Második Fejezet - WC-s Lány

A One Direction rohadt hangos. Egyszerűen nem bírják ki, hogy ne beszéljenek egymással. Sőt, még velem is próbáltak beszélgetést kezdeményezni. Próbáltam kedves maradni, mivel nem akarok még nagyobb bajba kerülni, ami nehéz, tekintve, hogy a semmivel is fel tudom idegesíteni Rhondát. De ettől függetlenül sem akarom, hogy legyen okuk panaszkodni, mert akkor az én seggem fogja bánni a következményeket.

"Ez a hely tényleg olyan jó, mint ahogy mondják? Tényleg igaz, hogy senki se fogja tudni, hogy itt vagyunk?" Kérdezte az egyik, akiben Liamet véltem felfedezni.

"Igaz. A dolgozóknak alá kellett írniuk egy titoktartási szerződést, amit ha megszegnek, és mégis pletykálnak a médiának, akkor kirúgják őket." Válaszoltam, mire bólintott. Ez igaz volt, hiszen senki sem szólhatott egy szót sem, hacsak nem akarta, hogy Rhonda ügyvédjei bepereljék őt, és aztán börtönbe csukják. Már egyszer megtörtént, és Rhonda mindig emlékeztet is minket rá.

"Mióta dolgozol itt?" Kérdezte a göndör hajú, Harry.

"Már a kezdetek óta, de bisztosíthatom, hogy biztonságban lesztek itt, és mindent meg fogtok kapni, amire csak szükségetek lesz." Válaszoltam megerősítve őt abban, hogy bízhat bennem.

"De akkor hány éves vagy? Úgy hallottam, hogy ez a hely már egy jó pár éve működik, de te nem nézel ki húsznál többnek." Folytatta, mire becsuktam a szemem, hogy ne lássák, hogy forgatom őket.

"Még csak tizenhét vagyok, de ez olyan családi üzlet fajta dolog." Válaszoltam, de már alig vártam, hogy az ajtójukhoz érjünk, és bevezethessem őket a szobájukba, hogy soha többé ne kelljen látnom őket. Minél messzebb kerülök a celebektől, annál jobb.

"Oh, szóval Rhonda az anyád." Csiripelte Harry, mire megfeszültem, és összeszorítottam a kezem a kocsi vasa körül. A levegő hirtelen nagyon feszült lett, és már szinte nehéznek éreztem levegőt venni.

"Ő a legális gyámom." Javítottam ki, de a hangom annyira hideg, és egyenes volt, hogy nem is kérdezett többet.

Mikor a lift ajtók kinyíltak, a szobáikhoz vezettem őket. Először Zaynt, aztán Louist és a barátnőjét, majd Liamet, azután Harryt, aki még küldött felém egy kis mosolyt, majd végül Niallt és a barátnőjét. A lány ment be először, mire én már indultam is volna, de hirtelen a fiú megszólalt. "Sajnálom, Harry helyett is." Erre érdektelenül néztem rá. "Néha egy kicsit hangos tud lenni, de amúgy rendes srác." Tette hozzá, mikor észrevettem az akcentusát. Tudtam, hogy ír volt, de azt hittem, hogy erősebb az akcentusa. Gondolom már túl sok időt töltött a Brittek között.

"Rendben van, csak meg akart bizonyosodni róla, hogy ez a hely tényleg mindnyájatoknak jó lesz-e." Válaszoltam olyan kedvesen, amilyen kedvesen csak tudtam, mire elmosolyodott.

Aranyos mosolya volt.

"Ja, a hely," nevetett, mire fel felvontam a szemöldököm, de nem mondtam semmit. "Amúgy köszi."

"Ez a munkám." Volt a válaszom, mire egy pár pillanatig bámulni kezdett. Vártam, gondolván, hogy még talán mondani akar valamit, de ő mégsem szólalt meg, csak bámult, ami által kezdtem elég kényelmetlenül érezni magam. "Szép napot, és további kellemes pihenést a Drennan Visszavonúló Központban." Mondtam, majd megfordulva a magassarkúmon, tovább toltam az üres vas kocsit. Mostmár nem is vártam borravalót, csak menni akartam. Tényleg nagyon nem szerettem hírességek körül lenni. Tudom, hogy néhány tud nagyon kedves és emberi lenni, de mindig csak arra emlékeztetnek, hogy miattuk nem teljesülhetett meg az apám álma, szóval ezért valahogy nem tudom sokáig tolerálni őket.

