ANGELIKA

A látszólagos magabiztosságom és kezdeményezésem ellenére az összes porcikám megremeg, amint érzem Dominik csókján, hogy nagyon is benne van ebben a dologban. Izgultam, hogy vajon milyen lesz ez az egész, hogy tetszeni fogok-e neki és élvezni fogja-e velem a dolgot. Nagyon szerettem volna boldoggá tenni őt, így, majdnem a szülinapján.

- El sem hiszed, hogy mennyire boldoggá tesz az, hogy megismertelek, és hogy itt lehetek most veled. - suttogja nekem a focista, miközben leül az ágyamra és szemből az ölébe húz.

Én engedelmesen térdelek fel az ő csípőjének két oldalán, és érzem, hogy eléggé meghatódok az előbbi mondatát hallva. Arcát óvatosan kezeim közé veszem és gyengéden megcsókolom ajkait.

- Szerintem el sem tudod képzelni, hogy mennyit jelent ez nekem. - lehelem neki a szavakat és hirtelen olyan érzésem van ismét, hogy képes lennék sírás közben azt mondani neki, hogy szeretem.

Végül egyiket sem teszem - nem sírok és nem beszélek - hanem figyelmem Dominik nyaka felé fordítom, ahol kifejezetten intenzíven érzem parfümjének illatát, ez pedig csak még jobban arra sarkall, hogy óvatos csókokkal hintsem be a bőrét, amit ő egy jóleső sóhajjal élvez. Elégedett mosoly kúszik az ajkaimra a reakciójától, ez pedig elég bátorságot ad hozzá, hogy kezeim ismét a pólója alá csúsztassam, majd nem sokkal később felfelé tolva az anyagot meg is szabadítsam őt ettől a ruhadarabtól.

Dominik ajkai forrónak hatnak a nyakam bőrén, nedves csókjai pedig izzó parázzsá változtatják az ereimben áramló vért, miközben a gyomrom annyira remeg, hogy egy pillanatig úgy érzem, hogy valami nagyon kínos sikoly fog kiszaladni a torkomon. Szerencsére nem ez történik, csak egy mélyről feltörő, kicsit mélyebb tónusú sóhaj szakad fel belőlem, ezzel egyidőben pedig nem ellenkezem, amikor Szoboszlai sietősen gombolja ki a rajtam lévő vékony fekete kardigán gombjait és tolja le a kötött anyagot a vállaimon. Elenged egy rosszalló mosolyt, amint szembesül vele, hogy még egy réteg felsőrész takarja előle a felsőtestem és az egyik szexi melltartómat. Ezzel sem tétovázik túl sokat, elkezdi lehúzni rólam a felsőmet, bár mozdulatai inkább ráérősek.

Miután félredobja az anyagot, elégedett pillantást vet rám és a vállamra visszaomló sötétbarna tincsekre. Derekamnál fogva teljesen mellkasához présel és óvatos csókokat lehel a kulcscsontomra. Most kezdem csak úgy igazán azt érezni, hogy ez az egész végtelenül felizgat, fel is nyögök a gondolattól és Dominik tevékenységétől, hiszen időközben hatalmas tenyereivel a fenekemre markol rá és húz még közelebb magához odalent is.

Gond nélkül emel kicsit meg, hogy az ágy közepére csússzon, ugyanakkor a derekamnál fogva a hátamra fektet és óvatosan mászik fölém, majd ismét az ajkaimat veszi birtokba egy édes csókkal. Kezeimet lassan simítom végig a felettem támaszkodó fiú mellkasán és hátán. Érzem izmainak apró rezdüléseit az érintésem alatt, amikor pedig a csókunk megszakad, ő is nagyon mélyet sóhajt, miközben tekintete megtalálja az enyémet.

- Ugye nem érzed úgy, hogy a szülinapom miatt kell ezt csinálnunk? - kérdezi tőlem komolyan.

Egy pillanatra elakad a lélegzetem, majd lassan rázom meg a fejem.

