- Brooklyn! Hála az égnek! - sóhajtott fel Sam, amikor beértünk Scott házába. Nem tudom mit keresett ott, de ott volt, s aggodalmasan nézte a bekötött sebet a fejemen.

- Mi történt? - kérdezte.

De én csak megráztam a fejemet, majd lehajtottam.

- Brooklyn...

Felpillantottam.

- Bántottak?

- Dehogy! - vágtam rá azonnal, majd felsóhajtottam. - Biztosan nem hiszed majd el, de elestem. Ez a színtiszta igazság.

Sam bólintott.

- Hiszek neked. Nem szokásod hazudni. Viszont az apáid aggódnak miattad. És mikor azt mondom aggódnak, valójában halálosan aggódnak. Abszolút mindenkit a keresésedre állítottak.

Tipikus.

- Nem volt muszáj. Jól vagyok. Minden szuper. Tényleg. - biccentettem.

- Haza viszlek! - jelentette ki Sam.

Erre a mondatra automatikusan Scott mögé bújtam.

- Nem megyek haza! - tiltakoztam. - Legalábbis ma még nem!

- De, Brooke...

- Hadd aludjon rá egyet. Elég sok mindenen átment ma, Steve-ék csak jobban felkavarnák. Mondd nekik, hogy nálam van, itt alszik ma. Biztonságban lesz.

- Vagy csak nagyobb veszélyben. - jegyezte meg. - Te is tudod, hogy ez nem játék, Hangya. Különben is... mi lett volna, ha nem te találod meg?

- Nem is én voltam. Ő hívott fel engem. A srácnál volt, meg annak a barátnőjénél.

- Srác? - kérdezte Sam meglepetten. - Milyen srác?

- Parker. Peter Parker. - felelte Scott.

- Valami mintha rémlene... de nem ugrik be ki az.

- Nem is lényeges! - szólaltam meg ismét. - Köszönöm, hogy aggódsz miattam, de már minden rendben.

- Ha minden rendben lenne, akkor nem rohantál volna el otthonról.

- Az teljesen más téma. - szögeztem le. - Kérlek mondd azt apáéknak, hogy reggel haza megyek és megbeszéljük a dolgokat, mert most tényleg semmi kedvem a mártírkodásukhoz.

Sam egy kérdő arckifejezést vágott.

- Ígérem. - tettem hozzá.

Felsóhajtott.

- Rendben van. - bólintott. - Felnőtt vagy, Brooklyn. Nem erőltethetem rád. De ha baj van... csak hívd fel őket. Vagy engem. Vagy bárkit...

- Nem lesz semmi baj. - biztosítottam. - Köszönöm. Jó éjt, Sam!

- Nektek is! - motyogta, majd kisétált az ajtón, amit nem sokkal utána Scott kulcsra zárt.

- Biztosan nem gond ha itt maradok? - kérdeztem, mert eléggé ráakaszkodtam ebben az ügyben. Elég rosszul is éreztem magam emiatt, de más nem jutott eszembe, akinél ellehetnék egy éjszakáig.

- Hülyéskedsz? - nevette el magát. - Az én házam a te házad, Brooklyn Barnes-Rogers.

Elmosolyodtam.

- Rendben, csak nem szerettelek volna zavarni.

- Nem zavarsz. - rázta meg a fejét. - Bár remélem téged nem zavar a tény, hogy apartmanban lakom. - vakarta meg a tarkóját.

- Én is abban lakom. - vontam vállat.

- Lehet, de az ennél jóval elitebb, azért egyezzünk meg! - vigyorgott. - Megyek és cserélek ágyneműt. Alhatsz az ágyamban, én pedig majd idekint a kanapén.

- Nem szükséges, nekem is megfelel a kanapé! - ráztam meg a fejemet.

- A vendég nem alhat kényelmetlenül. - mosolyodott el. - Addig ülj le, nézz TV-t vagy bármi...

- Igazából... kölcsön kérhetném a telefonodat? Fel szeretném hívni Peter-t.