De most viszont az lenne a legjobb, ha elbújnék a mostoha kígyóim elől. Abban a pillanatban, mikor megtudják, hogy itt van a One Direction, annyira sikítozni fognak, hogy nagy valószínűséggel meg fogok süketülni, amihez persze még túl fiatal vagyok, szóval nem akarok majd ott lenni, mikor ez megtörténik.

Sok sikert, Rhonda!

+ + + + +

"Hallottam, hogy itt száll meg a One Direction." Jelentette ki Charlie. Már vége volt a napnak, és éppen a vacsoránkat ettük kint, távol a többi dolgozótól.

A napnak ez a része mindig csak a miénk, hogy relaxáljunk, és nevessünk az adott napon történt dolgokon. Ez a napnak az a része, amit mindig várok. Annyira hálás vagyok, hogy itt van velem ez a srác, hiszen vele minden sokkal kibírhatóbb.

"Ja. Fura, hiszen én is azt hittem, hogy elfoglaltak azzal, hogy meghódítsák a világot, de még is itt vannak, bújkálva." Mondtam fesztelenül, miközben mégegyet haraptam a szendvicsemből.

"Hát azért valljuk be, ők is csak tinédzserek. Mint te meg én. Egy idő után ők is elfáradnak." Tette hozzá Charlie, mire megráztam a fejem.

"Ők egyáltalán nem olyanok mint mi, Charlie. Ők milliomosok, akik egy intézményben bújkálnak a paparazzik elől. Lehet, hogy tinik, de akkor is. Nekik mindenük meg van, ami nem nevezhető normálisnak." Mutattam rá az alapvetőre, mire most ő rázta a fejét.

"Sosem fogsz esélyt adni a hírességeknek, ugye? Bárcsak egyszer beleszeretnél egybe, hogy majd később kiröhöghesselek." Mondta a "legjobb" barátom, mire karon ütöttem.

"Hát az nem fog megtörténni, mivel a legközelebb ahol voltam hozzájuk, az a mosdójukban volt, szóval Charlie nem nagyon hiszem, hogy így akarok szerelembe esni." Mondtam, mire felnevetett.

Szomorú az élet, nem de?

"Lehet, hogy Kimmy és Jenny átveszi a munkádat, csak hogy a közelükbe lehessenek." Viccelt Charlie, mire most én nevettem fel.

"Bárcsak így lenne, de nem. Valószínűleg a medence mellett fognak tanyázni, és szexinek próbálnak majd kinézni nekik. Sőt, azthiszem pont emiatt ma el is mentek vásárolni." Bár szerencsére viszont nem engem kértek meg, hogy vigyem el őket.

A végén tényleg nekem kellet kitakarítanom a szobájukat és a fürdőjüket. Istenem, azthiszem kevésbé nem birom az idősebb férfi celebeket. Ők a tinédzserekhez képest semmik. Főleg a One Directionhöz képest. Ők olyanok mint több kisebb tornádó. De most komolyan. Mekkora kárt tud okozni egy személy egy éjszeka alatt? Ez már túl van minden határon. Már vagy öt perce itt állok a szoba közepén, és csak bámulom az engem körülvevő káoszt.
A ruhák össze vissza hevernek a földön, a  párnákkal és türölközőkkel együtt, sőt, még egy váza is összetört, aminek a darabjai most mindent beborítanak.

Ők már tegnap éjjel bulit rendeztek?

Vettem egy mély levegőt, hogy felkészítsem magam a következőkre. Hiszen ha továbbra is csak hitetlenül álldogálok itt, akkor ma nem fogok végezni semmivel, pedig még több szobát is ki kell takarítanom. És ha a többi bandatag is olyan mint ez, akkor még nagyon sok dolgom lesz ma. Szóval az lesz a legjobb ha máris hozzákezdek ehhez.

Először a hatalmas franciaággyal kezdem, ahol szinte azonnal lány ruhákat találok. Szóval ez Niall és a barátnője szobája. Akkor gondolom tényleg bulit rendeztek itt tegnap. Viszont nem akarok belegondolni abba, hogy mi történhetett itt. Utálok olyan dolgokat találni a szobákban, ami több infóhoz juttat, mint amire szükségem van. Viszont tényleg nagyon remélem, hogy használt óvszert már nem fogok találni, mert akkor tényleg idefogok taccsolni.

