva.

szoboszlaidominik: nézz ki valamelyik ablakon az utcára.

Ágyamról felpattanva rögtön úgy teszek, ahogy kéri, hiszen az én ablakom az utcára néz, ott pedig megpillantom az ő autóját parkolni. Hirtelen nem is tudom, hogy mihez kezdjek.

szoboszlaidominik: Csak a cuccaimat vinném el. - ugrik fel egy újabb üzenet.

angelikahartmann: Oh... - írom neki, miközben kijövök a szobámból és elindulok lefelé.

Remélem, hogy érzi a csalódottságom ebből az üzenetből.

szoboszlaidominik: És nagyon szívesen csókolnálak egész délután...

Ettől az üzenettől aztán érzem, hogy pír szökik az arcomra, de ajkaim ugyanakkor széles mosolyra húzódnak. A nappaliba pillantva látom, hogy a helyzet változatlan.

- Beugrik egy barátom, légyszi ne legyetek fogyatékosok. - mondom a szüleimnek futólag, és a reagálásra esélyt sem adva indulok az előszobába, ahol ki is nyitom az ajtót.

Ott egy elégedetten vigyorgó Szoboszlai fogad.

- Szia. - lehelem neki mosolyogva.

Ezúttal tökéletesen beállított hajjal, normális utcai ruhában és elragadó illattal kiegészülve áll velem szemben.

- Szia. - húzza fel a szemöldökét érdeklődően.

- Bejössz? - kérdezem és arrébb állok az ajtóból, ő pedig bólint és kérdés nélkül jön beljebb.

Cipőit lerúgja, kabátja valószínűleg az autóban van, én pedig kicsit örülök, amiért nem kell kínosan marasztalnom, az persze kényelmetlenül érint, hogy a szüleim itthon vannak most.

- Itthon vannak a szüleim. - mondom neki halkan.

- Nem baj. - ránt vállat. - Bemutatkozzak nekik? - kérdezi csendesen, de még mindig mosolyogva és a hirtelen jött magabiztossága kicsit levesz a lábamról.

- Ehm... nem hiszem, hogy szeretnél túl hosszan csevegni velük. - fintorodom el kicsit.

Nem igazán akarom, hogy szóba kerüljön az első randink, amiről anyám tudott és apám pedig nem. És azt sem akartam, hogy felismerje a srácot, akire 200 eurót pakoltam pár hete. Dominik végül suttogva meggyőz, hogy gyorsan beköszön a szüleimnek, amit ezután tényleg rövid idő alatt meg is tesz, aztán seperc alatt terem ismét mellettem, miközben az őseim csak megilletődve néznek ránk.

- Felmegyünk kicsit. - mondom, és úgy érzem, mintha 16 éves lennék és paráznom kellene attól, hogy hallgatózni fognak, hogy nem szexelünk-e.

Végül senki nem szól semmit és nyugodtan távozunk az emeletre. Hitetlenül elmosolyodom ezen a hülye szituáción, miközben bezárom a szobám ajtaját magunk mögött. A focistával szembefordulok, ő pedig rögtön hozzám lép, és határozottan húz magához és veszi birtokba ajkaimat. Egy kicsit meglep ez az egész, de szerencsére nem túl gyors és nem követelőző velem, így tudom viszonozni. Kezei arcomról a derekamra csúsznak, miközben finoman tol neki a csukott ajtónak, én pedig elengedek egy apróbb nyögést attól az érzéstől, amit ez kivált belőlem.

- Igazából azért vagyok itt, mert nagyon hiányoztál. - mondja kertelés nélkül, mikor elválunk egymástól.

A meglepettségem ellenére azonnal elmosolyodok a szavain. Nagyon remélem, hogy sosem fogok ebből az álomból felébredni.

- Még 24 óra sem telt el. - mondom neki tudálékosan, ő pedig megbántott pillantással biggyeszti le az ajkait.

- Eléggé szíven üt az, hogy már nem rajongsz értem. - mondja drámaian, én pedig csak egy apró nevetéssel ütök gyengéden a vállára.

- Legalább a cuccaidnak volt ideje megszáradni. - jegyzem meg játékosan, miközben öleléséből kibontakozva az ágyam felé kezdem húzni, hogy leülhessünk.

Kicsit megtorpan és észreveszem, hogy körbefuttatja szemét a szobámban, amiben nincs túl sok extra. Főként fehér bútorok, könyvek, haszontalan lomok meg néhány díj van itt, amit fiatalabb koromban versenyeken kaptam. Szerencse, hogy reggel normálisan beágyaztam és a rózsaszín virágos ágytakaróval takartam le a szintén fehér franciaágyamat.

