Első fejezet - Nyár

A csengő megszólalt, mire felmorogtam. Az osztálytársaimmal szemben, én rettegtem ettől a naptól. Tudom, hogy örülnöm kéne; hiszen vége van a sulinak. Sőt, nekem ez is volt az utolsó évem. De nem tudok örülni, mert ez azt jelenti, hogy még egy teljes nyáron át dolgoznom kell Rhondának. Még egy nyár, mikor a mostohatestvéreim azzal idegesítenek, hogy segítsek nekik behálózni egy újabb hírességet, akkor is, ha kétszer annyi idős a megadott személy, mint ők. Semmi sem tudja megállítani ezeket a hírnévre éhezőket. Az egyetlen álmuk az, hogy hozzámenjenek egy celebhez, és az 'álom életet' élhessék. Hogy lehetnek ennyire hülyék az emberek? Most komolyan, ki akarná még ezt?

Tudom, hogy ez az utolsó évem velük, mivel a nyár végén egyetemre megyek, és nem tervezem, hogy visszajövök valaha is. Gyógyszerésznek fogok tanulni, és mikor majd megkapom a diplomám, körbe fogom utazni a világot, hogy annyit segíthessek, amennyit csak lehet. Anya mindig is azt akarta, hogy orvos legyek, és segítsek az embereknek, míg apa, amikor beindította ezt a szállót, azt remélte, hogy itt fogok dolgozni orvosként. De tudom, hogy sohasem fogok visszajönni erre a helyre, hiszen nem tervezem, hogy híres embereken segítsek, akik csak  arra tudnak emlékeztetni, hogy milyen is volt ez a hely egykor.

"Ella! Gyerünk már, hagyd el a helyed!" Hallottam meg egy férfias hangot, mire felemeltem a tekintetem, hogy találkozzak Charlie szemeivel.

Charlie a legjobb barátom, egy cuki, vidám, rendezetlen, barna hajú srác, meleg mogyoróbarna szemekkel. Kiskorunk óta barátok vagyunk, és ő az, aki miatt nem őrültem még meg teljesen. Isten áldja a lelkét. Már évekkel ezelőtt megbolondultam volna, ha nincs ő.

"Nem akarok haza menni," Nyafogtam, miközben a fejem találkozott a paddal. Ouch, ez fájt.

"Tudom, de nem maradhatsz az iskolában, mikor már vége van! Szóval emeld fel azt a bájos kis seggedet," Viccelt, miközben megragadta a karomat.

"Milyen segg?" Kérdeztem, mire felkuncogott. Csakhogy tisztázzuk: A fenekem tényleg nem a legvonzóbb testrészem, és ezzel Charlie is tisztában volt. "Sosem volt olyanom."

"De, neked igenis van olyanod, viszont csak rosszabbá teszed a dolgokat, ha itt maradsz, szóval kelj fel! Ne akard, hogy használnom kelljen az erőt." Erősködött, mire felkuncogtam.

Talán Star Wars fanok voltunk, talán nem.

"Oké, oké." Egyeztem bele, egy mély sóhajtás kíséretében. Az osztályterem már üres volt, ezért gyorsan megfogtam a tankönyvemet és a füzetemet, majd bedobtam őket a táskámba, és felálltam.

Charlie fényesen mosolygott rám, de én nem tudtam olyan izgatott lenni mnt ő. Ő imádta a nyarakat, mert akkor sok időt tölthetett a családjával, szinte mindig mentek valahova, és jól érezték magukat. Nagyon szerencsés, hogy ilyen jó családja lehet. Jó talán néha egy kicsit túlságosan védelmezőek vele szemben, de azt is csak azért, mert mindannyijan imádták őt. Plusz egyke is volt. Mindig mondom neki, hogy fogadjon örökbe a családja, és akkor mindannyian boldogak lehetnénk.

