Taehyung szemszöge

El sem hiszem hogy ezt mondom, de... bármit is csinál velem a gazda és az asszonya, már nem félek. Nem szenvedek mert tudom, hogy Jungkook itt van és vigyáz rám. A gazdák tegnapi szavai visszhangzottak a fejemben, de nem akartam őket elhinni. Legalábbis azt amit Kookról mondtak, biztosan nem. Hiszen érzem hogy ő nem rossz ember. Annyira szeretnivaló, folyton keresi a lehetőséget hogy bókoljon és hozzám érjen, hogy megölelhessen és komfortáljon. Lehetetlen, hogy ez az ember a szemembe hazudna, és tettetné a jóságát.

Az első dolog amit megláttam, Jungkook kisimult arca volt alvás közben. A lábaink össze gabalyodtak a takaró alatt, a kezemet pedig közel az arcához tartotta kettőnk között, csak hogy érezze a közelségem. Elmosolyodva hajoltam hozzá, hogy kisimíthassam a szeméből a haját, majd a dús ajkaira pillantva egy leheletnyi csókot hintettem rá. Mosolyogva figyeltem ahogy szusszant egyet, majd csak közelebb húz magához, ám mielőtt elkényelmesedtem volna, a már felkelt nap egy sugara a szemembe sütött, és rájöttem, hogy én engedély nélkül kimásztam a ketrecből, és a gazdák bármelyik pillanatban betoppanhatnak. Hirtelen felgyorsult a szívverésem miközben óvatosan kimásztam az ágyból, és vissza szaladtam a gusztustalan ketrecemhez, aminek a lehető leglassabban csuktam vissza az ajtaját, hogy hangtalan legyen.

Amint a fejem a matracot érte, kinyílt az ajtó és Soomin lépett be rajta, össze húzva a köntösét magán. A nagy robajra Jungkook felpattant, és hatalmas szemekkel meredt maga mellé az ágyra, és megijedt amiért nem talált ott, végül megkönnyebbülten sóhajtott, amikor megtalált a helyemen. Bármennyire is imádtam vele aludni, nem vállalhatjuk ezt a kockázatot minden este. Ki tudja mit kapnánk, ha együtt találnának minket.

- Nahát de kis ijedősek vagyunk ma reggel. - kuncog az asszony, majd elém lép és kinyitja a ketrecem ajtaját, amin éppen csak bemásztam. Igyekeztem a lebukás veszélye után normalizálni a légzésem, miközben Jungkookkal egymás mellé álltunk.

- Ma elviszünk titeket körül nézni a piacra, csak hogy lássátok, mi nem vagyunk szívtelenek, hisz jó gondotokat viseljük, nem igaz? - lép a felesége mellé Jihoon is, mi pedig alázattal mélyen meghajolunk. A fenekembe nyilallt a fájdalom a sok évnyi emlékre, hogy mennyire is jó gondomat viselik ebben a házban, főleg a tegnapi után. Kirázta a testem a hideg, így hogy leplezzem az undorom, úgy tettem mintha fáznék, és megsimogattam a karjaim.

Nem tudtam mit várjak a mai naptól, de határozottan rossz érzésem volt. Nem értem mitől változtak meg hirtelen a szabályok, és mitől lettek kedvesebbek. Vajon Jungkook miatt csinálják? Látják milyen izmos az egész teste, nehéz dolgokat kell pakolnia és tudják milyen erős. Lehet hogy félnek tőle? Hirtelen egy kellemes érzés kerített a hatalmába, ahogy az öltözködő társamra pillantottam. Kiváltságosnak érzem magam, amiért engem kedvel. Elmosolyodtam ahogy össze akadt a tekintetünk, miközben Kook a fekete ingjét gombolgatta be, és küldött nekem egy puszit, amitől lángolni kezdett az arcom. Abba öltözik vissza, amiben hozzánk került, és annyira rohadtul dögösen néz ki, hogy nem bírok magammal, oda megyek hozzá, és a gallérjánál fogva lehúzom magamhoz és megcsókolom. Meglepetten nyikkan amikor kinyitja a szemét, és ezúttal én érzem magam fölényben, amikor rá kacsintok, és minden magabiztosságom össze szedve, ringatva a csípőm mentem vissza a ketrechez hogy teljesen felöltözhessek, mire utánam fütyült, ami mosolygásra késztetett.

A gazdák viszont azonnal lerombolták a kezdeti jó kedvünket. Pórázt csatoltak a csuklónkra, és szigorúan csak egymás kezét fogva mehettünk a pöffeszkedő gazdáink mögött, akik úgy dicsekedtek velünk mintha mi lennénk a főnyeremények. Jungkook, amikor a gazdák nem figyeltek, a derekamon tartotta inkább a kezét, vagy ha ránk látott a házaspár, a hüvelyk ujjával cirógatta a kézfejem.

