Engedjétek meg, hogy egy kicsit nyálas, és klisé legyek, azokután, hogy az életem egy élő pokollá változott. Szóval igen, én is az Egyszer Volt, Hol Nem Volttal kezdem, hiszen minden mese így kezdődik, nem? Ugyanaz a nyitómondat, ugyanaz a szar. Igen. Szitkozódni is fogok, mert utálom az életem, és minden alkalommal amikor visszaemlékezek, úhgy érzem szitkozódnom kell.

Szóval egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy boldog lány, akinek álmai voltak és egy gyönyörű családja is volt...igen, csak volt. Volt egy édesanyám is, aki mindig tündérmeséket olvasott nekem, és mindig azt mondogatta, hogy egy nap majd én is megtalálom a Szőke hercegemet, aki majd úgy fog szeretni és becsülni, mint apa őt. 

És én hittem is neki. Hercegnő akartam lenni, akartam egy palotát, és megakartam találni a hercegemet a fehér lovon. Bár az se lett volna baj, ha egyszarvúja van, sőt, az csak még menőbbé tette volna.

Anya csodálatos volt. Tipikusan olyan nő volt, akire felnéztek az emberek. És igen, csak volt, mivel mikor hat éves voltam, meghalt. Egy nap elájult a konyhában, és mikor elmentünk az orvoshoz, azt mondták, hogy leukémiája van, és, hogy márcsak hónapjai vannak hátra. Látjátok? Klisé. Pár hónappal később elvesztettem őt, de előtte még megkellett ígérnem neki, hogy boldog leszek, ha egy nap apa talál helyette valaki mást, és elfogom fogadni őt is, és úgy fogom szeretni, mintha a második anyám lenne, mivel hiába kell most elhagynia engem, attól még fentről figyelni fog, és mindig velem lesz.

Megígértem neki, hogy nem fogok apa és a még ismeretlen hölgy boldogsága közé állni. Ezért hát nem is tettem. Amikor két évvel később találkozott Rhondával, én elfogadtam. Elfogadtam azt a nőt, és az iker lányait. A férje pár évvel ezelőtt hagyta el őket, de mivel akkor még kicsi voltam, sosem kérdeztem meg, hogy miért. De mostmár értem azt az embert.
Elég okos férfi volt.

Rhonda a legborzalmasabb ember a világon. Nagyon kedves, és szeretetteljes volt, mikor hozzáment apához, és a lányai is egész jól bántak velem. Akkor olyanok voltunk, mint egy normális család. Mármint én azt hittem, hogy egy boldog család vagyunk.

Abban az időben kezdte el apa az üzletét: egy visszavonulási központ, az olyan embereknek, akik megakartak szabadulni pár napig Anglia kaotikus életétől. Az elején csak Londonból jöttek emberek, de az idő múlásával egyre többen érkeztek, ezáltal a cég egyre sikeresebb lett.

És ez volt az, ami végül romba döntötte a családomat.

Egy nap, mikor még csak tizenkettő voltam, apa elment, hogy találkozzon néhány részvényessel, de végül sohasem jött haza. A rendőrség később elmondta, hogy ugyanazon az estén, apa a találkozóra sem ért oda. Azt mondták, hogy egy baleset volt.

Azon a napon, nem csak az apámat vesztettem el; hanem az életemet is. Minden álmom, szabadságom és boldogságom szertefoszlott, mert abban a pillanatban, mikor Rhonda rájött, hogy ő lett apa cégének a tulajdonosa, -mivel ugye én akkor még csak kiskorú voltam- és, hogy ő lett a gyámom is, úgy döntött, hogy 'hasznossá tesz' vagyis minden alantas munkát velem végeztet el.

Attól a naptól fogva, ő és a lányai már nem bántak velem családtagként. Elkezdtek úgy kezelni, mint valami nem kívánatos szemetet.
Amíg körülöttem mindenki a iskoláról panaszkodott, és, hogy mennyire népszerűtlen, addig én imádtam ott lenni. Az volt az egyetlen hely, ahol elmenekülhettem Rhonda szemei elől, és ahol megint gyerek lehettem.

És mostmár tizenhét vagyok- nemsokára tizennyolc, ha érdekel. Még mindig Rhonda gondozása alatt állok, törvényesen még mindig az ő felelőssége vagyok, de attól még mindig úgy kezelnek, mint a szemetet. Kényszerít, hogy neki dolgozzak apa cégénél, de szerencsére tudom, hogy amikor majd betöltöm a tizennyolcat, rákényszeríthetem, hogy változtassa meg apa végrendeletét, és hagyjon ki engem minden profitból, hogy egyetemre mehessek.
Oh, már számolom vissza a napokat, hogy elköszönhessek ettől a helytől. Nem érdekel, hogyha elveszítem apa cégét, mivel ő igazából már azt rég elpusztította. Egyszerűen csak megakarok szabadulni ettől a boszorkánytól.

