- Mennyire vészes kint a helyzet? - kérdezte Jungkook, mikor már az előszobában vette a kabátját.

- Túl sok itt a civil. Inkább a sulinál lesznek gondok. Ezt tartsd magadnál. - nyújtott át egy bicskát Jimin. A barna hezitálás nélkül elrakta. Furcsa volt a hangulat köztük. Jimin ritkán jött zavarba, de az a férfias magabiztosság, amivel az előbb Kook letámadta, szűz kislányt csinált belőle. - Beszélünk róla? - kérdezte, amikor már a másik az ajtót zárta.

- Nincs mit mondanom... - vágta rá Jungkook, de a szőke türelmetlen tekintetét látva, inkább folytatta. - Már nem állítanám olyan biztosan, hogy heteró vagyok. - fordult felé, mosolyogva. - Hagyjuk, hogy alakuljon, jó? - indult el lazán, zsebre tett kezekkel. Jimin, úgy érezte fogalma sincs ki ez a férfi.  Jungkook eddig kisfiúként leste minden szavát, most igazi férfiként diktálta neki a tempót. - Jin veszélybe lehet? - kérdezte visszafordulva. Szemében aggodalom látszott, amitől Jiminnek kedve lett volna szorosan megölelni, de a gengszter önérzete, még a gondolattól is felháborodott.

- Nem. Mindenki tudja, hogy mennyire nem illik ide. - érte utol a barnát. 

Jungkook próbálta figyelmen kívül hagyni a másik hívogatóan édes illatát, aminek a titkát most már meg tudta, és az ízét, még szinte a szájában érezte. A szőke egyre többször nézett körbe, ahogy az iskola felé haladtak. Keze pedig a kabátjában lapuló fegyverre volt kulcsolva. Jungkook megakarta nyugtatni, hogy nincs semmi baj, majd ő megvédi, ahogy azt bármilyen lánynak mondaná, aki tetszene neki. A valóság viszont az volt, hogy inkább Jimin tudta volna őt megvédeni, ahogy eddig is tette. Így nem szólt semmit, csak ő is kémlelte az utcát. Amint az iskola környékére értek, máris halk fegyver dördülés hallatszott. Jungkook nem bírta türtőztetni védelmező ösztöneit, és a falnak lökte a szőkét. Testével közé, és a golyók közé állt. Jimin meglepetten nézett rá. 

- Mit csinálsz? Ez a dördülés legalább egy kilométerről jött. - tette a hozzá simuló mellkasra apró kezét. Ujjai alatt Jungkook szíve hevesen kapált.

- Bocsi, én csak... - suttogta, de a Pillangóban elszakadt a cérna, és ajkait a másik veszélyesen közeli ajkaira tapasztotta. Ahogy szájuk összeért Jungkook ujjait a szőke tincsekbe mélyesztette, és elrántotta Jimint magától.

- Miért játszol valamivel, amit nem akarsz? - suttogta Jimin, a még mindig pár milliméterre lévő ajkakra.

- Igazad van, fasz vagyok. - ismerte be az újonc hátrálva. A szőke rosszallóan megrázta a fejét,  majd elővette fegyverét, és kibiztosította. - Mit csinálsz?

- Az a lövés az iskola mellől jött. Jobb felkészülni. Gyere utánam. - intett, és a parkoló autók fedezékében megbújva indult előre. Jungkook kipattintotta kését, és csendben követte. Mikor az iskolakapuhoz értek, akkor döbbent rá, hogy mibe keveredett. Az udvaron verekedő tömeg, nyílt késelés az utca sarkon, és rengeteg fegyveres, félig meddig fedezékben, ez fogadta.

- Jimin... nem lehetne, hogy inkább menjünk haza? - kérdezte karon ragadva a másikat.

- Nem. Aki most kimarad, mindenből kimarad. - kémlelte határozottan a terepet.

