A hetek, hónapok, s évek egyre gyorsabban repültek el felettünk, de a család továbbra is gyászol. Gyászol egy olyan embert, akit mindenki szeretett, akinek itt kellene lennie velünk! Egy olyan személyt, aki megérdemelte volna, hogy még 100 évig éljen, ő mégis elhunyt 20 évesen....
Hiába mondják a barátaim, hogy felejtsem el őt, nem tudom. Nem tudom, és nem is akarom! Ő hozott boldogságot az életembe, ám halálával azt is magával vitte. Tudom hogy minden az én hibám, de nem értem, hogy az a faszi ott fent, ilyenkor mit csinál?! A gyilkosok életben maradnak, az ártatlanok meghalnak......az egész biblia átverés. Isten nem törődik velünk, sose tette.
Ateistának vallom magam, mégis remélem Jimin a mennybe jutott. Ő egy angyal volt amíg élt, ezért halála után is annak kell lennie! Vajon igaz amiket mondanak? Jimin most tényleg fentről figyel minket? Ahj...kezdek megőrülni.

~

Monoton lett az életem. Elmegyek munkába, majd haza jövök és sírok a szobámban. Szánalmas vagyok! Már 29 vagyok, mégse tudom, hogy mit kezdjek az életemmel. Gyűlölöm azt, amilyen most, tenni akarok valamit, de nem tudom mit. Pár éve gondoltam rá, hogy véget vetek az életemnek, de nem akarom, hogy anyáéknak mégegy gyereküket gyászolniuk keljen.
Épp egy kávézóba tartottam amikor pár fiatal fiú mellettem elkezdett beszélni a katonaságról. Lehet nekem is be kellene vonulnom..
Igen...talán ez jó vezekelés lenne, azért amiért nem tudtam megvédeni Jimint! Haza is siettem hogy elmondjam anyáéknak.

-Anya...... - kiáltottam izgatottan.

-Mi az kicsim? - lépett elő a konyhából.

-Bevonulok a katonaságba! - jelentettem ki.

-Nem! - felelte felháborodva. - Nem veszíthetlek el téged is! - rázta a fejét.

-Nem fogsz! Szeretlek anya, de én be akarok vonulni! Megígérem, hogy engem nem fogsz elveszíteni! - öleltem magamhoz apró testét.

-Yoongi kérlek ne menj.... - szipogta.

-Ne csináld ezt anyu.... be kell vonulnom, de visszajövök! Megígérem, hogy visszajövök! - simogattam haját nyugtatásképp.

-Tényleg menni akarsz? - kérdezte reménykedve, hogy nem lesz a válaszom.

-Igen, menni akarok! - bólintottam határozottan, ám én magam nem vagyok annyira biztos.

~Pár hét elteltével~

Sikerült mindent elintéznem így most ott állok a a katonai szobámban, melyben 3 másik katonával osztozom.

-Szia én Choi Minho vagyok! Ők pedig Lee Taeyong és Lucas Wong! - lépett hozzám a megmagasabb pasi.

-Hello, Min Yoongi! - bólintottam, majd az ágyhoz léptem ami üres volt.

Nem akartam barátkozni, hisz nem jutnék vele sokra.

-Te miért vagy itt? Mármint nem úgy tűnik, mintha kedvből vonultál volna be. - lépett hozzám Lucas.

-Vezeklésképp... - válaszoltam halkan.

Lucas nem mondott semmit sem, csupan elhúzott szájjal fordult el.

2 hónap múlva ~

Fáradtan dőltem el az ágyamon, majd sóhajtva ültem fel, s vettem elő naplómat, majd írni kezdtem. Mint eddig minden nap, most is Jiminnek írok levelet.

Kedves Jimin!

A katonai kiképzés eddig jól megy, bár ez még csak egy hete kezdtem. A szobatársaimmal nincs gond, ahogy a többi katonával sem. Mind rendesek. Bár nem tudom mit tartogat a jövő, tudom, hogy nem fogom megbánni.

2020. Január 7.

Kedves Jimin!

Egyre jobban fáj ez az egész. Nem tudlak elfelejteni. Minden másodpercben te jársz az eszemben, az, hogy mit tehettem volna másképp, de sose találom meg a választ. Minden miattam történt...Önző voltam, a nem becsültem meg az angyal, ki mellettem volt. Ha már akkor tudtam volna mekkora kincs vagy, talán minden másképp alakulhatott volna. Ha aznap nem engedem Eunwoonak hogy átjöjjön, és más körülmények között mondhattam volna el, meg tudtál volna bocsájtani? Adtál volna mégegy esélyt, ha nem úgy derült volna ki ahogy? Vajon akkor még mindég a karjaim között lennél?

2020. január 15.

Kedves Jimin!

A karjaim közt akarlak tartani, a füledbe suttogni, hogy mennyire szeretlek, és hogy soha sem akarlak elveszíteni. Megcsókolnálak, majd magamhoz szorítva együtt aludnánk. Az álmaimban mindég velem vagy, ott szerelmesek és boldogak vagyunk. Bár ilyenek lehetnénk a valóságban is. Bár ne basztam volna el.

2020. Január 29.

Kedves Jimin!

Egyre jobban fejlődöm, a kiképző tisztem szerint ígéretes vagyok, és lehet, hogy még azt is hagyni fogják, hogy részt vegyek a háborúban. Nagyon boldoggá tett a tudat, hogy tehetek valamit, és hogy nem vagyok haszontalan. Egy kis részem reméli, hogy ott meghalok, és újra veled lehetek....ez rossz? Mond Jimin, önző lennék, ha hagynám, hogy ez megtörténjen?

2020. Február 10.

Harmadik szemszög:

A napok egyre gyorsabban teltek. Yoongi kiképzése pedig nagyon jól haladt. Szíve továbbra is fájdalommal teli volt, de már nem kívánta a halált oly annyira. Továbbra is magát hibáztatja, ám úgy érzi Jimin még nagyobbat csalódna benne, ha most feladná. Nem adhatja fel szerelméért. Ha eljön az idő, majd újra egymáséi lesznek, de addig mindkettőjüknek várniuk kell.

Remélem tetszett! Huh borzalmasan rég volt rész, nagyon sajnálom!🙇‍♀️ Ezzel a könyvvel sajnos nehezen haladok, ám mostmár tényleg összeszedem magam, mivel csak pár rész van hátra. ❤❤ Köszönöm, hogy elolvastad!
Bynie