- Körülbelül másfél éve szeretnék ilyen helyzetbe kerülni veled. - vallom be neki, mire ő egy halvány mosolyt villant rám, szemei annyira különösen csillognak rám, hogy egy másodpercre meg is ijedek, hogy talán rosszat mondtam.

- Köszönöm, hogy eddig vártál. - suttogja nekem, majd óvatos csókot lehel az arcom két oldalára, végül pedig a homlokomra.

A tüdőmből szaggatottan távozik a bennrekedt levegő, ezzel egyidőben az ölelésem önkéntelenül is erősödik a focista vállai körül. Annyira elmondhatatlanul boldog vagyok, amiért itt van velem, és épp szeretkezni készül velem. Persze, azért még nem mondhatom el, hogy ő csak az enyém, mert ezzel nem vagyok tisztában, de hirtelen nem is számít. Bízom benne, hogy másnap lesz pár nyugodt óránk, amikor erről beszélhetünk majd.

Szoboszlai kínzóan lassú mozdulatokkal csókolja végig a melltartó által takart kebleim közötti szabad bőrfelületet, és halad hasonló tempóban lefelé. Oldalamat simogató kezei végül kicsit fentebb állapodnak meg és óvatosan masszírozni kezdik a melleimet. Hirtelen azt kívánom, bárcsak ezt úgyis érezhetném, hogy nincs rajtam fehérnemű. Még csak nem is tett rá semmilyen megjegyzést.

- Hogy-hogy ilyen hasizmaid vannak? Majdnem látszanak a kockáid. - jegyzi meg Dominik, amint az említett testrészemet csókolja végig, lehelete csiklandozza bőrömet.

A hasizmaim összerándulnak a közelségétől és az ajkaim közül kiszökő nevetéstől.

- A sok légzőgyakorlat az éneklés miatt. - mondom neki tudálékosan. - Néha járok pilatesre.- emelem rá a pillantásom és adom meg neki a valószínűbb indokot.

Ő csak elégedetten elmosolyodik a válaszomon, majd ad egy utolsó, kicsit erőteljesebb puszit a köldökömre, ezután pedig egyértelműen nyúl ismét a nadrágom cipzárjáért, én pedig lélegzetvisszafojtva várom, hogy most vajon mond-e majd valamit az elé táruló fehérneműre.

- Igazán nagyon szép darabokat viselsz. - mondja, miközben lopva rám pillant. - Miattam igazán nem muszáj, én bírtam a cicásat is. - teszi hozzá, amitől érzem, hogy felforrósodik az arcom.

- Gondoltam... legyen egy kicsit különleges az első alkalom. - mondom neki szégyenlősen.

- Szóval... te készültél, Angelika hercegnő? - kérdezi tőlem incselkedve, miközben egyre lejjebb csúsztatja rajtam a nadrágot.

- Igen. - lehelem neki, és gyorsan összeszedem magam és én is előveszem a pimasz énemet. - Úgy éreztem, hogy a 20. életévedet le kell zárnod egy igazán jó együttléttel, hogy aztán a 21. is ahhoz hasonlóan kezdődhessen.

- Ez igazán figyelmes tőled. - mondja halkan Dominik, s visszahajol hozzám egy apró csókra, miközben fülem mögé igazítja a hajamat. - De tényleg nem kell ilyen cuccokat hordanod csak miattam.

- Sosem fogom már lemosni magamról, hogy egy slampos, cicás bugyis lány vagyok. - sóhajtok drámaian a szavai hallatán, ő pedig elneveti magát.

- Te vagy a legszexibb cicás bugyis lány, akit valaha láttam. - biztosít.

- Persze, mert az ovistársaidat nem találhattad még szexinek 4 évesen. - forgatom a szemeimet mosolyogva, és közben az én kezeim is megtalálják Dominik nadrágjának gombját.

- Ó, dehogynem. - csókol a nyakamba határozottan, s ezek után hirtelen húzódik el tőlem, megakadályozva ezzel, hogy a nadrágját levehessem, ugyanakkor ő most végérvényesen megszabadít a sajátomtól. - Csak ott... máshogy fejeztem ki a tetszésemet. Hajhúzogatással, vagy éppenséggel képenszórtam a nekem tetsző lányt egy lapát homokkal.

