ANGELIKA

Nagyon kevés lány van rajtam kívül a partin. Talán csak Dominik barátainak a barátnői. Amiért vele érkezem kapok is pár furcsa pillantást, ő azonban egész vacsora alatt velem van és bemutat egy rakás embernek, és tényleg azt meséli, hogy Mario Götze barátnőjének a barátnője vagyok - ami amúgy elég fura - de senki nem kérdezősködik túlságosan emiatt. Néhány hozzá közelebb álló csapattársán - például Willi Orbánon és Tyler Adams-en - érzem, hogy pontosan tudják, hogyan ismerkedtünk meg.

Az este hátralévő részében Dominik elég sokat spanol másokkal, amit nem is bánok túlságosan, hiszen Bendi szinte egész végig szóval tart, és a kezdeti kínosság ellenére, most nagyon is jól elbeszélgetünk egymással.

- Hihetetlen, hogy valaki ennyire imádjon a középpontban lenni. - szólal meg Bendi és rosszalló mosollyal csóválja meg a fejét.

Pillantását követve, a tekintetem én is a fotózkodó kis csoportra emelem, ahol Szoboszlai körülbelül az 500. képét lövi különböző emberekkel, különböző pózokban.

- Ti ugye egy suliba jártatok általánosban? - kérdezem érdeklődve.

- Igen, ott is pontosan ennyire feltűnési viszketegségben szenvedett a srác. - neveti el magát Bolla. - Rendszeres látogató volt az igazgatónál, néha engem is belerángatott.

Elnevetem magam a mondandóján.

- Mesélj el kérlek egy ilyen sztorit. - kérem csillogó szemekkel a focistát.

Remélem nem gondolja, hogy csak azért beszélgetek vele, hogy minél több infót megtudjak életem szerelméről. Mert egyébként nem csak ezért teszem ezt. Bendi maga is nagyon érdekes ember: sokkal visszafogottabb és kicsit talán félénkebb, mint országos barátja, de úgy érzem, sokat oldódott, főleg mióta együtt is ittunk már az este folyamán.

- Igazából rohadtul szégyellem magam, hogy rá tudott beszélni erre, mert tényleg olyan határokat feszegetett, amire 13 évesen nem is gondoltunk. Doma kitalálta, hogy óra előtt bújjunk be a tanári asztal alá, és amikor a tanárnő bejön és leül, mi ijesszük meg azzal, hogy hirtelen egyszerre megfogjuk a lábát. - mosolyodik el kényszeredetten, én pedig hitetlenül elnevetem magam. - Persze rohadtul kiakadt a tanár is, az igazgató is, behívták a szüleinket, és a végén már odáig fajult a dolog, hogy azt mondták, biztosan szexuálisan akartuk zaklatni őt. Szóval utána egy darabig próbáltam kicsit lazítani a Dominikkal való barátságomon. - csóválja meg a fejét rosszallóan. -Aztán elkezdett utálni, mert belezúgott a magyartanárunk lányába 8.-ban, aki évfolyamtársunk volt. A csajnak is nagyon tetszett ő, de a magyartanár gyűlölte Szoboszlait, engem pedig valamiért nem. Szóval elhívtam egyszer randizni a csajt, Doma tényleg kiborult ezen. - nevet fel. - Amúgy nem volt valami fényes randi, később megtudtam, hogy csak azért jött el, mert az anyukája unszolta rá.

- Ohh... - engedek meg felé egy együttérző mosolyt. - És most van barátnőd? - kérdezem és gyorsan belekortyolok a kezemben tartott Cuba librébe, és csak reménykedem, hogy nem túl indiszkrét ez a kérdést.

Azok után, hogy Bendi valószínűleg tisztában van vele, hogy miket írtam Dominiknak, meg azzal, hogy mik történtek köztünk, mertem remélni, hogy nem sértődik meg ezen a kérdésen.

- Nincs. - rázza meg a fejét. - Nemrég lett vége egy hosszabb kapcsolatomnak. Van most egy lány, akivel találkozgatok és nagyon kedvelem. - teszi hozzá mosolyogva.

