ANGELIKA

Nevetve zárom be magam mögött a szobám ajtaját. Két barátnőm, Sophie és Lisbeth szintén röhögve vetődnek be az ágyamba és folytatják a hasfájdító tevékenységet.

- Nem értem, miért kellett feljönnünk! - kéri ki magának Sophie. - Annyira vicces az anyukád. Tanulhatnál tőle, regisztrálj te is Tinder-re, és lehetne végre neked is néhány randid.

Fejemet rosszallóan megcsóválva ülök le tehetetlenül a franciaágyra. Anyám kriminális volt. Mióta az apámmal elváltak, és túljutott a depresszióján - azaz, mióta rendszeresen hangulatjavítókon élt - állandóan randizott. Most pedig egy balul elsült találkozóról ért vissza idő előtt, és elmesélte ezt az egészet nekem és két barátnőmnek, miközben lehúzott minket két pohár Martinivel. Ezért menekültünk fel ide.

- Nem akarok randira menni. - rázom meg a fejem rosszallóan, és szemöldökeim fájdalmasan összeszaladnak.

- Mi volt azzal a sráccal, akivel egy szakra jársz? - Lisbeth hasra fordulva könyököl fel és emeli rám a szemöldökét.

- Huhh... - sóhajtok gondterhelten. - Valahogy elkeveredtem vele a kollégiumba, ahol buli volt. Végül kikötöttünk a mosodában, ahol már úgy voltam vele, hogy oké, akkor dugjunk, leszarom, mire bevágja hogy... oh, Angie nem azt érdemled, hogy itt legyünk együtt először. - nyögöm ki fájdalmasan. - El is ment a kedvem az egész témától. Olyan undorítóak ezek a pasik. - forgatom meg a szemeim.

- Jaj, kicsim. - Sophie mindenttudó mosollyal ölel magához. - Te is tudod, hogy ez nem így van. Még egy kör? - emeli fel a kezében tartott Martinit, amire boldogan mondok igent Lisbeth-tel egyetemben.

Kis ideig sikerül a barátnőimet szóval tartanom és megtudni minden fontos információt az ő szerelmi életükről. Lisbeth például véglegesen szakított a volt gimis matektanárunkkal, és most valami külföldi cserediákkal szűrte össze a levet az egyetemen.

- Na és te Angie, mit csinálsz a kövi hétvégén? Nem megyünk el a wellness központba hárman? - fordul hozzám Sophie, amint befejezi a történetét arról, hogy mennyire fáj a térde, ezért el akar menni valami masszázsra a központba.

- Apámmal találkozom. - vonok vállat. - Elvisz egy Hertha - RBL meccsre Berlinben. - forgatom meg kicsit a szemem, hiszen ez valami olyan program volt, amit ő csinált szívesen és nem pedig én. - Legalább bámulhatom a helyes srácokat. - rántok vállat, mire a két barátnőm egyszerre küld felém mindenttudó vigyorokat.

Normális esetben ezt biztosan nem vallottam volna be, de az elfogyasztott alkohol miatt totálisan lazának kezdtem érezni magam. Igazából nem volt nagy bajom a meccsre járással. Németországban ez teljesen normális családi programnak számított. Én pedig tényleg szerettem nézni ezeket a férfiakat. Egyet kifejezetten.

A háromfős csajbulim elég vad tivornyába fajul este 10 körül. Anyám egy órával ezelőtt bekopogott egy kis piával, és még 10 percig a középpontban lehetett, amint gyorsan átlapozták a Tindert a barátnőimmel.

- Oké, Angelika... felelsz vagy mersz? - Lisbeth nagy vigyorgások közepette teszi fel a mindent eldöntő kérdést a játék harmadik körében.

- Felelek. - viszonzom a vigyorát.

- Ki az a pasi, akit kielégítenél orálisan? - kérdezi köntörfalazás nélkül, én pedig úgy érzem, hogy a Sprite-tal kevert Martini miatt tüstént megfulladok.

- Senki! - kérem ki magamnak, miután tudok beszélni.

- Ugyan már, Angie. -lök meg Sophie is vigyorogva. - Csak van valaki akiről fantáziálsz néha éjszakánként.

- Nincs. - jelentem ki. - Legalábbis elérhető közelségben nincs. - teszem hozzá.

