Hosoek a nagy melegbe bizonyítványát használta legyezőnek, miközben Jimin elgondolkodott arcát figyelte. Nem rég ért véget az átadó ünnepségük. Sok minden megváltozott mióta Jimin mondhatni jó útra tért. Már nem járt el a régi barátaival, és nem hordott magánál más fegyvert, csak egy kis, piros nyélű bicskát, amit még az anyjától kapott. Gyásza nem enyhült, ezért folyton szomorúnak, és komolynak látszott. Ritkán mosolygott, és akkor is inkább csak Jungkook közelében. A barna pedig, egyre kevesebbet volt vele. Lefoglalták a maffia ügyei, amit nem beszélhetett meg a szőkével, mert szinte mindig vitát okozott köztük.

- Mi jár a buksidba? - kérdezte vállával meglökve Jimint, de pontosan tudta, mi nyomasztja a Pillangót.

- Tudod, azt hittem, amikor szóltam Kookienak, hogy nem akarok zavarni, végül is alig ismerjük egymást, ezért inkább hozzád költözöm, akkor majd megállít, de nem tette. - sóhajtotta Jimin végig nézve, a melegtől hullámzó utcán. - Az elmúlt egy hétben rengetegszer próbáltam elérni, de nagyon elfoglalt. Folyton Minnel van, és különböző órákon vesz részt. - hangja gúnyosan csengett. Nem rejtette véka alá véleményét Kook elköteleződéséről. - Ha még sem, akkor Namjoonnal tárgyal, vagy olyan fáradt, hogy bealszik mellettem. Már nem jár a közös edzésekre se. - sorolta a végeláthatatlan hibákat, amik segítettek érzelmileg távol maradnia, a veszettül jóképű, és nyálcsorgatóan izmos rossz fiútól. - Inni se jött el a múltkor, pedig olyanokkal mentünk, akik mind később a közvetlen alkalmazottai lehetnek.

- Tényleg, mi van Namjoonnal, meg a többiekkel? - kérdezte felkapva a fejét J-Hope.

- Namjoon, akárcsak Jungkook készül a maffia élére lépni. Persze neki sokkal kevesebb lemaradást kell behoznia. Tae ott van mellette, és mindenbe támogatja. Valószínű ő marad a jobb keze továbbra is. Sugát visszafogadták, ha jól tudom a helyem tölti be, vagyis strici lett. - kuncogott gúnyosan.

- Látod! Jungkook nem téged kerül. - állította le a mondandójában. - Ő most a jövőjére fókuszál, ahogy mindenki.

- Még az északiak tetkóját is felvarratta. - kapott fel egy kavicsot, és jó erősen eldobta. A kő ugrálva pattogott végig a kihalt utcában. Hoseok szomorúan elhúzta a száját. Pontosan tudta Jimin szavai mit jelentenek.

- Akkor már végképp elköteleződött a maffia mellett. Mondjuk sejteni lehetett, úgy volt, ha végzünk a sulival te is megteszed.

- Igen... úgy volt. - sóhajtotta Jimin. - Most még a gondolat is undorít, hogy ő is olyan lett.

- Még nem lett olyan. - védte meg a fiút Hope. - Még nem bántott senkit, és ahogy ismerem kerülni fogja, amíg lehetséges.

- Tegnap este is felhívott, de semmit nem osztott meg velem. Csak annyit, hogy kemény edzése volt. - túrt a hajába Jimin. - Olyan idegenek a beszélgetéseink.

- Csak tiszteletben tartja, hogy ki akarsz maradni. - tette a szőke combjára kezét. A másik nem válaszolt csak bólintott. Zsebébe nyúlva elővette kisbicskáját, és forgatni kezdte a kezében. Mostanában gyakran csinálta, megnyugtatta, és enyhítette bánatát. - Jimin, még mindig felhív, még mindig veled szeretne lenni. Ez most egy nehéz időszak, de láttam, hogy néztek egymásra. Túl élitek.

- Nem hiszem. Úgy érzi átvertem, amiért belőle maffiatagot csináltam, aztán kiszálltam. Én pedig nem bízom benne, amiért maffiatag lett. - pattintotta ki, majd zárta vissza bicskája hegyét.

- Na, de inkább beszéljünk rólad. Egész szép lett a bizonyítványod. - kapta fel a papírt végig futva a sorokat. - Majd nem jobb, mint nekem. - mosolyodott el. - Mik a terveid?

