Jungkook szemszöge:

Lihegve nehezedek Taehyung törékeny testére miután egyenesen kerek fenekébe engedtem élvezetem minden cseppjét és olyannyira elszállt belőlem az erő, hogy nem bírtam magam megtartani. Végül erőt vettem magamon és a gyönyörűség mellé feküdtem hangosan véve a levegőt majd próbáltam kitisztítani a látásom, ami nehezen ment a kábulattól.
Tapsolás zökkentett ki minket gondolatainkból mire mindketten ijedten néztünk a két gazdánkra. Jihoon magát simogatta, Soomin pedig beharapva ajkait lépdelt a ketrechez és kinyitotta.

-Nagyon ügyesek voltatok drágáim! Jungkook te egy őstehetség vagy! -simított végig egyik combomon de nem figyeltem rá, sokkal inkább Taehyung érdekelt, ezért felé fordultam és szőke tincseit amik izzadtan homlokára tapadtak elsöpörtem szemei elől, hogy láthassam. Mosolyogva figyeltem ahogy óvatosan magára húzza a takaróját majd egy aprót mosolyogva  ismét elfeküdt a matracon. Biztos nagyon elfáradt...

-Na jólvan ebből elég legyen! Jungkook kifelé és aludj te is! -lett ideges hirtelen a nő, amit nem értettem hisz semmit nem csináltunk.

-Nem maradhatok bent Taehyunggal? -kérdeztem reménykedve közben ismét a gyönyörűségre néztem akinek a kérdés hallatán felcsillantak a szemei. Annyira édes ez a fiú! Ő az egyetlen jó dolog jelenleg az életemben.

-Na még mit nem! Kifelé! -mutatott Soomin az ágy felé, én pedig nagyot sóhajtva tettem eleget kérésének és kimásztam a ketrecből majd a puha ágyba bújtam. Ezek után a gazdák elhagyták a szobát, én pedig a sötétben még egy jó ideig Taet figyeltem. Nem értem miért nem aludhat ő is ágyban mint én, vagy legalább engem engedhettek volna vele lenni.

-Tae alszol? -kérdeztem halkan mivel hallottam, hogy mocorog de válasz sajnos nem érkezett ezért oldalra fordultam és megpróbáltam aludni.

Másnap reggel kipihentem ébredtem mert nem keltettek fel minket ami elég fura volt de örültem neki. Megdörzsölve szemeimet kimásztam az ágyból és a szekrényhez mentem kiválasztani az aznapi ruhámat majd a ketrecben pihenő fiúhoz sétáltam és leguggoltam, hogy gyönyörködhessek benne.
Kezeimet óvatosan átdugtam a rácsok között és meztelen vállaira simítottam mire szusszantott egyet és lassan kinyitotta szemeit.

-Jó reggelt! -mondtam mosolyogva mire rögtön felült és kezemért nyúlt majd óvatosan ajkaihoz emelete és egy csókolt lehelt rá amitől a szívem őrült tempóban kezdett verni.

A vékony pléd ami eddig takarta leesett róla és így megcsodálhattam tökéletes testét. Alsó ajkam beharapva nyúltam derekához és lágyan végig simítottam rajta de ekkor nyílt az ajtó. Mindig akkor jönnek mikor nem kéne. Idegesen felálltam majd meghajolva néztem rájuk.

-Jó reggelt fiatalok! -szólalt meg végül Jihoon. -Jungkook, ma folytatod a tegnapi munkád reggeli után, aztán kimehettek együtt az udvarra friss levegőt szívni. -mondta majd Soomin kinyitotta a ketrec ajtaját és adott be Taenek ruhát és a reggelijét.

Ő miért nem jöhet ki enni? Nem értettem...

-Gyere! -intettek nekem, én pedig még utoljára Taere néztem aki elég mérgesnek és csalódottnak tűnt de sajnos nem tudtam megkérdezni, hogy mi a baj mert mennem kellett.

-Kérdezhetek uram? -szólaltam meg evés közben mire a férfi meglepődve bólintott.
-Taehyung miért nem jöhet ki a ketrecből?

