Yoongi riadtan ébredt fel. Testét izadtság borította, szíve pedig oly gyorsan vert, mint még eddig soha. A fiú mellkasához kapta kezeit, s értetlenül nézett szét.

-Hol vagyok? - kérdezte zavarodottan.

Szétnézve a szobában realizálódott benne, hogy Jimin régi házában van. Nem rég még a katonaságban volt sőt, meghalt. Akkor ez a mennyország lenne? De akkor miért van itt? Miért érez mindent úgy, mintha igazi lenne? Miért érzi Jimin édes illatát, miért hallja a hangját az ajtón keresztül.

Yoongi remegő testtel mászott ki az ágyból, s nyitotta ki az ajtót, hogy megbizonyosodjon arról, hogy mégis mi folyik itt.

Jimin az ajtó kilincs felé nyújtotta kezét, hogy kinyithassa azt, s felébreszthesse bátyját, ám az ajtó az előtt kinyílt, hogy ő megpróbálhatta volna kinyitni azt. Jimin zavartan nézett a könnyekben úszó szempárokba.

-Mi a baj? Történt valami Yoongi? - kérdezte aggódva a fiú, mire Yoongi erőtlenül elnevette magát, majd a fiú derekába markolva magához rántotta őt.

Szorosan zárta karjai közé miközben mély levegőket vett, beszívva a fiatalabb fiú édes illatát. Elmosolyodva lépett mégközelebb a fiúhoz, miközben halkan sírni kezdett a boldogságtól. Újra vele lehet. Ennél jobbat nem is kívánhatna.

Jimin összezavarodva nézett a síró bátyára, aki oly közel bújt hozzá, hogy egy papír se fért volna be közéjük.

-Könyörgöm mond, hogy ez nem álom! - szólalt meg Yoongi könyörgő hangon.

-Yoongi mégis miről beszélsz? - kérdezte a fiatalabb fiú összezavarodva.

-É-én azt hittem, hogy me-meghaltál. - sírta a fiú összeszorult szívvel.

-Yoongi mégis miről beszélsz? - zavarodott össze mégjobban a fiú.

-Szeretlek! - motyogta az idősebb, kissé elhajolva a fiatalabbtól.

-O-oké... - felelte Jimin elpirulva.

Bár szerelmes lenne és nem csak szeretne...
Gondolta magában Jimin

-Mond mi történt tegnap? - kérdezte Yoongi reménykedve.

Remélte, hogy még nem tett semmi hülyeséget. Fogalma sincs már, hogy mi az igazság abból, amire emlékszik.

-H-hát ugye tegnap költöztünk be és veled aludtam. - kezdte majd pirul a magyarázkodni kezdett. - M-mármint csak pár órát aztán átmentem Hobihoz... - felelte egyre szomorúbb hangon.

Yoongi lesütötte szemeit, amikor eszébe jutott, hogy miket mondott Jiminnek.

-Borzalmasan sajnálom! - hajolt meg mélyen a fiú előtt. - Nem gondolta komolyan. É-én... Valójában szeretlek... - motyogta elpirulva. - Nem akartam bevallani, mert nem lenne szabad ezt érezném, de a faszomba már, beléd szerettem! - kiáltotta kétségbeesett hangon, majd a fiúhoz lépve, annak ajkaira tapadt.

Jimin dühösen lökte el magától a fiút.

-Yoongi elég a viccekből! - szürte fogai között a szavakat ingerülten Jimin.

-Nem viccelek! - vágta rá Yoongi. - Mivel bizonyíthatnám? - kérdezte reménykedve.

-Nem tudom...- sóhajtott. - Miért kellene bármit is el hinnem neked? - kérdezte Jimin gyanakvóan.

-Azért mert az igazat mondom! - vágta rá Yoongi. - Szeretlek... Sajnálom, hogy eddig akkora idióta voltam, de szerinted megcsókolnálak, ha nem éreznék úgy irántad? - kérdezte összeráncolt szemöldökel.

-Nem... de ez akkor is hihetetlen... - sóhajtott egy nagyot a fiú.

-Légy az enyém és bebizonyítom neked! - mosolygott Jiminre, s egyik kezével végig simított a fiú bársonyos arcbőrén.

Jimin elpirulva hajtotta le a fejét, majd hosszas gondolkodás után bólintott.

A fiatalabb nagyon félt, de szerette is volna, ha mind az amit Yoongi mond, igaz lenne.
Szíve óriásit dobbant, mikor a fiú hozzá lépett, s ajkaira tapadt. A szerelme, mely mindeddig viszonzatlan volt, most kiteljesedett. A személy kire a legjobban vágyott, már gyerekkora óta, most őt csókolja. Őt öleli. Neki mondja, hogy szereti. Jimin álma valóra vált.

Mindketten boldogan bújtak egymáshoz azt suttogta, hogy mennyire szeretik egymást. Ahhoz, hogy Yoongi rádöbbenjen érzéseire csupán egy rémálom kellett.

VÉGE

Huh nagyon sokat szenvedtem ezzel a könyvvel. Valamiért nem volt ichletem írni. A könyv vége már kezdetek óta megvolt, ám nem tudtam, hogyan kivitelezzem😅
Remélem azért nem okoztam senkinek sem csalódás.
Remélem tetszett a könyvem! Köszönöm, hogy el olvastad! 💞💞