Yoongi kiképzése egyre gyorsabban haladt. A levelek száma nőtt, s a katonatársai egyre jobban látták rajta, hogy valami gond van. Az el nem küldött levelek pedig zavarták őket. Tudni akarták mi miatt nem küldi el.
Minho eltökélte, hogy rá fog kérdezni, ám eddig még nem talált rá tökéletes időt.

Yoongi mosolyogva ült le az ágyára, miközben fáradtan sóhajtott. A mai edzés durvább volt, mint az eddigiek. Yoongi, bár ülni is alig bírt, ám meg akarta írni a levelet, így a papírjait, s tollát elővéve írni kezdett.

"Kedves Jimin!

Az edzések egyre nehezebbek, én pedig egyre fáradtabb vagyok. Azt beszélik, hogy az osztagomat ki fogják vinni terepre. Furcsa, de van egy olyan érzésem, hogy az után láthatlak. Boldog vagyok emiatt, ám kissé aggódom is. Vajon anyáék szomorúak lesznek? Talán boldogak lesznek, amiért újra vigyázhatok rád. Újra melletted lehetek. Ők is ezt akarnák. Ha lenne rá esélyük, ők is boldogan vágnának bele. Úgy ahogy én fogom tenni.
Alig várom, hogy láthassalak. A karjaimba foglak zárni, s többé nem engedlek ki onnan. A te helyed mellettem van, a karjaimban. Kíváncsi vagyok, hogy... "

-Mit írsz már megint? - kérdezte Minho, kikapva a levelet Yoongi kezéből, majd olvasni kezdte. - Ha szereted ezt a személyt, miért nem küldöd el soha sem a levelet? - kérdezte sóhajtva.

-Mi közöd hozzád? - dörzsölte meg homlokát Yoongi nagy levegőt véve, hogy lenyugtassa önmagát.

-Én csak kíváncsi vagyok, hogy ha tudsz ilyen szar nyálas leveleket írni, akkor mi a faszért nem vagy képes elküldeni? - fújtatott Minho.

-Minho, állj le! - szólt rá Lucas, amikor meglátta, hogy Yoongi hajszálnyira van a sírástól. - Semmi közöd nincs az ő dolgához, úgyhogy hagyd, és menj! - fogta meg vállát.

-Ugyan már! Tudom, hogy te is kíváncsi vagy! - csapott combjára a férfi.

-Nincs hova küldenem... - szólalt meg rekedtes hangon Yoongi.

-Ezt hogy érted? - kérdezte Lucas aggódva.

-Tudtommal a mennyországba nem lehet levelet küldeni... - morogta, majd visszavette a levelet Minhotól.

A férfi meghallva a választ elszégyelte magát, s mélyen meghajolt a megbántott előtt.

Yoongi sóhajtva ült vissza az ágyára, s a kibuggyanó könnycseppjét letörölte.

-Mesélsz róla? - ült le a földre, Yoongi ágya mellé, Lucas.

-Miattam halt meg.- suttogta Yoongi megtört hangon.

-Ezt nem értem... - rázta meg összezavarodva a fejét Minho.

-Ha nem bántottam volna meg, nem ment volna el abba a kibaszott boltba... - szaladt le első könnycseppje arcán, benedvesítve ezzel bőrét. - Ha nem ment volna oda, nem lőtték volna le. - sírt fel keservesen Yoongi. - Az én hibám! - zokogta.

-Shh nem, ez nem a te hibád volt! - ölelte át vállát Lucas, próbálva nyugtatgatni a síró férfit.

-Egyetértek Lucassal, erről te nem tehetsz! Csak is az a seggfej a hibás, aki lelőtte! - morogta Minho.

A férfi dühössé vált hallva, hogy mi történt. Gyűlölte azokat, akik ártatlan életeket vettek el önös érdekekből.
Sajnálta a férfit, s bűntudata mardosta mellkasát, amiért olyan bunkó volt vele. Olyan sebet szakított fel, amit nem kellett volna.

