Reggel félve keltem ki az ágyamból. Már 10 óta van, Yoongi pedig 2 óra múlva érkezik meg, plusz egy óra az ide út. Szóval van 3 órám, hogy feljészüljek a lelki bántásokra. Biztos, hogy nem fogja szónélkül hagyni, hogy még mindég meleg vagyok... Mintha ezt ki lehetne nőni.
Eleve úgy ment el, hogy azt mondta, hogy "gyógyuljak ki ebből a szarságból". Szóval nem hiszem, hogy már megbékélt volna, vagy hogy megfog. Ő nagy valószínűséggel továbbra is homofób seggfej! Egy seggfej, akit jobb lesz ha elfelejtek! Kicsit félek, hogy ha itt lesz újra feltámadnak majd bennem az iránta táplált érzelmek, de reménykedem benne, hogy ő ezeket, majd újra lerombolja. Jobb úgy élni, hogy tudom, hogy nem lehet esélyem nála, mint úgy, hogy tudom, hogy lehetne, de nem szabad. Anyáékk azzal rendben vannak, hogy meleg vagyok, de azzal már nem lennének, hogy ha a bátyámmal jönnék össze.....
Az ágyamból kimászva, gyorsan lezuhanyoztam, majd átmentem Hobihoz. Ő már fel volt, és a telóját nyomkodta. A takarot felemelve, bemásztam hozzá.

-Félek... - suttogtam felnézve rá.

-Ne aggódj, nem biztos, hogy ugyanolyan mint 15 évesen volt! Már felnőtt ember, és lehet, hogy már más véleménnyel van a melegekről! De hogy nem is, én majd megvédelek! - mondta, majd feszítgetni kezdett.

Elnevettem magam, majd megöleltem.

-Köszönöm, hogy vagy nekem! - vigyorogtam rá.

-Túl nyálas vagy... - mondta fapofával.

-Kapd be! - csaptam fejbe, majd kimásztam az ágyából. - Gyere reggelizni! - mondtam, majd őt otthagyva, indultam le.

A lépcsőfokokon lassan lépdeltem le, ám így is megcsusztam. A fenekemre esve, pattogtam le a maradék lépcsőfokokon. A fenekem irtozatosan fájni kezdett, ezért vén papi modjára álltam fel a földről, a korlátba kapaszkodva. Hogy lehetek ilyen balfasz? Tuti anyátol örököltem....
A derekamat fogva vánszorogtam be a konyhába.

-Veled meg mi történt? - kérdezte apa döbbenten.

-Megcsúsztam a lépcsőn, és bevertem a fenekemet! - panaszoltam el dühösen.

Anyából és apából egyszerre tört ki a nevetés. Megforgattam a szemem, majd megpróbáltam leülni egy székre, de a fájdalom miatt, rögtön egyenesbe vágtam magam.

-Hozzak neked párnát? - kérdezte anya aggódva.

Bociszemekkel bólogattam, mire anya már ment is párnáért.

-Ezt azt érzést jobb ha megszokod, ha lesz pasid gyakran fogod érezni! - mondta apa bőszen bólogatva.

-Tapasztalat? - kérdeztem gúnyosan.

Apa nevetve rázta meg a fejét, majd a kávéját elfogyasztva, a mosogatóhoz sétált.

-Mi lassan indulunk Yoongi elé, addig vigyázzatok magatokra! - mondta anya mosolyogva.

-Mi történhetne velünk? - kérdeztem nevetve.

Anya csak mosolyogva megforgatta a szemét, majd egy puszi után, már el is ment.
Mit kellene csinálnom reggelire? Hm...... Mondjuk tükörtojás és bacon plusz zöldségek, mellé mondjuuuuuuk.... Víz! Oké nem tudom, majd iszok valamit!

-Mi jót csinálsz? - lépett be Hobi korgó hassal.

-Ülj le az asztalhoz és egy pillanat múlva megtudod! - mondtam, majd már osztottam is el a kaját.

Hobi elé és magam elé raktam a tányért, majd bele is kezdtünk enni.
Hobi rohadt gyorsan megette, ezért csináltam neki mégegyet, majd folytattam a saját részemet. Olyan jó neki, hogy zabálhat egésznap, és egy dekát sem hizzik. Ha én annyit ennék, mint ő, már rég gurulnék.
A reggeli után Hobival videojátékoztunk. Épp nyerésre álktam, amikor a telóm hangosan jelzett, hogy kibaszottul készülnöm kellene. Annyira megijedtem, hogy elejtettem a kontrollert, így Hobi legyőzött.

-Ez nem fair! - morogtam.