- Kezdem tényleg különlegesnek érezni magam. - sóhajtok egy kis kuncogással kísérve.

A focista ismét fölém hajol és óvatosan végigsimít mindkét felkaromon.

- Persze, hogy különleges vagy, Angie. Már a legelején tudtam. - mosolyog rám és csókol meg újból, miközben egyik keze a hátam mögé kúszik, én pedig engedelmesen homorítok neki.

Nem esik nehezére egy kézzel szétpattintani a melltartóm csatját, aztán pedig óvatos mozdulatokkal szabadít meg tőle. Tekintete elidőzik a kebleimen, amikkel amúgy viszonylag elégedett voltam, normális méretűek és egészen szép formájúak voltak. Dominik lassan hajol közelebb hozzájuk. Először csak forró lélegzetvételeit érzem, majd azt, hogy óvatosan csókolja végig a bőröm; a fejem hátra hajlik teljesen önkéntelenül, emiatt a mellkasom megemelkedik és még közelebb kerül hozzá, amit egyáltalán nem bánok. Nagyon jó érzés, amit csinál, és iszonyatosan figyelmesen is csinálja, nem kapkod, tényleg úgy érzem, hogy kiélvez minden négyzetcentimétert és másodpercet, amit a testem felfedezésével tölthet.

Ettől pedig hihetetlenül szexinek érzem magam. Na meg attól is, hogy ez a fiú engem akar. Lehet, hogy most éppen csak a szex miatt, de engem akar. Miután mindkét barátnőmnek elég figyelmet szentelt, ajkai ismét lefelé kalandoznak el, én azonban megállítom most kicsit.

- Nem fair, hogy nem engedted még, hogy levegyem a nadrágod. - szólalok meg fojtott hangon, és kihasználva, hogy Dominik kicsit elhúzódott tőlem, felülök és válaszát meg sem várva, nyúlok az említett ruhadarabért, és addig nem is eresztem, amíg teljesen meg nem szabadítom tőle.

Kihasználom, hogy kicsit új helyzetbe kerültünk és Szoboszlai ölébe mászva húzom magamhoz egy csókra, miközben csípőmet lejjebb engedve érintem a medencémet az övéhez, aminek hatására mindketten belenyögünk a csókba.

Én attól, hogy érzem a kemény férfiasságát, és annyira szeretném, ha inkább már megtapasztalhatnám, milyen érzés is az, amikor bennem van. Azt pedig remélem, hogy ő is erre vágyik most. Épp ezért úgy döntök, hogy nem húzom most túl sokáig az időt, pár hosszabb csók és szenvedélytől csöpögő érintés után, kicsit elhúzódok és egyik kezemet csúsztatom a focista alsónadrágjába, miközben tekintetem az arcára fordítom.

Mély sóhaj hagyja el ajkait, amint megérzi az érintésemet, én pedig egész kicsit elmosolyodok, amiért ennyire hatással tudok lenni rá, és amiért ennyire jó és természetes ez az egész. Nem érzem magam zavarban attól, hogy vele vagyok. Egy híres emberrel. Sőt, hirtelen már kétségeim sincsenek afelől, hogy vajon jó lesz-e. Eddig bármit is műveltünk, az hihetetlenül jó volt.

Kis ideig engedi csak, hogy kényeztessem, ezután egy kicsit türelmetlen morgás közepette nyom vissza a hátamra, elszakítva ezzel a kezemet magától. Szeretném megkérdezni, hogy valami baj van-e de nem ad rá esélyt, mert szájon csókol. Egyik kezének ujjai határozottan akadnak a bugyim pántjába és kezdik el lefelé húzni rólam, amiben minden segítséget meg is adok, eközben pedig Szoboszlai apró csókokkal hinti be az államat, majd picit lejjebb haladva a nyakamat is.