- Nocsak... és vele hogyan ismerkedtél meg? - kérdezem, és hirtelen annyira érdekelni kezd a dolog, hogy nem is pillantgatok többé Szoboszlai felé és még azon sem stresszelek, hogy túl személyes kérdéseket teszek fel Bendinek.

- Még a te módszeredtől is formabontóbb módon. - mondja egy mindenttudó vigyorral. - Ez a lány írt rólam egy fanfictiont. Dominik találta, és küldte el nekem. Én elolvastam és írtam az írónak.

Ezen aztán eléggé ledöbbenek.

- Wow. Ez igen! Nem néztem volna ki belőled, hogy ennyire bátor vagy. - csúszik ki a számon. - Jaj, ne haragudj.

- Semmi baj. - neveti el magát. - Te sem nézel ki élőben olyannak, akiről lerí, hogy olyan üzenetet írna Szoboszlainak.

- Jézusom. - temetem a kezem arcomba nevetve, majd inkább iszok még egy kicsit. - Ezt már sosem mosom le magamról. - nyögöm ki egy fájdalmas grimasszal.

- Ugyan már. - Bendi játékosan meglök. - Nem kell őt sem félteni. Neki bejön ez a stílus. Mármint úgy értem, hogy... szeret explicit módon beszélni a szexről. Ami nyilván jó dolog, ha te ebben partner vagy. Ez mindkettőtöknek jó. - ránt vállat. - Egyébként pedig ne stresszelj emiatt, mert nézd csak, most is a világ legszerelmesebb pillantásával figyel téged. - mondja, én pedig hirtelen odakapom a fejem és egy rám mosolygó Dominik Szoboszlait látok.

A szívem eszeveszetten verni kezd, ahogy pillantásunk találkozik. Nem tart sokáig ez a pillanat, mert valaki eltereli a focista figyelmét, én pedig visszafordulok a mindenttudóan vigyorgó Bollához.

- Tényleg sokkal boldogabbnak látom, mióta ismer téged. - mondja kicsit komolyabban.

- Örülök, amiért ezt mondod. - fordítom a tekintetem az ölemben nyugvó egyik kezemre. - Kicsit... féltem, hogy azt fogod gondolni, hogy csak ki akarom őt használni, hiszen hogyan is szerethetne valaki egy másik embert az interneten keresztül? - pillantok fel Bendi szemeibe.

- Ez eléggé bonyolult és összetett kérdés. - ránt vállat. - Ne pörögj ezen. A lényeg, hogy ez a gyökér élőben is elnyerte a tetszésedet. - villant rám egy mosolyt, és mielőtt érdemben reagálhatnék erre, a szóban forgó másik focista is mellettünk terem.

Mosolyából ítélve már az itt lévő vendégek nagy része meghívhatta őt egy italra a holnapi születésnapja alkalmából, bár azért próbált teljesen komolyan és józanon beszélni velünk, mi pedig Bendivel csak nevettünk rajta.

Végül rávesz minket, hogy igyunk egy kört Willivel és a Leipzig kapusával Péter Gulácsival, aztán nagyon cselesen bonyolítja beszélgetésbe a hátvédet a többi magyar válogatott játékossal, engem pedig a táncolók felé vezet.

- Tudsz róla, Angelika hercegnő, hogy te vagy a legszebb lány itt ma este? - Szoboszlai a fülemhez hajolva suttogja ezt a kérdést, miután magához húzott és kezeivel a derekamnál fogva ölel magához.

Csak egy hitetlen mosollyal pillantok fel rá. Próbálom kizárni a ránk vetődő szempárokat. Azzal a sráccal táncolok, akibe halálosan szerelmes vagyok, és nem akartam arra gondolni, hogy mások miket mondhatnak most rólunk.

- Nincs túl sok lány itt ma este. - mondom végül egy hamis vigyorral, miközben kezeim a focista nyaka körül kulcsolom össze és engedelmesen simulok hozzá.

