ANGELIKA

Valószínűleg anyámtól örököltem azt a tulajdonságom, hogy képes vagyok az örökkévalóságig pörögni dolgokon. Már 5 teljes éve, hogy elváltak apámmal, de még mindig zúdítja rá a szidalmait, amikor 10 perc erejéig látják egymást, ha értem jön. Ez azonban most nem tud érdekelni. Ideges vagyok még mindig amiatt, hogy apámmal elmegyünk erre a meccsre. Nem gondolom komolyan, hogy Dominik Szoboszlai majd engem fog keresni a tömegben, hiszen rengetegen lesznek ott, és nekünk ráadásul a Hertha hazai szektorába szólt a jegyünk, szóval elég esélytelen volt, hogy meglásson engem. Mégis úgy éreztem, hogy az idegeim lassan felmondják a szolgálatot.

Hétfőn késő este kaptam tőle egy választ, amit nem tudtam hova tenni. És válaszolni sem tudtam rá. Sophie és Lisbeth ötleteit nem lettem volna képes hasznosítani, miszerint fel kellett volna ajánlanom, hogy találkozzunk. A végén tényleg azt gondolná rólam Szoboszlai, hogy valami kiéhezett lotyó vagyok. Persze lehet, hogy most is ezt gondolja. Azt tutira gondolja, hogy oboa bajnok vagyok, pedig hát nagyon nem vagyok az. Persze, csináltam már, hiszen a gimiben másfél évig volt barátom, de... mindegy. Nem válaszoltam neki, mert egyszerűen nem tudtam, mit írhatnék. Ezen kívül pedig már eltelt majdnem egy hét azóta, és már rohadt kínosan jött volna ki, ha random rá küldök egy üzenetet.

Az Olympia stadion élőben egyáltalán nem olyan impozáns, mint a tv-s közvetítések alkalmával. Amikor belépek ide mindig megborzongok a tudattól, hogy Adolf Hitler itt is tartott beszédet és én pedig lassan 100 évvel később ugyanott vagyok. Most persze inkább attól borzongok meg, hogy egy komplexumban tartózkodom azzal a hírességgel, akibe totálisan szerelmes vagyok. Kicsit el is átkozom magam, amiért olyan agyi és érzelmi szinten vagyok, mint egy 13 éves.

sophiadeissler: figyi már, hát rohadtul lájkolta a képed. ezt miért is felejtettük el?

Szemeim megforgatva foglalom el a helyem apám mellett a stadionban, aki kezet fog pár hozzá hasonló öltönyös fazonnal, majd beszélni kezdenek.

angelikahartmann: szerintem inkább az autót lájkolta, ehh... - küldöm el a választ, ami valószínűleg a csúf igazságot takarja.

Rettegtem a visszautasítástól. Épp elég abszurd volt ez az egész már így is. El kellett engednem ezt a témát és nem tovább fájdítani a szívemet. Nem mehetek ki több Leipzig meccsre és kész. Ki kell követnem ezt az embert. Valószínűleg a bipoláris hangulatingadozásaimat is anyámtól örököltem. Rettegtem attól, hogy mások rosszat gondolnak majd rólam. Szoboszlai pedig biztos elég rosszat gondolt már rólam.

Nincs is a kezdő 11-ben, szóval az első félidőt csak úgy elnézegetem. A stadion túl hatalmas ahhoz, hogy láthassam, hogy a padon ül-e vagy melegít vagy, hogy mit csinál.

- Ennyire izgulsz, kicsi lány? - fordul hozzám apám, amikor észreveszi a totálisan stresszes arckifejezésemet a második félidő kezdetekor.

- Ja, nem. - rántok vállat és tekintetem visszafordítom a pályára, miközben a szívem eszeveszetten ugrál a mellkasomban.

- Azt hittem már megint sportfogadásokat kötsz. - bök meg mindenttudóan, mire akaratlanul is elnevetem magam.