Apa cége... Ami egykor segített az embereken, most egy élő pokollá változott számomra. Rhonda elintézte, hogy már csak hírességek pihennhessenek meg itt, és szökhessenek meg a nyilvánosság elől. Apa üzlete, már csak egy titok a hírességek között, akik mindig idejönnek, hogy elbújhassanak a lesifotósok kamerái elől.
A világ minden részéről fogadunk be embereket, de ha őszinte akarok lenni, én mindenkit utálok itt. Gyűlölöm, a sekélyességüket, és az utálatos személyiségüket. Mind ugyanolyanok. Kivétel nélkül. Még Angelina Jolie és Brad Pitt is az adoptált gyerekeikkel együtt. Még Zac Efron is, azzal a testével, amitől minden nő a medencébe ugrik. 

Utálom mindegyiket, mert Rhonda imádja őket.

Szóval gondolom, mostmár te is látod, hogy az életem egy klisé. Egy tündétmesével kezdődött, majd egy élő pokollá változott. Gonosz mostoha, borzasztó mostoha testvérek, árvaság, élő pokol... De hey, azért mégis van egy kis különbség! Úgylátszik, az életemet mégsem a Grimm testvérek írták. Van egy alapvető tény, ami megkülönbözteti az életem, a tündérmeséktől, és az nem más, minthogy itt most nincs Szőke herceg. Az a faszfej, ha egyáltalán létezik, biztos, hogy most éppen valami rossz Barbie-val bulizik, és éli az életét, nem foglalkozva egy ilyen kis szegény, nyomorult senkivel, mint én.

Oh, hogy talán elkeseredett lennék? Vagy, hogy esetleg túlreagálom?
Hát élj Rhondával, és a szörnyeivel -akarom mondani lányaival- öt évig, úgy, hogy mindvégig úgy kezelnek mint a szemetet, és akkor mondd, hogy csak elkeseredett vagyok, és, hogy csak a pozitív oldalát kéne néznem a dolgoknak. Az egyetlen pozitív dolog az életemben, hogy a nyár végeztével, elhagyhatom végre ezt a helyet.

Három hónap... Eltudok viselni még három hónapot, nem?

Oh, várj. Még be sem mutatkoztam! Már ismered az életem, de még nem is ismersz engem. Elnézést a modoromért. Arabella Drennan-nak hívnak, és mint láthattátok, majdnem Cinderella vagyok, de ti hívhattok csak Ellának.

Sziasztok! Megint egy újabb fordításba kezdtem, a Call Me Ellába. Ez egy nagyon sikeres angol történet a wattpadon, és pont ezért, hihetetlenül hálás is vagyok, hogy fordíthatom. Az eredeti írója Bel Watson. A történet az Aware Princess sorozat első kötete, amiben minden könyv egy hercegnőhöz kapcsolódik. A sorozat elvileg hét részes lesz majd, de az író még csak négy részt írt meg, és az ötödiket is csak nemrég kezdte el. A könyvek nem kapcsolódnak egymáshoz konkrétan, de vannak bennük utalások, és néha megjelennek benne a többi könyv szereplői is, ezzel mégis összekapcsolva a sorozatot.

Viszont nem mindegyik részben jelenik meg a One Direction. A második könyve a sorozatnak már le lett fordítva magyar nyelvre. (Little Shy Ariel)

Itt van még pár sor ismertető az írótól:

Ez a történet Arabella Drennanról szól, és attól még, hogy a One Direction is benne van, nem ők a főszereplők, szóval nem róluk szól a sztori. Ez egy felnőtteknek is szóló történet, ami mindannyiunk számára tanulságos lehet. Ez több mint csak egy szimpla fanfiction, szóval ne azért hagyd abba most, mert a One Direction is megtalálható lesz benne. Esküszöm, hogy alig fogod észrevenni őket.

A Call Me Ella a Hamupipőke rajzfilmen alapszik, nem a Hilary Duff féle verzión. A történet 2013 június, július és augusztusában játszódik.

Nagyon szépen köszönöm, hogy elolvastad a fordításomat! Ha tetszett szavazz, és, hogyha szeretnél, szivesen várom a kommenteket is:)

Love, Fay x