Jimin szemszöge:

Reggel fáradtan és morcosan keltem fel. Alig tudtam 1 órát aludni. Egész este sírtam és magamat hibáztattam amiért Yoongi undorodik az érintésemtől. Viszont rá jöttem, hogy ez nem az én hibám. Semmi rosszat sem tettem. Ő kérte, hogy menjek hozzá közelebb, szóval így járt. Ha nem tudja elviselni az érintésem, akkor mostantól nem érek hozzá.
Miután elkészítettem a reggelit és ettem is, felébresztettem a többieket. Nem akarok Yoongival reggelizni, ezérz inkább ettem az előtt, hogy felébresztem őt.
Elsőnek Hobi szobájába mentem, aki még nagyban nyomta az ágyat. Kuncogva mentem oda hozzá, majd ugrottam rá. Hobi lányos hangon felvisított és lelökött magáról. Nevetve fogtam fenekemet, ami most iszonyatosan fájt.

-Jaj bocsi Jimin! - mászott le hozzám komás fejjel.

-Nem gond! - nevettem. - Gyere a konyhába, készítettem reggelit! - vigyorogtam rá, majd felálltam a földről.

-Nem sérült meg az a jó segged? - kérdezte nevetve.

-Ez az aranybula soha! - csaptam fenekemre, majd elhagytam szobáját.

Félve álltam a szobám előtt. Nem akarok bemenni.... Addig nem, még ott van Yoongi. Végül összeszedtem a bátorságomat, s benyitottam. Yoongi már ébren volt, az ágyon ült felöltözve, és szomorú szemekkel nézett rám.

-Nagyon sajnálom azt amit este mondtam! - pattant fel az ágyról.

-Nincs semmi gond! - erőltettem magamra egy mosolyt. - Gyere reggelizni! - mondtam, majd kisiettem a szobából az előtt, hogy Yoongi közelebb jöhetett volna.

Nagyot sóhajtva öleltem magamhoz Hobit.

-Most mit mondott? - kérdezte idegesen.

-Azt, hogy undorodik az érintéstésemtől! - suttogtam csalódottan.

-Én esküszöm megverem ezt a palit! - vágta rá, majd indult volna meg Yoongihoz.

Megfogtam kezét, ezzel megállítva őt. Szomorúan ráztam meg a fejem, mire Hobi sóhajtott, majd hozzám lépve, megölelt.

-Ha lehet ne most másszatok egymásra! - szólalt meg rekedtes hangon Yoongi.

Megijedve húztam össze magam, majd félve megfordultam. A szemeibe nézve tiszta undort véltem felfedezni. Keserűen elmosolyodtam, majd lehajtottam fejem, hogy ne láthassa lefolyó könnyeimet.

-Képzeld nem lehet! Itt mi lakunk szóval ha valami nem tetszik arra az ajtó! - szólalt meg dühösen Hobi, az ajtó felé hadonászva.

-Velem te ne pofázz! - indult meg felénk Yoongi.

Annyira megijedtem, hogy remegni kezdtem. Nem bírom elviselni az erőszakot.

-Miért mi lesz?! - kérdezte Hobi gúnyosan.

-Kérlek hagyjátok abba! - szólaltam meg sírva.

Hobi ijedten kapta rám tekintetét, majd ölelt meg, és nyugtatóan kezdte el simogatni a hátam.

-Sajnálom! - suttogta füllembe.

-Ne fogdosd már! - szorította meg csuklómat, s kezemet majdnem hátra tőrve, rántott el Hobitól.

Olyan erővel húzta el, hogy a falnak csapódva tudtam csak megállni. Fájdalmasan nyögtem fel, miközben szemeimet összeszorítottam. Félve nyitottam ki szemeimet, s rettegve néztem Yoongit. Ilyen lenne az igazi énje?

-Ne haragudj Jimin... - suttogta kétségbeesetten, miközben felém lépdelt.