- Hát akkor ki az az elérhetetlen? - kérdezi Lisbeth széttárt karokkal. - Nincs olyan hogy elérhetetlen. - mondja, mielőtt válaszolhatnék. - Egy 40 éves matektanárral gyűrtem össze a lepedőt 17 és 19 éves korom között. - mondja sokat sejtetően.

- Csak a gyenge férfiak mennek tanárnak. - jelentem ki.

- Inkább mondd, hogy ki az az elérhetetlen csávó. - szól közbe Sophie, és érdekes mosolyt küld felém, ő már nagyon is sejtette mi lesz a válaszom.

- Az a középpályás srác, az RB focicsapatából, Dominik Szoboszlai. - dőlök hátra álmodozó mosollyal, s hátamat az ágyamnak támasztom.

Lisbeth értetlen mosolyt küld felém, majd telefonját előhúzva próbálná megkeresni, hogy kiről beszélek.

- Hogy a pöcsömbe kell leírni a nevét? - kérdezi.

- Miért nem játszunk tovább? - terelem a témát.

- Na, megvan. - jelenti ki győztesen, figyelmen kívül hagyva a kérdésemet. - Nem rossz, őt én is leszopnám, annak ellenére is, hogy a mi korosztályunk.

- Sophie! - szólítom meg a másik barátnőmet és próbálom kizárni ezt a témát az elmémből. - Felelsz vagy mersz?

- És hogy beszélnél vele így, hogy ez a srác külföldi? - feszegeti tovább Lisbeth ezt a Szoboszlai dolgot, miközben tekintetét még mindig a telefonján tartja.

- Oh, ne aggódj, a kis futballsztár beszél németül. - szúrja közbe Sophie, mire csak egy elismerő bólintás a jutalma másik barátnőmtől.

- Na, oké mehet tovább, szóval Sophie?

Sophie felel természetesen, majd ezután Lisbeth is, és semmilyen egetrengető új infó nem derül ki egyikükről sem. A következő körben a játék szabályai szerint mernem kell, és kissé unottan várom, hogy a barátnőim mivel állnak elő.

- Írj ennek a focistának egy üzenetet Instán. - csapja össze a kezét Sophie izgatottan.

- Eh... nem? - reagálok rögtön és inkább gyorsan megiszom a kezemben lévő pohár tartalmát.

Kicsit meg is szédülök.

- Ne csináld már, Angie. - bökdös meg Lisbeth. - Írd le neki, hogy mennyire izgalomba hoz. Megnyugtatlak, valószínűleg úgysem olvassa el.

Bevallom, ezen már tényleg sokszor elgondolkodtam. Nem azért nem írtam neki, mert mi van ha mégis elolvassa, hanem azért, mert... tudtam, hogy nincs értelme. És különben is, milyen dolog valaki iránt olyan szinten rajongani, hogy az embernek szexuális fantáziái legyenek arról a személyről? Nem is ismertem őt. Lehet, hogy emberként totálisan kiábrándulnék belőle.

- Nem. - rázom meg a fejem ismét. - Különben is barátnője van. - jut eszembe a csúf igazság.

- Angieeee! - mindketten hozzám bújnak, én pedig picit meg is szédülök az alkoholtól ismét.

- Hidd el, jót fog tenni, ha kiadod magadból a gondolataid. Hátha akkor végre másokat is vonzónak fogsz találni rajta kívül. - győzköd Lisbeth, én pedig semmi logikát nem találok benne, egy pillanatra mégis elmosolyodom.

- Te hogy felejtetted el a matektanárt? - kérdezem tőle mindenttudóan.

- Jól pofán vertem, de ez most mindegy. - legyint. - Hozdd a géped, Angelika hercegnő, mert ez hosszú lesz. - kacsint rám.

Én pedig nem is tudom miért, de teljesítem a kérését, és megnyitom a szóban forgó srác Instagram oldalát, s miután kicsit mindhárman legeltetjük a szemünket rajta, engedem, hogy Sophie megnyissa az üzenet funkciót, ezután pedig várakozóan néz rám. Én nagy sóhajjal fordulok vissza a monitor felé, és ujjaimat a billentyűzet fölé simítom.

Úgysem fogja elolvasni.

angelikahartmann: Kedves Dominik!