- Hát persze! - nyúlt a zsebébe a telefonja után. - Tessék!

- Köszönöm. - biccentettem.

Scott elhagyta az előszobát, én pedig bementem a társalgóba. Nem volt valami tágas hely, az acélszürke kanapé szinte minden helyet elfoglalt, de mellette még elfért egy fekete bőrfotel, néhány polc - amin volt pár kép egy kislányról - , a kis televízió és egy üvegasztalka. Mivel ebből a helyiségből nyílt az erkély, elhatároztam, hogy kimegyek.

Azt hiszem Queensben voltam. A táj egyértelműen nem hasonlított Brooklynra vagy Manhattenre, s mivel nem jöttünk sokat Mary Jane házától - aki gondolom ha egy iskolába jár Peter-el akkor ő is Queens-i -, minden jel arra mutatott hogy ez lehet a helyes opció.

Leültem az egyik műanyagszékre az erkélyen, majd remegő kézzel kikerestem Peter számát, amit Póksrác néven találtam meg Scott telefonjában.

Egy mély levegővétel után lenyomtam a hívás gombot, a telefon pedig kicsöngött.

- Scott? - szólt bele a telefonba Peter, szinte egyből.

Nyeltem egy nagyot, mielőtt válaszoltam volna.

- Itt Brooke. - jelentettem ki.

- Brooke, szia!

- Szia. Ne haragudj, hogy zavarlak, de tudnánk... tudnánk beszélni picit? Mondjuk ha még filmet nézel, akkor visszahívhatlak később is, de...

- ...nem. - szakított félbe. - Épp most sétálok haza MJ-től. Kicsit... rosszul éreztem magam, szóval eljöttem. Beszélhetünk. - nyugtázta.

Bólintottam, bár nem értettem miért, hiszen nem láthatta.

- Amit mondtam neked nemrég... amikor eljöttem... - kezdtem bele.

Hallottam, ahogy felsóhajt a vonal végén.

- Igen, erről én is beszélni szerettem volna veled. - jelentette ki. - Nem értelek, Brooke.

Hallgattam. Vártam, hogy mondja tovább.

- Miből gondolod azt, hogy nem vagy jó barátom?

- Mert nem vagyok. - suttogtam.

- Ugyan már! Ez nem igaz!

- Már hogyne lenne? Kihasznállak, Peter. Tudatlanul, de ezt teszem. Mindig próblémázom és csak a folyamatos drámáimmal jövök neked. Sokszor hisztizem és rengetegszer bunkózom veled. És te mindezek ellenére... mindig mellettem vagy, néha kérnem sem kell és megjelensz... de soha nem kapsz semmit cserébe. Soha nem mondod el nekem a te gondjaidat, s ebben én is hibás vagyok mert soha nem kérdezem meg őket. Szörnyen érzem magam emiatt. Ezért mondtam azt, amit. Jobb barátot érdemelsz nálam, Peter Parker. Olyat, mint Mary Jane. Ő annyira...

- Annyira milyen, Brooke? - kérdezte, s hangja mintha kissé feszült lett volna.

- Tökéletes. - fejeztem be a mondatot.

Egy kisebb csend következett, majd Peter megköszörülte a torkát.

- Miért akarod magad MJ-hez hasonlítani?

Nem válaszoltam, mert nem tudtam mit.

Miért ne hasonlítottam volna? Igazam volt. Mary Jane tökéletes volt Peter számára.

Valami igen keserű dolgot éreztem magamban e gondolatot követően. Szinte sírhatnékom támadt.

- Brooke, ott vagy még?

Lenyeltem a gombócot ami a torkomban keletkezett.

- Ahha. - válaszoltam.

- Le kell tennem, mindjárt haza értem.

- Oké. - suttogtam. - Jó éjt, Peter!

- Jó éjt, Brooklyn! - és azzal letette.

Egy mély levegőt vettem.

Elszúrtam.

Mindent.

Nem csak Peternek voltam rossz barátja, hanem Debnek és Wandanak is. Mindhármukat veszélybe sodrom ezzel a hülye, értelmetlen és kibogozhatatlan üggyel. Mindenkit, akit szeretek.