-Minek állítottál be ébresztőt? - kérdezte kiváncsian.

-Azért, hogy kikerázzam magam, mire Yoongi ideér! - mondtam vigyorogva.

-Te nem vagy nomális! - nevetett fel.

-Jolvan na! - nevettem, majd a földről felkaparva magam, a szobámba indultam.

Mit vegyek fel?
Tudom, hogy szánalmas, hogy ennyire töröm magam, hogy tetsződjek csak egy kicsit Yoonginak de... Nem direkt csinálom! Nem akarom őt szeretni, de ne tudok mit tenni ez ellene, oké?!
Szinte az egész ruhatáram az ágyra dobáltam, mire kiválasztottam, hogy mit akarok felvenni. Egy egyszerű összeállítást választottam. Egy piros pulcsi és egy szűk fekete farmer. A hajammal megpróbáltam kezdeni valamit, de végül feladtam és inkább csak hagytam, hogy álljon úgy ahogy akar. Úgyis az van amit a hajam akar.....

Már csak 10 perc és haza érnek..... Nem tudom, hogy féljek vagy legyek boldog! Újra láthatom őt, de lehet, hogy még most is utál.....

-Ne aggódj már annyit! - szolt rám Hobi mikor már nem csak a körmeimet, hanem a kezemet is rágtam.

Annyira ideges voltam, hogy össze-vissza harapgáltam az ujjaimat.

-De izgulok! - feleltem kétségbeesetten.

-Ne tedd! Nincs mitől félned! - mosolygott rám

-Dehogynem van! - vágtam rá.

Az ajtó lassan nyitodott ki, majd lépések zaját hallottam meg. Hobi a vállam felett átnézve köszönt Yoonginak. Mély, rekedtes tónusú hangja miatt, végig futott a hátamon a libabőr.
Képtelen vagyok megfordulni. Félek....

-Te nem is köszönsz nekem? - intézte felém szavait, ami miatt kénytelen voltam vele szembe fordulni.

-Szia... - suttogtam félénken.

A fejemet azonban nem emeltem fel. A padlót szugerálva vártam, hogy kötekedni kezdjen. Ám ő nem tette.

-Beszélhetnénk? - kérdezte bizonytalanul.

Meglepődve néztem fel rá. A lélegzetem elakadt kinézetétől. Olyan gyönyörű és férfias. Szemeiben csak lágyságot és kedvességet láttam. Ez valóban Yoongi? Az én bátyám?
Félve bólintottam, mire Yoongi megindult a teraszra. Baszki, tuti ki akar nyírni!
Remegő lábakkal mentem utána. Megállva mellette, az eget kémleltem.

-Sajnálom! - mondta, majd átkarolta a vállam.

Megijedve húztam össze magam, majd vártam, hogy mi fog történni.

-Ne görcsölj ennyire! - mondta aggódva. - Tudom, hogy egy idiota voltam és sajnálom! Nem akartalak bántani! Akármilyen vagy, akkor is az öcsém maradsz!- mosolygott rám.

A szivem óriásit dobbant gyönyörű mosolyára. A bőröm szinte égetett ott, ahol hozzá ér. Azok az átkozott rovarok pedig úgy döntöttek, hogy táncot lejtenek a hasamban.
Nem! Ezt nem szabad! Nem érezhezek igy!

-Nincs semmi baj! - mondtam, majd lelöktem kezét, ami eddig vállamon pihent, és bementem a házba.

A lábaim továbbra is remegtek, félő, hogy ha tovább állok, összecsuklanak.
A kanapéhoz sétálva, leülltem Hobi mellé, majd hozzá bújtam.
A szemeim bekönnyesedtek. Miért érzek még most is így iránta?! Bárcsak inkább maradt volna seggfej!

Yoongi szemszöge:

Sóhajtva néztem Jimin után. Komolyan gondoltam, amit mondtam! Megbántam azt, ahogy beszéltem vele, és azt is, hogy bántottam. Amerikában össze barátkoztam pár fiúval, akik megtanították, hogy ha elvonatkoztatok a nemektől, tágabb lehet a nézetem. Nem számít, hogy kit szeretünk. Mindenkinek megvan a saját joga ahhoz, hogy beleszeressen abba akibe csak akar! Idióta voltam, amiért ezt régen, nem tudtam elfogadni. Csupán megijesztett a tudta, hogy az öcsém szerelmes belém. Nem akartam, és emiatt elmentem innen. Reméltem, hogy kiszeret belőlem. Ahogy látom, ez sikerült is neki. Ennek örülök!

Remélem tetszett! Köszönöm, hogy elolvastad!
Bynie❤️