Jimin szemszöge :

Eltelt pár hónap azóta, hogy utoljára beszéltem Yoongival. Nem tudom, hogy mit kellene éreznem... Persze hiányzik, de ezzel egy időben, nem akarok a közelében lenni. Fáj amiket mondott, fáj ahogy vélekedik rólam, de tudom, hogy én ezen nem fogok tudni változtatni. Szeretem őt, de már feladtam azt, hogy ő is szeressen engem. Sose fog szerelmes lenni belém, ezt megértettem, épp ezért ki fogok szeretni belőle, hogy ne okozzak gondot neki. Anyáék is biztos, hogy szomorúak lesznek, amiért megint eltávolodtunk Yoongival, de most az egyszer önző akarok lenni. Mindég azzal törődtem, hogy mások érzéseit figyelembe vegyem, de ez már nem érdekel. Most csak is én fogok a középpontban állni. Igaz, hogy nem akarom elveszteni önmagamat, azonban ahhoz, hogy Yoongival újra jóba legyek, változtatnom kell az öltözködési stílusomon. Kidobom az összes lányos ruhámat, helyükre pedig veszek bő férfiruhákat. Azt hiszem a hajamat is befestettem.... Mondjuk feketére, azt úgy is szeretem, és jól is áll nekem.
Neki láttam, megcsinálni azokat amiket elterveztem, amikor haza ért Hoseok.

-Mit csinálsz? - kérdezte döbbenten.

-Nem szeretném ezeket a ruhákat hordani, szóval kidobom mindet! - mutattam a földön heverő ruhakupacra.

-De te imádtad ezeket! - mondta felhúzott szemöldökkel.

-Már nem! Majd eljösz velem új ruhákat venni? - kérdeztem mosolyogva.

-Öhm.. Jah. - válaszolta bizonytalanul.

-Jah és segítesz befesteni a hajam? - túrtam hajamba mosolyogva.

-Milyen szinűre? - kérdezte elmosolyodva.

-Fekete! - mondtam boldogan.

Hoseok bólintott, majd a konyhába ment.

-Mikor szeretnél menni vásárolni? - kérdezte háttal állva nekem.

-Holnap ráérsz? - kérdeztem elgondolkodva.

-Neked bármikor! - fordult felém vigyorogva.

Elnevettem magam, majd egy puszit küldtem neki. Hoseok felugrott egy picit, majd "elkapta" puszimat, s zsebrevágta. Nevetve ráztam meg a fejem, majd kezdtem takarítani a szobámban. Miután elpakoltam mindent, a szekrényem előtt megállva elszomorodtam. Alig marad ruha a szekrényemben...... Rohadt sok pénzt kellesz, majd költenem holnap.... Ahj szegény pénztárcám.

-Gyere kajálniiii! - kiáltotta Hoseok.

Boldogan szaladtam a konyhába, majd az asztalhoz leülve vártam a kaját. Hoseok nevetve szolgált ki nekem, majd meghajolt.

-Jó éjtvágyat uram! Remélem megelégszik szakácsunk specialitásával! - mondta, majd megpenderítette nem létező bajszát.

-Instant leves a specialitás itt? - kérdeztem visszafolytott nevetéssel.

-Mint láthatja, ezért nincsenek vendégeink! - mutatott végig a házban, ahol csak mi ketten tartozkodtunk.

-Már mindet értek! - mondtam nevetve, majd enni kezdtem.

~

Egy bolt előtt megállva Hoseokra néztem bociszemekkel. Ez a bolt elég drága, de elképesztően jó cuccok vannak itt. Lehet ruhákat, cipőket és ékszereket is venni itt. Sajnos, mint mondtam, semmi sem olcsó, de megéri itt vásárolni.

-Ez még fájni fog a pénztárcánknak! - nevetett fel, de bejött velem a boltba.

-Tudom! - nevettem fel.

A farmerokhoz mentem, és válaztottam bőket és szűkeket is, majd az egyik próbafülkébe mentem. Végül felsőket, pulcsikat, ingeket és kabátokat is választottam hozzájuk, majd Hoseokot leültetve megmutattam neki minden választott outfitemet.

-Szerintem mindegyik nagyon jól nézz ki, és illik is hozzád mindegyik! - mondta döbbenten.

-Köszi! - pirultam el.

-Jimin? - hallottam meg Yoongi döbbent hangját.

Döbbenten és egyben megijedve néztem Yoongi irányába. Kettő másik fiúval volt. Visszaszaladtam a fülkébe, majd visszaöltöztem a saját ruháimba, a ruhákat, melyeket megveszek a kosárba pakoltam. Kisiettve a fülkéből megragadtam Hoseok csuklóját, majd a kasszához húztam őt.

-Jó napot! - köszöntem, egy gyors meghajlással, majd a pultra pakoltam a dolgokat.

Az idős nő meglepődve nézte hevességemet, de mikor meglátta szemeimben a kétségbeesést, gyorsan beütötte az árakat, majd becsomagolt nekem mindent. Miután kifizettem, szaladtam is ki a boltból hátra hagyva Hoseokot is. Hoseok sietve szaladt utánam, de nem törődt vele.
Szivem hevesen dobogott, s borzalmasan fájni kezdett. Nem akartam őt látni, nem akartam vele találkozni sem! Mi a faszért kellett pont ebbe a boltba bejönnie?! Isten biztos, hogy utál engem..... Mit tettem, hogy állandóan az utamba kerül?....
Lábam remegni kezdett, a könnyeim pedig akaratlanul is folyni kezdtek. Zugni kezdett a fejem, én pedig nem tudom, hogy mit tehetnék ezek ellen. Csakhogy minden szarabb legyen, szédülni is kezdtem. A szatyrok kiestek kezemből, igy könnyeimet akadály nélkül törölhettem le.