Hidd el, nem egy elbűvölő munka hírességek szobalányának lenni.

Miután végeztem az ággyal, felvettem a tiszta ruhákat a földről, és visszahajtogattam őket a szekrénybe, ahogy tanultam az eddig itt töltött időm alatt. Emlékszem régen a celebek kinevettek, amikor meglátták, hogy egy tizennégy éves lány pucolja a vécéjüket. Viszont Rhonda szerencséjére senki sem monda el a gyerekvédelmiseknek, hogy illegálisan dolgoztat egy kiskorút. De bárcsk elmondták volna. Akkor beraktak volna valamilyen árvaházba, s valamiért biztos vagyok benne, hogy még az is jobb lett volna minthogy nézzem ahogy ez a szörny szétrombolja azt, amit az apám egykor nehezen felépített.

Amikor már a fürdőszobát takarítottam, hallottam, hogy nyitódik az ajtó. Jézusom köszönöm Istenem, hogy mégsem kezdtem el zenét hallgatni. Csakmert egyszer már megtörtént, hogy annyira beleélktem magam a zenébe, hogy nem vettem észre, hogy besétált hozzám a vendég, és már vag yöt perce nézte a kis magánshow-mat a fürdőben.

Többé már sosem merek majd úgy Jessie J szeme elé állni, hogy el ne süllyedjek a szégyenben.

"Egy pillanat és kész vagyok" Mondtam, hogy a vendég tudtára adjam, hogy itt vagyok. Megpróbáltam gyorsabban dolgozni, hogy hamarabb elhagyhassam a szobát. Nem tudom, hogy ez a szőke fiú vagy a szőke lány, de abban biztos voltam, hogy minél hamarabb el kell tűnnöm innen. Egyre közelebbi lépéseket hallottam, s mikor éreztem, hogy a személy belépett a fürdőbe, hátranéztem a vállam fölött. - Épp a vécét takarítottam... milyen elbűvölő nemde? - majd megláttam az ír fiút, ahogy lemosolyog rám az ajtóból. "Oh, hát te vagy az. Szia." Lett szélesebb mosolya.

"Már majdnem kész vagyok," Jelentettem ki nem üdvözölve őt, majd folytattam a munkám, bár még mindig éreztem magamon a tekintetét. Talán szereti nézni ahogy az ember vécét tisztít? Mert szerintem ez nem egy túl szép látvány.

"Sajnálom a rendetlenségért." Mondta, mire becsuktam a szemem, és vettem egy mély levegőt. Tisztító szag volt.

"Nincs szükség a bocsánatkérésre. Az a munkám, hogy takarítsak. Te meg azért vagy itt, hogy pihenj." Mondtam neki, nem törődve a szemkontaktus létesítéssel. Be kellett fejeznem ezt.

"De akkor is. Nem volt szép dolog ilyen nagy rendetlenséget hagyni, de Zoe reggel nagyon elakart menni a spa-ba. Folytatta, de őszintén nem nagyon érdekelt. Miért nem tudja csak befogniés hagyni, hogy végezzem a munkám?

"Ez a munkám." Ismételtem meg, remélve, hogy nem veszi észre a rosszindulatot a hangomban. Már valahogy nem tudtam tovább kontrolállni. Csak be akartam már fejezni ezt.

"Mellesleg, Niall vagyok." Most őszintén, ki mondta neki azt, hogy most oké csevegést kezdeményezni, mikor én épp az ő vécéjét tisztítom?

Szerencsére mikor ezt kimondta, pont végeztem, ezért felemelkedtem a lábaimra, és felé fordultam, még mindig a tisztító kellékekkel a kezemben.

"Ella." Mondtam. "És végeztem. Mostmár használhatod a vécét, de légy óvatosabb." Tettem hozzá, majd elsétáltam mellette.

Végre kész voltam ezzel a szobával és mehettem. Nem tudom, hogy miért jött vissza a szobájába, de remélem, hogy ez nem így lesz minden alkalommal amikor id ekell jönnöm. Nem akarok senkivel sem beszélgetni miközben vécét pucolok.

"Örülök, hogy találkoztunk Ella." Üvöltötte vissza az ajtóból, de nem válaszoltam, csak bólintottam, majd kitoltam a vaskocsit a szobából. "Majd még látjuk egymást." Adta hozzá az utolsó pillanatban.

"Bár remélem nem." Suttogtam magamban, mikor becsuktam az ajtót. "Remélem nem."