ANGELIKA

A szombati napom mindenféle piszmogással rohan el. Az egész délelőtött szinte ágyban töltöm Szoboszlaival, délután pedig Sophie-val és Lisbeth-tel megyek vásárolni. Választanak nekem több nagyon szexi fehérnemű szettet is. Az első 5 alkalomra mindig tudok majd valami újat villantani - igazából csak ez vigasztal, mert a bankkártyám eléggé bánja ezt az egészet. Arról nem beszélve, hogy a vásárló túra végén ténylegesen találok egy nagyon szép férfi órát, a lányok pedig rábeszélnek arra, hogy vegyem meg. Én pedig így is teszek, sőt, mivel még éppenséggel marad pár euróm még a focista monogramját és mezszámát is belegravíroztatom.

Az autómból kiszállva és a bejáratunk felé sétálva rá kell jönnöm, hogy nem konfrontálódhatok a szüleimmel, ha azt akarom, hogy adjanak nekem pénzt és apám is belemenjen abba, hogy egy hét múlva a lakását a rendelkezésemre bocsássa.

- Hali. - kiáltom el magam, amint belépek, és kicsivel beljebb egyensúlyozom magam a táskákkal.

- Angie, szia. - lép ki anya mosolyogva a folyosóra. - Pont most lett kész a vacsi. Úgy örülök, hogy itthon vagy. - lép hozzám és szorosan magához ölel, amin kicsit elcsodálkozom.

- Én is örülök neked. - nyögöm ki. - Apu?

- Visszament Berlinbe. - jelenti ki szégyenlősen. - De azt mondta, hogy pár nap múlva visszajön.

Szóval ezért sikerült ma olyan egyszerűen parkolnom itt. Lassú mozdulatokkal szabadulok meg a kabátomtól és cipőimtől és közben anyám arcát fürkészem.

- Mesélsz nekem arról a nagyon helyes focista srácról? - kérdezi anyám mosolyogva, mikor mindketten helyet foglalunk az étkezőben.

Elengedek egy mély sóhajt. Viszont úgy érzem, hogy muszáj kooperálnom vele kicsit, hogy én is szóra bírjam őt, most, hogy ketten maradtunk.

- Anyu. - ráncolom a szemöldököm fájdalmasan. - Elég félreérthető helyzetben találtál vele a múltkor. Nem akartam az arcodba tolni, hogy mi történik, tekintve, hogy nem voltál jól. - magyarázom.

- De jól vagyok, Angie. És persze, hogy érdekel, mi történik veled. - próbál nyugodt maradni és győzködni. - De ugye felelősségteljesen védekeztek?

Csak megforgatom a szemeim.

- Még nem jutottunk odáig, hogy erre szükség lenne, de igen, ha odakerül a sor akkor észnél leszek, anyu. Hisz ismersz.

Ő csak elenged felém egy megértő mosolyt és talán kicsit meg is nyugszik attól, hogy nem tartok még ott Szoboszlaival.

- Nagyon szeretek vele lenni. - folytatom végül. - Annak ellenére, hogy ilyen híres, tényleg nagyon normális srác. - vonok vállat. - Majd meglátom, hogy mi lesz ebből az egészből. Figyi... te mesélsz nekem arról, hogy mi történt közted és apám között? - kérdezem komolyan.

Ezelőtt sosem jött még zavarba, ha pasikról kérdeztem, ez pedig fájdalmas megerősítés számomra, hogy a gyanakvásom nem volt hiábavaló.

- Nem... nem történt semmi köztünk, Angie. Jó, amikor hazajöttél tegnapelőtt tényleg csókolóztunk, de... mindketten tudjuk, hogy ez helytelen volt. Csak úgy megtörtént... iszonyat sokat beszélgettünk az elmúlt napokban. - próbál győzködni, én pedig csak óvatosan bólintok a szavai hallatán.

Szeretném ismét leszedni a fejét, de tudom, hogy azzal most aztán tényleg nem segítenék.

- Örülök, hogy mindketten úgy gondoljátok, hogy ez helytelen volt. - értek egyet vele. - Nem szeretnék még egyszer keresztülmenni azon, mint pár évvel ezelőtt, és szerintem te sem. - szúrom azért oda.

- Tudom, Angie és igazad is van. - ismeri be, engem azonban még ez sem vigasztal most különösebbképpen.

Anyával végül vacsorázunk, és inkább kikérdezem arról, hogy milyenek a találkozói a pszichológussal, amelyekről meglepően pozitívan nyilatkozik, sőt az ingatlaniroda ahol dolgozik, ismét megbízta pár itthonról, online is végezhető munkával, aminek nagyon örült. És ennek én is nagyon örültem.

