ANGELIKA

6 évvel később

Lola egy hálás mosolyt küld felém, miközben a kezébe adok egy gőzölgő csésze kávét, majd helyet foglalok mellette a kanapénkon. Mindketten vetünk egy pillantást a szőnyegen játékait kipakoló Ben-re és rögtön elmosolyodom a látványán. Inkább a tényen, hogy mennyire imád nálunk lenni.

- Ez most tényleg életmentő volt, köszönöm. - szólal meg halkan Lola. - Rose kislánya elkapott valamit, így esélytelen volt, hogy ők vigyázzanak rá, és... nagyon szükségünk van most erre az évfordulós vacsira. - néz rám jelentőségteljesen, mire csak enyhén felnevetek.

- Semmi gond, Lola. Dominik iszonyatosan fog örülni, ha hazaér a gyógytornáról.

- Azt elhiszem. - ráncolja szemöldökeit Lola. - A múltkor Ben akkora hisztit vágott az ovinál, hogy komolyan elgondolkodtam, hogy hozzá kell adnunk Dominikot ahhoz a listához, ahol azok vannak, akik elvihetik a gyereket.

Csak szórakozottan elnevetem magam ismét. Kicsit sajog is a szívem, amiért Dominik mostanság tényleg ebben éli ki magát, hogy az összes ismerőse gyerekét pesztrálja, mert jelenleg nem játszhat.

- Hogy van egyébként? - fordul hozzám kicsit komolyabban.

Csak mélyet sóhajtok és megrázom a fejem.

- Türelmetlen. - rántok vállat. - De egyelőre nem edzhet és hát nem is... szexelhetünk. Illetve, mindegy. - rázom meg a fejem és érzem, hogy elpirulok.

- Jaj, sajnálom, hogy kiújult neki ez a szar. - sóhajt Lola. - A szex miatt ne bánkódj, nekem például időm nem sok van rá, de majd jobb lesz. Vannak ilyen időszakok. És mizu a melóban?

- Huhh... - dőlök hátra. - Jó. Az egyetemen engem is ugyanúgy bámulnak, mint téged. A zeneiskolát jobban szeretem. A kicsik legalább csillogó szemekkel és totál őszintén kérdezik meg, hogy Szoboszlai barátnője vagyok-e. Igazából szeretek itt lenni Dortmundban, csak annyira sajnálom, hogy Dominik nem felhőtlenül boldog, pedig olyan izgatott volt az átigazolás miatt.

- Rendbe fog jönni. - biztat Lola. - Csak... tényleg figyelj rá, hogy eleget pihenjen. Addig... Ben-t rátukmálom majd, hogy lefoglalja magát. - enged el egy nevetést, én pedig kénytelen vagyok követni a példáját.

Mielőtt válaszolhatnék, a bejárati ajtó kinyílik és megérkezik a szóban forgó focista, nekem pedig szokásosan megdobban a szívem a látványától, és csak remélem, hogy ezúttal jobb hírekkel jött haza a szokásos gyógytornáról és konzultációról.

- Domiiiii! - Ben felpattan és iszonyatos sebességgel vágtat oda a barátomhoz, aki egy pillanatra elcsodálkozik de aztán széles mosollyal kapja karjai közé a 3 éves kisfiút.

- Szia, Ben. - jön beljebb a nappaliba. - Szia, Lola. - biccent a volt tanáromra egy kedves mosollyal, majd hozzám lépve gyors csókot nyom az ajkaimra. - Szia. - pislog rám, és hosszú idő után először őszinte csillogást vélek felfedezni a szemeiben.

- Szia, Szupersztár.

- Domi, Domi, képzeld ma este nálatok alszom. - újságolja Ben vidáman a focistának, aki csak széles mosolyt villant a karjában tartott kisfiúra.

- Nahát Ben, akkor csapunk egy irtó jó bulit, mit szólsz? De ezúttal nem ölelgetjük Hópihét. - teszi hozzá jelentőségteljesen, mire Lola és én szinkronban nevetünk fel.

Nem is csodálkozom, hogy a cicánk szolidan elbujdosott Ben érkezésének hallatán, miután a múltkor annyira megszeretgette játék közben, hogy a macska fájdalmas nyögés-nyávogással adta tudtunkra, hogy már túl sok az ölelés neki.

Lola nemsokára elbúcsúzik tőlünk, Dominikot és Bent pedig annyira lefoglalja a közös játék, hogy én inkább addig a kisfiú kívánságának megfelelően a spagetti főzéssel foglalatoskodom. Kicsit izgatja a fantáziámat, hogy mégis mit mondtak ma Dominiknak, de Lola előtt nem mertem rákérdezni, és látszólag a volt tanárom sem. Most pedig annyira boldognak tűnt Bennel, hogy nem akartam elrontani ezt a pillanatot, ha esetlegesen nem túl jó híreket kapott.

A vacsink jó hangulatban telik, Ben mindenhol is szószos lesz, épp ezért utána rögtön fürdeni visszük, és mindenféle ellenkezés nélkül jön is, tekintve, hogy Dominik vele megy, pedig Lola elmondása szerint általában nagyokat küzd fiával a fürdések alkalmával.

- És mondd csak Ben, nem hiányzik anyu és apu? - kérdezem tőle, amint vidáman pancsikol a kádban, miközben kedvenc barátja Dominik és én érdeklődve figyeljük a kád melletti puha szőnyegen ülve.

- Nem. - rázza meg fejét széles vigyorral. - Úgy szeretek Domival lenni.

Vetek egy pillantást a focistámra, aki öntelt vigyorral figyeli Bent.