Sophie és én egy időben csináltuk ezt. Mivel a Bundesliga totál kiszámíthatatlan, ezért mindenféle random - pl. arab - bajnokság játékaira fogadtunk és sokszor nyertünk is pár száz eurót. Az arab bajnokság után átkacsintottunk az osztrákokhoz is, és így szerelmesedtem bele Szoboszlaiba. Az, hogy abba a városba igazolt, ahol éltem egészen hihetetlen volt. Ahogy az is, hogy akkorra pont összeszedett valami csajt. Totál esélytelennek éreztem magam, hiszen ő biztos valaki olyanra vágyott akivel az anyanyelvén beszélhet, na meg nem utolsósorban egy modellre vagy mire.

- Tudod, mit? - fordulok apához, miközben feloldom a telefonom képernyőjét.

Hirtelen nem tudom folytatni a megkezdett gondolatomat, ugyanis egy újabb üzenet fogad Szoboszlaitól. Negyedórája kaptam, de nem vettem észre.

szoboszlaidominik: Nem tudom hol ülsz, de mit szólnál ha a 2. félidőben rúgnék egy gólt? Csakis a te tiszteletedre.

A lélegzetem elakad egy pillanatra.

- Na, mit? - kérdezi apám nevetve, én pedig szerencsére visszatérek a valóságba.

- Mit szólnál, ha rápakolnék 100 eurót a 17-es lipcseire, hogy szerez gólt? - kérdezem hirtelen indíttatásból.

Igazából apám volt az, aki életemben először megmutatta, hogy kell papíron kitölteni egy sportfogadási szelvényt. Azóta már áttértem az online megoldásokra, és mielőtt válaszolhatott volna, már fel is nyitottam a Tipico oldalát a telefonomon.

- Oh, a Magyar Válogatott új reménységére gondolsz? - kérdezi mindenttudóan.

Érzem, hogy kicsit elpirulok, de mindenesetre bólintok. Neki fogalma sincs róla, hogy milyen gondolataim vannak azzal a sráccal kapcsolatban. Apa a pálya felé fordítja a tekintetét.

- 200-at is rakhatsz. - mondja elégedett mosollyal.

Nem úgy tűnik, mint aki bánja, hogy fogadok a csapata ellen. Ebből sosem volt konfliktus közöttünk. Végül apám tanácsának megfelelően 200 eurót rakok Dominik Szoboszlaira. Ő pedig nem okoz csalódást. Akkora gólt lő, hogy kiszakad a háló, én pedig nem tudom elhinni, hogy életem legnagyobb nyereményét szakítom így.

***

- Ne haragudj. - másnap szemeimet lesütve szabadkozom Lolának, amiért nem bírok kiénekelni olyan hangokat, amivel egyébként nem lenne gondom.

Be vagyok rekedve. Kegyetlenül.

- Mit csináltál tegnap, Angie, hogy a beszédhangod is olyan, mint aki egy dobozzal szív naponta? - kérdezi tőlem szórakozott mosollyal.

- Jaj, Lola. - sóhajtom esetlenül. - Annyira szégyellem magam. Focimeccsen voltam apámmal. - vallom be.

Lola szemei mindenttudóan csillannak rám.

- Ennyire kiszurkoltad magad?

- Igazából nem. - rázom meg a fejem. - Csak egy gól miatt örültem, amivel 500 eurót nyertem. - villantok rá egy szégyenlős mosolyt.

DOMINIK

angelikahartmann: Bocs, hogy nem reagáltam erre hamarabb. De még időben láttam, és 200 eurót raktam arra, hogy gólt szerzel.

szoboszlaidominik: Oh, wow! És mire költöd azt a hatalmas nyereményt most?

angelikahartmann: Beletankolom a kis benzinzabáló bömösbe.

szoboszlaidominik: Huhh, nagyon dögös kis járgány. Egyszer elvihetnél vele egy körre... - nem akartam ezt az üzenetet ebben a formában elküldeni.