Körbe mentünk a piacon, én szorosan Jungkook mellett sétálva, ugyanis mióta az eszemet tudom, nem voltam még ennyi ember közelében, és félek tőlük. Teljesen szokatlan és ijesztő a sok ember és a hatalmas hangzavar. A kedvünk csak rosszabb lett ahogy elmentünk egy csomó eladó rabszolga mellett, akik alázatosan lesütve a szemüket álldogáltak a tűző napon. Nincs olyan meleg, de egy idő után frusztráló lehet egész nap egyhelyben állni.

- Áh, szervusz drágám! - felkapom a fejem Soomin seggnyalós hangjára, és a szemem sarkából végig nézem ahogy megpuszilják egymást a barátnőjével.

- Had mutassam be az új páromat, Wooshint!

Óvatosan megfigyeltem az ismeretlen férfit, aki hasonló kondiban lehetett mint Jungkook, és ez feltűnő volt, hiszen ma már a tehetősebbek mindent a rabszolgáikkal csináltatnak meg, és vagy össze vannak esve, vagy teljesen elhíznak. A gazdák bemutatkoztak egymásnak, és észre vettem hogy egy fiatal lány mögöttük is megbújik, és velünk hasonlóan, a fejét lehajtva, csendben várt.

- Jihoon! Be sem mutatod a cselédeknek az uramat? Had tudják csak, kivel állnak szemben! - Soomin barátnője nyivákolva simogatta a párja bicepszét, és készséggel hozzá simulva dorombolt neki. A gazdám lemondóan sóhajtott, tudtam hogy a háta közepére sem kívánja ezt a nőt, annyira gyűlöli.

Jihoon félre állt hogy az idegeneknek rálátása lehessen ránk, és egyesével bemutatott minket.

- A kicsi Taehyung már gyermekkora óta velünk van, Jeongguk-ot pedig nem olyan régen vettem. Kiváló munkát végeznek.

Meglepett a gazda dicsérete, de igyekeztem nem kimutatni a sokkom, és csak meghajolva üdvözölni a férfit, aki valamiért vészjósló érzéseket kelt bennem, de nem tudnám megmondani miért.

A férfi megközelített minket, elhaladva a gazdák között, és az államnál fogva felemelte a fejem, egészen amíg a szemébe nem néztem. Éreztem, hogy Jungkook megfeszül mellettem, és alig észre vehetően közelebb araszol hozzám. A szívem ezerrel kalapált a mellkasomban, a gyomrom bukfenceket hányt az idegességtől, amit az idegen érintés, és a vágyakozó szemek okoztak. Éhesen méricskélt, és a karomra fogva egy kicsit megfordított, hogy a fenekem is láthassa. Undorodtam magamtól, amiért ennyire tetszem az embereknek. Undorodtam a testemtől, és ebben a pillanatban meg akartam szabadulni tőle. Le akartam fejteni a bőröm, és kibújni belőle. Biztosan jobb sorsom lenne, ha másképp néznék ki. Csúnya akarok lenni. Folyamatosan csak az járt a fejemben, hogy nem akarom, hogy a gazdák neki is kölcsön adjanak. Nem akarom.

- Hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy fiú vagy lány vagy, tudod cicám? Olyan nőies alakod van, nem szégyelled magad? Férfi létedre ennyire kívánatosnak lenni... - Jungkook felé pillantott, aki magasról tett a szabályokra és az illemre, gyilkos szemekkel, töretlenül és pislogás nélkül bámulta Wooshint, és úgy tűnt, vissza fogja magát, hogy ne ugorjon neki. - Te szoktad dugni? Biztosan mennyei lehet a kerek kis feneke - nyalja meg az ajkát. A mozdulatot látva hányingerem támad, és félek, ha tovább inzultál, Jungkook bajba kerül miattam.

-Wooshin! Azt ajánlom, fogd vissza magad, túlzásba esel! - emeli fel a hangját Jihoon, mire életemben először hálálkodok magamban, amiért ő a gazdám. Wooshin mint aki meg sem hallotta, ignorálja a gazdám szavait, és még közelebb lép hozzám, hogy megszagolja a hajam. Eddigre már reszkettem a félelemtől. Túl erős volt hozzám képest, olyan kicsinek és törékenynek éreztem magam mellette. Egy szimpla senkinek.

- Hmm... Kölcsön kérlek egy éjszakára. Az az ártatlan tekintet...Ugyanígy remegsz majd alattam is, amikor félájultra keféllek - sziszegi erőszakosan, mire Jungkook többé nem fogva vissza magát ragadja meg a férfi karját, és messzire lökve tőlem, maga mögé terel. Felnyüszítek és megragadom a hátán az ingjét, kikukucskálva az izmos karja mellől, biztonságban érezve magam a közelében.