Tudom, hogy valószínűleg rengeteg ilyen üzenetet kapsz minden nap. Én sosem akartam ezt leírni neked, de ma este túl sokat ittam és úgy voltam vele, miért ne? Úgysem olvasod el.

Szeretném ha tudnád, hogy abszolút, fergetegesen csodálatos vagy. Mind a pályán, mind pedig azon kívül. Nagyon sokat jársz a fejemben. Igazából te vagy az egyetlen srác, akit nagyon szívesen kielégítenék orálisan és szintén az egyetlen, akinek engedném, hogy hasonló dolgot csináljon velem. - ezt biztosan sosem lett volna merszem elmondani neked személyesen, most is csak azért teszem, mert tudom, hogy nem olvasod el.

Imádom nézni a mosolyodat, imádom hallgatni, ahogy németül beszélsz. Szeretem a rólad szerkesztett videókat nézni az interneten. Azt hiszem, kicsit beléd zúgtam, úgy igazán. Ha ezt elolvasnád, biztosan teljesen idiótának tartanál, szóval örülök, hogy nem fogod.

Remélem, hogy jövő héten játszol, úgy tervezem, hogy kimegyek és megnézlek élőben. Kár, hogy nem fogod tudni, hiszen úgysem olvasod ezt az üzenetet.

Sok puszi

Angelika

- Wow, te hogy tudsz még ennyire benyomva is ennyire helyesen írni? - fordul hozzám Lisbeth.

- És, hogy tudsz ennyire művészien szépen fogalmazni? - teszi fel Sophie a következő kérdést.

- Jaj már. - fintorgok. - Nem számít ez az egész semmit. - rázom meg a fejem, és gondolkodás nélkül nyomok rá a küldés gombra.

Ha józan lennék, biztosan nagyon megbotránkoznék, és kiakadnék azon, amit most tettem. Most talán tényleg csak egy kis megkönnyebbülést érzek, amiért végre leírtam mindezt és elküldtem és kevésbé nyomja a lelkemet a rajongásom miatti vélt vagy valós vonzalmam.

- Aludjunk, lányok. - sóhajtok mélyet, miközben lehajtom a laptop tetejét. - Törölközőt találtok a fürdőben, én addig megágyazok. - ajánlom és közben fel is tápászkodom a padlóról.

Az anyám látogatása után elfogyasztott alkohol már nem kellett volna. Hirtelen azt érzem, hogy alig bírok már ébren maradni és kivárni, hogy a barátnőim végezzenek a zuhanyzással. Amikor 11 után végre én is eljutok a fürdőbe, hosszú percekig csak folyatom magamra a hűvös vizet, hogy kicsit kijózanodjak.

Amikor valamikor később már tisztán és valamivel jobb állapotban ágyba bújok a barátnőim mellé, szinte azonnal el is nyom az álom.

Másnap arra ébredek, hogy Sophie molyol a szobámban. Kimegy, bejön, mikor résnyire nyitom a szemem, látom, hogy már utcai ruhában van.

- Te miért nem alszol? - nyögök fel kicsit, s érzem, hogy a fejem nehéz és hasogat.

- Edzésem lesz nemsokára. - jelenti ki, és ahogy teljesen ránézek láthatom, hogy egészen frissnek és összeszedettnek néz ki; legalább nem fog leesni a lóról.

- Mennyi az idő? - kérdezem, de nem várok rá választ, mert egyből az éjjeli szekrényemen lévő telefonom után nyúlok, hogy csekolhassam az időt.

A képernyő felvillan, amint megnyomom a készülék oldalán lévő gombot, én pedig konstatálom, hogy 9 óra is elmúlt már, de ezt szinte rögtön el is felejtem, mert az értesítéseim között valami olyat látok, amitől a lélegzetem is elakad.

szoboszlaidominik követni kezdett téged.

szoboszlaidominik üzenetet küldött.

Kedves Angelika!

Igazad van, minden nap temérdek üzenetet kapok, de ennyire kreatívat szinte sosem, szóval most valahol örülök, hogy amellett döntöttem, hogy elolvassam.

Köszönöm a dicsérő szavaidat, igazán nagyon vagány csaj lehetsz, amiért vetted a bátorságot, hogy mindezt leírd. Egy kicsit sajnálom is, hogy nem élhetek most ezzel az orális szex lehetőséggel.

Igyekszem nem csalódást okozni jövő héten. ;)

DSz.

