Jimin szemszöge:

Pár napja nem láttam Yoongit, és nem tudom, hogy hova tünt. Nem veszi fel a telefont, és nem is válaszol az üzenetekre. Lehet csak engem unt meg..... Csalódottan keltem ki az ágyamból, s mentem a konyhába. Hoseok az asztalnál ült, és épp a kávéját itta. Kiváncsian nézett rám, majd széttárta karjait egy ölelésre. Hozzá csoszogva, bújtam ölelésébe.

-Szerinted én rontottam el valamit? - kérdeztem magam elé bámulva.

-Te semmit sem rontottál el! - felelte felháborodva.- Tudom, hogy nem ezt akarod hallani de szerintem felejtsd el őt! - sóhajtott.

-Tudom, hogy ezt kellene tennem, de.. De túlságosan szeretem, és azok után, hog végre megízlelhettem, hogy milyen vele egy kapcsolat, méginkább nem akarok tőle elszakadni... - sóhajtottam szomorúan.

-Jimin.. Nem ízlelted meg milyen vele a kapcsolat, hisz csak kielégített téged! EZ pedig nem kapcsolat! - tolt el magátol egy kicsit - Nem akarom, hogy újra megbántson téged! - nézett szemeimbe aggódva.

-Tudom... - feleltem csalódottan. - Elmegyek sétálni kicsit, suli előtt, oki? - néztem rá.

Hoseok csak bólintott, majd adott egy puszit homlokomra. Mivel még csak 6 óra, van időm suli előtt sétálgatni. Egy gyors zuhany után felöltöztem, majd elindultam a játszótér felé. A játszotérre érve szomorúan néztem, hogy már valaki elfoglalta a hintám. Készültem megfordulni, hogy haza menjek, de akkor meghallottam ahogy szipog. Megsajnáltam, ezért odamentem hozzá.

-Öhm...szia..- kocogtattam meg vállát. - Jol vagy? - kérdeztem az ijedt fiút.

-Nem... - rázta meg fejét.

-Mi a baj? - guggoltam le elé.

-Szerelmes vagyok már régóta a legjobb barátomba, de neki eddig volt párja... - kezdett bele habozva. - Aztán szakítottak, szóval úgy gondoltam nyitok felé. Minden jól is ment, de aztán elbasztam! - sírt fel hangosan.

-Mi történt? - fogtam meg kezét.

-Elmentük bulizni, én pedig teljesen leittam magam.... Lefeküdtem egy fiúval, aki a közös barátunk, de én olyan részeg voltam, hogy nem ismertem fel. Ő pedig megharagudott rám... Azt mondta, hogy nem ad esélyt egy ilyen ribancnak... - hangja megcsuklott a sírástól.

Sajnálkozva néztem rá, majd magamhoz öleltem. A fiú kétségbeesetten szorított magához, egyre jobban sírva.

-Szerintem még nem késő! Ha elmondod neki, hogy csak részeg voltál és őt szereted, lehet, hogy adna mégegy esélyt! - mosolyogtam rá.

-Biztos, hogy nem fog.. Ő elég hirtelen haragú, haragtartó és a megcsalást utálja leginkább.... - nézett szemeim kétségbeesetten.

Tanácstalanul néztem rá, mire ő egyre csalódottabb lett.

-Mit szólnál ha elmennék meginni, mondjuk egy forró csokit? - mosolyogtam rá.

Hevesen bólogatni kezdett, majd letörölte a könnyeit.

-Egyébként én Park Jimin vagyok! - mutatkoztam be.

-Ohh igaz is! - kuncogott aranyosan. - Én Kim Taehyung! - rázott velem kezet.

A kávézoba megérkezve leültünk egy ablak melletti asztalhoz, s miután leadtuk a rendelést mesélni kezdtünk magunkról. Elég jól összebarátkoztunk, és szívesen maradtam volna még vele, de nekem indulnom kellett a suliba.

-Remélem még találkozunk! - vigyorgott rám.

-Én is! - intettem, majd szaladtam a suli felé.

Már ígyis késésben vagyok, de ahj még a telefonszámát sem kértem el...
Suliba érve megkerestem Hoseokot, s leültem mellé. Szerencsémre a tanár is késett, így nem kerültem bajba.

-Hol voltál eddig? - kérdezte aggódva.

-Szereztem egy barátot! - mosolyogtam rá.

Hoseok csak értetlenül nézett, majd inkább rám hagyta.
Az órák befejeztével haza indultunk. Már majdnem otthon voltunk, mikor megláttam Yoongit.

-Yoongiii! - kiáltottam neki, mire ő ijedten kapta rám tekintetét.

Mi baja lehet?

-Kibaszottul megijesztettél! - nevetett fel, majd magához ölelt.

-Nagyon hiányoztál... - motyogtam szomorúan.

-Te is nekem! Sajnálom, hogy sokáig nem találkoztunk csak sok munkám volt! - mondta bűnbánóan.

-Semmi baj! - mosolyogtam rá. - Nem... Nem aludnál ma velem? - kérdeztem elpirulva.

-Szívesen veled alszom! - vágta rá boldogan.

Megkönnyebbülve öleltem át.

-Gyertek menjünk inkább a lakásba, már igyis megbámultak titeket! - szólt ránk Hoseok.

Yoongi megijedve lökött el magától, olyannyira, hogy Hoseoknak estem.

-Jaj bocsánat! - lépett hozzám.

-Semmi baj... - feleltem, majd folytattam az utam.

Haza érve a nappaliba mentem, majd elterültem a kanapén. Nincs kedvem semmihez sem... Aludni akarok.

-Jimin... Sajnálom, hogy nem szántam rád időt! - guggolt le mellém Yoongi.

-Semmi baj.... - feleltem, s csücsörítettem felé, mire ő elmosolyodva adott egy csokot. - Szeretlek! - mosolyogtam rá.

-Én is téged.. - felelte kissé habozva, majd újra ajkaimra hajolt.

Remélem tetszett! Tudom, hogy kissé rövid lett, de a kövi részhez összeszedem magam ❤️ Köszönöm, hogy elolvastad!❤️💜
Bynie