ANGELIKA

Sosem parkoltam még a Red Bull tréningcentrumnál. A környező parkolók most konganak az ürességtől. Ha meccs volt, ez az egész kicsit megközelíthetetlen volt, ezért is buszoztam inkább, ha kijöttem egy-egy mérkőzésre. Jól esett kicsit elszabadulnom otthonról. Apám és anyám felügyelete sok energiámat leszívta, és nagyon reméltem, hogy nem most fognak úgy dönteni, hogy egymás torkának esnek. Elég fura volt ez a helyzet már önmagában is. Apám itt akart maradni. Elhatározta, hogy ma hazaugrik Berlinbe a laptopjáért és pár extra ruháért, hogy a jövő hetet még velünk tölthesse, én azonban önkénteskedtem, hogy elintézem ezt helyette. Szükségem volt egy kis távolságra tőlük. Ezenkívül... hiányzott Szoboszlai.

Nem tudtam túl sokat agyalni rajta az elmúlt napokban, de talán nem is volt ez baj. Ezért vettem ma a bátorságot, hogy elhívjam magammal. Persze előtte Sophie és Lisbeth áldását kértem, ők pedig csak bátorítottak.

Ajkaim széles mosolyra húzódnak, amint meglátom az autóm felé sétálni. Tényleg csak melegítő alsó+felső együttest visel, és a haja mindenféle zselétől és vasalástól mentesen göndören omlik a homlokába. Nos, én így is piszkosul helyesnek találom őt.

Ha ez lehetséges, mosolyom csak szélesedik, amikor beül mellém.

- Szia. - villant rám egy mosolyt szintén.

- Szia. - viszonzom köszönését kicsit félénkebben.

Rögtön érzem, hogy picit kimelegszem a focista jelenlététől, ez pedig csak fokozódik, amikor felém hajol és két arcra puszit kapok tőle. Ezt mindig elfelejtem. Sophie és Lisbeth szerint iszonyat vagány lennék, ha tényleg szexelnék vele. Én lennék az első hármunk közül aki egy külföldivel gyűri össze a lepedőt... és nem mellesleg egy Bundesliga játékossal.

Dominik a hátsó ülésre teszi a sporttáskáját, én pedig még egyszer végigfutattom rajta a tekintetem. Szívesen megérinteném a haját. Szívesen magamhoz ölelném őt hosszabb időre, tetszik a tusfürdőjének illata.

- Ne bámulj így. - kéri egy nyögéssel, mire csak elnevetem magam.

- Oké, akkor induljunk, így legalább az útra kell figyelnem. - mondom továbbra is kuncogva és beindítom a motort. - Egyébként nagyon is megnyugtató a tudat, hogy a hírességek sem kelnek fel tökéletes külsővel. - vetek rá egy utolsó pillantást, amit csak egy mosollyal díjaz.

Útközben elég sok mindenről beszélünk. Dominik kifaggat anyukám állapotáról, meg a szüleim viszonyáról, és elmesélem neki, hogy mi is ennek a kis trip-nek a célja. Az autóm és annak teljesítménye és autópályán való vezetési élménye nem kerül szóba. Nem is megyek túl gyorsan, próbálom tartani a 140-150-es tempót a korlátozás nélküli szakaszokon, mert egyáltalán nem üresek a sávok, de legalább haladni lehet.

- Nem gondoltam volna, hogy pont te hallgatsz Capital Bra-t. - jegyzi meg a focista mosolyogva, mikor már körülbelül a harmadik szám csendül fel az említett előadótól.

- Nos... - nevetek fel kissé. - Vezetni általában Ariana Grande-ra szeretek a legjobban, de... szeretem a rap-et is. Szerintem jók a szövegei ennek a csávónak. - vonok vállat. - Ugye nem gondoltad, hogy az autómban is Bach szól? - kérdezem tőle rosszalló mosollyal.