"Mellesleg, van neked egy meglepetésem," Fűzte hozzá Charlie, a suliból kifelé menet. Hiányozni fog ez a hely, hiszen ez volt a mindenkori menedékem. Nem voltam népszerű, sőt, alig voltak barátaim, de amikor itt voltam, megszabadulhattam Rhondától, és számomra ez volt a világon a leggyönyörűbb dolog.

Megragadtam a karját, majd felhúztam a szemöldököm. "És mi lenne az, oh, édes Charles?" Kérdeztem a legflancosabb akcentusommal, ezzel ugratva őt. A családja elég gazdag. Az enyém is jól keres, hiszen gyerünk már, egy szállónk van kizáróan hírességek számára. De mégis, ez valamiért sosem érdekelt.

"Apám azt mondta, hogyha az egyetem előtt tényleg igazi férfivé akarok válni, akkor úgyis kell viselkednem, ezért ezen a nyáron dolgozni fogok." Mondta, mire bólintottam, hogy tudja hallgatom őt. Charlie még sosem dolgozott az életében, szóval ezzel most kíváncsivá tett. Mindketten ugyanarra az egyetemre megyünk, gyógyszerésznek. Nagyon sok tervünk van a jövőre! Már alig várom, hogy vége legyen ennek a nyárnak.

"És, mire gondoltál?" Kérdeztem, miközben a kocsijához vettük az utunkat, egy régi teherautóhoz. Ő erre mindig azt mondja, hogy ez egy klasszikus, szóval kétszer is át kell gondolnom mielőtt ócsárolni akarom a drágaságát. Nagyon sok időt fektetett ennek a csotrogánynak a helyrepofozására. Komolyan, szinte már megszállott volt. Én csak fémet, és gumit láttam benne, míg ő egy járművet, aminek szíve és lelke is van. Hát igen, a barátom elég különleges volt.

"Hát, igazából már van is egy munkám." Mondta, miközben kinyitotta nekem az ajtót, mint egy igazi úriember. Charlienak volt a legjobb modora, akit valaha is ismerte, és ezt mind Mrs.St.Jamesnek köszönhetjük. Ő egy igazán édes nő. "Képzeld, úgylátszik, hogy mégsem leszel annyira egyedül ezen a nyáron!"

Erre lefagytam, és a hitetlenség egyértelműen kivehető volt az arcomon. Pislogtam párszor, abban reménykedve, hogy akkor majd minden értelmet nyer. De nem, hiszen még mindig a teherkocsijában voltunk, és még mindig elbűvölően mosolygott rám.

"Te most kibaszottul viccelsz velem?" Kiáltottam fel, mire ő felröhögött. Charlie röhög! "Nem dolgozhatsz Rhondának! Annál bármi jobb lenne! Jobban tennéd ha még most elfutnál előle, és ha tudsz, vigyél engem is magaddal! Engem már csapdába ejtett, ne akard, hogy veled is megtegye." Fakadtam ki, kétségbeesetten megragadva a karját.

Ő még mindig csak kuncogott, és az enyémre rakta a kezeit. "Nyugi, minden rendben lesz. Csak egyetlen nyárról van szó, és valami azt súgja, hogy most jobban szükséged lesz rám, mint eddig valaha. Senkinek sincs szüksége arra, hogy bárkit is megölj pont az egyetem előtt. Plusz, lehet, hogy tudok majd képeket csinálni hírességekkel. " Kacsintott rám, mire megráztam a fejem. "Már nincs visszaút Ella. Beszéltem Mrs. Drennan-nal, és már aláírtam az összes szerződést. Holnap reggel kezdek."

"És mit fogsz csinálni, uh? Lakosztályokat és WC-ket fogsz takarítani, mint én?" Nem hiszem el, hogy ilyen hülye.

"Nem," Nyomta meg az 'm' betűt, miközben beindította a kocsit. " Tudod, hogy jól szerelek, ezért a kocsiknál, meg az ilyeneknél fogok dolgozni. Ja, meg néhányszor vizimentő is leszek."

"Szeretném, hogyha tudnád, hogy nálad idiótább személlyel még nem találkoztam." Jelentettem ki, miközben össze kulcsoltam magam előtt a karjaimat mérgemben.