- Épp ez lenne a célom. - mondta hitetlenül Jungkook.

- Úgy értem a maffiából is. - magyarázta türelmetlenül a szőke. - Biztos láttad a környéket, aki nem a maffia tagja, az elszegényedik, éhezik, tartozásai vannak, és előbb utóbb a börtönben ül valaki helyett, hogy kiegyenlítse a számlát. Erre vágysz?

- Nem, de mi lenne, ha nem csak a környékben gondolkoznál. Visszaköltözhetnénk anyámékhoz. - Jimin gúnyos mosollyal fordult felé.

- Komoly? A szüleidhez, akik katonai suliba akartak küldeni, csak azért, mert vásottabb voltál a bátyádnál? Eltudom képzelni mennyire örülnek majd, ha hazaállítasz egy sráccal a gettóból. Nem elég, hogy verekedsz, lógsz, és neveletlen vagy, még buzi is...

- Hé, én nem mondtam, hogy...

- Nem kellett. Pont ugyanannyira vágysz rám, mint én rád, csak te félsz, mint ahogy attól is félsz, hogy be menj a sűrűjébe, és esetleg bebizonyítsd magadnak, hogy elég tökös vagy. - emelte fel idegesen a hangját. Jungkook hatalmas barna szemei megteltek döbbenettel. - Ideje lenne felvállalni magad. Jungkook izmosabb, és erősebb vagy, mint a legtöbb ember itt. Esélyük sincs ellened. - lépett ki a fedezékből Jimin, és ezzel nyílt célponttá vált. Az utca különböző pontjairól indultak felé, különböző fegyverekkel. Jungkooknak nem volt ideje gondolkodni. Gyorsan Jimin mellé futott, aki mesterlövészként pillanatok alatt leszedte a fegyvereseket, majd a már üres pisztolyát tartójába helyezte. Ahogy a fenyegetést jelentő fegyver eltűnt, többen is ugrottak rájuk. Jungkook próbált mindent bevetni, amit Jimin tanított neki. Érezte, hogy a harc egyre hevesebb lesz, az ütései pedig egyre erősebbek. Hirtelen megváltozott a levegő. Már nem támadtak eszetlenül rá, hanem őt is óvatosan közelítették meg, akár csak Jimint.

- Vicces... - bontakozott ki egy ismerős alak a tömegből. - Nem gondoltam, hogy az új fiú ilyen sok gondot okoz majd nekünk. - lépett előre V. Ezüst tincsei kócosan, és véresen ölelték körbe arcát. Felkarján egy hatalmas vágás tátongott. Látszott rajta, hogy jó pár harcon túl van már. Jungkook ekkor észlelte, hogy már nem csak ketten zúzták az ellent, hanem mellettük  még sokan, mint egy igazi háborúban. Úgy festett ő, és Jimin vannak az élen. Nem akarta elhinni, hogy tényleg ennyi erő lakozik benne. 

- Tudod, van akinek a vérében van az ilyesmi. - egyenesedett ki megeresztve egy magabiztos mosolyt. V viszonozta, majd Jiminre kapta a tekintetét.

- Jól meggondoltad? - kérdezte. Jungkook meglepődött. Az ezüsthajú úgy harcolt, hogy tudta, ez mind csak ürügy, hogy az egészet Namjoon, és Jimin robbantották ki?

- Csak dumálsz, vagy megküzdesz velem? - villantotta meg csábos mosolyát a szőke, amitől Jungkookban felmorrant a féltékeny szörnyeteg.

- Gyenge vagyok én hozzátok! Feladjuk! - emelte fel a kezét Tae, ledobva fegyvereit. A körülötte lévők tiltakozás nélkül követték.

- Remek, fogjátok el őket, és zárjátok az ebédlőbe. - kiáltotta hátra Jimin, majd egy pillanatra lefagyott. - Ugye Jungkook? - nézett a mellette állóra. A barna megértette, most kezdődik a játék.