- Van olyan, akit megnyugtat a komolyzene egy-egy fontos meccs előtt. - mondja egyszerűen, ebben pedig biztos van is valamennyi igazság. - Rólad pedig... nem is tudom, mit képzeltem zene ügyileg. Oké, Ariana Grande belefér, de a rap tényleg meglep.

Ismét elnevetem magam a szavain.

- Egyszer szeretném kipróbálni a zenei producerkedést. - osztom meg vele egy dédelgetett álmomat. - Össze kell barátkoznom valami rapperrel. De mesélj inkább te valamit. - kérem, miközben sikerül bemennem a belső sávba, ahol végig tudok előzni egy hosszabb kocsisort, de látom, hogy valaki elég gyorsan tűnik fel a hátam mögött, szóval az első adandó alkalommal el is tűnök belülről, hogy ne akadályozzam a gyors sportkocsit, aki ezután elég nagy sebességgel előz meg.

Dominik főként csak az edzéseiről mesél, meg hogy csalódott volt a szombati meccs miatt, és, hogy a szabadidejét főként sorozatnézéssel töltötte. Titkon kérdeznék az exéről is. Érdekelne, hogy dolgozza fel ezt az egészet, és hogy nem volt-e túl sok részemről, hogy felhívtam és hogy írtam neki, na meg, hogy elhívtam magammal. De inkább nem teszem, mert egyáltalán nem úgy néz ki, mint aki rosszul érzi magát ilyen értelemben.

Félúton muszáj megállnom egy pihenőnél, mert iszonyatosan nagy szükségem van egy mosdó szünetre. Ennek végeztével pedig felajánlom a focistának, hogy vezethet az út hátralévő részében, ő pedig él is a lehetőséggel, én pedig kihasználom az alkalmat és őt nézem szinte egész idő alatt. Néha el-elmosolyodom a haján, amit ő szerencsére nem vesz észre.

Nem kíméli az autómat, szemtelenül a belső sávban utazunk szinte egész végig, de nem bánom túlságosan. Még van valamennyi pénzem a nyereményből, amiből tele tankolhatom. Berlin határában beírom apám címét a navigációba, mert nem én vagyok a legjobb útbaigazító ember, és nem akarok túl későn szólni Dominiknak, hogy mikor merre menjen.

Apámnak egy nagyon menő penthouse lakása van Berlin egyik csendes részén. Még a focista is kissé ámultan néz körül amikor belépünk. Mindketten megszabadulunk a cipőinktől, én pedig leveszem a kabátom és felakasztom.

- Kérsz esetleg inni? - kérdezem, mire ő csak megrázza a fejét. - Nézz körül nyugodtan, én gyorsan összeszedem apám cuccait. - mondom, mire ő csak bólint, én pedig a gardróbszobába indulok.

Miután itt végzek, megszerzem a laptopot meg pár papírt, amit előzetesen apám elmondott. Ezeket mind begyömöszölöm egy laptop táskába, amit végül a ruhákkal megtömött sporttáskával együtt a folyosóra helyezek. Ajkaim hitetlen mosolyra húzódnak, amint meghallom, hogy kizárásos alapon Dominik random billentyűket nyomkod a nappaliban lévő fekete pianínón.

Óvatos léptekkel megyek vissza, és látom, amint tényleg a zongora mögött ül és tanácstalanul húzogatja ujjait a billentyűkön. Sosem hittem volna, hogy ez a szituáció megtörténhet velem. Amikor már elég közel érek hozzá, a focista észreveszi a jelenlétem és széles mosollyal fordul felém. A múltkori estére kísértetiesen emlékeztető helyzetben érzem magunkat, amikor helyet foglalok mellette a pianínó mögött.

- Mit csinálsz te itt? - kérdezem tőle játékosan. - Csak nem gyakorolsz?

Csak nevetve megrázza a fejét.

- Én szabadrúgásokban vagyok jó. - mondja sokat sejtetően, én pedig csak egyetértve bólintok. - Játszol nekem valamit? - kérdezi reménykedve, s a felé eső oldalamon a vállam mögé simítja a hajamat, amin egy pillanatra teljesen lefagyok.