Imádom a közelségét. Az izmaim jólesően remegnek mindenhol.

- Nincs túl sok lány barátom. - rázza meg a fejét.

A zene nem lassú egyébként, de mi ketten nem igazán mozgunk gyorsan, és látszólag ez egyikünket sem zavarja.

- Vajon miért? - emelem rá a szemöldököm.

- Ez most bénán hangzik, de sosem volt időm csak úgy barátkozni for fun. A legtöbb haveromat a focin keresztül ismertem meg. - ránt vállat.

Én csak megértően bólintok a szavai hallatán, majd kicsit közelebb bújva hozzá, hajtom a fejem a vállára és élvezem, hogy ő pedig puszit nyom a fejem búbjára, miközben gyengéden végigsimít a hátamon.

Éjfél után indul csak be igazán a buli, hiszen ekkor már hivatalosan is október 25.-e van, hivatalosan is Szoboszlai szülinapja. A táncunk után nincs túl sok alkalmam beszélni vele, de emiatt nem húzom fel magam, hiszen ez az ő bulija és neki kell most hihetetlenül népszerűnek lennie.

Időközben Bendi és én visszakeveredünk egymáshoz, és kicsit ki is megyünk a levegőre beszélgetni.

- Nos, ha a kishúgod lovagol, akkor nem is hozzám kell beszervezni zongora órára, hanem a barátnőmhöz, Sophie-hoz lovas edzésre. - mosolyodok el, mikor kiderül számomra ez az infó.

Bendi csak mosolyogva bólint, majd a kinti terasz korlátjának dőlve kémlel kicsit el a sötét éjszakába, én pedig követem a példáját. Hideg van.

- Jaja, ő az instás csaj. - hallom meg a számomra oly kedves hangot közeledni, valakihez angolul beszél, és Bendi fura pillantásából ítélve, ő is felismerte a kifelé tartó Szoboszlait.

- És... együtt vagytok? - kérdezi a beszélgetőpartnere, akinek kilétéről fogalmam sincs, így hogy még mindig nem látom őket.

- Nem. -jön a határozott válasz. - Csak elszórakozunk egymással kicsit. Angelikával kurva jó a szex, de... most igazából ennyi.

Mielőtt ténylegesen kiléphetne a teraszra, valaki elhívja ismét befelé, így nem is látjuk meg egymást. Egy világ omlik össze bennem, miután úgy igazából felfogom, hogy Szoboszlai miket mondott. Bendi pillantását érzem magamon és hirtelen csak arra vagyok képes, hogy totálisan megsemmisülve és megszégyenülve lopva a szemeibe pillantsak.

- Angie... - szólít meg rögtön.

Nem akarom hallani, nem tudom ezt hallani, mert úgy érzem, hogy bőgnöm kell. Igazán szánalmas vagyok.

- Ne haragudj, kicsit elmegyek a mosdóba. - motyogom neki, majd inkább otthagyom, mert nem tudom elviselni ezt a megaláztatást, ráadásul úgy, hogy annak a fiúnak az egyik legjobb barátja a tanúja ennek, aki igazából fél perce törte össze a szívem.

- Angie, várj, kérlek! - Bendi már a mosdókhoz vezető folyosón kapja el a kezem.

- Bendi, el sem tudod képzelni mennyire idiótán és mennyire megalázottnak érzem most magam. - rázom meg a fejem, hangom elvékonyodik. - Úgy látszik nagyon félreértettem a haverodat.

- A haverom egy pöcs, de amit az előbb rólad mondott az nem igaz. Ismerem Szoboszlait már rohadt régóta, és amit most levágott az valami gyerekes egó villogtatás volt. - próbál a lelkemre beszélni.

- Ez most mindegy is. - mondom neki, de igazából csak azért, hogy megszabaduljak tőle. - Ezt kettőnknek kell megbeszélni. De nem ez a legalkalmasabb pillanat, nem akarom elrontani a szülinapját. És kérlek te se tedd. - mondom, majd egy utolsó bocsánatkérő pillantás közepette magára hagyom Bollát.