DOMINIK

A barátságom Bendivel néha iszonyat stresszes tudott lenni. Nagyon körülményes volt az egész Németországba utazás téma miatt. Merthogy természetesen őt is meghívtam a szülinapomra, de szinte minden nap betalált valamivel, amivel zaklathatott. Persze, lehet, hogy csak magányos volt.

- Figyi, elolvastad azt a fanfiction-t, amit a múltkor küldtem? - kérdezem tőle random egyik este.

A telefonom kihangosítva hever az ágyon és épp a ruháim között válogatok, és azon agyalok, hogy melyik darabokat vigyem magammal Berlinbe.

- Jaj, igen, végigolvastam. - mondja. - Te figyi, kijössz elém a reptérre Berlinben?

Csak megforgatom a szemeim a kérdése hallatán.

- Azért egy taxira csak futja a magyarországi fizudból, ember. Jó a sztori? - próbálok visszatérni az eredeti témához.

- Ja, nagyon jó. - mondja semlegesen, mire a homlokomon automatikusan jelennek meg a ráncok. - Gyere már ki, ne légy gyökér, és ha átvernek? Vagy elrabolnak?

- Kinek kellenél te, BB77? - kérdezem tőle röhögve.

- Hát például a fanfiction író csajnak rohadtul kellenék! - csattan fel a vonal túloldaláról.

Egy pillanatra elcsodálkozom a merész beszólásán és stílusán, de ajkaim szinte rögtön széles mosolyra húzódnak, hiszen tudom nagyon jól, hogy ezt az információt nem feltétlenül szerette volna velem most és ilyen stílusban megosztani.

- Nocsak... tényleg? Ezt ő mondta? - kérdezem tőle, megszakítva a pillanatnyi kínos csendet.

- Nem szó szerint mondta. - szabadkozik.

- Szóval te beszélsz vele? - kérdezem tőle elégedetten. - Oh, wow. És jól néz ki? Normális? A valóságban is engedné, hogy gerincre vágd?

- Annyira kibaszott gyerekes vagy, Szoboszlai. - sóhajt drámaian. - Egyébként a kérdéseid mindegyikére a válasz igen. - teszi hozzá, és végre hallom a hangján, hogy ő is mosolyog.

- Ejnye, BB77. - csóválom meg a fejem nevetve. - Pár napig nem figyelek rád eléggé a szerelmi életed területén, és nézd meg, mit művelsz. Nem hiába mondják, hogy alamuszi nyuszi nagyot ugrik.

- Egyébként a te nőd ott lesz a szülinapodon? - tereli a témát.

- Igen. Ezért is nem csövelek veled a hotelben, mert vele leszek az apja lakásában.

- Akkor most végre beteszed neki a lompost? - kérdezősködik tovább.

Csak elengedek egy lemondó sóhajt a kérdése hallatán.

- Nem áll jól neked ez a stílus, Bendi. - kerülöm ki a válaszadást végül. - Mesélj inkább: találkoztál már az író csajjal? Küldj róla képet.

- Nem küldök neked képet meg profilt sem, amilyen gyökér vagy, még ráírnál. - tiltakozik rögtön.

- Nyugodj már le, ember. - röhögöm el magam ismét. - Én már megtaláltam a saját rajongó-csajomat. Akkor csak mesélj. Miről beszéltek? Találkoztatok már?

- Képzeld igen, találkoztunk. - mondja, amivel aztán igazán sikerül meglepnie, hiszen nem gondoltam volna, hogy ennyi idő alatt végez az olvasással, és még kapcsolatba is a lép az íróval. - Elmentünk kávézni tegnap.

- Legalább a nevét áruld el. Nem hozod el Berlinbe? - szólok közbe, mielőtt tovább mesélhetne.

- A neve Kíra és nem, nem hozom el Berlinbe. Egyébként egyetemre jár és szeret fotózni, és szereti a focit, szerinte is egy rohadt tehetséges seggfej vagy. - nyög fel.

- Mégis rólad írt fanfiction-t. - mondom neki jelentőségteljesen, s időközben sikerül összeválogatnom 3 különböző szettet a berlini kiruccanásra. - És? Jól néz ki? Találkoztok még?

Bendi elenged egy gondterhelt sóhajt.

- Nos, szerintem nagyon szép lány, csinos is, és tényleg iszonyatosan jó fej. - vallja be, én pedig azon kapom magam, hogy eszelős módjára vigyorgok.

Tényleg örülök ennek a kis világfájdalmas képűnek és nagyon remélem, hogy ez a Kíra cseppet sem hasonlít Bendi exére.

- Na, és mikor találkoztok legközelebb? - faggatom tovább.

- Ehm... holnap? Áthívott magához, mert a lakótársai nem lesznek otthon, és azt mondta, hogy főz vacsit. - ered meg végre a barátom nyelve.