- Mit szeretnél? - kérdezem tőle végül egy kisebb sóhajjal.

Kicsit megnyugszom, amint a szívem ismét lelassul, amikor a focista nem ér már közvetlenül hozzám. Hihetetlen volt, hogy ismét csak itt ült mellettem az a srác, akiről nagyon is részletes szexuális fantáziáim és álmaim voltak. Továbbá hihetetlen volt, hogy ennyire közvetlen volt velem, ennyire érdeklődő, ennyire... közeli.

- Ariana Grande? - kérdezi egy kis nevetéssel.

- Oh... - nyögöm ki.

Habár nem mertem az exéről és a szakításáról kérdezni ezelőtt, továbbra is kíváncsi voltam, épp ezért megszületik egy terv a fejemben.

- Épp pénteken játszottam Lolának egy számot. - vallom be neki. - Megmutatom neked is szívesen. - mondom, mire elégedett mosollyal bólint.

- Lolának énekelsz is? - kérdezi, mielőtt elkezdhetném.

- Néha. - mondom csendesen. - De előbb ismerd fel a dalt, majd utána talán éneklek neked. - mondom egy kicsit pimasz mosollyal.

Remélem nem fogja rossz néven venni, amit épp csinálni készülök. A Break up with your girlfriend, I'm bored első akkordjait kezdem játszani, s ahogy hosszú másodpercekkel később vetek egy lopott pillantást Dominikra, látom rajta, hogy felismerte a dalt, mégsem mond hirtelen semmit, de nem tűnik dühösnek vagy megbántottnak az akcióm miatt.

Végül, mikor már majdnem a végére érek, erőt veszek magamon és halkan szinte alig hallhatóan kezdek énekelni a játékom mellé.

- You could call me crazy 'cause I want you, and I never even ever fuckin' met you... - a játékom akaratlanul is lelassul, miközben Dominik szemeibe nézek ismét, de annak ellenére, hogy nem tudom tartani a ritmust nem hagyom abba, csak szaggatottabban játszom. - Say I'm trippin' and it ain't right, but you without me ain't nice... - a focista pillantása megbénít abban, hogy tovább tudjak csinálni bármit is.

A szoba levegője feszültséggel teli közöttünk, de inkább az izgatottságtól, mintsem a negatív energiától. Hirtelen csend telepszik ránk, de olyan zajosnak hat. Talán attól, hogy mindkettőnk feje tele van különböző gondolatokkal. Kicsit szánalmasnak érzem magam azért, mert gyakorlatilag megerősítettem neki, hogy rohadt sokat gondoltam rá és fantáziáltam róla, amikor ő még azt sem tudta, hogy létezem.

- Az egyik valaha volt legjobb döntésem, hogy elolvastam az üzeneted, Angie. - mondja nekem halkan, amitől aztán a lélegzetem elakad. - Annyira extrém belegondolni, hogy... nem is tudtam arról, hogy létezel, holott úgy érzem, hogy csak rád volt szükségem egész végig. - suttogja az utolsó mondatot vészesen közel hajolva hozzám.

Ajkaimat ösztönösen nedvesítem meg kicsit, mert érzem, hogy kiszáradtak. Teljesen levesz a lábamról a gondolat, hogy Dominik Szoboszlai talán meg akar csókolni most engem. Persze attól is teljesen megdöbbenek, hogy miket mond nekem, de jelen pillanatban ezt nem is tudom elhinni. Még mindig nagyon abszurd, hogy ő van itt velem.

- Angie... - mondja halkan, s kezét arcomhoz emelve igazítja meg a hajam ezúttal a másik oldalon.

Nem tudom, hogy engedélyt akar-e kérni, vagy azt akarja mondani, hogy ezt nem kellene csinálnunk, de ő sem tudja folytatni, ugyanis a csengő megszólal. Fájdalmasan ránt vissza a valóságba, s segélykérően kapom a fejem az ajtó felé. Szemeim összeszorítva fordulok vissza a focistához.