-Öhm mesélsz róla? Hátha az kissé felvidítana, ha például felelevenítenéd a kösös pillanataidat vele vagy épp a kapcsolatotokat. - mosolygott rá Lucas.

-Rendben. - szipogott Yoongi. - Jimin egy nagyon édes fiú volt. Csupán 19 éves volt... - vett egy mély levegőt. - Gyűlöltem őt elsőnek, ám aztán rájöttem, hogy ellopta a szívemet. - mosolyodott el a férfi. - Rohadt nagy seggfej voltam vele. Nagyon sokszor bántottam meg, ő mégis mindég megbocsájtott. Úgy bújt hozzám, mintha nem lenne holnap, ám mint mondtam, elbasztam. - szökött ki újabb könnycsepp szeméből. - Megcsaltam. - suttogta. - Rögtön ez után pedig elveszítettem őt. - kezdett el újra sírni.

-Nagyon sajnálom, hogy ez történt. - suttogta Lucas elérzékenyülve.

-Részvétem! - felelte Minho.

-Osztag siesetek, sietünk kell a terepre. Segítségre van szükségük! - kiáltott be az egyik katona, majd szaladt is tovább.

Yoongiék ijedten pattantak fel, majd igyekezetek felszerelkezni.
Testük remegni kezdett, szívük pedig felgyorsult. Tudták, hogy ki kell majd menniük a terepre, ám nem gondolták, hogy ilyen hamar. Várták és egyben féltek tőle. Rossz érzésük volt ezzel kapcsolatban.

~

Minden olyan gyorsan történt. Yoongi, Lucas és Minho ijedten nézett szét a csatatéren. Mindenhol hullák feküdtem, a bombák hangosan durranva robbantak fel. A puskák lövedékei hangosan hagyták el a fegyvert, s fúródtak az ellenség testébe.

Yoongi ijedten bújt az egyik  tank mögé. Fegyverét magához szorította, s nagy levegőket vett.

-Nyugodj meg Yoongi, minden rendben lesz! - suttogta, hogy csak ő halja.

-Yoongi! - kiáltotta Lucas jelezve neki, hogy valaki rá céloz.

Yoongi még időben eltudott szaladni onnan, s biztonságos búvóhelyet keresni, majd egy percet sem várva az előbb őt célzó ellenfélre lőtt.
Megölte.
Yoongi kitágult szemekkel bújt el újra. Megölt valakit.

-Yoongi gyere velem! - kiáltotta az osztag vezető, majd előre tőrtek.

A füst belepte az egész csatateret. Hangosan dörrentek a gyilkoló fegyverek. Az emberek pedig sikoltozva hagyták el ezt a világot.

Yoongi az ellenfél bázisára betörve védte osztagvezetőjét. Reméli véget vethetnek ennek, ám jól tudta ennek sose lesz vége. Az emberek nem értenek máshoz, csak a pusztításhoz.
Yoongi szétnézve ijedten vette észre, hogy Lucas egy nagy szikla darab mögé bújva imádkozik, míg az ellenfél egyike a háta mögött rá céloz.
Habozás nélkül szaladt felé, s a golyó elé ugrott. Tüdejébe rekedt a levegő, majd mosolyogva esett térdeire.

-Yoongi! - kiáltotta rémülten Lucas, majd remegő kezekkel lelőtte az ellenfelet. - Y-yoongi... Annyira sajnálom és... És köszönöm! - zokogta Lucas, magához ölelve a haldokló férfit.

Yoongi rámosolygott Lucasra, majd egy mondatot suttogott mielőtt lezárta szemeit.

"Jimin, már megyek hozzád"

Sziasztok már rég volt rész, de most meghoztam a folytatást. Remélem tetszeni fog. Már csak egy rész van, amit vagy ma vagy holnap fogom hozni! ^-^
Köszönöm, hogy elolvastad!

Bynie