- Khm... - köszörülte meg a torkát Scott, mire a szoba felé fordultam. Két poharat tartott a kezében. - Tea. - mondta, mire átvettem a kék pöttyös poharat.

- Köszönöm. - mosolyodtam el, majd belekortyoltam.

Scott leült velem szembe.

- Ne haragudj, nem akartam hallgatózni, de... meghallottam amit Peter-el beszéltél.

- Igen? - kérdeztem, majd a bögre szélét kezdtem el nézegetni.

- Miért mondtad ezeket neki?

- Mert rosszul érzem magam. Ő mindig annyira rendes volt velem, amióta ismerjük egymást. Én viszont nem tettem soha semmit érte. Egyáltalán semmit.

Felnéztem Scottra, aki halványan elmosolyodott.

- Ez azért nem igaz. Hálás neked a kölyök. És tudod miért?

Megráztam a fejemet.

- Mert úgy fogadod el őt, ahogy van. Mert melletted... önmaga lehet anélkül, hogy veszélybe sodorna ezzel, hiszen te sok hozzá hasonlót ismersz akik megbíznak benned, így ő is bízik benned. Sőt! Szerintem van olyan dolog, amit annak a másik csajnak biztosan nem mondott el magáról, neked viszont igen.

- Mary Jane-nek? - kérdeztem.

Bólintott.

- Biztosan nincs ilyen, a titkos életét kivéve. - ráztam meg a fejemet. - Régóta ismerik egymást.

- Szerintem nem is ez a bajod. - bujkált egy kis mosoly az ajka szélén. - Többről van itt szó, nem igaz, Brooke? - kortyolt bele a teájába.

- Mi? Dehogy! Én... - éreztem, ahogyan felforrósodik az arcom. - Jézusom, Scott! - takartam el a kezeimmel az arcomat.

Scott elnevette magát.

- Bejön neked a srác, nem tagadhatod!

- Nem vagyok szerelmes Parkerbe! - ráztam meg hevesen a fejemet.

- Persze, nem is ezt mondtam! - fuldoklott már a nevetéstől, egyre inkább zavarban lévő arckifejezésem láttán.

Végül én is nevetni kezdtem.

Scott szempillantás alatt képes volt felvidítani.

- Na? - kérdezte.

Szórakozottan bólintottam.

- Azt hiszem, igazad van. Peter nekem tényleg... bejön. Asszem. De erről senkinek sem szólhatsz, főleg Wandanak és Debbienek nem! - szögeztem le.

- Lakat a számon. - egyezett bele.

- Egyébként... a kislányodnak mi a neve?

- Cassie. - felelte.

- Az anyukájával lakik?

Bólintott.

- Picit emlékeztetsz rá. Menő vagy, akárcsak ő!

Elnevettem magam.

- Azért vagyunk ennyire jóban? - kérdeztem.

- Valószínű. - bólintott. - Egyébként Peterre visszatérve... ő biztosan nem úgy gondolja az egészet, ahogyan te is.

- Dehogynem. Hiszen akkor nem tette volna le a telefont.

Scott erre belekortyolt a teájába, majd mögém mutatott.

Megfordultam és ott lógott Peter a fal mentén.

- Hé, Brooke! - mosolyodott el.

Elkerekedtek a szemeim.

- Mióta vagy itt? - kérdeztem ijedten.

- Öt másodperce, körülbelül.

Megkönnyebbülve felsóhajtottam.

Akkor nem hallotta a lényeget.

- Beszélgetünk? - kérdezte.

Scottra néztem.

- Ne hagyjátok el az erkélyt! Beszélgessetek nyugodtan! - mosolyodott el, majd magunkra hagyott, az erkélyajtót bezárva.

Peter elfoglalta Scott helyét, majd összekulcsolta a kezeit maga előtt.