- Ne haragudj. - suttogom neki. - Megnézem ki az. - teszem hozzá, és a helyemről felállva elindulok ajtót nyitni.

A térdeim remegnek, és igazából ötletem sincs ki lehet az, de készülök arra, hogy bunkó leszek vele. A srác akiért már kb. másfél éve ácsingózom majdnem megcsókolt. Az ajtót kirántva apám alsó szomszédjával találom szemben magam, aki egy szánnivaló 40-es MILF.

- Szia Angie. - köszönt meglepő mosollyal, s máris kész arra, hogy mögöttem a lakásba kukucskáljon, én azonban kelletlenül dőlök az ajtófélfának, eltakarva előle a kilátást. - Hallottam, hogy zongorázol. - néz vissza a szemeimbe. - Apukád itthon van? - kérdezi nyájas mosollyal.

Biztos vagyok benne, hogy apám már meghúzta párszor ezt a nőt, ettől pedig kicsit felfordul a gyomrom.

- Nincs. - mondom tömören. - Szükséged van esetleg valamire? Eléggé elfoglalt vagyok. - teszem hozzá rögtön, hangom szigorúan pattogós.

- Ehm, nem én csak...

- Szuper, akkor ha megbocsátasz. Telefonon biztos eléred apámat, ha sürgős. - fejezem be és rá is csapom az ajtót.

Rossz érzéssel tölt el, hogy egy hasonló nő vagy nők miatt váltak el a szüleim, és ezért volt az én életem is éveken keresztül pokol. Nem leszek kedves egyik gold diggerrel sem.

Amikor visszamegyek, Dominik a nappali nyitott erkély ajtajában áll, és csak néz kifelé, de elég hamar felém fordul egy mindenttudó vigyorral.

- Ezt elég hatékonyan és gyorsan elintézted. - jegyzi meg szórakozottan.

- Ugh... - nyögök fel, de villantok rá egy aprócska mosolyt. - Biztos azt hiszed, hogy az életem egy szappanopera. Igazából azóta az, hogy te és én elkezdtünk beszélni és találkozni.

A focista elenged egy nevetést, majd közelebb lép hozzám.

- Most hirtelen egy sem jut eszembe, amiben focisták szerepelnek, de mégis igazat adok neked. - két kezét a derekamra fonva húz teljesen közel magához, nekem pedig el is száll a dühöm az előbbi csengős incidens miatt.

Az én két kezem a vállára csúszik és érzem, hogy a szívverésem felgyorsul. Pont ideális és kényelmes magasságkülönbség van köztünk. Felpillantok Dominik szemeibe, azonban amint meglátom a hajtincseit szélesen elmosolyodom.

- Annyira szemtelen vagy, Angelika. - rázza meg kicsit a fejét, de közben mosolyog.

Amikor az én mosolyom még tovább szélesedik, a focista közelebb hajol hozzám és egy óvatos csókot lehel az ajkaimra, amibe teljesen beleborzongok. Egy pillanatig nem tudom elhinni, hogy tényleg ezt tette, hogy tényleg... vonzónak találna engem? Nem nagyon van időm ezen tovább pörögni, ugyanis ajkait ismét megérzem, s ezúttal egy kicsit hosszabb és mélyebb csókot kezdeményez velem, amibe boldogan megyek bele.

Eddigi csókjaim legjobbjait váltom Szoboszlaival, s amikor elválunk úgy érzem, hogy hirtelen minden felforrósodott körülöttünk. Az, hogy Dominik finoman az oldalamat kezdi simogatni tényleg nagyon intenzív remegést vált ki belőlem.

- Wow. - szólalok meg végül. - Alig tudom elhinni, hogy ez megtörtént. - lehelem.

- Az segítene, ha hozzáérhetnél a hajamhoz? - kérdezi egy csibészes mosollyal, amin kicsit én is elnevetem magam.

- Igen. - válaszolom gondolkodás nélkül.