-Ez egyszerű! Ő olyan nekünk mint egy kiskutya! -rántott vállat. -Te pedig segédkezel is ezért te más vagy de ő nem tud semmit csinálni.

-De hát a kutyákat sem tartják ketrecben. -lehet szemtelenség amit csinálok de nem bírom elviselni ahogy vele bánnak.

-Ez nem a te dolgod! Hogy mersz egyáltalán így beszélni velem? -csapott az asztalra idegesen majd felállt és tenyere az arcomon csattant. -Ne hidd azt, hogy te több vagy nála! Ha annyira szeretnéd téged is bezárlak! Most pedig takarodj és csináld a dolgod! -ordított teljes hangerőn mire felálltam és inkább tényleg csináltam amit kellett.

Késő délután volt már mikor mindennel végeztem és semmi másra nem vágytam csak arra, hogy megfürödjek és aludjak Taehyunggal. Alig vártam, hogy lássam. Mosolyogva léptem be a szobába Soominnal együtt aki kiengedte Taehyungot és így mentünk ki végre az udvarra. Reménykedtem benne, hogy itt kettesben hagynak végre minket és talán tudok beszélgetni vele egy kicsit.

Ez így is lett ugyanis pár perc múlva, miután elmagyarázták, hogy a kapun ki ne merjünk menni mert megbánjuk magunkra hagytak.

-Valami baj van? -fordultam felé ugyanis elég távolságtartó volt és eddig mindig olyan közel bújt hozzám, most pedig fél méter távolságot tart.
Nem válaszolt csak nemlegesen megrázta fejét.

-Akkor miért vagy ilyen rideg velem most? Megbántottalak? Fájt a tegnapi? Vagy valami rosszat mondtam? -néztem rá kétségbeesetten mire nagy szemekkel fordult el, majd keresni kezdett valamit a fűben.

Nem értettem mit akar ezért mentem utána. Talált egy kis botot majd egy olyan részhez sétált ahol már nem fű volt hanem homok és elkezdett írni.

-Tae... nem az én hibám, hogy engem nem zárnak be téged pedig igen! -nevettem fel mérgesen. Nem hiszem el, hogy ez a baja...
-Én ma is próbáltam faggatni őket, hogy veled miért bánnak így de válasz helyett csak ordibálást és egy pofont kaptam! Emiatt ne távolodj el tőlem. -fogtam meg két kezét mire felsóhajtott és elmosolyodott majd magához húzott és megölelt.

Viszont nem tartott sokáig ez a pillanat mivel Tae megfeszült karjaim között és sírni kezdett ezért elengedtem.

-Tae mi baj? -néztem rá aggódva de ő csak bámult egy bizonyos pontra mire hátra fordultam és megláttam a szomszédot a kapuban állni. Arcán egy gunyoros vigyor terült szét és hangosan nevetni kezdett, Tae pedig sírva rohant be a házba.

-Taehyung azonnal állj meg! -kiabált Soomin mikor már a lépcsőn szaladt felfelé, én pedig szorosan utána. -Mit képzelsz mégis mi ez a hiszti? -jött oda hozzánk és a szőke hajába markolt, majd elkezdte ráncigálni egészen fel a szobánkig. -Elegem van belőled! Mindig csak sírsz, hisztizel egy lusta, haszontalan, undorító disznó vagy! Semmirekellő! -köpte felé a szavakat és ekkor már megjelent Jihoon is. -Azt hiszed Jungkook szeret téged te ribanc? Elhiteted vele, hogy mennyire kis ártatlan vagy de, hogy tudd csak baszni akar veled! Csak azért kedves, de ez nem lesz így és ez neked is szól! -nézett rám végül villámokat szóró szemekkel teljesen kikelve magából.

-Ki engedte meg, hogy a tudtunk nélkül simogasd és törődj vele? Semmi egyéb dolog nincs ezzel... -mutatott a még mindig síró Taehyungra. -Csak az, hogy ha mi azt akarjuk te szépen megdugod! Világos voltam? -ordított a képembe mire lehajtottam a fejem és bólintottam.