- Oh, wow. Eddig határozottan tetszik a csaj. Gondolj csak bele, Babett mikor főzött neked? - kérdezem.

Bendi csak elneveti magát.

- Miért, Angelika mikor főzött neked? - gonoszkodik egy kicsit.

- Hát még nem főzött nekem, de kétszer is életem legjobb orális szex élményében részesített, szóval ezt megbocsátom neki. Apropó... készülj a randira rendesen. Nem ám benyögni a "nem szexelni jöttem" dumát mert nincs nálad óvszer. - okosítom kicsit. - Mi van, ha szeretné, hogy ott aludj?

- Alig egy hete ismerem ezt a lányt. - veti a szememre.

- Akkor is, nem vagy már 15 éves! - mondom neki. - Nem mondod, hogy vissza fogod utasítani ha ez a Kíra tényleg egy kicsit többet akar szimpla vacsoránál?

- Jól van már, ember, ha ez téged boldoggá tesz, akkor viszek magammal. - nyögi ki.

- Helyes. Rád férne már egy jó dugás, nagyon béna fejeket vágsz be minden mérkőzésen. - gázolok kicsit a lelkébe. - Szóval mosolyogj sokat, és ha tényleg odáig jutsz, amire minden esély megvan, mert valamilyen érthetetlen okból ez a lány gerjed rád, akkor nehogy elsiesd a dolgokat. Mutasd meg neki, hogy sokkal jobb élményt nyújtasz neki élőben, mint amit valaha is elképzelt miközben rólad írt... na és nem utolsósorban élvezd ki te is. Berlinben legalább egy bárgyú vigyor legyen a képeden, ha már normális arckifejezésed nincs.

- Kinyomhatlak a picsába? - kérdezi rögtön, hangja kicsit ingerült.

- Jól van már. - nevetek fel. - Szurkolok neked, oké? Vasárnap pedig tali. Most kinyomhatsz, szeretnék a rajongó csajommal nyáladzani kicsit, tedd te is azt.

Pár nappal később alig várom, hogy végre Berlinbe érjünk. Még elég korán van, szeretnék kicsit kettesben lenni Angie-vel, mielőtt Bendit összeszedjük a reptérről. Angelika az autóm anyósülésén ülve nézelődik a mellette elsuhanó tájon és méregeti az autókat, akiket folyamatosan megelőzök. Néha-néha vet rám egy pillantást, és halványan elmosolyodik.

- Apukád nem kérdezősködött a lakásról? - kérdezem tőle.

Ő elenged egy enyhe nevetést a kérdés hallatán.

- Konkrétan rákérdezett, hogy veled megyek-e oda, én pedig mondtam neki, hogy igen. - von vállat. - De valahogy úgy tűnt, hogy annak jobban örült, hogy hazamehetett anyámhoz ismét. - teszi hozzá egy fintorral. - Mindegy. Ma nem foglalkozom velük, elvégre... most csakis a szülinapodra vagyok hajlandó koncentrálni. És izgulok, hogy megismerhetem az egyik legjobb barátodat. Ő jön egyedül Magyarországról?

- Igen. - bólintok. - A családom majd csak jövő hét vége felé jön. Pár közelebbi barátom jön még Salzburgból most.

- Wow. - mosolyog rám.

- Nem lesznek olyan sokan. - mondom neki, mire Angelika csak felnevet.

- A te bulid, én nem bánom. Ugye ez a Bendi beszél angolul vagy németül?

- Hát remélem, hogy képes előrángatni az angol tudását. - ráncolom a szemöldököm.

Angelika csak bólint, de mosolya nem tűnik el. Jól esik, amiért ennyire lelkes Bendivel kapcsolatban, meg igazából ezzel az egész szülinap témával kapcsolatban. Kicsit elgondolkodom azon, hogy most gyakorlatilag majdnem a barátnőmmé vált egy külföldi lány. Soha nem feküdtem le még külföldiekkel. Nyilván, amit eddig csináltunk az mind baromi jó volt. Sokkal inkább azon kellett volna agyalnom, hogy mégis mikor jött volna el az ideje annak, hogy egy szinttel feljebb lépjünk Angie-vel a fizikai kérdésekben és nem utolsósorban... mikor volt itt az ideje annak, hogy megbeszéljük, mi is van kettőnkkel? Szerettem volna, ha ténylegesen a barátnőm lesz ez a lány? Nem tudom. Imádtam vele lenni, de ugyanakkor a mostani helyzet adott valamilyen szabadságot, nem feltétlenül vágytam egy kapcsolatra, úgy mint ezelőtt. Persze, abban biztos voltam - illetve nagyon reménykedtem - hogy a jövőbeli párkapcsolataim nem fognak olyan szerencsétlenül alakulni, mint a legutóbbi Fannival.

