Haza érve leültem a kanapéra, s úgy vártam, hogy mikor kezdenek el prédikálni.

-Mégis mit képzeltél amikor megcsókoltad őt?! - kezdett bele Jin hyung.

-Nem gondolkodtam. - feleltem vállrándítva.

-Azt észre vettem! - kiáltott rám.

-Nyugodj meg szivem! - állt mellé Namjoon hyung.

-Hogy nyugodjak meg?! Eddig itt szidta az öccsét, erre most fogja magát és megcsókolja őt?! Gondolsz te az ő érzéseire?! Ő szerelmes beléd te idióta, te meg itt játszol az érzéseivel! - intézte felém szavait.

Sajnos be kell, hogy valjam, hogy igaza van... Nem tudom miért csókoltam meg. Jól esett, és nem bántam meg, de bűntudatom van. Jimin szerelmes belém, de én nem vagyok belé... Legalább is azt hiszem. Amúgy sem lehetnénk együtt, hisz ő egy fiú, mindemellett pedig a kibaszott öcsém! Aish mit gondoltál te idióta?!!

-Sajnálom... Nem tudom, hogy miért tettem.. - sóhajtottam, miközben a hajamba túrtam.

-Yoongi.. Felelj őszintén! - nézett szemeimbe, majd le guggolt elém. - Érzel iránta valamit? - kérdezte komolyan.

-Fúj nem! Nem vagyok buzi! - vágtam rá undorodva.

Jin hyungnak dühössé vált tekintete, majd felállt mellőlem, s Namjoon hyunghoz sétált.

-Sajnálom, nem úgy értettem! - néztem rá kétségbeesetten.

-Mindegy! - sóhajtott feszülten. - Ne játsz mások érzéseivel! Nem bántottad már eleget szegényt?! - kérdezte felháborodva.

Bűnbánóan hajtottam le a fejemet. Rossz, hogy ennyire igaza van. Túl sokat bántottam már őt. Most, hogy azt mondta kiszeret belőlem, már nem akarom ezt. Nem tudom, hogy mi miatt, de nem akarom ezt.

-Nem értem magamat hyung! - mondtam feszültem sóhajtva.

-Mit nem értesz? - lépett mellém Namjoon hyung.

-Jimin azt mondta, hogy kiszeret belőlem, hogy csak az öcsém lehessen, de.... - akadtam el. - De valamiért nem akarom, hogy azt tegye... Azt akarom, hogy továbbra is engem szeressen... - sóhajtottam. - Ez normális? - kérdeztem összezavarodva.

Jin hyung és Namjoon hyung kikerekedett szemekkel nézett rám, majd egymásra.

-Szóval nem tudod, hogy mit is érzel iránta.... - szólalt meg döbbenten Namjoon hyung.

-Ezt hogy érted? - kérdeztem összeráncolt szemöldökkel.

-Erre neked kell rájönnöd! - mondta Jin hyung mosolyogva.

-De mire és hogy?! - kérdeztem mostmár dühösen.

-Főzni kellene...... mit szeretnél enni drágám? - nézet Jin hyung párjára, majd kisétáltak a nappaliból, nem törődve velem.

Oh hogy kapják be! Miről beszélhettek? Még azt sem árulták el, hogy miért érzem azt, amit! Hasztalanok!!!! Sóhajtva dőltem el a kanapén. Majdnem elaludtam amikor a telefonom csörögni kezdett. Morogva vettem elő, majd meg sem nézve, hogy ki hív, felvettem.

-Ki a faszom az?! - morogtam a telefonba.

-É-én vagyok az... - szólalt meg félve Jimin.

Egyből jobb kedvem lett, ezért mostmár boldogabban szóltam bele a telefonba.

-Mit szeretnél? - kérdeztem lágy hangon.

-Csak a-azt szeretném kérdezni, hogy találkozhatnánk-e?! - kérdezte reménykedve.

-Persze! Hol? - kérdeztem.

-Nálam jó? - kérdezte bizonytalanul.