"Később majd megfogod köszönni, hogy elfogadtam ezt az állást. Plusz, ha túl élem a mostohaanyád, akkor legalább tudni fogom, hogy bármivel szembe tudok majd nézni az életemben."  Felkuncogtam, mivel igaza volt. Bár reméltem, hogy tényleg túl fogja élni.

+ + + + + +

Felmordultam, miközben keresztül sétáltam a szobán. Hogy lehet egy celeb ilyen rendetlen? Mindig csak nehezebbé teszik a munkámat! Tudom, hogy ez egy visszavonulást biztosító hely, és ide relaxálni jönnek meg minden, de attól még elég kegyetlen az amit csinálnak. Mindent csak ledobálnak a földre, nem is beszálve a modsdókról. A fürdőszobától mindig libabőrös leszek. Nem akarom tudni, hogy mit csinálhatnak ott. Annyi mindent találtam már ott, hogy az egy életre elég volt. De ez a munkám, és már a nyár is elkezdődött. Már nem volt mit csinálnunk a suliban, mivel már minden ünnepély és bál véget ért. Emlékszem, most megengedték, hogy elmenjek Clairrel a bálra. Ez kivételesen kedves volt tőle.

Charlie és én, már lassan egy hete dolgozunk itt, és egész rendben van. Látta, hogy Rhonda szinte mindenkivel üvöltözik, és tudom, hogy fél, szóval ezért próbál nem az útjába kerülni, ha nem muszáj.

Viszont Charlienak egy dologban igaza volt: Jó, hogy számíthatok rá itt. Hiszen együtt tudunk lógni esténként - mivel Drennan összes dolgozója egy összetett épületben lakik hétfőtől szombatig - teát ihatunk, és röhöghetünka celebeken. Ezen a nyáron nagyon sokan vannak, és ez elég idegesítő, mivel most jóval több fiatal is van, mint bármelyik másik évszakban. Képzelheted, hogy a mostoha kígyóim már most mennyire kivannak akadva. Esküsznek, hogy ezen a nyáron megtalálják majd az igazit.

Ew.

Charlienak igaza volt, mert tényleg hálás vagyok, hogy elfogadta ezt az állást, hiszen sokkal elviselhetőbbnek érzek mindent, ha itt van. Vettem egy mély levegőt, majd elkezdtem csinálni a munkámat ebben a szobában. Nem tudom, hogy ki lakhat itt, de biztos, hogy egy pasas, és az is biztos, hogy nincs egyedül. Sok híresség jön ide a barátaival, és mint látszik, ez a pasas sem kivétel. Éppen felakartam szedni a ruhákat a földről, mikor a walkie talkiem megrezdült, majd meghallottam Rhonda idegesítő hangját. "Arabella!" Üvöltötte, mire kirázott a hideg. "Hol vagy? Azonnal le kell jönnöd ide, fogadni az új vendégeinket! Ez most nagyon fontos."

Ugh, még tőbb híresség. Miért Istenem? Ennyi még nem volt elég? Mennyi celeb van még a világon?

"Megyek," Válaszoltam, de közben talán egy részem boldog volt, hogy nem kell ezt a szobát kitakarítanom... de aztán eszembejutott, hogyha végeztem, vissza kell jönnöm, és be kell fejeznem ezt. Csak halasztgatom az elkerülhetetlent.

Egy lemondó sóhajjal elagytam a szobát, majd a takarító kocsit magam után húzva becsuktam magam mögött az ajtót. Bevittem a gondnok szobájába, majd elindultam a hallba, ahol valószínűleg most Melissa regisztrálta az új vendégeket. Kíváncsi vagyok, hogy fogom-e ismerni ezeket. Lehet, hogy ez alkallommal, most Amerikából, vagy egy másik országból jöttek.

De amikor a hallba értem, lefagytam, és magamba elkezdtem káromkodni. Ne, Istenem, kérlek, csak őket ne!