- És miért szeretsz ennyire vele lenni?

- Mert vicces. Ő a legjobb barátom. - jelenti ki.

- Oh. - bólintok elismerően.

Mielőtt Dominik is kommentelhetné az eseményeket, meghallom Hópihe nyávogását az ajtó elől és tudom, hogy ez az "éhes vagyok" jelzése.

- Adok vacsit a cicának. Addig Domival fejezzétek be a fürdést, jó? - kérdezem Bentől, ő pedig csak bólint.

Feltápászkodom a földről, de mielőtt felegyenesednék, Dominikhoz lépek és egy nagy puszit nyomok az arcára, amit ő egy mosollyal fogad. Hópihére rátör a féltékenység evés után, így a nappaliban maradok és őt simogatom, amíg Dominik megtörli és pizsamába öltözteti Ben-t. Mivel a kisfiú álmos, így el is viszi lefektetni a vendégszobába, és nem sokkal később ki is jön.

- Úgy alszik, mint a bunda. - vetődik mellém elégedett mosollyal a kanapéra.

- Annyira jól megy neked ez az egész. Irigyellek. - dőlök hozzá, ő pedig puszit nyom a hajamra. - Mi volt ma az orvosnál? - kérdezem meg, mert már nem szeretném tovább húzni, muszáj tudnom, hogy van.

Ő elenged egy kisebb sóhajt, miközben elgondolkodva cirógatja a felkaromat.

- Nos, valamivel jobb a helyzet, de valószínűnek tartom, hogy el kell mennem Salzburgba abba a speciális központba kezelésre.

- Értem. - bólintok és felé fordulva küldök felé egy együttérző pillantást. - Adj időt magadnak. Tudom, hogy szeretnél ismét játszani és hogy a szurkolók is nagyon várnak már, de nem szabad erőltetni.

- Tudom. - húz magához kicsit szorosabban. - De tudod mi mást is mondott még az orvos?

- Mit? - pillantok fel a szemeibe.

- Hogy... - hajol egész közel a fülemhez és suttogva folytatja. - Megpróbálkozhatok a szex-szel... nagyon óvatosan.

- Oh... - nyögöm ki hirtelen a meglepettségtől, s ölemet rögtön elönti a forróság.

Túlságosan régen volt már, hogy pettingtől többet csinálhattunk. Óvatosan fordulok Dominik felé és kezeimet a mellkasára simítom.

- És... szeretnél most megpróbálkozni vele? - kérdezem csendesen.

- Mindennél jobban. - hajol hozzám és a nyakamba csókol, amitől önkéntelenül is felnyögök.

Amikor Hópihét hivatalosan is örökbefogadtuk hat évvel ezelőtt, eleinte nagyon feszélyezett, ha tudtam, hogy egy légtérben lehet velünk, amikor szeretkezni készültünk. Most nem igazán érdekel, de szerintem őt sem, és még az sem, hogy Ben nálunk alszik. Annyira hiányzott már ez, hogy hirtelen semmi nem tud zavarni.

- Figyelj, Angie... - szólít meg a focista, miközben ajkai a fülcimpát csókolják, ujjai pedig a derekamat cirógatják a felsőm alatt. - Tudom, hogy beszéltünk már erről pár hónapja. - folytatja csendesen én pedig kicsit elhúzódom tőle, mert hanghordozása a tudtomra adja, hogy a felfűtött pillanat ellenére is szeretne valami komoly dologról beszélni, és sejtem is, hogy mi lehet az. - Mit gondolsz arról, ha... nem védekeznénk? Nem most rögtön, de... hamarosan. - szemeit lehunyja egy pár másodpercre, talán fél a tekintetemtől és a válaszomtól, hiszen ezelőtt fél évvel még nem mentem bele ebbe a javaslatba.

Most a szívem eszeveszetten kezdi döngetni a mellkasomat, amint felfogom igazán ezt a kérdést. Gondolkodtam ezen a témán sokat, és 26 éves voltam, és nem mellesleg azzal a férfival voltam már 6 éve, akibe azóta is halálosan szerelmes vagyok. Igaz, hogy nem voltunk házasok, de ez nem is számított nekem igazán.

- Jó. - lehelem elhalóan, és egy bizonytalan mosolyt villantok Szoboszlaira, akitől a valaha volt legboldogabb mosolyát kapom viszonzásul, s ezek után rögtön az ajkaimra tapad, amit egyáltalán nem bánok.

Sőt, igazából alig várom, hogy megszabadítson az itthoni melegítőmtől és láthassa, hogy szégyenszemre még 26 évesen is néha-néha felveszek egy cicás bugyit... igazából az ő kedvéért.

******

Sziasztok!

Egy rövidke, tisztán Angelika szemszöggel búcsúzom Tőletek és ettől a történettől ma. :)

Mint az összes többit, ezt is nagyon szerettem írni és nagyon örültem minden visszajelzéseteknek vele kapcsolatban. Most is nagyon érdekel, hogy mit gondoltok a befejezésről, szóval írjátok meg bátran.

Habár ettől a történettől most elköszönünk, aki továbbra is szívesen olvasna tőlem, nézzen be a novellás kötetbe, ott ugyanis egy karácsonyi pici regény fut most éppen, aminek következő részét szeretném szintén ma elhozni Nektek. Ezenkívül pedig... aki ismer az tudja, hogy hamarosan várható tőlem valami újdonság is, szóval stay tuned. ;)

Sok puszi Nektek és élvezzétek a - remélhetőleg nálatok is - napsütéses vasárnapot!