- Apa, úristen, ne! - kiáltottam nevetve, mire szórakozottan rám nézett.

- Most mi van? Csak az új tetkómmal akartam vagizni! - mondta, majd felhúzta a pólójának az ujját az ép karján és megmutatta Peternek a tetoválást, amin apu pajzsa szerepelt.

- Ez nagyon menő, Mr. Barnes! - nézett rá csillogó szemekkel Peter.

- Neked csak Bucky - jegyezte meg apu, mire elkerekedtek a szemeim, de erre ő csak rám kacsintott. Elmosolyodtam, majd egy jóleső érzés ment végig a bensőmben.

Igazából Peter ötlete volt az, hogy menjünk haza hozzám és elmondjuk apáéknak, hogy már együtt járunk. Úgy fogalmazott, hogy szeretné tudni, ha apa tart-e majd neki szentbeszédet arról, hogyha a lányának összemeri törni a szívét, akkor apa majd széttöri a fémkarjával az ő képét is, de mint látható, ez nem következett be. Apáék rendesek, sohase bántanának olyat, aki szeret engem.

- Igenis, Mr. Bar... vagyis Bucky! - bólogatott Peter sűrűn, majd fél szemmel felém nézett és szélesen elmosolyodott.

- Felmehetünk a szobámba? - bátorkodtam megkérdezni, mert egészen féltem a választól.

- Mindjárt megvan a kakaó, azt várjátok meg! - kiáltott ki apu a konyhából.

Apa megköszörülte a torkát mellettünk.

- Gyerekek, nem akarom elrontani a hangulatot, de ugye tudjátok, hogy nagyon fontos a biztonságos védekezés? - kérdezte, majd összefonta a karjait és szigorúan váltogatta a tekintetét köztem és Peter között.

Természetesen mindkettőnknek égett a feje. Csókolózni is alig mertünk, nem hogy annál tovább menni. Persze ezzel apa is tisztában volt, csak direkt cikizett minket vele.

- Bucky, hagyd őket! - jött be apu a szobába, mosolyogva. - Szerintem még nem tartanak ott és ha ott is tartanának, én tökéletesen bízom bennük. Meg... ez amúgy sem a mi dolgunk.

Apa elnevette magát.

- Stevenek igaza van, ne haragudjatok! Menjetek csak nyugodtan! - mondta, majd amint átvettük aputól a kakaókat, azonnal felbaktattunk a szobámba, ahol kulcsra zártam az ajtót.

- Úristen, ne haragudj! - mentegetőztem. - Annyira ciki volt!

Peter nevetni kezdett, majd odasétált hozzám és megpuszilta a homlokomat.

- Ne aggódj, imádom a szüleid! És Mr. Barnes, vagyis Bucky... annyira menő! Nem is tudom komolyan venni a vicceit, annyira jófej! - jelentette ki, majd helyet foglalt a gurulós székemen. Én csak a szemeimet forgattam, majd leültem a matracomra és néztem, ahogyan Peter belekortyol a kakaóba.

- Te jóságos ég! - kiáltott fel. - Hát ez mennyei! Én nem is tudtam, hogy Amerika Kapitány ilyen jó kakaót készít!

Nevetni kezdtem.

- Apa pályát tévesztett. Remek szakács! - bizonygattam majd én is belekortyoltam az italba. Peternek igaza volt, tényleg mennyei íze volt.

Amint megittuk a kakaónkat, Peter odasétált hozzám és mindketten elterültünk a matracomon. Néhány pillanatig csendben maradtunk, aztán én szólaltam meg.

- És most? Hogyan tovább? - kérdeztem.

Peter odafordult hozzám.

- Most? Most megcsókollak! - jelentette ki, majd az arcomhoz nyúlt, finoman végigsimított rajta az ujjaival, majd gyengéded összeérintette az ajkainkat és perceken keresztül csak csókoltuk egymást. Felemelő és hihetetlen érzés volt, még a hideg is rázott bele. Annyira hihetetlen volt az egész, mintha csak egy idilli álom része lett volna. De ez nem így volt. Amit átéltem, az a puszta valóság volt és gyönyörűbb volt bárminél. Életem eseményeinek egyik legjobb történése.

- A következő lépés pedig az, hogy elmegyünk együtt a végzős bálra. Már szóltam Harrynek is és majd' kiugrott a bőréből. A kapcsolatunkról ugyan még semmit sem tud, de lehet, hogy elmondom neki. Gondolom te is szólnál róla Debbienek.