Amikor a mosdóba lépek és előveszem a telefonom, rá kell jönnöm, hogy már 3 óra is elmúlt. Egy zsebkendőt előrántva törölgetem meg a szemeim és szipogok is párat, de szerencsére nem tör rám szánalmasan a sírás, de talán csak azért, mert nem akarok még szánalmasabb lenni és egy olyan mosdóban sírni, ahova bárki bejöhet.

Végül jó negyedóráig teszek-veszek és próbálom összeszedni magam kicsit, majd úgy döntök, hogy visszamegyek.

- Angie! - Dominik Szoboszlai kicsit sem józan vigyorral lép hozzám, amikor épphogy visszatérek a buli területére.

Kicsit úgy érzem, hogy forog velem a terem, pedig én nagyon nem ittam sokat.

- Jól vagy? - kérdezem tőle.

- Menjünk haza. - válaszolja szinte rögtön. - Csak veled akarok lenni. Mondjuk tuti túl sokat ittam ahhoz, hogy bármifelé normális teljesítményt nyújtsak most... de az alvás nagyon jót tenne.

- Rendben. - bólintok neki kicsit érzelemmentesen és érzem, hogy neki is feltűnik ez, de szerencsére nincs esélye közbeszólni, mert megpillantom Bendit. - Köszönj el akitől szeretnél, én addig hívok Bendinek egy taxit.

Végül Bendivel nagyon egyszerű dolgom van, mert úgy dönt, hogy Willivel és Gulácsival együtt mennek el - mert ugyanabban a hotelben maradnak-, így miután ők is elköszönnek a szülinapostól, mi ketten is kifelé indulunk.

- Sétálhatunk egy kicsit? - kérdezi tőlem Szoboszlai és mélyet lélegzik a hűvös éjjeli levegőből.

- Persze. - mondom neki, mert nem szeretném, ha mondjuk rájönne a hányás az autóban.

Ettől függetlenül most nem vágyom a közelségére. Szeretném vele ezt tisztázni... igazából szeretném sírva és üvöltve a fejéhez vágni ezt az egészet, de annyira tanácstalan vagyok és annyira úgy érzem, hogy számítanom kellett volna erre és emiatt dühös vagyok magamra is.

Igazából csak két háztömbnyit sétálunk, közben Dominik elmondja párszor, hogy nem kellett volna ennyit innia és hogy nincs hozzászokva a piához, és egyszer még meg is kérdezi, hogy velem minden rendben-e. Aztán azt mondja, hogy kicsit jobban van és hívhatok egy taxit, hogy hazavigyen minket.

A hálószobámban az éjjeliszekrényre készítek egy pohár vizet és egy szem fájdalomcsillapítót, illetve még egy egész üveg vizet az ágy mellé, ameddig a focista a fürdőben tesz-vesz.

Kikeresem a saját alvós ruháimat, és épp készülnék elhagyni a szobát, amikor Dominik bejön és szinte azonnal be is vetődik az ágyba.

- Angie... - nyögi. - Már most érzem, hogy nagyon csúnya lesz a reggel.

- Vedd be azt a gyógyszert, amit odakészítettem. - mondom neki semlegesen, ő pedig mindenféle kérdés nélkül engedelmeskedik is.

- Te vagy a hősöm. - mondja, nekem pedig összeszorul a mellkasom egy ilyen megjegyzés miatt.

- Elmegyek zuhanyozni. - mondom csendesen és szinte egész végig próbálom kerülni a pillantását.

Délután annyira sok örömmel töltött el az, hogy ebben az ágyban voltunk együtt, most azonban kicsit émelyegni kezdek, ha rájövök, hogy igazából neki ez amolyan csak szex kategóriát jelentett. Vagy legalábbis így adta elő a barátainak. És ez fájt a legjobban. Bendi tudott mindenről, mert ő tényleg nagyon közel állhatott Szoboszlaihoz, de hogy más embereknek egy buliban adja elő a történéseket csak így, ilyen stílusban, eléggé rosszul esett.