A testemet annyira felhevültnek érzem már most is, hogy amint megérint odalent, ujjai kicsit hűvösnek hatnak, ahogy végig szántják a forró és nedves bőrömet. Reménykedem, hogy nem akarja most húzni az agyam, persze a világért sem szeretném neki azt mondani, hogy hagyja most ezt, rohadtul készen állok már, de ugyanakkor belegondolok abba is, hogy hosszú hónapok teltek el azóta, hogy valakivel együtt lettem volna, és talán egy kis előjáték odalent majd segít, hogy ne legyen annyira kellemetlen ismét magamba fogadni valaki férfiasságát.

A levegőt élesen szívom be, amint érzem, hogy ujjai belém csúsznak, izmaim őrült remegésbe kezdenek.

- Nagyon fogyatékosnak fogsz tartani, de nem tudom pontosan hova pakoltam az óvszereket. - vallja be Szoboszlai suttogva, miközben továbbra is apró puszikkal ajándékoz meg.

Szavai hallatán elnevetem magam és elengedek egy nagy sóhajt.

- Én tudom. - nyögöm ki és vetek egy segélykérő pillantást az ágy mellett heverő táskám felé.

A focista engedelmesen húzódik el tőlem, ami kicsit kellemetlen, de ezt most tényleg muszáj. Szerencsére az emlékeim nem csaltak és rögtön meg is találtam, amire szükségem volt. Elégedett mosollyal térdelek fel az ágyra ismét és nyomom kicsit le a focistát, amíg ismét megcsókolom. Ő időközben készségesen megszabadult utolsó ruhadarabjától. Az összes porcikám megremeg amint merevedő férfiassága finoman az ölemhez préselődik a közelségtől. Igazából lassan tényleg meghalok, ha nem érezhetem őt magamban. Éppen ezért gyorsan kibontom az óvszert, amit magammal hoztam, majd tekintetem egy pillanatra Dominikra emelem, s amikor nem tiltakozik, felteszem neki az eszközt, amit szerencsére nem rontok el, ő pedig megbabonázva figyeli a mozdulataimat eközben.

A dolgom végeztével ismét hozzáhajolok egy csókra. Ő tarkómnál fogva húz közelebb, ugyanakkor óvatos mozdulatokkal a hátamra nyom a művelet közben. Én pedig engedem is neki, talán jobb is így, ha ő irányíthat; én lehet hogy nem lennék ehhez elég magabiztos így elsőre.

- Ha valamit nem jól csinálnék csak szólj, rendben? - kérdezi halkan, s érzem, hogy kezével segít a jó helyre pozicionálnia magát, én pedig csak egy bólintással válaszolom meg a kérdését.

Óvatosan hatol belém, és igazából nem fájdalmas, csak szokatlan és kicsit feszítő, mégis jólesően nyögök fel, a gyomrom pedig izgatottan bukfencezik. Nem is tudom, hogy valaha úgy igazán elhittem-e, hogy ez megtörténhet velem. Erre a gondolatra aztán egy boldog mosolyt villantok az arcomat kémlelő focistára.

Nem is mondok neki semmit, csak magamhoz húzom és kicsit követelőzően csókolom meg, miközben egyik kezemmel végig simítok a hátán. Ő tesz egy pár óvatos mozdulatot, először csak aprókat és finomakat lök rajtam, ami tökéletes kezdés, mert tényleg van alkalmam hozzászokni. Csodálatos, amilyen érzéseket ez kivált belőlem.

Combjaimat kicsit tágabbra nyitom, ezzel jelezve Dominiknak, hogy nem kell ennyire finomkodnia velem, ő pedig érti is a célzást, és ezúttal sokkal mélyebb mozdulatot tesz, de nem durván és nem is sietősen. Akaratlanul is mély, és jóleső nyögést engedek el; észreveszem, hogy ő pedig elégedett mosolyt villant erre.

