Jimin szemszöge:

Az étvágyam is elment, emiatt nem vacsoráztam anyáékkal. Tudtam, hogy ezzel elkeserítem anyát, de most képtelen voltam Yoongi elé állni. Még most is szeretem, emiatt nem szabad. Ha kiszeretek belőle, majd lehet minden a régi, de addig kerülni fogom őt. Minnél kevesebben látom, annál jobb!
Ideje lenne házat nézem.. A leptopomat elővéve, keresgetni kezdtem mire megakadt a szeme az egyiken.

Azt hiszem szerelmes lettem!! Ez gyönyörű! Nagyon tetszik a fürdő és a konyha is! Ez lesz az! Ez kell nekem! Hobinak nem sokára szülinapja, szóval ez lesz az ajándékom neki!
A konyhána ugrándoztam. Boldogan ugrottam apa mellé.

-Figyiiii- vigyorogtam majd mutogatni kezdtem neki a képeket. - Ide fogok költözni Hobival! - mondtam izgatottan.

-Ez tényleg nagyon szép! - helyeselt apa bólogatva. - Mikor tervezted? Segítsünk a pakolásban? - kérdezte mosolyogva.

-Máris dobnál ki innen? - nevettem fel.

-Elköltözöl? - kérdezte Yoongi döbbenten.

Ő mióta van itt?!

-Igen! - mondtam bólogatva.

-Miattam? - kérdezte szomorú szemekkel.

-Nem, már régóta tervezem, hogy elköltözöm! - hadartam.

Nem akartam megbántani. Tényleg nem miatta teszem ezt.

-Értem... Láthatom a házat? - érdeklődte meg.

-Öhmm... Persze! - mondtam összezavarodva.

Yoongi mellé sétátam, majd mutogatni kezdtem neki a képeket.

-Tiéd lesz a rózsaszín szoba? - kérdezte fintorogva.

Hát persze... Hogy is gondolhattam, hogy nem fog semmi sértőt mondani..
Szemforgatva léptem hátrébb, majd a pulthoz sétálva töltöttem magamnak kávét.
Miért olyan nehéz elfogadnia a szexualitásomat? Miért olyan nehéz elfogadni, hogy szeretem a rózsaszínt? Mi a rossz abban, hogy lányos dolgokat szeretek?.... Aish mindegy. Már kezdenek leperegni rólam, az ő szavai is. Sose fog megváltozni... Lehet hazugság volt amit mondott nekem. Lehet, hogy nincsenek is meleg barátai és még most sem fogadja el a melegeket. Tuti csak álca volt, hogy aztán megkeserítse az életemet!! Tudod mit Yoongi?! Elérem, higy mégjobban undorodj!

-Hyung... - fordultam felé.

-Hm?- hümmögött, rám nézve.

-Segítenél kicsit? Hobinak nem sokára szülinapja, ezért elmegyünk bulizni, de nem tudom, hogy mit vegyek fel! - mondtam lebiggyesztett ajkakkal.

-Öhmm.. Jah. - bólintott bizonytalanul.

Elvigyorogva fogtam meg a kezét és kezdtem el húzni a szobám felé.

-Muszáj bemennem! - kérdezte félve.

-Igen! - forgattam meg szemem.

Yoongi sóhajtva hagyta, hogy húzzam a szobámba, majd ültessem le az ágyra.
Direkt a leglányosabb ruháimat vettem ki a szekrényből, majd azokkal megindultam a fürdőmbe.

-Ez milyen? - kérdeztem mosolyogva, miközben össze-vissza forogtam.

-Nem! - mondta parancsoloan.

-Miért? - kérdeztem szomorúan.

-Mert nem! Válassz mást! - mondta keresztbetett kezekkel.

Sóhajtva mentem vissza a fürdőbe. Gyorsan átöltöztem, majd vigyorogva léptem ki a fürdőből.

-És ez? - kérdeztem.

-Ez méginkább nem! - vágta rá szemforgatva.

Nevetve ráztam meg a fejem, majd mentem átöltözni.

-Erről mit gondolsz? - kérdeztem megfordulva, majd végig simitottam a szoknyán.

-Ezt most azonnal vedd le! - parancsolta feszülten.

-Itt előtted? - mosolyodtam el perverzen.

-Jimin! - szolt rám erőteljesen.

-Jolvan, jolvan. - sóhajtottam majd újra a fürdőbe mentem. - Na és ez? - kérdeztem reménykedve.

-Bulizni mész, vagy azt akarod, hogy megbasszanak?! - kérdezte idegesen. - Ha ilyen ruhákba mész akkor biztos, hogy egy csomó kanos idióta fog rádmozdulni! - emelte fel hagját.

-És?! Az az én dolgom! - mondtam csipőre tett kezekkel.

