1.rész
Jimin szemszöge:
Gyerekkorom óta tudom, hogy engem nem a lányok érdekelnek. Csakis egyszer hibáztattam magam emiatt, vagy épp gondoltam abnormálisnak ezt. A homoszexualitás nem betegség, mint jopára páran hiszik!
Lehet, hogy szeretem a lányos ruhákat, ékszereket stb., de attól még csak egy normális 19 éves fiú vagyok! Nem vagyok már gyerek, eltudom magam is dönteni, hogy mit akarok! Én pedig egy Daddyt, akarok! Tudom, hogy ez talán egy kicsit furcsa kink, de azt akarom, hogy valaki gondoskodjon rólam. Azt akarom, hogy a tenyerén hordozzon, hogy becézgessen és megbüntessen ha rossz kisfiú vagyok. Miért rossz ha érezni akarom, hogy valaki szeret és törődik velem? Nem tudom megérteni az embereket! Ha egy lány akarna egy daddyt magának, azzal nem lenne gondja senkinek, bezzeg engem régen sokat vertek meg ezért. Mostanra megtanultam, hogy ne mutassam ki annyira, hogy meleg vagyok és transzvesztita (alul megtaláljátok a jelentését), de nem is titkolom. Akinek gondja van vele, az jöjjön és verekedjen meg velem! Az évek alatt sokat edzettem, hogy megtudjam magam védeni, hisz nincs akire számíthatnék, csak a legjobb barátom Hoseok, de ő nem jó a verekedésben.
Igazából nem panaszkodom, hisz a szüleim nagyon jól fogadták, kicsit furcsalják a mai napig is, de egy rossz szóval se illetek engem. Egyedül a bátyám az aki nem tudja ezt elfogadni. Yoongi már 9 éve, hogy elköltözött Amerikába csakhogy ne kelljen látnia engem.... Pedig akkor még csak 15 éves volt, mégis annyi homofóbia volt benne, hogy ő maga volt, az első ember aki megvert az identitásom miatt. Sose felejtem el a csalódott tekintetét, amikor szerelmet vallottam neki. Hát igen... Egy másik fura dolog. Szerelmes voltam a bátyámba. Ő volt az első szerelmem, és persze ő vissza is utasított. Akkor még csak 10 éves voltam, és nem is voltam tisztában azzal, hogy mi is az a szerelem. Mégis borzalmasan fájt, amiket hozzám vágott. Voltak olyan szavak is, melyeknek nem tudtam a jelentését, de miután megtudtam, még fájdalmasabb volt. Egyedül a bátyám miatt éreztem azt, hogy az identitásom hiba, hogy én magam egy hiba vagyok, és meg se kellett volna születnem. Viszont később Hoseok segítségével, felfogtam, hogy nem az én hibám volt. Yoongi kedvesebben is vissza utasíthatott volna, de ez már nem számít. Egyébként sem vagyok benne biztos, hogy újra látni fogom-e őt.
A legrosszabb pedig, hogy mindezek után is szeretem a bátyámat, sajnos nem úgy, mint kellene.
~
Aish... A faszom az ébresztőbe! Minek kell ilyen korán basztatnia engem?! Hétvége van ez a nyamvadék, mégis úgy döntött, hogy szétszakítja a dobhártyámat!
-Jimiiin, kelj fel!- hallottam meg anya boldog hangját.
-Miért? - kérdeztem fáradtan, miközben kimásztam a babarozsaszín ágyambol.
A tükör elé állva kissé elszörnyedtem. Miért lettek vastagabbak a combjaim?! Nem is ettem semmi hizlalót. Aish.....
Morogva kaptam magamra a kedvenc pólómat, ami szintén babarózsaszín. Legszivesebben felvenném a kedvenc hófehér szoknyámat is, de tudom, hogy apa nem szereti, szóval inkább hanyagolom ezt. Egy fekete mackó nadrágot vettem fel végül, majd lecsoszogtam a konyhába.
Anya sürgött-forgott, vidáman dudorászva.
-Mit szívtál? - kérdeztem összeszűkített szemekkel.
Anya morcosan nézett rám, majd fejbe vágott, ami miatt elmosolyodtam.
-Képzeld Yoongi végre hazajön! - mondta vidáman, mire nekem lefagyott a mosolyom.
-Emlékszel, hogy említettem, hogy elakarok költözni? - kérdeztem. - Na most megyek és nézek házakat, holnap pedig költözöm is el! - mondtam, majd szaladtam volna összepakolni, de anya megállított.
-Ne állj így ehhez! Yoongi azt mondta, hogy nem bánja, hogy te is itt leszel, és hogy hiányoztál neki! - felelte mosolyogva.
-Ch hiányoztam neki? - nevettem fel. - Max. az arcom hiányzott neki, mert nem tudta ütni! - morogtam.
-Jimin....kérlek bocsáss meg neki! - kérte anya könnyes szemekkel.
-Aish.... Jolvan! De akkor is elfogok költözni.... - mondtam sóhajtva.
-Köszönöm kicsim! - mosolygott rám.
-Mikor érkezik? - kérdeztem félve.
-Holnap dél körül! Szeretnél kijönni velünk a repülőtérre? - nézett rám izgatottan.
-Inkább kihagyom, ha nem baj! - mondtam kínosan mosolyogva.
-Jolvan kicsim! - sóhajtott csalódottan.
-Sajnálom anyu..- mondtam szomorúan.
-Nincs semmi baj! - mosolygott rám, majd visszament főzni.