- Te kimostad az edzős cuccaimat? - kérdezi Dominik, mikor kicsit magához tér és közelebb jön.

- Hagynom kellett volna, hogy összebüdösödjenek? - engedek el egy nevetést.

- Ha nem lenne totál pszichopata dolog, most azonnal feleségül vennélek. - neveti el magát ő is, amitől nekem totálisan megdobban a szívem.

Nem mondok semmit, hagyom, hogy ismét magához húzzon és megcsókoljon. Az, hogy ez normális dolognak számít köztünk, teljesen túlvilági. Nem számítottam ilyen délutáni programra, de ez totálisan jó. Dominik helyet foglal az ágyamon, engem pedig szemből az ölébe húz, amin kicsit elcsodálkozom, de engedelmesen térdelek két oldalára. Ő gond nélkül emel meg kicsit és csúszik feljebb az ágyamon, miközben szinte folyamatosan csókolózunk.

Rémségesen zavarba hozhatna ez a helyzet és idegessé is tehetne, hiszen minden ami most történik, teljesen azt sugallja, hogy a focista le akar feküdni velem, én pedig nem igazán vagyok erre még készen. Ugyanakkor az, hogy velem van és ilyen közel van hozzám, teljesen elveszi az eszem. Kezdem azt érezni, hogy nagyon fontos ember lett az életemben.

- Olyan ez az egész, mintha valami fanfiction-ben lennénk. - sóhajtom, mikor elválik az ajkaimtól és figyelmét a nyakamnak szenteli.

Két karja szorosan tart közel és érzem, hogy a testem felforrósodik ettől a helyzettől. Dominik elenged egy kisebb nevetést a kommentemen.

- Olvasol fanfiction-öket rólam? - kérdezi mindenttudóan.

- Igen. - vallom be neki egy jóleső nyögés kíséretében, mikor kicsit intenzívebben csókol a nyakamba.

Egy pillanatra elhúzódik tőlem. Szemei csillognak és pici szórakozottságot tükröznek, amikor rám néz.

- És mik történnek velem? - kérdezi kíváncsian.

- Hát... megcsalod a barátnődet a történet főszereplőjével, ez többször is előfordul. Kavarsz az edződ lányával, fogadásból döntesz meg valakit, ilyesmik történnek. - sorolom neki, ő pedig hitetlen vigyorral méreget engem. - De az összes verzió közül... - mondom neki elmélázva és finoman végig döntöm az ágyamon és fölé hajolva közeledek ismét hozzá, s ezúttal én hintek egy apró csókot az ajkára, miközben egyik kezemet a hajába vezetem. - Élőben tetszel a legjobban. - mondom neki.

Dominik Szoboszlai az ágyamban fekszik. Egyik keze a fenekemre siklik, míg másikkal a derekamat simogatja... és továbbra is édesen mosolyog rám. Ezek mellett érzem, hogy felkeltettem az érdeklődését odalent is. Ezt el kell mesélnem a barátnőimnek.

Épp azt tervezem, hogy megcsókolom, hosszan és szenvedélyesen, mikor kopognak az ajtómon.

- Nem hiszem el, hogy mi nem tudunk zavartalanul kettesben lenni. - motyogom neki rosszallóan, mire ő csak elenged egy apró nevetést. - Ki az? - szólok ki hangosabban, de a pozíciómon nem változtatok.

- Csak én vagyok, Angie. - anyám rohadtul benyit és bedugja a fejét, majd a látványunktól kicsit vissza is hőköl. - Én csak... - kezd hebegni. - Apáddal elmegyünk bevásárolni... szükséged van valamire? - kérdezi, továbbra is rajtunk tartva a tekintetét.

Mély sóhajjal egyenesedek fel. Érzem, hogy a focista kezei lehullanak a testemről és nem hiszem el, hogy tényleg ez történik velem.

- Igen. - válaszolok végül. - Arra, hogy most kimenj. - mondom érzelemmentesen.

Érzem, hogy az alattam fekvő fiú hasizmai összerándulnak egy elfojtott nevetéstől. Nem zárogattam kulcsra az ajtómat sosem, de most úgy éreztem, hogy elő kell majd keresnem ezt a kis szerkezetet, ha ismét olyan mázlim lesz, hogy ilyen helyzetbe kerüljek.