- HOGY MERÉSZELSZ HOZZÁM ÉRNI A MOCSKOS KEZEDDEL, TE CSELÉD? - ordítja el magát a torka szakadtából az idegen, és újra megindul felénk.

Megremegtem az ijesztő karctól a mély hangjában, és attól a leplezetlen gyűlölettől és haragtól, amivel bántani akar. Sírni kezdtem és szorosabban bújtam Jungkook hátába, aki kezdő pózba helyezkedett, és készen állt a harcra.

- WOOSHIN! - Jihoon igyekezett lefogni a férfit, és hátra húzni a karját, de az izmos pasas hamar kiverekedte magát a szorításából, és szélsebesen felénk tartott. - JUNGKOOK! VERD MEG! - adja ki a gazda a parancsot, így Jungkook habozás nélkül előre lendült, és ökölbe szorítva az ujjait, eltörte a férfi orrát.

Verekedni kezdtek, Jungkook a földre kényszerítette a pasast, de ő magával húzta. Folyamatosan próbáltak felül kerekedni egymáson, a nők ordítottak hogy vége legyen, Jihoon Jungkooknak szurkolt, a körénk gyülekezett tömeg pedig kíváncsian várta a végét.

Annyira féltem, minden idegszálammal Jungkookra fókuszáltam. Figyeltem hol sérül, és reszkettem a sok érzelemtől, ami egyszerre árasztotta el a lelkem.

Végtelenül sok idő múlva Jungkook felállt a férfi derekáról, és letörölve a szájáról a vért, körbe nézett a körénk gyűlt tömegen, akik mind hátráltak pár lépést a gyilkos tekintete miatt. Wooshinhez szaladt az asszonya hogy össze kaparja a földről, Jungkook pedig elindult felém, majd szorosan az izmos mellkasához húzott, és a karjaiba zárt.

- Szép volt fiam. Most már mindenki tudja, hogy nekem van a legerősebb cselédem. Nem mernek majd baszakodni velünk.

A gazdák eloszlatták a kíváncsiskodó embereket, amíg elhúzódtam annyira Jungkooktól, hogy felmérhessem a sérüléseit. Óvatosan simítottam a gyönyörű arcára, és töröltem le a felszakadt szájáról csordogáló vörös folyadékot, szomorúan látva, hogy feldagad a szeme egy zöldülő zúzódástól. Ahogy figyeltem a fájdalmas mosolyát, ismét könnyezni kezdtem, és meggondolatlanul megcsókoltam. Miattam történt. Az én hibám az egész. Miféle barát vagyok én? Ő sem fog többé kedvelni, lehet hogy Minsoo-nak igaza volt. Jungkook is meg fog utálni, és el fog hagyni engem.

- Elég volt ebből, irány haza felé! - kiált ránk Jihoon, így össze rezzenve húzódok el Kook-tól, és a könnyeim takargatva indultunk el haza.

Mintha mi sem történt volna, kaptunk enni valót és elmentünk tisztálkodni, majd azzal hogy a házaspár elfáradt, le kellett feküdnünk aludni, hiába még csak most sötétedett.

A ketrecben ültem és hallgattam hogy Kook néha felszisszen. Nem kezelték le neki a sérüléseit, pedig az arcán a zúzódást muszáj lenne jegelni. Ennyit igazán megtehetek érte, még ha bajba is kerülök miatta. Jungkook...fontos nekem. Óvatosan kinyitottam a ketrec ajtót, a hangra Jungkook felült az ágyban, és halkan suttogva kérdezte hogy mit csinálok, de nem reagálva kisettenkedtem a konyhába, és a fagyasztóból kivettem egy zacskó zöldséget, amit konyha ruhába tekertem, és vissza siettem vele a szobába. Ezerrel kalapált a szívem, még sosem settenkedtem ki mióta a ketrecbe vagyok zárva, és nem akartam lebukni. Nem akartam büntetést, nem akartam fájdalmat. De Jungkooknak tartozom ennyivel.

Felmásztam mellé az ágyra, és óvatosan felé nyújtottam a kis csomagot, amit bólintva elfogadott, és vissza dőlt az ágyra. Mellé feküdtem és oda tartottam neki a hideg borogatást, a másik kezemmel pedig megsimítottam az arcát, és reméltem hogy a kimondatlan szavakon kívül is érzi, mekkora bűntudatom van a történtek miatt. Közelebb kúsztam hogy megpusziljam a cuki arcát, majd keserédesen rá mosolyogtam. Azt hiszem nagyon kedvelem.