De Fanni kirobogott a hálóból és annyira megijedtem, hogy megint rajtakap amint Angelikának írok, hogy kétségbeesésemben rányomtam a küldésre, és csak utána zártam le a képernyőt és vágtam zsebre a telefont.

Megígértem neki, hogy elviszem valami vegán bioboltba bevásárolni. Az elmúlt héten nem igazán szóltunk sokat egymáshoz. Ő kiakadt a szexuális életünkre vonatkozó kérdésemen, majd a fejemhez vágta, hogy ő miattam adta fel a karrierjét, és hogy mégis milyen kérdések ezek. Nekem pedig nem igazán volt kedvem még jobban összeveszni vele, szóval nem hoztam fel a dolgokat amik zavarnak. Még egy hetet kellett kibírnom vele, aztán pedig úgy volt, hogy hazamegy Pestre.

A bioboltban csak céltalanul flangálok és nézelődök, amíg Fanni kedvére válogat a cuccok között. Úgy érzem, hogy kb. én is 500 eurót fogok itt elkölteni a végén, akaratom ellenére.

- Vegyünk neki ilyet. Erre tuti nem allergiás. - csendül egy izgatott hang a sor végén.

Két csajszi áll ott és válogatnak a krémek között.

- Szerinted Sophie szereti a levendulát? - kérdezi a másik tőle.

Csak lemondóan megrázom a fejem a párbeszédükön, majd a polc felé fordulva nézegetem, hogy mik vannak még ott.

- Angelika hercegnő, mindenki szereti a levendulát. - szólal meg az elsőszámú lány ismét, én pedig érdeklődve kapom fel a fejem. - Na, gyere menjünk. - ragadja karon a vele lévő alacsonyabb, sötétbarna hajú lányt, majd húzza őt a pénztár felé.

A lábaim automatikusan indulnak szintén arra. Valamiért úgy érzem, hogy muszáj látnom ennek az Angelika nevű lánynak az arcát.

- Domi, figyelj! - Fanni érintése megakadályoz abban, hogy a lányok ismét a látóterembe kerüljenek és kedvem lenne rosszallóan felnyögni emiatt. - Mit jelent az, ami ide van írva? - tol az orrom alá valami örökkévalóságig ehető kenyeret.

- Ehm... gluténmentes. - nyögöm ki, és egy pillanatra el is gondolkodom rajta, hogy akkor mégis miből lehet? - Meg... nincs benne az a fos tartósítószer, amitől állandóan hasmenésed van. Mindjárt jövök. - hagyom magára szó nélkül.

A két csaj azonban már nincs idebent, és ahogy kinézek csak annyit látok, hogy egy piros BMW 118i tolat ki a parkolóból, majd hajt ki a főútra.

angelikahartmann: Szívesen elvinnélek pár körre, de biztos van jelen pillanatban olyan, akinek ez nem tetszene.

Órákkal később nagyot nyelek az üzenet láttán, és úgy érzem, hogy nem tudom befejezni a vacsorámat. Különben is valami szar ízetlen saláta, amit Fanni csinált.

- Befejezted? - kérdezi a barátnőm jelentőségteljesen, én pedig csak bólintok és inkább elrakom a telefont, mielőtt még felnyögnék izgalmamban.

- Ja. - fűzöm hozzá.

Fanni elveszi a félig üres tányérom és elpakol.

- Eljössz velem a hálóba? - áll meg felettem és egészen apró mosolyt villant rám, amit hirtelen nem is tudok értelmezni.

Szótlanul bólintok, majd kezét megfogva állok fel és megyek vele a hálószobába. Fanni követelőzően csókol meg amint az ajtó becsukódik mögöttünk. Rögtön viszonzom a csókját és kezeimet derekára fonva húzom közelebb magamhoz. Több, mint egy hete nem voltam vele és hiányzott. Jó, igazából a szex hiányzott, de az nagyon.

- Úgy hiányoztál nekem, baba. - suttogom Fanninak, mikor elválok ajkaitól, ő pedig szélesen rám mosolyog.

- Te is nekem. - válaszol.