- És Wandának! - kuncogtam. - Az elejétől fogva nagyon szurkoltak nekünk mindketten. Ne tudd meg, hogy hányszor szóltam le őket, miközben tényleg bejöttél nekem.

Peter szélesen elmosolyodott.

- Ja. Ned és Harry is. Na és MJ! Jézusom, azután az este után, amikor rád talált a sikátorban, be nem állt volna a szája, folyton csak a fülemet rágta, hogy valljam már be az érzéseimet neked, de én egyszerűen rettegtem megtenni. Nem tudom miért. És még egy időben azt hittem, hogy neked Harry tetszik! - kapott a fejéhez, mire megsimogattam az arcát.

- Harry? Mégis miből gondoltad ezt? - kérdeztem felvont szemöldökkel, mire megrázta a fejét.

- Nem is tudom. Dicsekedett vele, hogy ő szedett téged össze a szülinapomra, meg hát elment utánad Wakandába, ami rendesen szíven is ütött...

- De hát mindezt miattad tette! - tiltakoztam nevetve. - Azért jött el Wakandába, hogy megkeressen engem, neked. Dettó a szülinapodkor. Ő egy nagyon jó barát, hidd el. Csak azt szeretné látni, hogy boldog vagy.

- Istenem, most annyira rosszul érzem magam! - takarta el az arcát. - Mert annyiszor vágtam már a fejéhez azt, hogy rád hajt, de ő mindig mérőben tiltakozott ellene. Most már belátom, hogy tévedetem. Ő tényleg egy igaz barát. Meg különben is, neki ott van Gwen!

Azonnal felkönyököltem a matracra.

- Hogy kicsoda? - kérdeztem meglepetten.

- Csak egy lány a sulinkból, Gwen Stacy. Harry általános óta bele van zúgva és a lány végre számba vette. Együtt mennek a végzős bálra is! - magyarázta, mire felsóhajtottam. - Mi az? - kérdezte.

Megráztam a fejemet.

- Semmi, csak... ajj, ez most annyira rossz így! - mondtam, mire ő is felkönyökölt és értetlenül nézett rám.

Felsóhajtottam.

- Na jó.  Ígérd meg, hogy nem mondod el neki! - néztem rá szigorún, mire Peter bólintott. - Debbie odáig van érte! De nagyon! - jelentettem ki, mire a fiú felszisszent, majd megvakarta a tarkóját.

- Egek, ez... ez most tényleg kínos! - jelentette ki. - Pedig milyen menő lett volna! Mi ketten, ők ketten...

- Dupla randik? - kuncogtam, mire elvigyorodott.

- Igen, arra gondoltam! Na de egyelőre elég lesz kettesben egy. Végtére is... első randink még nem is volt! Mit szeretnél, hová vigyelek? - kérdezte, mire szórakozottan pillantottam rá.

- Hát nem is tudom! Minimum egy ötcsillagos étterembe, ahol kaviárt eszünk majd és mindenféle tengeri herkenytűt. Ja és természetesen Möet pezsgőt iszunk, aztán kibérelünk egy jacuzzit az Empire State Buildingben és hajnalig rendeljük a szobaszervíztől a fagyit meg a sütiket! - jelentettem ki, mire elfintorodott.

- Ez nem úgy hangzott, mint egy Brooklyn Barnes-Rogers féle ideális randi - jegyezte meg, mire elmosolyodtam.

- Túl jól ismersz! - jelentettem ki, majd felálltam a matracról és odasétáltam az ablakomhoz, mire Peter is ugyanígy tett.

- Mit szólnál, ha leszöknénk a tűzlépcsőn és elvinnélek egy karaoke bulira? Előre figyelmeztetlek, hogy nincs szupersztár hangom, de jó lenne kilépni egy kicsit a komfortzónámból. És utána pizzáznánk, úgyis imádod az olasz konyhát. Na, mit szólsz ehhez? - kérdezte, mire nagy mosoly terült szét az arcomon. Peter volt a tökéletes pasi. Úgy ismert, mint a saját tenyerét.

- Imádnám! - kiáltottam fel izgalmamban. - De csakis akkor, ha lesz limonádé! - tettem hozzá, mire Peter egyszeriben a derekamnál fogva magához húzott, majd megcsókolt.

- Természetesen, anélkül nincs buli! - jelentte ki, mire odabújtam hozzá.

- Szeretlek! - suttogtam a fülébe, majd annyira erősen öleltem meg őt, amennyire csak tudtam.

Sohasem akarom őt elveszíteni.
Soha.