Apa nemsokára távozott, Tonynak ment segíteni Saltzman ügyében, Ross és T'Challa pedig valami megbeszélést tartottak telefonon Nick Furyval két helyiséggel odébb, így mondhatni magamra maradtam Peterrel és Harryvel.

Picit kínos volt, nem tagadom. Folyton kétértelmű pillantásokat küldözgettek egymás felé, amiről nem tudtam eldönteni, hogy most épp haragszanak egymásra vagy csak a vicc kedvéért csinálják.

Végül Harry elmosolyodott.

- Na jó, haza kéne mennem - mondta, majd elkezdett az ajtó felé sétálni.

- Várj... miért? - kérdeztem. - Még csak alig jöttél...

De Harry a fejét rázta.

- Késő van már, New York messze van, nekem pedig nagyon fontos dolgom van - felelte, majd az órájára pillantott. - Plusz nem akarok zavarni. Most,  hogy Peter már itt van, gyakorlatilag össze is jött a tervem - csapta össze a tenyerét.

Peter elnevette magát, majd lepacsiztak.

- Jó utat, haver! Vigyázz magadra! - mondta.

- Te is. Aztán csak lazán a dologgal - kacsintott rá, mire Peter zavartan elnézett. Harry felnevetett, aztán felém fordult. - Szia Brooke!

- Várj, megölellek! - mondtam, majd odasiettem hozzá és szorosan átöleltem. - Köszi, hogy jöttél. Jó volt veled dumálni - súgtam a fülébe.

- Majd meg kell ismételnünk valamikor. Csíplek, Brooke, de nagyon! - engedett el vigyorogva. - Szerintetek grumpy cat kienged az ajtón? - kérdezte.

- Grumpy cat? - kérdezte Peter.

Felnevettem.

- Szerintem Rossra gondolt, ő az aki folyton morog. De ez csak álca, mert amúgy nagyon aranyos és természetesen ki fog engedni - mondtam. - Kikísérlek. Te is jössz, Peter? - fordultam a Póksrácom felé, mire az csak megrázta a fejét.

- Nem, nem. Én maradok! - jelentette ki.

Biccentettem, majd Harryvel kisétáltunk a konyhából.

- Várj meg az előszobában, szólok neki - mondtam, mire Harry bólintott. El is indultam egyedül tovább, T'Challa irodájához. Már messziről láttam, hogy az ajtó félig nyitva áll, s igazából nem állt szándékomban hallgatózni, de akaratomon kívül is sikerült. Már felemeltem a kezemet, hogy kopogjak, amikor a következő mondatot hallottam meg:

- Brooklyn sejt bármit is? - ez Fury hangja volt, összetéveszthetetlenül. A kezem természetesen azon perc megállt a levegőben és figyelmesen fülelni kezdtem.

- Nem, uram - válaszolta Ross. 

- Remek, maradjon is így - mondta Fury. - Azt viszont tudniuk kell, hogy ez hatalmas titok. Ne adják tovább senkinek, de főleg a lánynak nem. Azzal, hogy beavattam magukat is, így is rengeteget kockáztattam.

  - Tőlünk biztosan nem fogja megtudni - nyugtatta meg T'Challa.

Leesett az állam és moccanni sem bírtam.

Már ők is...

Hányan tudnak még erről?

Valószínűleg véget érhetett a beszélgetés, ugyanis lépteket hallottam az ajtó felé közeledni. Gyorsan hátra ugrottam egyet, majd úgy tettem, mintha csak most érkeztem volna és akartam volna bekopogni.

- Brooklyn - pislogott meglepetten T'Challa aki akkor lépett ki az ajtón, amikor én már csak fél méterre voltam attól.

- Szia. Ne haragudj, ki kéne nyitni az ajtót, Harry indulna haza - mosolyodtam el, leplezve az előbbi zavaromat és - bár utálom bevallani - dühömet.

T'Challa nyomában Ross is kilépett, s felvont szemöldökkel nézett ránk.

- Biztosan jó ötlet ez? - kérdezte. - Nem fog eljárni a kiskrapek szája? Nem valami szimpatikus nekem...

T'Challa elnevette magát.

- Ártalmatlan a gyerek, nem igaz, Brooke?

Határozottan bólintottam.

- Biztosíthatom, hogy Harry tartja a száját - válaszoltam.

Ross elfintorodott.

- Hát jó, akkor ki is engedem - bólintott, majd elsétált mellettünk, ki az előszobába.

Egy pillanat töredékéig összenéztem T'Challaval, de az gyorsan elkapta a fejét, mintha a bűntudatát próbálná leplezni.

- Minden rendben? - kérdeztem.

T'Challa bólintott.

- Persze, minden okés - mosolyodott el. - Most jut eszembe, meg szerettem volna kérdezni, hogy ki is az a srác aki most érkezett? - terelte el a témát.

- Ó... ő Peter - válaszoltam. - A legjobb barátom.