Nem dobogtatja meg a szívem ez a párbeszéd annyira, mint szeretném. Ezért inkább gyorsan ismét megcsókolom a barátnőmet, kezeimet a fenekére csúsztatom és rámarkolok. Ő felnyög, miközben elszakad tőlem. Nekem meg legalább még működik a farkam.

Fanni az ágy felé tol, majd lenyom ülő helyzetbe. Ezután elém lép és lassú mozdulatokkal elkezd megszabadulni a felsőrészétől, amit hatalmasat nyelve követek szemeimmel. Kibaszott csinos, tényleg az, és szar alaknak érzem magam, amiért nem őrülök meg tőle és érte. Lábaim közé lépve hajol ismét közelebb és kezd el finom puszikat hinteni az arcomra majd a nyakamra, közben megszabadít a pólómtól. Kicsit hátranyom, végig simogatja a meztelen mellkasomat. Kezét lassan az ágyékomra vezeti ezután, én pedig el is csodálkozom ezen az egészen.

Két kezem az arcára csúsztatom, végigsimítok a puha bőrén, majd a tarkóján keresztül a hajába vezetem őket. Fanni az ölembe mászik és ismét megcsókol, szétcseszi a hajamat, de nem bánom túlságosan. Azt már kicsit jobban, hogy megint a megszokott rutin szerint történik minden. Ő a hátára fekszik kicsivel később és várakozóan emeli rám a szemeit.

Kösz, szóval megint csináljak én mindent. Mozdulataim kicsit gyorsak amint megszabadítom a melltartójától. Végigcsókolom a melleit, amit jóleső nyögésekkel jutalmaz. Nem tud izgatni különösebben. Ez a csaj igazából önző. Leszedem a nadrágját, meg a sajátomat is, és amikor érzem, hogy eléggé nedves, nem szarozok tovább és belé is csúszok, hogy minél hamarabb lerendezhessem ezt az egészet. Fanni kb. 10 perc után elmegy - most igazából - szóval nem finomkodom vele tovább.

Kicsit kapkodom a levegőt, amint a plafont bámulva fekszem mellé. Legszívesebben megkérdezném tőle, hogy mégis mi volt ez? Stresszes volt?

- Baj van? - kérdezem tőle végül.

Érdeklődve emeli rám a tekintetét, amint fejét oldalra hajtja.

- Nincs. - ránt vállat. - Neked nem volt jó? - kérdezi bizonytalanul.

- Fanni, én csak... - engedem ki a levegőmet gondterhelten. - Kicsit néha egyoldalúnak érzem az együttléteinket. Mindig ugyanúgy csináljuk, mindig ugyanazt.

- Nem értem, miért várod azt tőlem, hogy lepedőakrobata legyek! - kéri ki magának kicsit felháborodva. - Nem voltam soha senkivel előtted!

- De hiszen nem ezt mondtam. Beszélhetnénk róla és együtt kipróbálhatnánk...

- Ez már megint az orális szexről szól, igaz? - szakít félbe.

- Nem. - nyögök fel. - Nem csak arról. - teszem hozzá.

Fanni fejét megrázva tápászkodik fel az ágyból, majd a fürdőbe trappol, én pedig szemeimet összeszorítva engedek el egy rosszalló nyögést. Végül én is kikelek az ágyból és felöltözöm, majd a nappaliban csak levágódom a kanapéra.

Megint a rohadt üzeneteket nézem, de nem kaptam más üzenetet Angelika Hartmann-tól és el is határozom, hogy muszáj elengednem már ezt a témát és nem szabad reagálnom a legutóbbi mondatára. Helyette inkább Bolla Bendi nevére nyomok a Messengerben és írni kezdek neki.

Dominik Szoboszlai: Csá, mizu nálad?

Bolla Bendegúz: Semmi, veled? Depis vagy?

Dominik Szoboszlai: Miből gondolod?

Bolla Bendegúz: Máskor nem igazán írkálsz.