- Egyébként meglep, hogy nem beszélsz magyarul, Angelika hercegnő. - mondom neki pimaszkodóan, mire ő elneveti magát.

- A himnuszt tudom. De csak énekelve. - néz rám csillogó szemekkel. - Oh, és az Örömódát is tudom magyarul. Lehet, hogy Bendi értékelné. - nevet fel ismét, én pedig követem a példáját. - Az általános iskola ahova jártam, nagyon sok külföldi kapcsolattal rendelkezett és sok vendég jött hozzánk, illetve mi is utaztunk az énekkarral. - meséli. - 3 napot töltöttem az országod fővárosában 14 évesen. Egyszer pedig a finn himnusz szövegét kezdtem el mondani megrökönyödve egy ellenőrnek, mikor rájöttem, hogy lejárt a bérletem.

- Elengedte a büntetést? - kérdezem széles vigyorral.

- Naná.

Igazából szerettem Angie apukájának lakását. Elég fenszi és drága berendezése volt, ahhoz képest, hogy egy középkorú férfié volt, nagyon fiatalosnak hatott, és a kilátás páratlan volt. A múltkor csak futólag láttam Angie itteni hálószobáját, most kicsit jobban szemügyre veszem, mikor lepakoljuk a táskáinkat odabent.

Főként fehér és sötétszürke színekben pompáznak a bútorok, a fehér franciaágyon tiszta és tökéletesen simára vasalt szürke szatén selyem huzatú ágynemű van.

- Apunak küldtem egy listát, hogy vásároljon pár cuccot. - szólal meg Angie. - Szeretnél valamit ebédelni? Szívesen főznék neked. - kérdezi hirtelen.

A kérdése eléggé meglepetésként ér és eszembe is jut Bendi pár nappal ezelőtti főzős kérdése.

- Igazából még nem vagyok éhes. - lépek hozzá, és két karomat a derekára fonva húzom közelebb magamhoz. - Miután összeszedtük Bendit ehetünk valahol. Nem kell főznöd. - vonok vállat.

- Oké. - ért egyet mosolyogva. - Én sem vagyok éhes még. - mondja halkan, s utána lábujjhegyre emelkedve óvatos csókot lehel az ajkaimra, miközben kezeit összefonja a nyakam körül.

A szorításom önkéntelenül is erősödik a teste körül. Imádom ahogy ez a lány csókol. Az ő ujjai a nyakam bőrét simogatják, én pedig tenyereimet feljebb csúsztatom a hátán, érzem a hajának érintését, ami most laza hullámokban omlik végig Angelika hátán.

Ajkaink lassan elválnak egymástól. Kicsit mindketten gyorsabban vesszük a levegőt. Angie ajkain halvány mosoly csücsül, ami csak kiszélesedik, amint tekintetünk megtalálja egymást.

- Annyira szép vagy, Angie. - mondom neki halkan.

- Köszönöm. - hunyja le szemeit egy pillanatra.

- Szeretnél valamit csinálni? Van még egy rakás időnk mielőtt Bendiért kellene menni. - kérdezem tőle, és óvatosan megpuszilom a homlokát.

Elhúzódva tőle, még az enyhe sminkje ellenére is látom, hogy orcái kicsit elpirultak.

- Nos, egy elő-szülinapi ajándékra gondoltam. - mondja kicsit tétován.

Egyik vállamon nyugvó keze lesiklik a felsőtestemen és megállapodik a pólóm szélénél, majd továbbra is lassú mozdulattal kúszik az anyag alá. A lélegzetem egy egészen apró pillanatra elakad. Igazából rohadtul örülök, hogy mer kezdeményezni, és nagyon is izgatottá tesz ez most hirtelen.

- És mi lenne az az ajándék? - kérdezem tőle annak ellenére is, hogy nagyon is pontos sejtésem van a dologról.

Angie felnéz a szemeimbe. Egy egészen picit ismét elmosolyodik, de hangja halkan és komolyan cseng, amikor megszólal.

- Habár ezt nem írtam le anno az első üzenetemben, de az orális szexen kívül mást is nagyon szívesen csinálnék veled. - a szavakat szinte leheli.

Az, hogy ennyire közel van hozzám és hogy ilyeneket mond iszonyatos tempójú dobogásra készteti a szívem.

- El sem tudnék képzelni tökéletesebb ajándékot. - mondom neki, miközben egy mosolyt villantok rá, majd határozottan húzom ismét magamhoz egy csókra.

- Reméltem is. - suttogja pár hosszú másodperccel később mélyen a szemeimbe nézve.

---

Sziasztok, most csak nagy sietségemben posztolom ezt a részt, szóval nem lesz hosszú author's note. DE, az nagyon érdekel, hogy nektek hogy tetszik és mik a gondolataitok D. és A. kapcsolatáról? :)