- Oh, persze. - nyögi anyám. - Ne haragudj. - motyogja, majd csendesen bezárja az ajtót miközben kihátrál.

Kelletlen nyögéssel fordítom a tekintetem Szoboszlaira, aki végre elneveti magát. Mély sóhajjal kászálódok le róla és fekszem mellé.

- Ez sokkal rosszabb is lehetett volna, ha apád jön be. - mondja nekem szórakozottan.

Én szemöldökömet fájdalmasan ráncolva nézek rá.

- Ne haragudj amúgy. Nem akartalak letámadni vagy ilyesmi. Nem ezért jöttem. - fordítja felém a fejét.

- Oh, ezt a legendás "nem azért jöttem" mondatot sokszor elmondtad már a fanfictionökben. - jegyzem meg neki tudálékosan egy kis kuncogással, amin szintén csak nevetni tud.

- Aztán tuti szexbe torkollottak ezek a jelenetek. - mondja nekem, én pedig győztesen rámosolygok és bólintok.

- Egyébként... - oldalra fordulva felkönyökölök és rá emelem a pillantásom. - Te ne haragudj, hogy állandóan megzavar minket valaki.

- Nem haragszom. - rázza meg fejét enyhe mosollyal, miközben kezével a hajamat kezdi igazgatni.

Kezdem úgy érezni, hogy nagyon is központi kérdés nála ez a haj téma. Az enyém most egyszerűen és egyenesen van, ő pedig még mindig játszadozik a tincseimmel, amit egy szórakozott mosollyal figyelek. Persze legbelül még mindig csalódott vagyok anyám miatt, és csak egy rosszalló nyögést és szemforgatást engedek el, amint hallom hogy a garázsunk ajtaja felnyílik és valaki kiáll az autóval.

- Látom, még mindig feszült vagy az előbbi szitu miatt. - kuncog egy kicsit a focista, amit csak egy lemondó mosollyal díjazok.

Ő nem ad túl sok esélyt arra, hogy válaszoljak; mozdulatai határozottak, amikor fölém kerekedik és ajkaimat ismét birtokba veszi. Enyhén felnyögök az érzéstől, de örülök neki, amiért ennek hangzása egyértelműen Szoboszlai tudtára adja, hogy amit csinál az igazából baromi jól esik nekem.

A dühöm is pillanatok alatt száll el. Mélyen magamba szívom a szédítő illatát, ő pedig nedves csókokat hagy a nyakamon. Átölelem vállait, de ahogy lejjebb csúszik, kezeim a hajában állapodnak meg. Az ő nagy tenyerei a csípőm szabaddá váló bőrét simogatják kicsit. Annak ellenére, hogy azt mondta nem akart letámadni engem, most mégis az az érzésem, hogy ezt teszi, de ez egyáltalán nem rossz. A bizsergés és a forróság egyszerre önt el, és hirtelen úgy érzem, hogy az agyam nem tudja követni a testem izgalmát. Az mindig is egyértelmű volt számomra, hogy megőrülök Dominik Szoboszlaiért, de nem számítottam rá, hogy ez tényleg megtörténhet majd köztünk, ráadásul ilyen hamar és ilyen hirtelen.

Be kell azonban látnom, hogy annak ellenére, hogy szexeltem már 2 másik fiúval is életemben, most nem vagyok erre még készen, és különben sem szeretném ezt így egy szűk órába belezsúfolni, amikor a szüleim nincsenek itthon. Tényleg egy 16 éves fanfiction főszereplővel vetekszik az életem.

- Angie... - Dominik halkan mormolja a nevem, miközben csókjait ezúttal ismét az arcom élére hinti. - Nem akarok semmi olyat csinálni most, ami túl sok lenne. - jelenti ki finoman, mintha csak a gondolataimban olvasna. - Csak azt akarom, hogy megnyugodj. - érzem, hogy ajkai széles mosolyra húzódnak a bőrömet halványan érintve.

Szemeit rám emeli ezután. Annyira megnyugtatóan, és annyira vággyal telien csillognak rám, hogy hirtelen csak egy apró bólintásra futja tőlem, miközben érzem, hogy az arcom bőre is egyre inkább forrósodik fel. Inkább gyorsan magamhoz húzom a focistát egy csókra. Kicsit megnyugszom, amiért tényleg nem csak egy gyors menetre kellek most neki. És remélem, hogy egyébként sem.