-Hogy lehetsz ekkora kurva?! - kiáltott rám, nekem pedig könnyek szöktek a szemembe.

-Én csak szórakozni akartam veled.... - mondtam szipogva. - Mindegy... Menj inkább ki innen! Nem szeretném hallani a véleményed.... - mondtam, miközben könnyeimet törölgettem.

-Sajnálom.... - mondta Yoongi, majd megpróbált közelebb jönni hozzám, de én hátrébb léptem.

-Menj ki! - mondtam határozottan.

Yoongi lehajtott fejjel ment ki a szobámból.
Eddig bírtam... A könnyeim megállíthatatlanul folytak le arcomon. Miért fáj ez ennyire? Én csak megakartam viccelni, ő pedig hozta a formáját, és lekurvázott.
Talán én voltam a hibás... Tudom, hogy nem kedveli a melegeket, mégis ezt tettem vele. Lehet, hogy megérdemeltem a szavait... Tényleg egy kurva lennék? De hisz sose feküdtem össze senkivel sem..... Én idióta neki tartogattam magam, mégha tudtam is, hogy ő még bottal sem érne hozzám.
Egy címeres idióta vagyok....
Gyorsan átöltöztem, majd lementem a lépcsőn. A cipőmet felkapva, sétálni indultam. Muszáj kiszellőzetnem a fejemet. Remélem ha majd elköltözöm, és nem fogom annyiszor látni Yoongit, erősebb lehetek. Akkor majd nem fog érdekelni, hogy eltud-e fogadni vagy sem...
A játszótérre évre, hintázni kezdtem. Mindég is lenyugtatott, ha hintázhattam. Olyan érzés, mintha repülnék, mintha szabad lennék. Hátra dőlve hagytam, hogy hajam súrolja a talajt. Szerencsére hajlékony vagyok, plusz sokkal kényelmesebb így. A lábaimat is kinyújtottam, miközben elfeküdtem a levegőben. Egyedül derekamat tartotta a hinta, még kezeimmel kapaszkodtam, hogy azért ki ne repüljek.
Nem tudom, hogy meddig lehettem igy, mivel becsuktam a szemeimet. Csak hagytam, hogy teljen az idő, míg én élveztem ahogy a szellő simogatja arcomat, s hajamat. A könnyeim újból folyni kezdtek, ám a gravitáció nem hagyta nekik, hogy arcomat áztassák. Amint kijutottak szemem fogságából, a szél magával ragadta őket. Szomorúan elmosolyodtam.

-Nem kényelmetlen így? - hallottam meg egy aranyos lány hangot.

A szemeimet kinyitva, egy nagyon szép lányt és 2 fiút láttam meg. Fejjel lefelé se néztek ki rosszul, de miután leállítottam a hintát, és hátra fordultam feléjük, mégszebbek lettek. A lány rámmosolygott, majd közelebb jött.

-Szia! Én Jennie vagyok, a barátaim pedig Wonho és Minho! - mutatta be őket.

-Én Jimin vagyok! - mosolyodtam el.

-Örülök a találkozásnak! Mond csak miért sírtál? - kérdezte aggódva.

-Semmiség... - mondtam vállatrándítva.

-Ha semmiség lenne, nem sírtál volna miatta! - szólalt meg az egyik fiú.

-Hmm.. - nevettem el magam - Lehet... - mosolyogtam szomorúan. 

-Nyugi nem fogunk faggatni, ha nem szeretnél róla beszélni, akkor nem kell! - mosolygott rám Jennie.

-Köszönöm! - mondtam halkan.

-Hány éves vagy? - hajolt le hozzám az egyik fiú, azt hiszem Wonho.

-19 vagyok.... Ti? - kérdeztem félénken.

-Én 21 vagyok! - mondta Jennie vigyorogva.

-Én 23.- mondta Wonho

-Én pedig 24. - mosolygott rám Minho.

Én elmosolyodtam, majd az órámra nézve, kissé megijedtem.

-Nekem most mennem kell! Sziasztok! - mondtam sietősen, majd haza szaladtam.

Sajnálom, hogy ott kellett őket hagynom, de holnap után lesz Hobi szülinapja én pedig még be se csomagoltam az ajándékát! Már 10 óra van én pedig semmivel se vagyok még kész!!
Az ajtót sietősen nyitottam ki, majd csaptam be. A cipőmet valahol a lépcsőnél hagytam el, de ez nem tudott érdekelni. A szobámhoz megérkezve, szinte beestem az ajtón. Azonban arra nem számítottam, hogy Yoongi ott fog ülni az ágyamon. A meglepődés megszólalni sem tudtam.

Remélem tetszett! Köszönöm, hogy elolvastad!
Bynie❤️