-Jimin! - fogott karomra Yoongi.

Mikor ért utól? Egyáltalán miért jött utánam?!

Yoongi szemszöge :

Kibaszottul hiányzik Jimin! Nem tudom, hogy mi ez az érzés, ez a nyomasztó és szúró érzés a szívemben, akármikor Jiminre gondolok, de nem akarom ezt érezni! Vissza is akarom kapni Jimint, de nem is. Nem tudom, hogy mi zavart össze, de nem tudok nem rá gondolni. Magamhoz akarom ölelni és bocsánatot akarok kérni minden miatt, amit tettem vagy épp mondtam. Mégha tudom is, hogy nem bocsájt majd meg, akkor is bocsánatot akarok kérni! Közel akarom tudni őt magamhoz!
Namjoon és Jin eljöttek hozzám látogatoba, aminek örülök, de nem tudok boldog lenni...... Jimint akarom és senki mást! Miért hagyott itt?.....

-Gyere menjünk el vásárolni! - jött oda hozzám Jin.

-Nem akarok! - mondtam kedvtelenül.

-Ne legyél ilyen, gyere velünk! Tudod, hogy csak pár napig leszünk, szóval ne lökj el minket! Nagyon hiányoztál nekünk, úgyhogy kérlek gyere velünk! Töltsük együtt ezt a kis időt! - mosolygott rám Jin.

Sóhajtva bólintottam, majd cipőmet, s kabátomat felvéve elindultunk együtt. Egy bolt előtt álltunk meg, ami kinézetre is drágának tűnt, de a ruhákat elnézve biztos, hogy nem olcsó.

-Menjünk be ide! - mondta Jin boldogan, majd be is szaladt a boltba.

Sóhajtva ráztuk meg fejünket Namjoonal, majd követtük Jint.
Épp egy rózsaszín felsőt próbált fel, amikor megláttam Jimint. Szemben álltam vele, és legszívesebben magamhoz öleltem volna, ám szemeibe nézve a mérhetetlen nagy szomorúság, mely ott csillogott, megállított. Csak nézni tudtam ahogy kétségbeesetten menekül előlem. Utána nézve léptem egyet előre, de aztán megálltam. Ugyse akarna látni, akkor minek menjek utána?

-Nem mész utána? - kérdezte Namjoon mellém lépve.

-Ugyse akarná... - mondtam lehajtott fejjel.

-Ezt honnan veszed? - kérdezte felhúzott szemöldökkel.

-Ő kérte, hogy ne keressem.... - néztem rá könnyes szemekkel.

-Szerintem akkor is utána kellene menned! - mondta Jin .

Talán... Talán tényleg utána kellene mennem...
Nem számít, végre láthattam! Újra látni akarom és magamhoz akarom ölelni! Nem tudom, hogy mikor lesz alkalmam újra látni őt, szóval ki kell használnom ezt az alkalmat!
Utána siettem, s lehagyva Hoseokot elkaptam Jimin karját. Megijedve kapta rám szemeit, melyeket elleptek a könnyek. A szivem fájdalmasan dobbant egyet. Magamhoz rántva Jimint szorosan megöleltem. Eleinte ellenkezett azonban utána feladta, s magához ölelt. Felváltba puszilgattam, s simogattam haját. Pár perc után Jimin megnyugodott, majd kissé elhúzódott.

-Miért jöttél utánam? - kérdezte szipogva.

-Azért mert nagyon hiányoztál! - mondtam mosolyogva.

Jimin elpirulva nézett oldalra, egy apró mosollyal. A szivem hevesen verni kezdett. Valamiért megakarom őt csókolni....de nem szabad! Ő az öcsém, ezért nem csókolhatom meg! Egyébként sem vagyok meleg!
Jimin kérdően nézett szemeimbe, majd végig nyalt dús ajkain, melyek mágnesként vonzották ajkaimat. Nem akarok ellenállni, pedig kellene....
Lassan hajoltam hozzá, s tapasztottam össze ajkainkat. Ajkai oly édesek voltak akár a csokoládé. Lassan mozgattuk ajkainkat, néhol gyorsabb tempóra váltva. Jimin lassan nyalt végig ajkaimon. Habozás nélkül hagytam, hogy nyelve utat törjön magának, s táncot járjon nyelvemmel. Beleszédültem fantasztikus csókjába, ám Namjoon hangja észhez térített. Megijedve húzódtam el Jimintől.

-Sajnálom... - mondta Jimin lehajtott fejjel.

-Mégis mit? - nevettem fel.

Rossz, de nincs bűntudatom. Újra megakarom őt csókolni, mégha tudom is, hogy nem szabadna.

-Yoongi most mennünk kell! - mondta Jim szigorúan.

Ujujj tuti ezért kapni fogok tőle...talán nagyobbat is, mint amikor azért kaptam, amiért megbántottam Jimint.

-Majd felhívhatlak? - kérdeztem Jimint, aki aranyos és összezavarodott fejjel nézett engem.

Jimin bizinytalanul bólintott, mire én a hajára simitva, elmentem mellette. Jinnel és Namjoonnal haza indulva, vártam, hogy lecsesszenek. Aish..... Lehet, hogy mégsem volt jó ötlet megcsókolnom az öccsémet.....

Remélem tetszett! Köszönöm, hogy olvastad! 💜
Bynie