-Ezért büntetés jár! -vigyorodott el Jihoon. -Jungkook, fenekeld el Taehyungot!

Hatalmas szemekkel néztem rájuk és azt hittem, hogy viccelnek de amikor helyet foglaltak az ágy szélén tudatosult bennem, hogy ezt nagyon is komolyan gondolják. Nem várhatják el, hogy bántsam! Ez már mindennek a teteje...

Taehyung lassan még mindig zokogva tolta le a nadrágját majd én is erőt vettem magamon és leülve az ágy másik szélére vártam, hogy Tae az ölembe másszon.

Minden egyes csapásnál a szívem szakadt meg mikor meghallottam fájdalmas nyögéseit és abban a pillanatban csak meg akartam szűnni létezni. Először nem ütöttem nagyokat de persze ezt nem hagyták és muszáj volt erőből ütnöm Tae kerek fenekét. Más esetben ez valóban izgató lenne számomra, ha nem ilyen körülmények lennének és nem feltétlen fájdalom okozás céljából csinálnám. Nem tudom mi ez az érzés de fontos nekem ez a fiú és meg akarom védeni, de nehéz úgy, hogy még én is fájdalmat okozok neki.

Alig vártam, hogy vége legyen, csak azt akartam, hogy végre kimenjenek...

-Jólvan elég lesz! -szólalt meg Jihoon és hozzánk sétált majd végig simított Taehyung félgömbjein ami kibaszottul nem tetszett. -Egész szép! Mehettek fürdeni felváltva! -ennek az embernek olyan hangulatingadozásai vannak a feleségével együtt, hogy követni sem lehet mikor mit akarnak.

A fürdést hamar letudtuk mindketten és egy ideje már csak a sötét szobában feküdtünk de nem tudtam aludni, túl sok volt a mai nap. Taehyungot akarom... azt akarom, hogy itt legyen mellettem, hogy átölelhessem vékony testét, hogy biztonságban érezze magát a karjaimban és én is biztonságban érezzem magam illatát mélyen magamba szívva. Mellette akarok ébredni, hogy az első dolog reggel amit meglátok az ő legyen. Annyira gyönyörű és annyira szeretném magam mellett tudni.

Tudom, hogy kockázatos és tudom, hogy nem kéne de nem bírtam magammal felálltam és halkan a ketrechez sétáltam amit kinyitottam. Tae érdeklődve ült fel kissé álmosan, én pedig mosolyogva nyújtottam egyik kezem felé.

-Gyere aludj velem! -suttogtam. -Nem érdekel mi lesz de most szükségem van rád édesem! -mondtam kedvesen mire kicsit hezitálva ugyan de megfogta a kezemet és együtt mentünk vissza az ágyba.

Csak néztük egymást és ez bőven elég volt, viszont Tae tekintete elég gyakran vándorolt le mellkasomra ugyanis nem volt rajtam felső.

-Meg szeretnél érinteni? -mosolyodtam el halványan, ő pedig zavartan sütötte le tekintetét. Óvatosan megfogtam egyik kezét majd a takarót lentebb tolva tettem kezét mellkasomra.
-Akkor érsz hozzám amikor csak szeretnél! -mondtam rekedtes hangon, mikor kezeivel elkezdte simogatni felsőtestem. Eléggé felizgatott amit csinált és nem sok kellett ahhoz, hogy magam alá teperjem gyönyörű valóját.

-El sem hiszed miket váltasz ki belőlem. -hajoltam füléhez amibe bele is nyaltam majd nadrágon keresztül egymásnak dörzsöltem férfiasságunkat ami mindkettőnkből egy jóleső nyögést váltott ki. Egyre gyorsabban mozgattam csípőmet, amiben Taehyung is segített, közben ajakait faltam el sem válva tőle. Nem sok kellett ahhoz, hogy mindketten az alsónkba élvezzünk, szaporán véve a levegőt csókolgattam végig a nyakát ő pedig vigyorogva fogta meg arcomat és egy újabb hosszas csókban részesített.

Eszméletlen boldog vagyok, hogy találkoztam ezzel az angyallal...