- Hát akkor használd ki az alkalmat csak itt és most, többé nem kerülök a szemed elé ilyen állapotban. - mondja, mire mindketten elnevetjük magunkat, én pedig különösebb tétovázás nélkül vezetem ujjaimat a frissen mosott göndör tincsek közé.

DOMINIK

Angelika néha-néha elmosolyodik az autópályán hazafelé. Kicsit most élvezem, hogy ő vezet, én pedig őt nézhetem szinte megállás nélkül. Csókolózás után kicsit körbevezetett a házban, beszélgettünk a nappaliban arról, hogy mit szokott csinálni az apukájával, ha vele van hétvégente, majd végül elindultunk vissza Lipcsébe, mert már sötétedni kezdett.

- Tudod, ez az autó is amolyan fájdalomdíj volt. - szólal meg hirtelen egy kis nevetéssel. - Apámtól kaptam ajándékba, mikor meglett a jogsim.

Eleresztek egy fájdalmas fintort a megjegyzésén. Sajnálom szegény csajt, hogy a szülei ilyen furák, és meg is lep, hogy ő tényleg totál normális - de mégsem unalmas. Mielőtt kommentálhatnám a témát, a jelenleg futó Ariana Grande lejátszási lista elhalkul és Angie telefonja kezd csörögni helyette. Apa.

- Emlegetett szamár. - nevet fel kicsit, majd fogadja a hívást. - Szia apu.

- Szia Angie. Merre vagy? Már nagyon rég elmentél, minden rendben? - kérdezi egy férfihang és tényleg aggódónak tűnik.

- Minden oké, csak kicsit nagy a forgalom, nem tudok túl gyorsan menni. - mondja lazán Angelika, én pedig hitetlenül elvigyorodom a beszólásán tekintve, hogy a sebességmérő 180 km/h körül mozog, és a belső sáv is majdnem totál tiszta.

- Oh, értem. Anyád és én vacsorázunk, ha nem bánod.

Angelika hitetlenül megrázza a fejét ezen a mondatom és még vet is rám gyorsan egy 'wtf?' pillantást.

- Semmi baj. Majd eszek, ha hazaértem. - mondja. - Szia, apu. - rázza le az öregét, aki szintén elköszön tőle. - Jézusom. - nevet fel kínosan, én pedig követem a példáját. - Néha úgy érzem, hogy jót tenne nekem, ha egyedül élhetnék kicsit. - sóhajt. - Te nem érzed magad magányosnak mostanában? - kérdezi hirtelen.

Kicsit meglepődök ezen a kérdésen. Amúgy nem vagyok magányos Fanni nélkül. Örülök, hogy nyugi van amikor hazamegyek.

- Sokat voltam egyedül ezelőtt is. És... jobb békességben otthon lenni egyedül, mint valakivel folyamatosan veszekedni és totál feszülten feküdni mellette éjjel az ágyban. - mondom. - Neked volt már komolyabb kapcsolatod? - kérdezem tőle, és csak remélem, hogy ez nem túl indiszkrét.

Ő elenged egy kisebb sóhajt, és kicsit le is lassít, visszamegy a középső sávba.

- Még gimiben együtt voltam egy sráccal, másfél évig. - mondja.

Ebből arra következtetek, hogy akkor valószínűleg nem tapasztalatlan.

- Aztán tavaly amikor elsőéves voltam, majdnem lett megint egy kapcsolatom, de... igazából kimerült a dolog elég hamar, mielőtt igazán elkezdődhetett volna és talán jobb is volt így. - ránt vállat.

Olyan szívesen megkérdezném tőle, hogy engem mikor és hogy látott először... miért figyelt fel rám. De ezt kicsit túl korainak érzem és szeretném valahogy meghittebb körülmények között megkérdezni majd, szóval egyelőre jegelem a témát.

Angie elvisz a tréning centrumnál parkoló autómhoz. Amikor leparkol mellette, kicsit idegessé válok mert annak ellenére, hogy ma csókolóztunk, nem voltam tisztában vele, hogy mit is jelentett ez, és nem tudtam, mi férne bele egy elbúcsúzós akcióba.