Fura volt számomra azt hallani tőle a megismerkedésünkkor, hogy neki is voltak bizonytalan gondolatai azzal kapcsolatban, hogy nekem olyan elvárásaim lennének őt illetően, amihez a valóságban nem érhet fel. Most azonban rá kellett döbbennem, hogy ez az egész ezerszer jobb, mint azt valaha is képzeltem. Annak ellenére, hogy nincsen konkrét kapcsolati státuszunk úgy érzem, hogy ez életem eddigi legjobb és legforróbb szeretkezése. Dominik egyáltalán nem diktál gyors tempót, de baromira jól csinálja az egészet, közben megannyi csókot váltunk és rengeteg puszit kapok tőle a nyakamra, a kulcscsontjaimra és az arcomra.

Nagyon sokáig tart, és én minden pillanatát élvezem, és a focista reakciói azt sejtetik velem, hogy ő is. Szeretném, ha sosem lenne vége a dolognak, de egyre inkább tör rám az érzés, hogy már nem fogom sokáig bírni, épp ezért kicsit hálás vagyok neki, mikor megáll, és szapora levegővételek közepette csak fürkészi a tekintetemet.

- Na, mi az? - kérdezem tőle egy kedves mosollyal, s kezemmel a szemébe lógó hajtincseket igazítom meg kicsit. - Szeretnéd, ha én lennék felül egy kicsit? - kérdezem tőle egy mindenttudó vigyorral, és hirtelen én magam is meglepődök a merészségemen, és pillantásából ítélve ő is.

- Annyit lehetsz felül, amennyit csak akarsz. - neveti el magát kicsit, s óvatosan megcsókol, miközben tényleg változtat a pozíciónkon és engedi, hogy felé kerekedjek.

Férfiasságát ezúttal annyira mélyen érzem, hogy egy pillanatra meg kell állnom, és két mély lélegzetet venni.

- Annyira jó ez. - lehelem neki, miközben csípőm lassú mozgásba kezd.

- Ezzel egyetértek, Angelika hercegnő. - csókol meg ismét Dominik, miközben kezei végigsimítanak a hátamon.

Elmosolyodom a beceneven, de próbálom viszonozni a csókját. A hosszú és követelőző csók után muszáj kicsit felegyenesednem, hogy több levegőhöz jussak, Dominik pedig ülő pozícióba tornázza magát, miközben a derekamnál fogva szorít magához. Két karom a nyaka köré kulcsolom és kicsit gyorsítok a tempón, mert úgy érzem, hogy most már muszáj mindkettőnknek elérnie a beteljesülést ilyen hosszú idő után.

Ajkait forrónak és nedvesnek érzem, amint a nyakam bőrével találkoznak, fejemet hátrahajtom, hogy minél közelebb férhessen hozzám. A hajam szerencsére elválik az enyhén izzadt hátamtól. Az alhasamban lévő nyomás egyre inkább erősödik, az izmaim pedig megremegnek, és emiatt muszáj vagyok kicsit lelassítani. Szoboszlai határozottan húz ajkaira a tarkómnál fogva, a hirtelen jött oxigénhiány miatt pedig önkéntelenül is felnyögök, amint megérzem egy eddig soha nem tapasztalt, intenzív orgazmus első hullámait végigsöpörni a testemen. Dominik szorítása erősödik a derekamon és hátamon, ajkaimtól elszakadva pedig ő is szaggatott levegővételek közepette enged el egy mélyről jövő nyögést, miközben a nyakamba temeti arcát.

Érzem, hogy izmai remegnek, nekem pedig muszáj végérvényesen is megállnom, mert a combizmaim nem bírnak többet. A szoba csendjét csak kettőnk kapkodó levegővétele töri meg. Tényleg légszomjjal küzdök, pedig a tüdőkapacitásom nem indokolná, és a focistáé sem, de mégis, mindkettőnknek szüksége van pár percre, hogy ismét normálisan tudjunk lélegezni és beszélni.

- Ez csodálatos volt, Angie. - mondja nekem halkan, majd hajamat hátam mögé dobva lehel egy finom csókot a vállamra.

- Szerintem is az volt. - lehelem, és hirtelen inkább úgy döntök, hogy megcsókolom, mert nem tudom elviselni az átható pillantását.