Szemöldökeim fájdalmasan összeszaladnak a válaszán. Meg azon is, hogy Fanni bevágja a háló ajtaját, miután kijön a fürdőből. Mély sóhajjal sétálok be a konyhába és iszok egy pohár hideg vizet, majd a pultra könyökölve ismét a kezembe veszem a telefont. Elküldöm Bendinek a telefonos gólöröm gif-et saját magamról, amit rögtön meg is ért, és hívni kezd videóval. Remek.

- Na, mi van? - vigyorog rögtön a kamerába. - Úgy érzem, most kettőnk közül te vagy a világfájdalmas.

- Rohadtul az vagyok. - fintorogva vallom be neki az igazat.

- Miért, te meg Fanni nem szexeltek vagy mi? - kérdezi szemöldökeit ráncolva s természetesen rögtön beletrafál a témába.

- Kb. 20 perce szálltam ki belőle, de... egyszerűen nem jó. - mondom neki köntörfalazás nélkül, bár hangom kissé lehalkítom.

- Oh, wow. - képed el a fehérvári barátom. - De miért?

Szemeimet megforgatom a kérdésén.

- Nem tudom. - rántok vállat. - Én... megpróbálok mindent megtenni. Óvatos vagyok, meg sokszor ki is nyalom, de ő... - csak tanácstalanul rázom meg a fejem.

- Szóval nem akar leszopni? - vigyorodik el Bendi szélesen.

- Azt sem, de nem ez az egyetlen baj. - sóhajtok. - Egyszerűen nem érzek már semmit iránta. Nem csak szex közben, de máskor sem. Idegesít. - teszem hozzá suttogva, és kicsit elönt a bűntudat, amiért ezt hangosan is kimondtam valakinek.

Azt inkább nem mondom el neki, hogy valami random rajongómmal írogatok pár napja, aki totálisan leszopna, és emiatt is teljesen meg vagyok zavarodva.

Bendi egy pillanatra bevágja a világfájdalmas együttérző arcát, majd beszélni kezd.

- Nem mondta neked Fanni, hogy mi lehet a baja? - kérdezi, mire csak megrázom a fejem.

- Nem hajlandó semmiről sem beszélni.

- Hát figyi... rendben tartod a dolgokat odalent? - kérdezi mindenttudóan, hangját szintén lehalkítva.

- Persze! - kérem ki magamnak. - Nem vagyok szőrös vagy büdös vagy valami! - akadok ki kicsit a feltételezése miatt.

- Jól van, tesó, én csak segíteni próbálok. - védekezik. - Van valaki más az életedben? - próbálkozik tovább.

Legszívesebben rávágnám, hogy nincs, de nem jönnek a szavak az ajkaimra. Pedig tényleg nincs. Köztem és Angelika Hartmann közt nincs semmi. Igaz, hogy minden nap elképzelem, ahogy nekem esik, mondjuk a piros BMW-jében ülve, de ez akkor is abszurd volt.

- Van egy csaj, akivel váltottam pár üzenetet mostanában. - vallom be. - Sokat gondolok rá.

Bendi szemei elkerekednek, ám mielőtt válaszolhatna meghallom Fanni lépteit, s ő maga is pár másodpercen belül megjelenik a konyhában, és pontosan úgy néz ki, mint aki az utolsó 2 mondatomat biztosan hallotta.

---

Sziasztok! Először is hadd köszönjem a sok-sok csillagot és a kommenteket az első részhez, nagyon örültem, amiért ilyen jól fogadtátok ezt a könyvet.

Az események tovább folytatódnak most, A és D vált pár további üzenetet, de Angelika még mindig úgy érzi, hogy hiba volt részéről ez az egész. Ugyanakkor láthattátok, hogy Dominik kapcsolata is igen érdekesen alakult Fannival. Nagyon kíváncsi vagyok, hogyan tetszett nektek ez a rész?

Illetve, remélem sikeresen túltéltétek az első szeptemberi hétköznapokat. :)

Sok-sok puszi nektek.