Kezei gyakorlottan pattintják szét a fekete farmerem gombját és húzzák le a cipzárját. Dominik nyelve annyira mélyen tör utat magának a számban, hogy teljesen úgy érzem, hogy már nem ebben a világban vagyok. Lent lévő keze a bugyim anyaga alá csúszik, és örülök neki, amiért a múltkor elmentem gyantáztatni. Nem kínoz túlzottan sokáig, annak ellenére, hogy nincs túl sok hely, kezét lejjebb csúsztatja, s mikor érzi, hogy eléggé nedves vagyok, egyik ujját belém tolja.

Ajkaitól elválva nyögök fel az érzéstől, ami kicsit idegen és szokatlan, mert már hosszú hónapok óta nem éreztem, és a tudat, hogy ő csinálja ezt, teljesen megbolondít. Szemeimet kinyitva látom elégedett mosolyát. Kicsit felemelkedik rólam, minden bizonnyal azzal a szándékkal, hogy levegye a nadrágomat, én azonban hirtelen visszatérek a valóságba és belém csap a felismerés. Cicás bugyi van rajtam.

DOMINIK

- Dominik! - Angelika kétségbeesetten kapja el a szabad kezemet és megpróbál visszahúzni magához, miközben ő maga is felemelkedik.

Benne lévő ujjam kicsúszik belőle, de egyelőre nem húzom el a kezemet.

- Baj van? - kérdezem értetlenül, szemöldökeim összeszaladnak kétségbeesett tekintete láttán.

- Nem folytathatjuk ezt most. - jelenti ki szenvedő ábrázattal.

- Miért nem? - kérdezem tőle és eléggé sok hátsó szándékkal ujjamat a csiklójára nyomom és egy pici nyomással masszírozni kezdem, mire ő teljesen elképedve néz rám és élesen beszívja a levegőt.

Angie bőre sima, szóval nem gondolnám, hogy azért jött hirtelen zavarba mert nem jutott el kozmetikushoz. Nem gondoltam volna, hogy most jött rá, hogy megvan neki, mert előzetesen beleegyezett a dologba. Ez Fanni egyik hülye trükkje volt. Ha nem akart velem lenni, azt mondta, hogy megjött neki, ami eléggé átlátszó hazugság volt, tekintve hogy gyógyszert szedett és azért nagyjából tudtam, mikor vannak a piros betűs napjai.

- Mi történt? Valamit nem jól csinálok? - kérdezem egy ártatlan mosollyal.

- Rohadtul jól csinálod, csak... - rázza meg fejét tanácstalanul. - Én... nem így készültem. - vallja be.

- Nem is kell erre külön rákészülni. - mondom neki lazán, amitől arca lángba borul.

Szemeit lehunyja és érzem, hogy teste enyhén megremeg, amikor továbbra sem hagyom abba a vele való játékot. Óvatosan döntöm őt vissza fekvő helyzetbe, ezúttal pedig egyszerre két ujjamat is belé tolom, amitől izmai erősen megremegnek.

- Na, elmondod, hogy miért akadtál ki ennyire? - kérdezem csendesen, miközben végigcsókolom a nyakát ismét.

- Nagyon nem szalonképes fehérneműt viselek. - nyögi ki és egy pillanatra a szemembe néz.

A hirtelen rámtörő kuncogást nem tudom elrejteni, és kicsit rosszul is érzem magam, amiért ezt teszem és szegény lányt valószínűleg még kellemetlenebb helyzetbe hozom.

- Ugyan már. - suttogom neki és óvatos csókot lehelek az ajkára.

A kíváncsiságom persze elég erős ahhoz, hogy kihúzzam az ujjaim is visszatérjek Angie nadrágjához és megszabadítsam tőle, ahogy azt eredetileg is terveztem. Ő szerencsére most nem ellenkezik, de érzem rajta, hogy feszült és zavarban van. Csípőjét mindenesetre kicsit megemeli, így lejjebb húzhatom a nadrágját, s szemeim elé tárul a bugyija.

Egyszerű, sötétkék pamut, aminek elején nyomtatott minta van. Egy fekete és egy fehér cica. Gondolatban elhatároztam ezelőtt fél perce, hogy nem nevetem ki, de erre nem számítottam. Minden akaraterőm kevés, és kiszalad egy nevetés az ajkaim közül, Angie pedig elenged egy csalódott nyögést.

- Szerintem... - hajolok az arcához rögtön, továbbra is szélesen vigyorogva. - Ez iszonyat édes. - mondom neki, mert szeretném, ha emiatt nem lenne zavarban. - A kishúgom is hasonlókat hord. - teszem hozzá ennek ellenére gonoszan, mert túlságosan szórakoztató ez a helyzet, nem hagyhatom ki.