-Kérlek menj haza! - mondtam gyorsan, majd összehúztam magam.

Kérlek ne érj hozzám!

-Jimin... - állt meg döbbenten.

-Menj haza! - mondtam hangosabban, majd a szobámba szaladtam.

Nem akarom most látni őt! Félek, hogy újból erőszakos lesz velem... Mióta régen rendszeresen vertek a suliban, képtelen vagyok elviselni az erőszakot. Nem számít, hogy velem erőszakosak-e vagy a körülöttem lévőekkel, ugyanúgy remegni kezdek. Remegek és sírok, megállíthatatlanul. Lehet, hogy emiatt gyenge vagyok, de nem számít..... Nem számít, mert itt van nekem Hobi, ő pedig úgy szeret ahogy vagyok!

-Jol vagy? - jött be az említett.

-Persze.. - mosolyodtam el erőtlenül.

-Azt látom... - sóhajtott, miközben csóválta a fejét. - Gyere apucihoz, majd én megvigasztallak! - vigyorodott el perverzen.

-Kanos állat! - nevettem fel.

-Aranyos vagy amikor mosolyogsz, szóval mosolyogj sokat! - mondta, miközben megcsipkedte az arcomat.

-Hogyan szeressek ki belőle? - kérdeztem sóhajtva.

-Adj esélyt valaki másnak, hogy boldoggá tegyen téged! - mondta komolyan nézve szemeimbe.

-Ki tudna boldoggá tenni? - kérdeztem reménytelenül.

Csak Yoongi tudna igazán boldoggá tenni.

-Nem tudok Chim... - mondta miközben átkarolta derekamat. - Ha nem is jön valaki, majd én boldoggá teszlek! - nézett szemeimbe elszántan.

-Ahj annyira szeretlek! - mosolyogtam rá.

-Tudom, engem mindenki! - nevetett fel.

Megforgattam szemem, majd combjára csaptam.

-Hány óra? - kérdeztem álmosan.

-Lassan 8 óra szóval készülődnünk kellene suliba! - mondta lebiggyesztett ajkakkal.

-Nem akarok menniiiii~! - mondtam hisztisen, miközben vergődtem az ágyon.

-Én se Chim, de muszáj! - mondta, majd fenekemre csapott egy nagyot. - Küszölj, adok 10 percet! - ment ki szobámból.

Morogva álltam fel az ágyról, majd egy gyors zuhany után felkaptam magamra a ruháimat. Mostanában nem törődöm úgy a külsőmmel, mint régen..... Lehet a tudat miatt, hogy Yoonginak úgyse fogok tetszeni.... De eldöntöttem, hogy keresni fogok valakit aki elfelejtetti velem Yoongit. Nem akarok szerelembe esni, csupán elfelejteni Yoongit. Ez így lehetséges?

Yoongi szemszöge:

Miért baszom el állandóan? Mindég megbántom őt, pedig nem akarom. Ő az öcsém, mégis én vagyok az aki a legtöbbször bántja.... Szeretem őt, csak nem úgy ahogy ő akarja, ez miért ekkora gond? Ez nála úgyis csak egy fellángolás, előbb-utobb kiszeret belőlem. Nem tudom őt úgy boldoggá tenni, mint egy másik fiú tenné. Nem tudok nem az öcsémként tekinteni rá. Viszont valamiért azt sem tudom elviselni ha valakihez közel kerül. Gyülölöm mikor Hoseokhoz bújjik stb. Ez nagy valószínűséggel azért van, mert nem akarom, hogy meleg legyen. Ha találkozna egy gyönyörű lánnyal, akkor tuti újra heteró lenne! Ebben pedig segíthetek neki! Sok gyönyörű lánybarátom van, majd bemutatom őket Jiminnek, és akkor majd kigyógyulhat ebből a bugyuta betegségből!

Remélem tetszett! Köszönöm, hogy elolvastad!
Bynie💜❤️