T'Challa elmosolyodott.

- Jobb is lesz, ha vissza megyek hozzá. Már várhat rám! - mondtam, majd gyors léptekkel visszasétáltam a konyhába. Arra viszont nem számítottam, hogy Petert nem fogom majd ott találni.

- Peter? - kérdeztem.

- A másik szobában vagyok! - hallottam a kiáltását, mire felvont szemöldökkel siettem át a TV szobába és amint beléptem, elkerekedtek a szemeim.

A plafonon egy hatalmas - és mikor azt mondom hatalmas, akkor hatalmas - pókháló lógott le, aminek közepén Peter ücsörgött nagy vígan.

- Szia! - intett nekem odafentről.

- Mi az Isten? - szaladt ki a számon. - És ha Harry visszajött volna? - dorgáltam meg egyből, de ő csak nevetve siklott le hozzám egy hálódarabon.

- Lazíts, Brooke! - mondta. - És engedd meg, hogy elfogjalak a hálómba - tette hozzá.

Elnevettem magam.

- Tisztára bolond vagy! - válaszoltam. - Na megengedem, csak mondd el hogy jutok én fel o...

De ki se kellett mondanom a mondatot, Peter máris a derekam után kapott, szorosan magához húzott és pillanatokon belül odafent voltunk.

- Helyezd magad kényelembe! - terült szét a pókhálón.

- És ha beleragadok?

Elnevette magát.

- Akkor majd... felszedlek - kuncogott. Először nem esett le a dolog, de amint rájöttem, szolidan karon csaptam.

- Jaj ne, jaj ne! - kapott a karjához. - Azt hiszem... azt hiszem eltörött! - mondta drámaian. - Brooklyn, te ki akarsz nyírni engem?

Könnyesre nevettem magam szó szerint.

- Utállak, Parker! - törölgettem a könnyeimet.

- Én is téged! - nyújtotta ki a nyelvét. - Egyébként... Saltzmanról még mindig semmi hír? - váltott komolyabb hangnemre. - Én is próbáltam nyomozni utána valamicskét, de nincs róla sok adat a neten. Pedig még a deep weben is kutakodtam.

Megráztam a fejem.

- Semmi. Úgy elhúzta a csíkot, mint a kámfor most, hogy elmondtam az egészet apáéknak. Amit most már bánok, mert egyrészt megint veszélybe sodortam Debbiet és mindenki mást is, plusz apáék összevesztek és most már T'Challa és Ross is tud... - de időben elharaptam a mondatot.

Peter kérdő tekintettel nézett rám.

- Mi van velük? - kérdezte.

Lesütöttem a szememet, majd suttogóra fogtam a hangomat.

- Az imént hallottam, ahogy T'Challa és Ross, Nick Furyval beszélgetnek, aki már őket is beavatta ebbe az egész őrületbe. Megkérdezte őket, hogy sejtek-e valamit, mire ők azt felelték hogy nem, Fury meg azt mondta erre, hogy nem szabad megtudnom.

Mindkét kezemmel megfogtam a fejemet.

- Istenem, Peter! Mi lehet ez? Majd' felrobbanok attól, hogy még mindig nem tudok semmit! - dőltem hátra a pókhálóba.

Peter hosszú ideig néma csendben ült, engem meg már megint a sírás kerülgetett.

Abban igaza volt Rossnak, hogy semmit sem sejtek, már csak azért is, mert semmit sem tudok. De most már biztos vagyok benne, hogy tennem kell valamit, mert senki sem fog nekem semmit mondani, ha nem cselekszem magamtól.

Már épp szólásra nyitottam volna a számat, hogy közöljem a szándékomat Peterrel, de ő megelőzött.

- Nem hagyhatjuk annyiban! - jelentette ki. - Ha ők így játszanak, majd mi is. Majd én kiderítem mi ez a nagy titok, Brooke. 

Megráztam a fejem.

- Nem, jobb ha kimaradsz belőle. Ez az én dolgom. Majd nyomozok picit, tudok ezt-azt, például hogy Tony hol tartja a fontos papírokat... Nagy valószínűség szerint Tony a központi ember, ő őriz minden fontos feljegyzést. Furynál nem merek próbálkozni, de a Tony rendszerét talán fel tudom törni. Bár bevallom, nem vagyok annyira ügyes...

Peter meglepetten nézett rám.

- Nem is tudtam, hogy hacker vagy.

Elnevettem magam.

- Jaj, dehogy! Csak tudom Tony jelszavait. Ott voltam, amikor kicserélte őket a múlt hónapban. De lehet azóta megint megváltoztatta...

Peter elvigyorodott.

- Egyet se félj! - kiáltott fel. - Tudok valakit, aki segíthet rajtunk! - vigyorodott el szélesen, majd nyúlt is a mobiltelefonja után és pötyögni kezdett valakinek.

Vicces, ezek szerint ő már nem volt annyira gyanús Rossnak, hogy elkobozza a telefonját.