- Angie... - szól utánam Dominik.

- Igen? - fordulok felé bátortalanul.

- Sietsz? Megvárlak. - villant rám egy bizonytalan mosolyt.

Én csak bólintok, hiszen látom rajta, hogy iszonyatosan fáradt és két percen belül el fog aludni, nekem pedig egyáltalán nem volt szándékomban vele aludni, de neki nem kell erről most tudnia. Valószínűleg nem sok közöm lesz az alváshoz ma éjjel amúgy sem.

6 órakor már nincs koromsötét odakint, én pedig csak bámulok kifelé a nappali ablakain és teraszajtaján át nyíló berlini panorámára. A kanapén ücsörgök már azóta, hogy zuhanyzás után tényleg egy mélyen alvó és horkoló Szoboszlait találtam a hálóban. Kicsit szorosabban húzom össze magamon a vékony polár takarót, amit a kanapén találtam és azzal védekeztem a hűvös ellen. Néha vetek egy pillantást a telefonomra, de nem visz rá a lélek, hogy bárkinek is írjak. A lányoknak végképp nem. Mekkora lebőgés lenne ez. Legszívesebben most a zongorához ülnék, és szomorúbbnál szomorúbb darabokat játszanék egymás után, de nem szeretnék senkit sem zavarni ilyenkor.

Egy picit legalább kezdem fáradtnak és álmosnak érezni magam én is. Ennek örömére lejjebb is csúszok a kanapén és oldalra fordulva rendesen betakarózom. Nem így képzeltem ezt. Szerettem volna ma éjjel Dominik Szoboszlai ölelésében elaludni. A fejem tanácstalanul megrázom erre a gondolatra, és sebesen letörlöm a kibuggyanó könnyeim.

A szemeim lehunyom, ám ekkor megrezzen a fejem mellett heverő telefon, én pedig érte nyúlok, reménykedve, hogy semmi rossz hírt nem kapok ilyen késői/korai időpontban. Bendi követni kezdett és még egy üzenetet is küldött.

bolla_bendi: Szia Angie, már biztosan alszol, csak el akartam mondani, hogy sajnálom, amiért ez történt ma. Remélem minden rendben köztetek. Ha beszélni szeretnél D-vel kapcsolatban bármiről, akkor nyugodtan keress. :)

A szemeim hirtelen bekönnyeznek ezt az üzenetet olvasva.

angelikahartmann: Szia Bendi! Nagyon kedves tőled, köszönöm! D. most alszik nem igazán beszéltünk még. De inkább menjünk aludni mindketten. :)

Nem is várom meg a reakcióját, a telefont inkább a padlóra helyezem és fejemet a párnába fúrva próbálom visszatartani a feltörő sírásom. Kicsivel később pedig végre sikerül elaludnom.

- Angie... - hallom meg a nevem.

Valaki gyengéden simít végig a vállamon, én pedig kicsit összerezzenve ébredek fel. Ahogy szemeimet kinyitom és ahogy a látásom kitisztul látom, hogy Szoboszlai guggol a kanapé mellett. Arca kicsit meggyötörtnek tűnik, de hihetetlen jó illata és vizes tincsei arról árulkodnak, hogy nemrég zuhanyozhatott.

- Jó reggelt. - nyögöm ki pár pislogás után, bár fogalmam sincs hány óra van.

- Miért aludtál itt? - kérdezi tőlem óvatosan.

Szemei elég kétségbeesettek és bűnbánóak. Egy pillanatra megfordul a fejemben, hogy talán Bendi megírta neki a történteket, ő pedig elolvasta.

- Nem szerettem volna veled egy ágyban aludni. - mondom gondolkodás nélkül.

Az amúgy is gyengécske reggeli hangom elvékonyodik, Dominik pedig tényleg eléggé megdöbben ezen.

- Bendi megírta neked mi történt, igaz? - kérdezem, s közben ülőhelyzetbe tornázom magam, a focista pedig kicsit elhúzódik, hogy le tudjam tenni a lábaim a padlóra.

