Yoongi szemszöge :
~1 év elteltével ~

Jiminnel ma van az egy éves évfordulónk, ezért egy csodás vacsorával készültem neki. Az egész házamat, amit nem rég vettem, szétszórtam rózsaszirmokkal, gyertyákat raktam az asztalokra, a szobákba is, de elektromosat, hogy nehogy felgyulladjon valami. Jimin még suliban van, szóval még van 3 órám, mielőtt átjönne.

Eunwoo:
Ráérsz ma?

Én:
Ma egésznap nem érek rá!

Eunwoo:
Ajj ne csináld ezt~! Kibaszottul kívánlak Yoongi! Kérlek.....🥺🥺🥺

Én:
Jó gyere, de csak egy órára!

Eunwoo:
Köszönöööm~!❤❤❤

A kurva életbe.... Eunwoonak is pont most kellett írnia... na mindegy, gyorsan lenyomunk egy menetet, aztán kidobom. Fél óra múlva meg is jelent az ajtóban vigyorogva.

-Engem vártál így? - kapott ajkaihoz könnyes szemekkel.

-Nem! - vágtam rá. - A szerelmemmel ma van az egy éves évfordulónk, de ő csak később jön! - rántottam meg a vállam.

-Neked van párod? -nézett rám döbbent szemekkel.

-Mint hallottad van! - forgattam meg a szemem.

-Hagyd el! Te engem szeretsz, és én is téged ,szóval hagyd el azt a ribancot! -kiabálta felháborodva.

-Mi a faszról hadoválsz?! -léptem elé. -A ribanc egyedül te vagy! - böktem mutatóujjammal mellkasára. - Őt sose hagynám el, főleg nem érted! - emelten fel hangom.

-Tudja, hogy engem szoktál baszni amíg ő máshol van?! - nézett rám gúnyosan.

-Mostmár igen.... - tekintetemet az ajtóhoz kaptam, ahol Jimin állt könnyes szemekkel.

-Jimin....ez nem igaz! Hallgass meg kérlek! - lépdeltem felé könnyes, s ijedt szemekkel.

-Dehogynem! Már több mint egy éve, hogy összejárunk! - forgatta meg szemét Eunwoo.

-Mit rontottam el? - kérdezte keserves hangon.

-Eunwoo takarodj már innen! - löktem ki az ajtón. - Kicsim hallgass meg! - néztem rá könyörögve.

-Miben jobb ő? - kérdezte lehajtott fejjel.

-Semmiben! Én téged szeretlek! - öleltem magamhoz.

-Hány emberrel csaltál meg? - ölelt magához.

-Jimin....én.... - nem tudtam, hogy rosszabb-e ha tovább titkolom, vagy nem. - Nem tudom....eleinte sok emberrel, de már egy jó ideje csak Eunwooval voltam... - öleltem szorosabban magamhoz.

Tudtam, hogy nem titkolhatom tovább, csak remélni tudom, hogy megbocsájt.

-Ez mind azért történt mert nem feküdtem le veled? - hangja oly fájdalmasan csengett, hogy összeszorult tőle a szivem.

-Kicsim....kérlek felejtsük el! Ígérem, hogy soha többé nem teszem ezt veled! Soha! Szeretlek! Nagyon, nagyon szeretlek! - próbáltam még közelebb húzni magamhoz, de Jimin ellökött magátol.

-Szakítani akarok.... - mondta lehajtott fejjel.

-Nem! Kérlek ne hagyj el! - öleltem újra magamhoz.

-Ez nem a te döntésed! - rázta meg fejét, majd elhúzódva tőlem az ajtóhoz ment.

-Kérlek..... - sírtam el magam.

Jimin nem nézett hátra, kisétált a házból. Kisétált az életemből.

-A kurva életbe! - ütöttem a falba zokogva. - Jimin..... -suttogtam nevét.

Gyere vissza hozzám kérlek!