Legszívesebben tényleg a bűvös sz betűs szót mondanám most neki. Dominik nem sokkal később elválik tőlem, megszakítva a csókot. Annyira közel húz magához, hogy homlokom az övéhez ér, levegővételeit érzem az arcomon.

- Szeretném ezt átélni még veled több milliószor. - mondja komolyan.

Én kicsit elnevetem magam emiatt és elhúzódva, fejemet hátra hajtom.

- Komolyan beszélek. - Dominik játékos vigyorral csókol a dekoltázsom közepébe.

Mielőtt reagálhatnék, a focista telefonja megszólal. Segélykérően fordulok hátra. Az ágy végében heverő nadrágjának zsebéből félig kicsúszva villog és csörög. Óvatosan emelkedek fel Dominik öléből és nyúlok a készülékért. Amint meglátom a kijelzőn a Bendi nevet és az időt, tudom, hogy iszonyatosan késésben vagyunk.

***

Bendi tekintete körülbelül harmadszorra találkozik az enyémmel a visszapillantó tükrön keresztül. Onnan aztán mindketten zavartan kapjuk el a pillantásunkat. Mondtam neki, hogy üljön csak nyugodtan előre a szülinapos barátja mellé és beszélgessenek kedvükre. Ők mégis úriemberek és angolul társalognak, engem is bevonva néha és igazából ez nagyon rendes tőlük.

Persze, valahol mégis kínos ez az egész, mert szegény vagy 45 percet csövelt a váróban, amíg kiértünk Schönefeldre nyugat Berlinből, és mindannyian tudtuk jól, hogy mi volt a késésünk oka. Épp, hogy két percem volt gyorsan rendbe rakni a dolgokat odalent, rendes zuhanyt nem tudtam venni, úgyhogy kicsit vártam, hogy gyorsan kajáljunk - mert azért eléggé megéheztem szex után - és aztán tényleg csak egy nagyon alapos zuhanyra vágytam a buli előtt.

Annyira stresszes volt az elmúlt egy óra, hogy át sem tudtam igazán gondolni a történteket. Szerettem volna folytatni Dominikkal azt a beszélgetést arról, hogy komolyan gondolta, hogy szeretne még velem együtt lenni több millió alkalommal. Igazából nem is értettem, miért kellettem én a Bendi összeszedő hadművelethez. Jó, szerettem volna vele megismerkedni így közvetlenebbül és igazából vártam, hogy olyan szituba kerüljünk, ahol kicsit kötetlenebbül tudunk majd beszélni. Reméltem, hogy a kaja majd segít ezen a kissé feszült helyzeten.

- Angie, úgy hallottam, hogy nagyon jól zongorázol. - Bendi váratlanul emeli rám a tekintetét, mikor már az étteremben vagyunk és mindhárman leadtuk a rendelést.

Megkönnyebbülten elmosolyodom azon, hogy beszélgetést kezdeményez velem. Eddig főként csak arról volt szó, hogy hogyan utazott és hogy mi újság náluk otthon.

- Nos... - vetek egy lopott pillantás Dominikra. - Már nagyon régóta játszom, elsős korom óta, és... vannak nálam jobbak. De imádom. - vonok vállat.

- Pont ez a lényeg. - kacsint rám Bendi. - Ha szereted és magad miatt csinálod, akkor más nem számít.

- Igen. - bólintok egyetértően, és kicsit meg is lepődöm, hogy ennyire kötetlenül sikerül vele beszélgetnem. - Habár pontosan nem tudom még mit fogok kezdeni az egyetem után.

- Taníthatnál zongorázni kicsiket. - szól közbe Dominik.

- Nem igazán értek a gyerekekhez. - mosolyodok el fájdalmasan, ő pedig biztos tudja, hogy azért mondom, mert nekem nincsen testvérem.

- Gyakorolj Domán. - Bendi nevetve bök a barátja felé, én pedig szintén elengedek egy kacajt emiatt.

- Neked vannak testvéreid, Bendi? - kérdezem tőle.