Hétfő volt, én pedig már legalább 132.-edjére olvastam el azt az üzenetet. A szívem még mindig a torkomban dobogott ennek láttán. Nem voltam képes figyelni a zeneelmélet órámon sem, mert folyamatosan azon pörögtem, hogy mit kellene most tennem. Lisbeth és Sophie szerint totál lazán válaszolnom kellene. De én nem voltam totál laza.

A legjobban az bántott, hogy vajon mit gondolt rólam Dominik Szoboszlai? Már tudta, hogy létezem, azt is tudta, hogy szexuálisan vonzódom hozzá - és még tetszett is neki ez a tény? - és talán tudta, hogy hogyan nézek ki. Sophie szerint tuti lestalkolt engem, főleg ha követni kezdett. Nekem nem voltak mellkidobós képeim az instán. Főként csak zongorázós kis videókat és nagyon elvétve 1-2 jól sikerült fotót dobtam fel. Bármennyire is örülnöm kellett volna ennek a helyzetnek, most féltem.

Sokszor voltak már plátói szerelmeim. Színészek meg hasonlók. De sosem volt még ezelőtt olyan, hogy valaki ennyire közel - egy városban - lett volna, de mégis ennyire elérhetetlenül távol.

- Angie, tudom, hogy ez rohadtul fáj, de... - fájdalmasan szisszenek fel, amint a pár hete megismert zongoratanár erőteljesen szétfeszíti picike tenyerem kicsike ujjait.

Egész életemben ezzel küzdöttem. Az ujjaim nem érnek át egy oktávot. Gyűlölöm ezt. Emiatt megannyi kudarc és rosszallás ért már. Egyes tanárok szerint abba kellett volna hagynom. Játszottam más hangszeren is, de zongorázni szerettem a legjobban.

- Lola! - lehelem elhalóan. - Ez tényleg fáj. - nyögöm ki.

- Tudom, drága, de egyébként nem tudsz elég gyors lenni, kiesel a ritmusból, amíg mozdítod a tenyered. - magyarázza türelmesen, én pedig tudom, hogy igaza van.

Lola iszonyat jó fej volt. Csak vendég oktatóként jött ide Dortmundból, talán 3 hónapot marad. Fiatal volt, megengedte, hogy tegezzem, és nagyon hamar elég szoros kapcsolatunk lett. Ő sosem próbált eltántorítani a zongorázástól, de mindig megpróbálta a legtöbbet kihozni a képességeimből.

A gyakorló óra után sajognak a kezem ízületei és annak ellenére, hogy végül Lola megdicsért, most kicsit mégis rosszul érzem magam. Elgondolkodva húzom elő a telefonom a folyosón sétálva, majd 200. alkalommal is megnyitom azt a bizonyos beszélgetést.

DOMINIK

A hétfői edzés után kilépve a zuhanyzóból és magamhoz véve a telefont, ajkaim hitetlen mosolyra húzódnak, amint megpillantom, hogy Angelika Hartmann válaszolt. Annyira megnevettetett az üzenete, hogy muszáj volt reagálnom rá. Legalább addig sem figyeltem Fanni méltatlankodására, amiért utálkozó üzeneteket kap miattam. Tyler szerint a bölcsész- és művészlányok mind nagyon mocskos fantáziával rendelkeznek. Angelika nem tűnt kifejezetten annak, tényleg kicsit úgy hatott, hogy csak kifordult önmagából az alkohol miatt, amiért ilyeneket írt le. A profilja alapján nem volt benne semmi extra, bár a piros BMW 118i mellett pózolva tényleg rohadt vagánynak nézett ki.

angelikahartmann: Kedves Dominik!

Így, két nappal később, és már totálisan beszámíthatóan iszonyatosan sajnálom és szégyellem magam, amiért mindazt leírtam neked. Mentségemre szóljon, hogy tényleg nem gondoltam, hogy elolvasod. Ígérem, hogy nem vagyok valami őrült rajongó, aki állandóan téged stalkol. Tényleg tehetségesnek tartalak, mint sportolót. Ne haragudj, hogy olyan közönségesen szexuális tárggyá minősítettelek.

Sok sikert a hétvégi meccsre.

A.