Angelika végre tehetetlenül elneveti magát, és finoman meg is üti a mellkasom.

- Elszámoltam magam a mosással. - rázza meg a fejét tanácstalanul

- Nem baj. - mondom neki csak úgy a semmiből. - A cicák ellenére... levehetem rólad? - térek vissza a tárgyra.

- Igen. - leheli, miközben kicsit elpirul ismét.

Elégedett mosollyal távolodok el tőle és húzom le a nadrágját zoknijával együtt, majd ismét a csípőjéhez hajolva, óvatos csókot lehelek bugyijának cicás mintájára, és ujjaimat beleakasztva megszabadítom ettől is.

Angelika elenged pár éles sóhajt, miközben kínzó mozdulatokkal végig csókolom a belső combjait, az alhasát, sőt felsőjét feltolva kicsit feljebb is. Tekintetem rá emelem, miközben továbbra is szeretném kicsi kínozni, és egyelőre csak halvány mozdulatokkal simítok végig a szeméremajkain. Érzem rajta, hogy szívesen beszólna valamit, de mégsem teszi. Én pedig úgy döntök, hogy most már tényleg megérdemli, hogy megszabaduljon a rá nehezedő stressztől, szóval ajkaimat ismét lefelé vezetem és néhány óvatos puszi kiosztása után megpróbálom őt életének egyik legjobb orális szex élményében részesíteni.

Imádom, ahogy a teste reagál az érintésemre. Imádom, hogy ő nem egy jéghercegnő, aki kínos pillantásokkal bámulja a plafont és orgazmust színlel. Willi még olyan faszságokat is mondott, hogy vigyázzak a német lányokkal, mert nagyon rámenősek és önzők a szexben. Angelika viszont csodálatos. Általában sosem okozott még ennyire elégedettséget és örömet nekem csupán az, hogy valakit kielégíthettem. Mindig ott lebegett a szemeim előtt, hogy én is valami hasonlót kapjak majd viszonzásképp. Persze, most sem lett volna ellenemre, de totálisan jól elvoltam a jelenlegi helyzettel.

Angelika kicsit kapkodva veszi a levegőt, még hosszú másodpercekkel azután is, hogy orgazmusa után elválok tőle és ismét az arcához hajolok.

- Úristen. - leheli nekem, mikor pillantása megtalálja az enyémet. - Tényleg iszonyatosan jó vagy ebben.

Elnevetem magam a kommentjén. Örülök, hogy sikerült felérnem az elvárásaihoz, amit talán a fanfictionök erotikus jelenetei támasztottak nála.

- Szívesen máskor is. - kacsintok rá egy provokatív mosollyal.

Az ő orcáit csak még jobban elönti a pír, de mielőtt reagálhatna, hallom, hogy a garázsajtó nemrég megismert hangja ismét hallatszik odakintről. Angelika szemöldökeit ráncolva enged el egy nyögést.

- Most már biztosan azt hiszik, hogy szexelünk. - mondom neki mindenttudóan, miközben felé nyújtom a cicás bugyit.

- Remélem irigykednek. - forgatja meg a szemeit, majd szégyenlősen pillant el, amikor átveszi tőlem a ruhadarabot.

Elhúzódok a lábai közül, hogy felvehesse, amikor pedig megteszi, tekintetünk ismét találkozik.

- Egy ilyen cicás bugyira biztosan irigykednek mindketten. - kacsintok rá és mielőtt megint túlságosan zavarba jöhetne, sebesen húzom magamhoz és ajándékozom meg egy rendkívül hosszú és érzelmes csókkal.

Nem sokkal később Angie kipirult arccal tol el magától.

- Visszaöltözöm és... ki kell mennem a mosdóba egy percre. - suttogja.

- Menj csak. - bólintok neki egy széles mosollyal, majd hagyom, hogy kikeljen az ágyból és mielőtt a szülei még bejönnének a házba, távozhasson a fürdőbe.

Amikor Angelika visszajön, kicsit zavartan pillant rám és rögtön érzem, hogy nem amiatt, mert a szülei most hazaértek - szerintem kicsit még mindig hibáztathatja őket a válás miatt és az esetleges nehézségekért amin neki át kellett mennie és rohadtul nem engedi, hogy az előtte lévő rossz példák beleszóljanak az életébe. Sokkal inkább a köztünk történtek miatt érzek rajta zavart.