Ő csak mosolyogva bólint, majd elsorolja hogy 3 tőle fiatalabb tesója is van, a legkisebb neki is egy kislány, ugyanúgy mint Dominiknak, a középpályás pedig azt javasolja, hogy inkább tanítsam majd meg mindkettőjük kishúgát zongorázni.

Kicsivel később elnézést kérek tőlük és elsietek a mosdóba, még mielőtt meghoznák az ételeinket. Az ajtót bezárva magam mögött, mély sóhajjal dőlök neki. Kicsit megrázom a fejem ezen a helyzetem, de a mosolyom valamiért ismét az arcomra kúszik. A fejemben lejátszódnak az elmúlt órák eseményei és a gyomrom ismét bukfencezni kezd, a testem teljesen megremeg az izgatottságtól.

Telefonomat előhúzom, és megnyitom a Sophie-val és Lisbeth-tel közös, Mean Girls néven futó beszélgetést.

Csajok... tényleg lefeküdtem egy külföldi Bundesliga játékossal és annyira jó volt, hogy el sem tudom mondani. Iszonyatosan szerelmes vagyok.

A lányoktól pár másodpercen belül ujjongós és táncolós és szívecskés gif-eket kapok válaszként, amin továbbra is csak idiótán mosolyogni tudok.

Kaja után elvisszük Bendit a hoteljéhez, egy kicsit szétnézünk nála és beszélünk még, aztán pedig Dominik és én visszamegyünk apám lakásába, mert itt az ideje lassan készülni és én is végre megkaphatom a jól megérdemelt zuhanyt.

A focista szülinapi vacsorája elvileg este 8-kor kezdődik, én pedig biztos vagyok benne, hogy el fogunk késni, mert ő már órák óta készülődik. Én nem stresszelem őt, - Bendivel ellentétben, aki folyamatosan hívogatja telefonon - inkább mindenféle vidám, pörgős dallamot játszok, már teljes harcidíszben, és csak arra várok, hogy Szoboszlai mikor mondja, hogy indulhatunk.

- Milyen vagyok így? - robog be a nappaliba.

Végigmérem és elégedetten elmosolyodom a kinézetén.

- Szívdöglesztő. - mondom ki az első eszembe jutó gondolatot, s közben tovább játszom Mozart Török indulóját.

Dominik egy elégedett vigyort villant a kommentemre, majd legnagyobb meglepetésemre közelebb jön és pár pillanatig csak áthatóan figyel, ahogy tovább zongorázom.

- Szeretnélek egyszer megnézni egy fellépésen. - mondja hirtelen.

Egy pillanatra összeráncolom a szemöldökeim.

- November 6-án játszom pár négykezes darabot Lolával Dortmundban. - mondom neki egy enyhe mosollyal. - Nem gondoltam volna, hogy érdekelnek téged hasonló események. - húzom le a kezem a billentyűkről.

Dominik óvatosan elmosolyodik.

- Angie... fontos vagy nekem, és igenis érdekel, hogy mit csinálsz. - mondja, mintha ez magától értetődő lenne, nekem pedig meg is dobban a szívem ettől.

- Ezesetben nagyon örülnék, ha eljönnél. - mondom neki halkan.

Játszottam ezzel a meghívás gondolattal, de nem voltam benne biztos, hogy Dominik ráérne-e és abban pedig pláne nem, hogy érdekelné-e egy komolyzenei koncert.

- Ott leszek. - hajol le hozzám egy mosollyal és óvatos csókot lehel az ajkaimra.

Kicsit még mindig nehezen hiszem el, hogy ez a mai nap igazából is megtörténik.

- Most igazából a bulidon kellene lenned. - mondom neki incselkedve és csuklóját felemelve állapítom meg, hogy már megint sikeresen elkéstünk.

---

Sziasztok Drágák,

El szerettem volna ma hozni ezt a részt mindenképpen. :) Nagyon kíváncsi vagyok mit gondoltok arról, hogy a főszereplőink most ennyire nagyon közel kerültek egymáshoz ebben a részben?

A következő, szülinapi bulis részt a szülinapos szülinapján hozom. ;)

Hatalmas köszönet minden csillagért és véleményért!

Puszillak Titeket.