-De ha csak holnap jön, minek pörögsz ennyire? - kérdeztem megtámaszkodva a konyhapulton.
-Szeretném ha minden tökéletes lenne! - hadarta.
-Anya... Csak Yoongi jön, nem az elnök vagy a többi elvileg fontos ember! - forgattam meg szememet.
-12 év után végre hazajön, mégis hogy ne izguljak?! - kérdezte felháborodva.
-Sajnálom... - motyogtam, majd visszasiettem a szobámba.
Aish... Hogy lehettem ilyen önző?! Csak azzal törődtem, hogy engem Yoongi, hogy bántott meg és, hogy én utálom-e stb. Azzal nem, hogy anyának hogy eshetett az, hogy az egyik fia inkább a nagyszüleihez költözött azért mert a másik fia meleg.....
Ez az én hibám... Ha akkor nem vallok szerelmet Yoonginak, most boldog családként élhetnénk... De nekem ezt is elkellett basznom...
-Jimin.. - kopogott anya az ajtón, majd bejjebb sétálva leült mellém. - Ne hibáztasd magad kicsim! Semmiről sem tehetsz! Azt nem azért mondtam, hogy túl gondold a dolgokat! Igen hiányzott Yoongi, de az ő döntése volt, hogy elmegy innen, ez pedig senkinek sem a hibája! Mindkettőtöket szeretlek és nem számít, hogy mit tesztek vagy, hogy milyennek vagytok! Ti akkor is az én pici fiaim lesztek! - simitott hátamra, majd magához ölelt.
Megkönnyebbülve öleltem magamhoz anyát, majd mélyen beszívtam illatát. Anya vanillia illata, mindég megnyugtatott. Akármi volt a gondom, anya és az illata, megnyugvást hozott. Ez kicsit furcsán hangzik... Na mindegy.
-Köszönöm anya! Szeretlek! - mosolyodtam el.
Anya boldogan nézett szemeimbe, majd egy másodperc mulva megijedve szaladt ki a konyhából. Felnevetve dőltem el ágyamon. Anyának valamiért mindég sikerül valamit odaégetnie.
A telefonom vibrátor üzemmódba állt, ezért sóhajtva vettem fel az asztalról, majd néztem meg, hogy ki és mért zaklatni.
Hobi🐎:
Felkeltél már??
Chim🍑:
Mit szeretnél ilyen korán?
Hobi🐎:
Nem lenne gond, ha átmennék hozzátok? Anyáék megint veszekednek és már kivan a tököm...
Chim🍑:
Gyere nyugodtan! ❤️
Hobi🐎:
Imádlak! ❤️
Chim❤️:
Én is téged, na vágtass ide! 😌
Sajnálom Hoseokot... A szülei állandóan ordibálnak otthon. Volt olyan is, hogy szegényt kirakták a házból, mert épp akkor "békültek". Undorítóak....
Én pedig hiába mondom Hobinak, hogy költözzön ide, valamiért nem akar. Viszont eldöntöttem, hogy a félre rakott pénzemből veszek egy házat, ahol Hobival fogok lakni! Nem számít, hogy akar-e jönni vagy nem, magammal fogom rángatni!
A csengőre kaptam fel a fejem. Azta, már ide is ért? Eskü jobb, mint Szilaj!
A lécsőn leszaladva kicsaptam az ajtót, és Hobira ugrottam. Hobi nevetve ölelet vissza, majd engem felemelve, bejött a házba, az ajtót pedig becsukta maga után.
-Vigyél a konyhába! - mondtam vigyorogva.
A konyhába érve lemásztam Hobiról, majd anyához lépve, megöleltem őt.
-Ohh szia Hoseok, de rég láttalak! - mosolygott rá anya. - Hogy vagy? - kérdezte.
-Jól vagyok, köszönöm! - felelte Hobi félénken. - Maga? - kérdezte mosolyogva.
-Mondtam már, hogy tegezz! - vágta rá anya morcosan! - Még csak 40 vagyok! - morogta.
-Bocsánat! - nevetett fel Hobi.
-Khm... Inkább 70. - mondtam nevetve.
-70 a segged! - csapott fenekemre anya.
Nevetve szaladtam ki a konyhából.
-Gyere filmezzünk!- húztam a kanapéra.
-Mit nézzünk? - kérdezte elgondolkodva.
-Hm...- mit is nézzünk?.... Nehéz döntés.. - Áhh tudod mit? - néztem rá. - Legyen a Galaxis őrzői! - mondtam vigyorogva.
-Benne vagyok! - vigyorodott el.
A filmet elindítva eldőltem a kanapén. Szegény Hobinak alig hagytam helyet, de.... Nem szólt, hogy zavarja, szóval így járt!
A film végénél haza toppant apa. Amint meglátta, hogy mit nézzünk, keresztbefont kezekkel állt meg mellettünk.
-Nélkülem nézitek?! - kérdezte felháborodva.
-Bocsi apa..- mondtam lebiggyesztett ajkakkal.
Apa elmosolyodva legyintett egyet, majd a konyhába ment.
~
Vacsi után, nehezen de rá vettük Hobit, hogy aludjon itt. Még ő vendég szobába ment, én a sajátomba, majd fáradtan feküdtem le, miután felvettem a pizsimet.
Vajon Yoongi hogy fog viselkedni holnap?
*Traszvesztita fogalma; az ellenkező nem ruháinak viselését takarja.
Remélem tetszett! Köszönöm, hogy elolvastad!
Bynie❤️
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top