Beleegyezően hümmögtem, mire Jimin boldogan köszönt el, majd le is tette.
A konyhába sétálva megtörtem a romantikus pillanatát a Namjin párosnak.

-Elmegyek Jiminhez, majd jövök! - mondtam, majd indultam volna, de Jin hyung megállított.

-Ésszel! - figyelmeztetett, majd elengedte karomat.

Bólintottam, majd már indultam is Jiminhez. Gyalog mentem, csakhogy áttudjam gondolni, hogy mit is mondjak, ha rákérdezz, hogy miért csókoltam meg. Csupán az a baj, hogy nem tudok erre választ adni. Én magam sem tudom, csupán megakartam csókolni és ennyi. Jiminhez érve kopogtam az ajtón. Pár perc alatt kitárta azt előttem, majd mosolyogva nézett szemeimbe. Íriszei úgy csillogtak, hogy nekem is mosolyogni támadt kedvem. Jimin bezárta utánam az ajtót, majd a szobájához vezetett. Levetettem magam az ágyra, majd vártam, hogy elkezdjen beszélni.

-Én.. Öhm.. Szeretném megbeszélni veled azt a csókot... - mondta félve.

-Sajnálom de nem tudok választ adni arra, hogy miért tettem! - feleltem vállrándítva.

Jiminnek az eddig füligérő mosolya, enyhe ajak görbületre váltott.

-É-értem... - felelte.

-Ne érts félre, nem bántam meg. Jól esett! - néztem szemeibe, melyekben újra remény csillant meg.

-Érzel irántam valamit? - kérdezte reménykedve.

-Nem tudom. - sóhajtottam, majd lehajtottam a fejem.

Jimim mellém ült, majd szótlanul bámulta a falat.

-Nem tudom, hogy mit érzek, segítesz kideríteni? - néztem szemeibe.

Jimin elpirulva bólintott, mire én elmosolyodtam, majd közel hajolva hozzá, s megcsókoltam. Ajkaink most is szinkronban mozogtak, miközben nyelveink lágyan simogatták egymást. Egy aprót szusszantva csúsztattam kezem fenekére. Jimin a csókba nyögött, mikor megmarkoltam isteni félgömbjét. Egy aprót morogva vezettem tenyerét férfiasságomra, kényeztetésért könyörögve. Jimin nem habozva kezdte el markolgatni nemességemet, amit nyögésekkel díjaztam. A fenekére csaptam majd ölembe húztam. Nem tudom, hogy mit érzek iránta, de kibaszottul felizgat a teste. Lehet, hogy csak a testéhez vonzódom, de ez jelenleg nem is érdekel, akarom őt!
Csípőmet fellökve kértem, hogy folytassa kényeztetésemet. Jimin csípőjét tekergetve kezdett el dörzsölődni hozzám. Hátra dőlve markoltam meg derekát, erősebben lenyomva őt ölembe. Jimin aprót nyögve támaszkodott mellkasomra, néha-néha megmarkolva azt. Kezeimet újra fenekére vezettem, s azt markolgattam, és csapkodtam. Zavar, hogy a farmerja anyaga, nem engedi, hogy a fenekét teljes egészében tudjam fogdosni.

-Kérlek vedd le! - utaltam nadrágjára.

Jimin elpirulva mászott le rólam.

-E-ez nem biztos, hogy jo ötlet...- mondta félve.

-Miért ne lenne az? - kérdeztem lihegve.

-Nem fogod megbánni? Nem fogsz utána undorodni tőlem? - kérdezte félve.

Elmosolyodva ráztam meg a fejem, majd döntöttem vissza az ágyra, majd kényeztetni kezdtem.

Remélem tetszett! Mivel gyakorlatom van, ezért nem fogom tudni gyakran hozni a részeket, de megpróbálom minnél hamarabb folytatni!  Oh és tudom, hogy jó párotokat összezavarok a mostani részekben, de mindennek van oka. Kérlek várjatok, és mindent megtudtok :)
Köszönöm, hogy elolvastad! ❤️💜
Bynie