- Nincs tervem Hope... Te is tudod, hogy azon kívül, hogy legszívesebben eltörölném a maffiát, és még mindig gyászolom az anyám, nincs semmi bennem. - szúrt a levegőbe késével. - Üres vagyok.

- Ez nem igaz. Aggódsz Jungkook miatt, és félsz, hogy elveszíted a szerelmét. - Jimin hangos kacagásba kezdett.

- Ez jó poén volt. Milyen szerelmét? Csak barátok voltunk, és már lassan azok se. - kis szünetet tartott, majd visszahajtotta bicskája hegyét. - A lényeg, hogy nincs tervem.

- Ezesetben nekem még lenne egy ötletem. Azt hiszem, most már, akkor az érzelmeid se jelentenének gondot. - dőlt hátra, és támaszkodott könyökére. Érdeklődve figyelte a késével játszó szőkét.

- Okos vagy, jó stratéga, erős, értesz az ökölharchoz, kiválóan lősz, és legszívesebben megállítanád a maffiát. - számolta ujjain. - Mi lenne, ha nem csak a maffiára fókuszálnánk, hanem a bűnözésre.

- Nem értem hova akarsz kilyukadni. - rázta meg a fejét morcosan Jimin.

- Akkor egyértelmű leszek. Én a rendőr akadémiára Jonginba megyek, és azt szeretném, ha te is velem jönnél. - mondta Hosoek mosolyogva. - Apám eltudná intézni, hogy tiszta legyen az előéleted, és biztos, hogy átmennél az alkalmasságin. A jegyeid is elég jók, nem látom semmi akadályát. Lakhatnánk egy szobában a kollégiumban. Szerintem jó buli lenne.

Jimin első gondolatra abszurdnak találta az ötletet, de ahogy egyre többször forgatta magába, kezdte ő is belátni, hogy ennél jobbat ki se találhatna. Hiszen kiválóan ismerte a gengsztereket, tudta, mi jár a fejükbe, és hogy lehet megállítani őket. Gyásza hirtelen sokkal kevésbé volt elviselhetetlen. Hiszen a bűnüldözéssel elégtételt vehetne, és saját bűneit is leróhatná. Egész estig ült kint az utcán Hoseokék háza előtt, mire döntésre jutott. Végül ő is kitöltötte Hoseokkal együtt a jelentkezési lapját, adott egy esélyt magának. Végül is a sors, majd eldönti milyen utat szán neki.

Az elkövetkező hetekben keményen edzett az alkalmasságira. Utolsó kapcsolatait is megszakította a maffiával, még Jungkooknak is ritkábban vette fel a telefont, és ilyenkor is egy rosszalló pillantást kapott barátjától. Éjszaka viszont nem tudott elszakadni a fiútól. Minden reggel kísértették az emlékek. Sokszor szelídek, egy közös edzés, vagy beszélgetés, de még többször kemény, nedves álmai voltak a saját, barna démonjával. Ilyenkor még keményebben edzett. Sokszor, egyedül, kilométereket képes volt lefutni, hogy levezesse a benne felgyűlt rengeteg feszültséget.  

A hetek teltek, és a nyár szinte elröppent anélkül, hogy észre vette volna. Egy esős nappal ért végleg véget Szöuli élete. J-Hope-val egymás kezét tördelve várták a felvételi eredményét. Már harmadszor ment ki a szakadó esőbe, ellenőrizni, biztos nem érkezett-e meg a levél?  Egy ismerős sötét alakot pillantott meg az esőben. Jungkook élete legkeményebb éjszakáján, és hajnalán volt túl. Szüksége volt a támogatásra, szüksége volt Jiminre. Nem tudta megfogalmazni pontosan, miért rohant egészen idáig az esőben, de most, hogy itt volt már nem akart visszafordulni. Fekete pólóban, és farmerban állt testére tapadt, vizes ruhákkal, igazán kínzó látványt nyújtott Jimin számára. Eddig nem mert közelebb menni, csak nézte a postaládához rohanó Pillangót. Mikor találkozott a tekintetük, összeszedte minden bátorságát, és lassan megindult. A szőke is teljesen átnedvesedett. Tincseiről csepegtek az apró esőcseppek. Fehér trikóban, és kék rövidnadrágban állt döbbenten nézve a felé közelítő férfit. 