- Sok ideig... ki voltam közösítve a suliban. - kezdett bele a mesélésbe. - Tudod... én voltam mindig a tipikus "lúzer" gyerek, aki egész nap csak tanult és nem járt a legújabb, legdivatosabb cuccokban. A szüleim hatéves koromban haltak meg, akkor kerültem May nénihez és Ben bácsihoz, akik úgy neveltek fel, mintha a saját gyermekük lettem volna. Eléggé magányos gyerek voltam, úgy értve hogy inkább magamban elvoltam, mint kint játszva a többiekkel. Volt egy elég kellemetlen helyzetem velük, ezért nem szerettem volna közéjük tartozni. Igazából minden akkor változott meg, amikor megismertem Harryt és MJ-t. Harry Osbornról azt hiszem még nem beszéltem neked, de ő a legjobb fiú barátom. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy a barátja lehetek. Ő és MJ voltak az elsők, akik nem egy totál lúzerként kezeltek. Nem úgy tekintettek rám, mint... mint valami selejtre. Rettenetesen fontos nekem a barátságuk. És igen, MJ és én nagyon régóta ismerjük már egymást. Azt akartad, hogy meséljek neked én is a problémáimról, nem igaz? Hát akkor itt van egy: félek. Félek bárkivel is összebarátkozni. Bárkiben... megbízni. Három embernek nyíltam meg eddig, akik nem a családtagjaim: Mary Jane-nek, Harrynek és neked. Mert igen, viccelődöm, igen, próbálom néha felhívni magamra a figyelmet... de a titkaimat soha nem bíznám rá bárkire. Azon kivételes emberek közé tartozol, akikben megbízom, Brooklyn Barnes-Rogers. Az életemet is rád bíznám, ha egyszer úgy hozná a helyzet. Nem tudom kifejezni... mennyire hálás vagyok neked ezért. Kérlek, ne hasonlítsd magad MJ-hez. Nem tökéletes, mert senki sem az. És nekem nem csak egyikőtök barátságára van szükségem, hanem mindkettőtökére. Egyikőtöknek sem kellene kevesebbnek éreznie magát a másik mellett. Mindketten különlegesek, okosak és bátrak vagytok. Több közös dolog van bennetek, mint hinnétek. Ami pedig a kihasználást illeti... én vittem túlzásba ezt. Folyton a nyakadban voltam, ha akartad ha nem. Azt hiszem túlságosan is meg szerettem volna szerezni a barátságodat. De nem tehetek róla mert olyan kisugárzásod van hogy... nem lehet nem észre venni. Az első pillanatban megfogott benned valami, pedig rám fogtál egy sokkolót. De rögtön az ment át a fejemen, hogy hú, ez sem egy hétköznapi lány. Megleptél. De jó értelemben. Aztán meg nem kerteltél, mindent kerek-perec a szemembe mondtál és az őszinteséged nagy érték volt a szememben. Szeretlek, Brooke! Szükségem van a barátságodra. És ha ehhez az kell, hogy a problémáimról meséljek neked, ám legyen!

Hallgattam.

Csak úgy ittam a szavait ameddig beszélt, most pedig próbáltam megemészteni a hallottakat.

Peter csak figyelmesen fürkészett.

Hang egyszerűen nem jött ki a torkomon, egy dolgot viszont meg tudtam tenni:

Felálltam a székről, odasétáltam az övéhez és szó szerint a nyakába borultam, átölelve őt.

- Megtiszteltetés a barátod lenni, Peter Parker. - suttogtam a fülébe.

És minden szavam igaz volt.

Sziasztok!

Remélem tetszett nektek ez a rész, de ha nem is, akkor szerintem a következő tetszeni fog, mert érkezik majd a crossover rész a My Villain-el, azaz összevonom a két cselekményszálat egy rész erejéig, tehát a következő részben, mindkét sztoriban Thor és Jane esküvőjét olvashatjátok, Brooke - illetve Lexie szemszögéből. Ha sikerül, akkor jövő hétvégén lesznek fent a részek.:D

És nézzétek meg eme "csodás" trailert is, amit a történethez készítettem:

https://youtu.be/wRGlOwew4r8