- Angie... - kapom el a kezét, s immár ülő helyzetben húzom magamhoz, amit ő enged is. - Talán nem kellett volna ennyire messzire mennem veled. - mondom neki, kezét továbbra is fogva tartva.

- Oh... - nyögi ki és egy pillanatra a szemeimbe pillant. - Dominik, én... nem vagyok tapasztalatlan vagy ilyesmi. Néha úgy érzem, hogy tudok rólad sok mindent, de ugyanakkor egyre inkább rájövök, hogy nem ismerlek. Amit az előbb csináltál az nagyon jó volt, tényleg. - enged el felém egy mosolyt.

- Nem szeretném, ha úgy éreznéd, hogy sietnünk kell bármivel is. - biztosítom, mire enyhe mosollyal bólint.

- Oké. - szólal meg ismét. - Nagyon szeretek veled lenni... olyan mintha egy álmom vált volna valóra. - pirul el kicsit.

- Meséld el nekem, mikor és hol láttál először. - kérem egyre szélesedő mosollyal, amit Angie egyre jobban piruló arccal, de viszonoz.

Közelebb húzom magamhoz, és hátát átölelve dőlök el vele ismét fekvő pozícióba. Ő fejét a vállam és nyakam körüli részre helyezi, majd egy kisebb sóhajjal kezd beszélni.

- Akartam felrakni egy nagyon erős kombót Tipicon. - jelenti ki, amin rögtön elnevetem magam. - Sophie-val általában olyan random bajnokságokból választottunk meccseket, mint arab és román, és meg sem néztük a mérkőzést magát. Aztán egyszer csak találtam egy jó szorzós meccset Salzburg - Wien. Gondoltam, legyen! - nevet fel ő is. - Azt a mérkőzést sem néztem, csak láttam, hogy nagyon a végén szereztél győztes gólt a döntetlen után. Aztán megnéztelek a neten. Valahogy... úgy megragadtad a figyelmem. Aztán elkezdtem többet fogadni a Salzbrugra, kifejezetten rád is.

- Remélem nem okoztam neked csalódást. - mondom tanácstalanul.

- Csak nagyon ritkán. - emeli fel a fejét és kicsit összeráncolja a szemöldökét. - De nagyon megtetszettél nekem. Főleg a salzburgi utolsó szezonodban... wow. Félelmetes volt, mennyire jól játszottál. Aztán barátnőd is lett, nekem pedig maradt a távoli rajongás meg a fanfictionök.

Mindig volt egy elképzelésem, hogy ezek a hardcore rajongóim tuti nem normálisak és csak azért követnek és "szeretnek" engem, mert épp az a trendi. Angelika szavai azonban annyira megdobogtatják a szívem, hogy én sem merem hirtelen elhinni. Kicsit még bűntudatom is lesz, amiért tényleg nem tudtam arról, hogy ő a világon van.

- Persze, Salzburgba sosem mentem ki a meccseidre. Itt már párszor igen. - pillant ismét rám, amin kénytelen vagyok elmosolyodni.

- Annyi meccsemre jöhetsz ki, amennyire csak szeretnél, Angelika hercegnő. Ezentúl én állom a jegyeid, amik a legjobb helyekre fognak szólni. - biztosítom és ajkaihoz hajolva óvatosan megcsókolom, s érzem, hogy elmosolyodik közben. - Köszönöm, hogy mindezt elmondtad nekem. - simítok végig az arcán. - Lassan ideje mennem. - pillantok lopva a szabad kezemen lévő órára, mire ő megértően bólint és fejét felemeli rólam. - Ouch... - nyögök fel, mikor követve a példáját én is hasonlóan teszek.

- Mi a baj? - fordul felém rögtön.

- Semmi, csak... - rázom meg a fejem kicsit. - Túl sokáig feküdtünk abban a fura poziban. Teljesen elmacskásodtak a karizmaim. - kacsintok rá mindenttudóan.

---

Sziasztok!

Úgy gondoltam, hogy jöjjön most egy frissítés, mert ezen a héten még nem volt éééés azért is mert tegnap végre élőben is láthattam történetünk főszereplőjét a Brügge elleni meccsen és habár kikapott a Lipcse, nekem mégis egy nagyon kedves emlék marad majd ez. :)

Kíváncsi vagyok nagyon, hogy mit szóltok ahhoz, hogy hirtelen ennyire túlfűtött lett a hangulat a főszereplők között? És mit gondoltok egy ilyen bugyis bakiről? Történt már valakivel hasonló? :P

Sok puszi Nektek :)))