- Igen. - bólint.

Pár hosszú másodpercig csak némán kémleljük egymás tekintetét. Annyira abszurd és lehetetlen ez a helyzet. Tényleg szeretem őt, és annyira fáj ez az egész. Még az is fáj, hogy most miattam ennyire szomorú.

- Elmegyek a fürdőbe. - pattanok fel, mert muszáj arcot mosnom hideg vízzel és ha tényleg beszélnünk kell, akkor legalább friss lehelettel tegyem majd mindezt.

Dominik szerencsére nem próbál visszatartani. Amint az ajtó bezáródik mögöttem, úgy érzem, hogy a sírás megint rám akar törni és igazából nagyon kellene már valami helyzet amiben ezt megengedhetném, mert lassan felrobbanok a sok érzelemtől. Nem időzöm túl sokáig a fürdőben végül; innen egyenesen a szobámba megyek, hogy átöltözhessek nappali ruhába és azt is konstatálom, hogy 11 óra múlott kicsivel. Ezek szerint egész sokat tudtam aludni.

A hajamat csak átfésülöm a kezemmel, mert a tegnapi hullámok még egészen szépen benne maradtak. A táskámból kiveszem Dominik becsomagolt ajándékát, majd remegő térdekkel indulok vissza a nappaliba. A focista a kanapén ül, ölében a takarómmal és tanácstalanul néz maga elé.

Amint közel érek, ajándékát a dohányzóasztalra helyezem, majd helyet foglalok mellette a kanapén, egyik lábamat felhúzva. Nem szeretnék én megszólalni és beszélgetést kezdeményezni. Nem is tudom, hogy egyáltalán mit mondhatnék. Valószínűleg csak az általa elmondottakra fogok reagálni és kész.

Dominik rám emeli tekintetét, ajkait szólásra nyitja, az én gyomrom pedig rosszallóan zsugorodik össze. Talán kényelmesebb és barátibb lett volna ezt egy csésze kávéval kiegészülve folytatni, de már így is annyira ideges voltam, hogy inkább elengedtem ezt a gondolatot.

- Először is: tudom, hogy egy fasz voltam és megbántottalak. - jelenti ki. - Nem akartam ezt, sosem kellett volna meghallanod hasonlót. - folytatja, én pedig teljesen elképedek ezt hallva.

- Talán sosem kellett volna ilyesmit mondanod. - szólalok meg fojtott hangon.

Legszívesebben tényleg bőgnék most.

- Angie... ez nem ilyen egyszerű. - magyarázza nekem. - Vannak emberek, akiknek nem mondhatom el, hogy mi a szitu.

Szavai hallatán elengedek egy gúnyos kacajt.

- Igazán? - kérdezem tőle és lassan megrázom a fejem. - Miért nem mondtad akkor hogy nincs köztünk semmi? Hogy csak barátok vagyunk? - emelem fel a hangom. - Persze, akkor nem tudtál volna eldicsekedni azzal, hogy lefeküdtél velem és hogy teljesen odavagyok érted! - térek kicsit magamhoz.

Dominik megdöbben, hogy ennyire kiakadok, de nem lepődik meg azon amit mondok.

- Miért kellett akkor ez az egész? - beszélek tovább. - Miért hívtál el a szülinapodra, miért mutattál be az otthoni egyik legjobb barátodnak? Meg ez az egész duma, hogy el szeretnél jönni egy koncertemre...

- Angie, ami történt, nem változtat azon, ahogyan érzek irántad! - szakít félbe.

- Hogyan érzel irántam? Továbbra is szeretnéd, ha lefeküdnék veled meg leszopnálak? Mert velem jó volt, ellentétben az exeddel? - nem szerettem volna, ha ez idáig fajul, de nem sikerül uralkodni magamon, ez pedig engem is megijeszt.