Jimin szemszöge:

Mit rontottam el? Miért tette ezt velem?! Én megadtam neki mindent! Mondjuk.... én voltam az idióta amiért azt hittem, hogy viszont szeret!
A parkba szaladtam ahol megláttam Taet egy fiúval beszélgetni. Hozzá szaladva magamhoz öleltem.

-Úristen mi a baj Jimin? - kérdezte aggódva, miközben magához ölelt.

Ne válaszoltam neki, csupán zokogva szorítottam magahoz.

-Öhm...mindegy... a lényeg, hogy nem akarom, hogy újra találkozz Yoongival! - szolalt meg a fekete haju fiu.

-Miért? Mi van Yoongival? - néztem rá összezavarodva.

-Ismered? - nézett rám döbbenten Tae és az a fiú.

-Mondjuk nem lepődnék meg ha őt is megfektette volna! - forgatta meg a szemét a fekete haju fiu.

-E-ezt hogy érted? - néztem rá egyre jobban sirva.

Kérlek mond, hogy nem egy olyannal csalt meg akit ismerek!

-Emlékszel amikor sírtam amiért részegen lefeküdtem egy fiúval, és emiatt elveszítettem azt akit szeretek? - nézett rám kérdőn.

-Könyörgöm mond, hogy nem te voltál az egyik akivel megcsalt! - léptem el tőle sápadtan.

-Te Yoonginak vagy a párja? - nézett rám Tae barátja sajnálkozva.

-Már nem.... - zokogtam fel.

-Annyira sajnálom.... - kapta kezét a szájához Tae.

Szomorúan elmosolyodtam, majd hátat fordítva nekik, haza szaladtam. Hoseok nem volt otthon, szóval egyedül maradtam.
Idióta vagyok... kibaszott nagy idióta! Miért bíztam meg benne?! Miért hittem el, hogy szeret? Ez mind tényleg csak amiatt történt, mert nem feküdtem le vele?
Sírásom enyhülni kezdett, de a fájdalom a mellkasomban egyre csak nőtt. Az ágyamba lefeküdve a plafont kezdtem el szemlélni. A telefonom csörgése zavarta meg a csendet. Elsőnek nem akartam megnézni, mert azt hittem Yoongi az, de aztán rájöttem, hogy ő ugyse hívna, szoval elővettem telefonomat.
Hoseok neve villogott telefonomon.

-Igen? - szóltam bele rekedtes hangon.

-Képzeld anya és apa elvisz egy kis családi kirándulásra, békülés szempontjából! - újságolta boldogan.

Nem lehetek önző!

-Jó szórakozást! Meddig lesztek ott? - feleltem végül, egy apró mosollyal.

-Azt hiszem másfél hónap! Majd veszek neked valamit Törpe! Most le kell tennem, sziaaa! - köszönt el, majd le is tette a telefont.

Egyedül maradtam....
Yoongi hívott párszor, és meg is jelent az ajtóban, s órákig kopogott, de nem törődtem vele. Akármennyit gondolkodom, nem találok egy okot sem azért, hogy megbocsássak neki. Látni sem akarom.

-Jimiiiiiin! - jelent meg újra az ajtóban.

Sóhajtva mentem az ajtóhoz, de nem nyitottam ki azt.

-Menj el! - szólaltam meg halkan, de elég hangosan ahhoz, hogy meghallja.

-Kérlek adj még egy esélyt! Szeretlek Jimin! - kérlelt.

-Én is szeretlek Yoongi! Viszont menj most el! Csak arra kérlek, hogy adj időt. Mostmár tényleg elfelejtelek! Az öcséd leszek, ahogy mindég is kellett volna! - sóhajtottam, majd visszamentem a szobámba.

-Jimiiin! - hallottam még hangját, de fülembe raktam a fülhallgatom, s max hangerőre kapcsoltam LANY-től a Malibu night-ot.

