El akartad távolítani a BTT mancsait a csípődről, de nem tudtad. Mintha pillanatragasztó lenne...

Elvittek téged a szünet folyamán a szertárba. Megijedtél, mert még nem nagyon voltál odabent, és ha azt akarják, hogy egyedül legyetek... akkor csak a legrosszabbra számíthattál.

- Oh, madame, mi csak a legjobbat akarjuk neked biztosítani, honhonhonhon~ - mosolygott rád Francis a két fiúval sunyin.

- M-Mégis mit akartok perverz állatok?! U-UGYE NEM AZT?!?!?! - kezdett egyre hevesebben dobogni a szíved, majd mint egy ketrecből kiszabadult, megvadult oroszlán kitörtél a kezeik közül. Toni elkapta a ruhádat hátulról, elestél.

- N-NE SZAKÍTSD EL A RUHÁMAT!!! ERESSZETEK E- - akartad leüvölteni a fejüket, de Gil befogta a szádat. A padlóról húztak be téged a szertárba, majd Francis becsukta az ajtót magatok mögött.

Nem láttál semmit, sötét volt. Csak egy nyomorék ablakot vájtak volna ebbe a szutyok szertárba... - gondoltad magadban. 

Hirtelen egy kezet kezdtél el érezni a mellkasodon. Majd még két kezet. Letiportak a földre, felvisítottál a rémültségtől. A Matthew nevezetű "szellemfiú" meghallotta ezt, és benyitott a szertárba. Kikerekedtek a szemei mikor meglátta a három fiút rajtad.

- T-Ti meg m-mit cs-csiná-náltok?!?! - vörösödött el Kanada Toni paradicsomjainál is jobban, még a szemüvege is bepárásodott.

- MEIN GOTT! KI VAGY?! - kérdezte tőle ijedezve, ordítozva Gil.

- K-KANADA V-VA-VAGYOK!!! - válaszolta vissza a fiú szintén üvöltözve.

- I-IDE A S-SÓT SZE-SZELLEM!!!!!! - futott el a három fiú visítozva.

Megkönnyebbülten, fellélegezve felálltál, majd leporoltad a ruhádat.

- T-Te l-látsz? - kérdezte a fiú kipirulva a jeges maciba fúrva a fejét.

- Persze, hogy látlak... És nem is gondollak szellemnek, szerintem aranyos vagy - simogattad meg a fejét mosolyogva - Sajnálom, hogy e-ezt láttad... N-Nem én akartam...

A fiú örömteli, könnyes szemekkel, kipirulva rád mosolygott. Boldog volt, hogy valaki észrevette az életben.

- Hmm... Hasonlítasz Amerikára. Rokona vagy? - kérdezted elnézve őt.

- I-Igen...! A... A testvére...! - mosolygott továbbra is rád, majd kivette fejét a maciból. Olyan aranyos, mikor mosolyog...

Együtt elsétáltatok vissza a terembe, várva a többiek reakcióját Kanadára. Mikor a teremajtó elé értél, hozzád rohant a legjobb barátnőd, Magyarország.

- Hát végre itt vagy! Mindenhol kerestelek... Hol voltál? - kérdezte tőled a hosszú, barna hajú lány.

- Jah hát, izé.. E-Erm... L-Lementem a büfébe, aztááán... A mosdóba, meeg volt még pár elintézni valóm - villantottál oda neki egy erőltetett vigyort. Kanada mosolya leszáradt, szomorkás szája lett. Basszus mindjárt sír, mit csináljak?!

Nem tudtál mást. Meg kellett tenned. Lassan elkezdtél előre lépkedni a tábla felé, majd megálltál előtte:

- H-HÉ EMBEREK! K...KA...KANADA ITT V-VAN K-KÖZTÜNK! HEHE... - próbáltál mindenkit túlkiabálni, de Mathias és Gil hangját szinte lehetetlen volt. Csalódottan elsétáltál a helyedre, a fiú még mindig az ajtó előtt állt, de már szinte rákvörösen. Macijával a fejét eltakarva a padjához rohant, majd ott maradt becsöngőig. A BTT rád kacsintott, de rólad ez már csak lepergett. Nem értem, hogy miért nem tudják észrevenni... Olyan aranyos, az a kis kilógó göndör hajtincse is olyan feltűnő. Néha nem értem az embereket, például most. 

Ezen gondolkodtál egy darabig, de már csak a csöngőszó zökkentett ki mély gondolataidból. A BTT mindegyik tagja egy puszit küldött, de ez nem érdekelt, félig oda se figyeltél. Kanada olyan aranyos fiú. Megmentett...!