- Te is tudod, hogy nem csak erről van szó! - emeli fel ő is hangját, látszólag rosszul esik neki, amiért ilyeneket feltételezek róla. - Hiszen te akartad, hogy ne derüljön ki ez az egész most rögtön. - védekezik, de ő is érzi, hogy ezzel csak ront a helyzeten.

Mélyet lélegezve állok fel a kanapéról.

- Kend csak rám. - mondom végül. - Még ha így is lett volna, úgy látszik te nem tudsz titkot tartani, mert azt muszáj volt elkotyognod, hogy szexeltünk.

- Francba már, Angelika! - veszti el a türelmét és emeli rám villámló szemeit. - Te talán nem mondtad el a barátaidnak? Nem dicsekedtél el vele, hogy megvolt neked egy Bundesliga játékos? - kér számon.

Hirtelen nem tudok neki visszavágni, mert pontosan ezt tettem.

- Nem érted ezt az egészet. - rázom meg a fejem. - Fel sem fogod mennyire megvisel ez érzelmileg! - emelem fel ismét a hangom és most tényleg úgy érzem, hogy nem tudom visszatartani a sírást. - Teljesen kitárulkoztam előtted mindenféle téren, mert annyira szerelmes voltam beléd, hogy szerettem volna ha ez az egész ami velünk történik, nem száll csak úgy tova, mert hezitálok és mert bátortalan vagyok! - vágom a fejéhez.

- Tényleg belém voltál szerelmes vagy a szupersztár Dominik Szoboszlaiba? - kérdezi tőlem komolyan.

A könnyeim kicsordulnak a kérdése hallatán.

- A 20 éves Dominik Szoboszlaiba határozottan szerelmes voltam. - mondom neki csendesen és gyorsan letörlöm a könnyeim.

Sietősen lépek a dohányzóasztalhoz és veszem a kezembe a kis dobozkát, ami az órát rejti.

- Boldog szülinapot. - adom oda neki, amivel igazán meglepem, de mégis elveszi tőlem.

- Angie... - áll fel ő is, hangja kicsit barátságosabban cseng, az ajándékot finoman félreteszi.

- Ki kell most mennem levegőzni egy kicsit. - szakítom félbe kíméletlenül, amivel tényleg nagyon megdöbbentem.

Szipogok párat, majd fejemet megrázva indulok az előszobába.

- Most mégis hova mész? - jön utánam Dominik és finoman megpróbál maga felé fordítani.

- Ennek így semmi értelme. - motyogom neki, ő pedig értetlenül ráncolja össze a szemöldökét.

Gyorsan lépek bele a lapos bokacsizmáimba, majd a kabátomért nyúlok.

- Kb. fél óra múlva visszajövök. Addig légyszi vidd a cuccaid és menj át Bendihez a hotelbe. - mondom neki, s szószerint érzem, hogy mindkettőnk szíve darabokra törik.

DOMINIK

Legszívesebben bőgni lenne kedvem. A fejem még mindig fáj, pedig épp Bendi hotelszobájának franciaágyát foglalom el paraszt módon, és még kaját is rendelt a haverom, szóval tényleg nem panaszkodhatnék.

- Egy fasz vagy, de tényleg. - rázza meg a fejét Bendi. - Miért kérdeztél tőle ilyesmit, hogy elmondta-e a barátnőinek?

- Jajj, nem tudom. - temetem a kezem az arcomba. - Nem volt fair, hogy ő mindent a szememre vetett.

- De bazd meg, Doma, hát nem érted? Neki totál idegen ez a képmutató szarság, amit te tolsz.

Kicsit meglepődök Bendin. Nem szokott ennyire beleavatkozni a dolgaimba. Mondjuk azt egész végig láttam rajta, hogy Angelika szimpi neki, de azért ez kicsit mégis fura.

- Különben is, ha lefeküdtél vele, miért nem beszélted meg vele a dolgot? A lányok általában erre várnak.

- Mert arcon pörögtél, hogy menjünk ki a reptérre! - védekezem, ami totál értelmetlen.

Lett volna alkalmunk erről beszélni és talán kellett is volna.