Egy lány coverjét hallgattam, akinek hangja talán jobban megérintette a szívemet, mint maga LANY hangja.
Hetekkel később Yoongi már nem járt a házamhoz, nem hivogatott, nem keresett. Lemondott rólam, én viszont még most is szeretem. Igaz, hogy nem is lehet oly könnyen elfelejteni az első szerelmünket, de nekem már elegem van ebből a fájdalomból!
A napjaim összefolytak. Élettelennek éreztem magam. Az iskolába se jártam be, csupán feküdtem az ágyamban, s gondolkodtam az életemen. Gondolkodtam rajta, hogy hol rontottam el.
A gyomrom hangosan korgult meg, ezért felálltam az ágyból, s a hűtőhöz sétáltam. Azt kinyitva szomorúan mosolyodtam el. Üres. Már jó ideje nem ettem, szóval bevásárolni se mentem. Most viszont muszáj lesz. Felkapkodtam a ruháimat, s elindultam a közeli kisboltba. Már elég késő van, emiatt csak az van nyitva, de nem is bánom. kevesen járnak abba a boltba, ezért sose kell sokáig állnom a sorban. Megérkezve a bolthoz, elvettem egy kosarat, majd a sorok között sétálgatva próbáltam kitalálni, hogy mit egyek. A édesség részlegnél egy kislányba ütköztem.

-Bocánat! - hajolt meg előttem, majd aranyos boci szemekkel nézett fel rám.

-Semmi baj tökmag! simítottam hajára, s végre boldogan tudtam elmosolyodni.

A kislány kuncogva került ki, majd szaladt a pulthoz.

-Mindenki a földre vagy lövök! - hallottam meg egy mély hangot.

Ijedten fordultam a bejárat felé. 3 maszkos férfi állt ott, s mindegyikük kezében pisztoly volt.

-Azt mondtam a földre! Te pedig ürítsd ki a pénztárt! - kiáltotta a középső férfi.

Mindannyian lefeküdtünk a földre, s rettegve vártuk, hogy mi fog történni. A szivem hevesen vert, szemeim pedig egyre nedvesebbek lettek. Túl fogom élni?

-Takarodj arrébb! - rúgott bele a kislányba, aki eddig a pultnál guggolt remegve.

Bassza meg! El kell őt hoznom onnan! A pultos hölgy zokogva kezdte a táskába pakolni a pénzt.
A telefonomat kicsúsztattam zsebemből, s lassan, óvatosan beütöttem a rendőrség számát. A telefonomat eldugtam az egyik polcon, majd előrébb kúsztam a kislányhoz.

-Maga gonosz báci! - sírt fel a kislány.

-Kuss legyen! - kiáltotta a jobb oldalt álló férfi, s fegyverét a kislányra fogta.

Szemeim nagyra nőttek, s ijedten pattantam fel a földről. Amilyen gyorsan csak tudtam, a kislány elé álltam, majd leguggoltam, hogy teljes testemmel elfedhessem a kislány apró termetét. Az idő mintha lelassult volna. Nem éreztem tovább azt amit eddig. Nem fájt a mellkasom, amiatt amit Yoongi tett. Nem féltem. Nem voltam csalódott. Azonban nem is pergett le előttem az életem. Semmi sem jutott eszembe abban a pillanatban.
Sajnálom Hoseok. Sajnálom anya. Sajnálom apa......Sajnálom Yoongi, szerelmem. Ég veletek.
A levegő tüdőmben rekedt, ahogy megéreztem azt a elviselhetetlen fájdalmat, ahogy a töltény golyó belefúródott szívembe. Szemeimből folytak a könnyek, majd erőtlenül a földre zuhantam. Hallottam a rendőrség szirénáját, ezért boldogan mosolyodtam el. Megmentettem a kislány. Legalább ennyit elértem az életemben. Egyre lassabban pislogtam. Nehezemre esett pislogni, és levegőt venni. Igazából rosszabbra számítottam. Azt hittem, hogy végig elviselhetetlen lesz a fájdalom, de valójában már nem érzek semmit sem. Nem fáj. Tényleg elmúlt minden. Lassan lehunytam szemeimet, s magával ragadt a sötétség.

Remélem tetszett! Köszönöm, hogy elolvastad! ❤💜💜
Bynie