Ismertem ezeket a srácokat, sőt, valószínűleg az egész világ ismerte őket, de Jenny és Kimmy, teljesen oda voltak ezért a bandáért. Már három éve, az X-Factor óta imádták őket. Emlékszem hogy egyfolytában rájuk szavaztak, és engem is mindig kényszerítettek, hogy szavazzak. Hiába nem akartam, mégis tudtam róluk szinte mindent, a mostohanővéreim által, akik sosem tudják befogni.

Charlie nem tudta, de néha azon kaptam magam, hogy dúdolgtom, és táncolok a dalaikra, amikor Kimmy bömbölteti a zenéjüket a szobájában. A stílusuk nagyon poppos, és fülbemászó, de attól még utálom őket. Nem csak azért mert hírességek, és nem csak azért, mert Rhonda megszállottan imádja őket. Szimplán, csak főleg azért utáltam őket, mert a mostohanővéreim imádták őket. Ha nem lettek volna ezek az okok, akkor nem lett volna semmi bajom velük.

A gondolatra, hogy mit fog csinálni Jenny és Kimmy, mikor megtudják, hogy az épületben van a One Direction, kirázott a hideg. Mi lenne, ha inkább lelökném magam a tetőről, hogy még azelőtt véget vethessek ennek a gyötrelemnek, mielőtt elkezdődne.

De Rhonda észrevett, mielőtt eltudtam volna futni, majd magához hívott. Az öt fiú felém fordult, mire újra felmordultram. Senkinek sem kell tudnia, de szerintem is tényleg mindannyiuk elég helyes. Nézzük, emlékszek-e még a neveikre. Zayn az, akinek sötétebb a bőre, és aki különlegesen egzotikus szépségű. Harry az, akinek zöld szemei vannak, és göndör haja, plusz ő a banda hipsztere is. Louisnak kék szemei vannak, és tündéri arca, de mint látom, mostmár van egy kis borostája is, ami valahogy még helyesebbé tette, mint a posztereken; a karjai körülöleltek egy gyönyörű, barna hajú lányt, feltételezem, a barátnőjét. Viszont neki nem tudom a nevét. A másik barna hajú fiú Liam, neki vastag szemöldökei voltak, és barna szemei. És végül az utolsó Niall, az Ír tag, akinek a kezei, most egy gyönyörű szőkével voltak összefonódva. Oh, szóval neki is van barátnője. Jennynek össze fog törni a szíve.

Remek!

Az ötük közül, szerintem Louis volt a leghelyesebb.

Oké, szóval tényleg emlékszem a neveikre. Lehet valamiért mégis volt valami előnye három éven át non-stop hallgatni Jennyt és Kimmyt róluk... Előpróbáltam venni a legszebb mosolyomat, miközben megközelítettem őket. Tudtam, hogy megnéznek, majd csalódnak. De nem hibáztatom őket, hiszen ebben az egyenruhában senki sem néz ki jól. Bézs nadrág, tengerészkék pólóing és edző cipő; Plusz, én vagyok a hétköznapi szó, élő megtestesítője.

"Hát itt vagy! Kérlek kísérd fel az új vendégeinket a szobáikhoz," Utasított Rhonda, miközben a kezembe nyomta a kártya kulcsaikat, hogy tudjam, hogy hova kell vezetnem őket. Aztán közelebb hajolt hozzám, és suttogva hozzátette, "Ne rontsd ezt most el nekem. Ők milliárdosok!"

Megforgattam a szemem, majd egy műmosollyal, újra az öt fiúhoz, és a két lányhoz fordultam. "Isten hozta önöket a Drennan Visszavonuló Központban, kérem kövessenek engem," Mondtam udvariasan, miközben a lifthez vezettem őket. Elindultak, én meg megfogtam a táskáikkal teli kocsit, és tolni kezdtem. Hol a pokolban van Fred? Ezt neki kéne csinálnia! Esküszöm, meg fogom ölni, ha legközelebb találkozok vele, mivel miatta nekem kell felkísérnem a One Directiont a szobáikba, miközben ezt neki kellene. Hülye Fred.