Szakadt rájuk az eső, de egyikük se észlelte, csak a saját heves szívverésüket érezték, és hallották.

- Nem hívtál vissza. - üvöltötte túl a hangosan csapkodó zivatar hangját.

- Nem. - kiáltotta vissza Jimin a nyilvánvalót.

- Miért? - kérdezte Jungkook feszülten. Karján már két tetoválás is volt, az egyik az északiak jele, a másik pedig, amit a beavatáson kapnak. A beavatáson, ahol ölni kell. Jimin hatalmasat nyelt, ahogy tudatosult benne. Az ő kedves, édes Jungkookja, már ölt.

- Mert képtelen vagyok elviselni, ezt az érzést. - markolt szúró mellkasába Jimin. Most jobban fájt neki a felismerés, mint a gyász. - Kettészakadok, hogy tudom mibe kevertelek. - lépett közelebb. - Miért nem lépsz ki? Miért nem hagyod ott őket? - üvöltötte haragosan, pedig belül nem volt mérges, csak kétségbe esett.

- Ezt már megbeszéltük. Hiszen te mondtad egyszer, nem a te hibád, én döntöttem így. - felelt nyugodt hangon. Jungkook ezalatt a rövid idő alatt is teljesen megváltozott. Inkább hasonlított a régi Jiminre, aki végtelenül türelmes, és kiismerhetetlen volt, aki lazán szétvert valakit, ha az kellett, aki érzelmileg érinthetetlen volt. Izmai még jobban kidomborodtak, és tekintete sokkal hidegebb, távolságtartó, és felsőbbrendű lett. Jimin, ahogy végig nézett rajta, semmi jelét nem látta, annak a forrófejű, és kedves fiúnak, akibe... akit szeretett.

- Kookie, nem tudok mit mondani. - sóhajtott végül. - Én szeretném, ha megint minden a régi lenne, de nem megy.

- Tudom, mert anyád meghalt. - mondta megvetően a barna. - Mindent erre fogsz, de tudod sok mindenki meghalt abban az összetűzésben, és te mondtad, járulékos veszteségek mindig vannak. Ezekre mind te tanítottál. Hol van az a kemény férfi, aki voltál? Aki elcsavarta a fejem? Ki ez a gyenge fos, aki képtelen túl lépni anyucija elvesztésén? Mint egy pisis komolyan... Lépj túl rajta. - lépett közelebb, így már közvetlenül egymás előtt álltak. Jimin nem válaszolt. Arca rezzenéstelen volt, de lelke ezer darabra tört. Jungkook sóhajtva rázta meg a fejét. Túl sok volt neki az a rengeteg borzalom, amit az éjszaka átélt. - Ne haragudj, én tegnap... Nem érdekes. Nem akarlak terhelni a gondjaimmal. - simította hátra vizes tincseit. Jimin továbbra is érzelemmentesen, és mozdulatlanul állt, így a barna lassan kinyújtotta ujjait, és beleakasztotta a szőke kezébe, aki szorosan körbe fogta. - Látod? Mi együtt vagyunk jók. Kellessz nekem Jiminie. - simogatta meg a szőke állát. 

- Ezt, hogy érted? - döntötte homlokát a barnának.

- Kell valaki, akiben bízhatok. Alig ismerek valakit, és még egyik se győzött meg, hogy a jobb kezem lehetne. - lépett hátrébb a szőke szemeibe nézve. - Szeretném, ha te lennél a jobb kezem. Nálad jobb embert keresve se találhatnék. - mosolygott, de már a mosolya sem olyan volt, mint pár hónappal ezelőtt. Jimin hátrébb lépett, és megcsóválta a fejét.

- Sajnálom, de rossz válasz. - felelte. Képes lett volna mindent eldobni, elmenni az ő barna rossz fiújával. - Még mindig egy töketlen újonc vagy. - mondta hideg mosollyal az ajkain.

 Ekkor megállt mellettük a postáskocsi, és egy küldönc jelent meg két nagy borítékkal. Gyorsan futott a postaládához, hogy ne verje el az eső, majd visszaült a kocsiba, és már ment is tovább. Jimin már nem is foglalkozott Jungkookkal, csak a borítékok tartalma érdekelte. Kikapta a ládából azt, amelyre a saját neve volt nyomtatva, és feltépte. A szíve a torkában dobogott. Úgy érezte, ez a levél minden kérdésére választ ad végre. Szeme gyorsan járta végig a sorokat, majd ajkain a hideg mosoly még szélesebb lett.