- Nem akarok megint egy csajt a nyakamba. - nyögöm ki kelletlenül és a még mindig dühös Bendire pillantok.

- Tényleg egy pöcs vagy, és ezek után megérdemelnéd, hogy megint egy Fanni-szerű insta modell mellett köss ki. - rázza meg a fejét. - Szerinted Angelika a nyakadon lóg? Egész este kb egy órát foglalkoztál vele, mégsem volt egy rossz szava sem. Ezek után van képed kiteregetni a szexuális életeteket valami embernek aki nyilvánvalóan nem fontos neked, ha csak nagyzolni akarsz előtte, majd mindezek után, miután ez a lány hazavisz és vigyáz rád, ahhoz is van arcod, hogy összevessz vele?

- Bendi... - nyögöm ki.

Tudom, hogy igaza van, csak rohadtul nincs szükségem arra, hogy kioktasson.

- Láttam, hogy néztél rá! Meg különben is azt mondtad, hogy komolyan veszed ezt az egészet, akkor most mi bajod van? - beszél tovább és figyelmen kívül hagyja a szenvedésemet. - Mit kaptál tőle? - kérdezi kicsit finomabban és végre egy olyan kérdést tesz fel, amire tudok is válaszolni.

- Egy órát. - vonok vállat, Bendi pedig az időközben kicsomagolt dobozért nyúl és kivéve szemügyre veszi az órát.

Nem egy Rolex, de tényleg nagyon szép darab. És persze, emiatt csak ezerszer jobban bántott a dolog, de Angelika gyakorlatilag kidobott az apja lakásából, szóval nem tudtam mit kezdeni most ezzel.

- Baszki. - forgatja meg az ujjai között. - Hogy lehetsz amúgy ilyen segg? Ez a lány pénzt költött rád, nem arra várt, hogy te vegyél neki valamit.

- Fogd már be, Bendi! - ülök fel és annak ellenére, hogy a fejembe hasít a fájdalom, sikerül elég barátságtalanul rászólnom.

- Láttad ezt? - nyújtja felém az órát, én pedig átveszem tőle és vetek egy pillantást a számlapos rész hátuljára, ahová valamit gravíroztak és először észre sem vettem.

SzD17. És egy picike szívecske. A mellkasom összeszorul ennek láttán és most tényleg úgy érzem, hogy sírni tudnék.

- Bendi... én tényleg egy hatalmas fasz vagyok. - jelentem ki, majd felpattanok az ágyról és rögtön az ajtó felé indulok, miközben a csuklómra csatolom az órát.

- Most meg hova mész? - kérdezi, mintha nem lenne teljesen egyértelmű.

- Muszáj beszélnem Angelikával. - mondom neki, miközben felhúzom a cipőimet. - Azt szeretném, ha a 21 éves Szoboszlaiba is szerelmes lenne. - jelentem ki és rögtön rájövök, hogy ez mennyire drámaian nyálas is volt, de nem érdekel.

Bendi elenged egy gúnyos nevetést, végül kicsit komolyabban rám emeli a tekintetét. Valószínűleg azt gondolja, hogy egy bipoláris picsa vagyok, mert igazságszerint tényleg úgy viselkedem és még úgy is érzem magam. Eddig nagyon nem jött be ez a 21.

- Kérj bocsánatot normálisan, és felejtsd el az arcoskodást! - fenyeget meg. - Lebegjenek a műmellű instamodellek a szemed előtt.

- Jól van már. Majd írok. Csá.

---

Sziasztoook!

A mai jeles nap alkalmából, ahogy ígértem meg is érkezett a folytatás. :)) Már hetek óta sakkoztam a részekkel, hogy ezt a 13.-at  ma publikálhassam és örülök, amiért sikerült :)

Sajnos itt nem minden cukormáz most, de nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy Ti mit gondoltok a történésekről?

SzD17-nek pedig innen is nagyon boldog szülinapot kívánok, reméljük az ő bulija nem fog rosszul végződni senki számára ;)