Akaratlanul is megforgatom a szemeim az üzenetén. Nem gondoltam róla rosszat, ezzel a szabadkozással azonban mintha görcsösen azt bizonygatná, hogy ő normális. A normális unalmas.

Ezután nem is nagyon foglalkozom az üzenetével, elvégre nem terveztem azt, hogy majd netes barátok leszünk. Inkább Fanninak írok, hogy mi a terve vacsira. A válasz szinte rögtön érkezik: Rendelünk vagy elmegyünk enni valahova. Minden nap ugyanaz. Unalmas.

Este a rendelés mellett döntök, mert rohadtul nincs kedvem a városban mászkálni, ezen össze is kapunk Fannival, mert ő szeretett volna becsekkolni valahonnan, de hát most így járt. Emiatt aztán egész este csendterápia a jutalmam, amit már baromira unok. Fanni valami filmet néz kaja után. Egy pillanatra én is oda fordítom a tekintetem. Valami idős pár van pszichológusnál és a szexuális életük sivárságáról beszélnek. Hát, egy ilyenre én is befizetnék. Igaz, hogy mi rendszeresen szexeltünk, de... olyan semmilyen volt. És sajnos tényleg ez volt a legjobb kifejezés a dologra: szex. Csak szex. Ez másfél év után elég elszomorító volt. Valószínűleg én is ugyanúgy hibás voltam a dologban. Bármennyire is szerettem volna érezni valamit, úgy mint a legelején, egyszerűen már nem ment. Nem jött semmi. Néha már az sem tudott érdekelni különösebben, ha Fanni csak színlelt egy orgazmust csak hogy minél hamarabb vége legyen. Nem tettem neki szóvá, ahogy azt sem hogy rohadtul egyoldalú volt az orális szex az életünkben. Azt hiszem, körülbelül kétszer nyúlt hozzám úgy a kapcsolatunk alatt.

Erre a gondolatra a szemöldökeim fájdalmasan összeszaladnak. Pedig mindig rohadtul figyeltem rá, hogy jól nézzek ki, igen, odalent is. Néha nem értettem, miért voltam még mindig ebben a kapcsolatban. Nem volt ez már kényelmes sem. Persze abba nem szívesen gondoltam bele, hogy mennyi vesződéssel járna egy új csajt összeszedni - valaki normálisat, de nem unalmasat - de az az igazság, hogy minden 5. lány szívesen leszopna engem, szóval nem értettem. Itt volt ez az Angelika is. Már megint a profilján kötöttem ki, és a BMW-s képét bámultam. Nem tűnt túl magasnak, de így jobban megnézve csinos volt. Totál fekete volt a szerelése, egyedül ajkai voltak az autóval megegyező színnel rúzsozva a képen, fogai hófehéren világítottak. Elképzelem, hogy tényleg azt csinálná velem, amit írt, és egy pillanatra jólesően megborzongok. Gyorsan nyomok is egy szívecskét a képre, majd megnyitom a beszélgetésem vele.

szoboszlaidominik: Ne szégyelld magad amiatt az üzenet miatt. Tényleg tetszett. Jó éjt.

- Kivel írogatsz? - kérdezi Fanni hirtelen, én pedig kicsit össze is rezzenek, ahogy a képzelt távolságtól közelebbről érkezik a hangja.

- Senkivel. - rázom meg a fejem, és azonnal le is zárom a telefon képernyőjét; vetek egy lopott pillantást a tv-re, ahol a nő kiakad valami miatt a pszichológusnál. - Figyi... - váltok rögtön témát. - Te élvezed velem a szexet?

---

Sziasztok kedves olvasók!

Ahogy már ígértem néhány elejtett infóból: megérkezett egy újabb SzD17 történet tőlem Nektek :)

Kíváncsi vagyok, hogyan tetszett az első rész és hogy mi a véleményetek a cselekmények kiindulópontjáról. Veletek történt már hasonló dolog: írtatok már valaha privát üzenetet valamelyik hírességnek vagy esetleg magának Dominiknak? :P

Btw: akik olvasták a Rózsatövis c. rövid regényemet azoknak ismerős lehet belőle Lola karaktere és a többi szereplő is említésre fog kerülni abból a sztoriból, de nem kapcsolódik hozzá teljesen szorosan és nem is minden esemény egyezik az ott történtekkel, szóval nem kell elolvasni hozzá, de akit érdekel, nézzen be oda is ;)