- Láthatlak valamikor a jövő héten? - kérdezem tőle reménykedve.

Angelika rám emeli tekintetét és rögtön megajándékoz egy mosollyal.

- Igen, nagyon jó lenne. - bólint.

Kicsit úgy érzem, hogy a sötétben tapogatózom, amiért nem vagyok tisztában azzal, hogy mikor van szabadideje, ezért hirtelen nem is tudom, milyen ajánlattal álljak elő.

- Nem tudom mennyire vagy elfoglalt... - mondom tanácstalanul.

- Rád nagyon szívesen szakítok időt bármikor. - mondja egy picit pimasz mosollyal.

Igazából nagyon bejön, hogy néha ennyire szemtelen.

- Mit szólnál egy ebédhez kedden?

- Kettőtől szabad vagyok.

- Tökéletes. És mi lenne, ha ezúttal én vinnélek el? - mosolygok rá mindenttudóan.

- Rendben. - enged el egy megjátszott drámai sóhajt. - Egyetemen leszek előtte, szóval talizhatunk ott.

- Tökéletes.

Ezután hirtelen nem kapok tőle semmilyen reakciót csak egy kínos mosollyal fordul az ölében tartott kezei felé.

- Köszönöm, hogy velem jöttél ma. Nagyon... jól éreztem magam. - mondja végül és szemeit rám emeli.

Szavai hallatán önkéntelen mosolyra húzódnak az ajkaim.

- Örülök, hogy gondoltál rám és elhívtál. - hajolok kicsit közelebb hozzá.

Elég fos kényelmetlen most ez a hatalmas könyöktámasz közöttünk. Hirtelen nem is tudom, hogy kezdhetnék búcsúzni tőle, mert tudom, hogy ennek van itt az ideje, akármennyire is mondanám neki inkább azt, hogy jöjjön haza velem és vacsorázzon nálam.

- Ideje mennem, a szüleid már biztos várnak. - mondom végül, Angelika pedig csak finoman bólint.

- Igen. - ért egyet végül.

Minden bátorságom és vagányságom összeszedve hajolok Angie-hez és nyomok egy puszit az ajkaira, s hirtelen úgy érzem, hogy nincs elég erőm elhúzódni tőle. Még mindig nagyon jó illata van, és ilyen közelről látom, hogy csak nagyon minimális sminket visel. Mielőtt megjegyezhetném, hogy mennyire szépnek találom, váratlanul ő húz magához és egy igazi csókot kezdeményez velem. Nem tart túl sokáig, de határozottan jó és határozottan annyi dolgot mozdít meg bennem, amit már rég nem tapasztaltam.

- Jó éjt. - motyogja nekem végül mikor elválunk és én is pontosan érzem, hogy most már ki kell szállnom, mielőtt ez túl kínossá válik.

- Jó éjt, Angie. -mondom neki egy utolsó mosollyal, majd sebesen kiszállok a BMW-ből.

El tudom képzelni milyen idiótán nézhetek ki, amint percekkel később is bámulok az autó után, ami már rég nincs itt a parkolóban. Amint a sajátomat kinyitom, belém hasít a felismerés: a táskámat rohadtul Angie autójában hagytam. Izzadt cuccokkal tele. Jaj.

Egyelőre úgy döntök, hogy majd csak akkor írok neki ha hazaértem. Most túlságosan el vagyok varázsolva ahhoz, hogy bármilyen kínos dolgot megosszak ezzel a lánnyal.

---

Sziasztok!
Először is nagyon köszönöm a csillagokat és hozzászólásokat, nagyon szuperek vagytok és annyira jól esnek a véleményeitek! Amint arra sokan vártatok, ebben a részben kiderült, hogy hogyan is alakult ez a kis berlini trip. Szerintem nagyon sikeres volt olyan tekintetben, hogy eljutottak a csókig, de ugyanakkor még mindig kissé zavaros a helyzetük. Ti mit gondoltok?