- Mi az? - kérdezte kezét karba téve a barna, amitől karizma még jobban kidomborodott, és még kívánatosabbá tette őt. 

- Tudod, soha nem kérdezted meg, hogy mit tervezek kezdeni az életemmel. Talán azért, mert nem is érdekelt. Mindegy is. Egyvalamit viszont tudnod kell, egy nap eljövök, és tönkre teszem a te kis maffiád. - pillantott fel a levélből, majd a választ meg se várva, magára zárta a bejárati ajtót.

Jungkook ott állt az zuhatagban. Barna tincseiről csepegett az eső, ruhái fullasztóan rátapadtak, és a hideg libabőrössé tette minden porcikáját. Szemei vörösek voltak, és talán, ha nem esett volna, látszottak volna könnyei is. Nézte a barna ajtót, és gyűlölte magát. Annyi mindent akart mondani a szőkének, de a legfontosabb szavak nem hagyták el az ajkait. Azok a szavak, amik talán a jó választ takarták volna. Annyiszor hívta a férfit, annyi mindent akart volna neki mondani. Azt, hogy ő kitart, amíg a gyásza elmúlik, és ismét visszatér a maffiához, azt, hogy reméli büszke lesz majd rá, azt, hogy már mennyit fejlődött, azt, hogy megkapta az első munkát, és sikeresen teljesítette. Amit pedig mindenképp elakart mondani, hogy ezt mind csak azért tette, mert mindig mellette akar lenni, de ehelyett csak állt az esőben, egyedül, és nézte a barna ajtót. Csak oda kellett volna menjen. Csak be kellett volna kopogjon, de inkább a másik irányba indult. Túl sok kompromisszummal, vitával, és őszinte kitárulkozással járt volna. A könnyebb utat választotta. Hiszen várta egy hatalmas villa, rengeteg érdekbarát, és lányok, akik lesték minden óhaját, de tudta, ő már igazán boldog, talán soha nem lesz...

Érdekes, csupán pár hónap alatt, hogy lett egy egyszerű kamaszból maffiatag, és egy maffiatagból egyszerű kamasz. Mindketten hatással voltak egymás életére, de sajnos útjaik még nem egyirányba tartottak.

Vége

(de folytatás következik 😉 )

Sziasztok! Jól sejtettétek, még Jimin, és Jungkook története itt nem ér véget. Készülőben a második kötet. Sajnálom, ha valaki várta a happy endet, de a boldogság most még számukra kivitelezhetetlen lett volna.

Ami késik nem múlik, az első fejezetet igyekszem már ma feltölteni, de a héten mindenképp megkapjátok. Addig is kis ízelítőnek annyit elárulok, hogy sötétebb, és véresebb lesz, mert a fiúk itt már felnőttek, és nagy tétekben játszanak.  A tartalom a kép alatt olvasható.

Történetünket ott hagytuk abba, hogy Jungkook a maffiaháború közepén kiválóan helyt állt, és támogatta a Min családot, remélve, hogy Jimin büszke lesz rá. A maffiafőnök maga mellé vette, és saját fiaként tanította, képezte a fiút. Eközben Jimin egyre nehezebben találta a helyét a maffiában. Anyja halála, mély nyomot hagyott benne. Egyre nehezebben viselte a gengszterek jelenlétét, és Hoseok ebben a kiváló pillanatban kereste fel egy lehetőséggel. Jimin megszakított minden kapcsolatot korábbi életével. Köztük Jungkookkal is. 

Évek telnek el, mire a két férfi ismét találkozik, de már teljesen mások, mint voltak. Míg Jungkook, és Namjoon sikeresen irányítja a maffiát, addig Jimin, és Hoseok befejezik a rendőr akadémiát, és nyomozóként térnek vissza otthonukba, azzal az eltökélt céllal, hogy megállítsák a környék bűnözőit, és biztonságossá tegyék a negyedet.

Ám egy éjszaka, egy nyomozó, és egy maffiavezér felborítja mindenki tökéletes tervét. Képesek lesznek áthidalni az akadályokat?

Figyelmeztetés: Továbbra is erőszak, nemi erőszak, durva nyelvezet, és homoszexuális tartalom.