- Igen. Tartsátok ott őket. A sérülteket is vigyétek oda. - mondta határozott hangon, ami még őt is meglepte, de Jimin büszkén mosolyogva veregette hátba. Az udvaron most már könnyedén átjutottak, és a az iskola szűk folyosói elég fedezéket adtak, hogy biztonságba legyenek.

- Mi legyen? - kérdezte Jimin kiskutya szemekkel, ami egy pillanatra spontán bizsergést okozott Jungkook ölében. 

- Meg kell találnunk Rapmont. - jelentette ki. - A kígyó fejét kell levágnunk. Ha megvan hozzátok ide elém. - nézett körbe a több tucat emberen, akik érthetetlen okból lesték minden szavát. - Jimin. - pillantott a szőkére, amikor már csak ketten maradtak. - El kell jutnom a tanáriba. Tudnom kell, hogy jól van. - remegett meg a hangja. Jimin bólintott. Óvatosan, minden sarokra benézve szlalomoztak a tanárihoz. Ahogy várható volt, az agyon graffitizett vasajtó zárva volt. 

- Mondtam már, hogy a tanári, egyben pánik szoba is, az ilyen esetekre. - morogta a Pillangó. - Ha bent van, jól van.

- És honnan tudjam, hogy bent van? - kérdezte feszülten Jungkook. 

- Kim Seok Jin? - kopogott erősen, és kiáltott hangosan Jimin.

- Igen? - érkezett a tompa válasz.

- Park Jimin vagyok. Csak szólni akartam, hogy ne aggódjon. Jungkook otthon maradt, ahogy megbeszéltük. - hazudta szemrebbenés nélkül.

- Köszönöm szépen, most nagy kő esett le a szívemről! - sóhajtotta Jin. Ám már alig hallhatták, mert Jimin a telefonját nyomkodva rögtön indult tovább, Jungkook kezét erősen szorítva.

- Namjoon az udvaron vár minket. Onnan mindenki tökéletesen fogja látni, hogy térdre kényszerítjük. - mosolyodott el, a mobilt zsebébe csúsztatva.

- Elmondod még egyszer, mi pontosan a terv? - kérdezte Jungkook a folyosót kémlelve.

- Röviden, megküzdesz Namjoonnal, nyersz, ő megadja magát. Az apja pedig kénytelen lesz békét kötni a fia miatt. Főleg egy olyan békét, ami számukra is előnyös. Mindezt pedig te fogod elintézni. - mutatott hátra. A magasabb csendben követte.

- És ha valami félre csúszik ebben a tervben? Például, hol van Suga? Vagy Hope? - kérdezte kirántva a kezét. - Mi lesz, ha meghal valaki?

- Sugát tegnap este félreállították. Most valószínű a szobájába szenved a sérüléseitől. Hope soha nem avatkozott a dolgainkba, és most sem fog. Járulékos veszteségek pedig mindig vannak. - mondta tovább haladva. Jungkook már nem akart tovább értetlenkedni, de még mindig elképzelhetetlen volt számára, hogy egyszer ő vezessen egy maffiát.

Az udvaron Rapmon már vívta a saját ökölharcát. Ahogy meglátta az érkezőket, egy kemény csapással kiütötte ellenfelét, mintha eddig csak játszott volna vele.
- Nahát, nahát, nahát. Ki tisztelte meg szerény személyem? Csak nem Jungkook, az újoncból lett bandavezér, és Jimin a csatlósa? Kezdhetek félni! - mondta nevetve, mire a társai követték. Jungkook agyában lepörgött, hogy Jimin ezzel a férfival szexelt, és tegnap is vele volt mielőtt találkoztak volna. Hirtelen elöntötte a düh, és neki rohant. Jimin döbbenten nézte, ahogy Jungkook rendesen megizzasztja az évekig keményen edző, és profin verekedő RM-et. Büszke volt rá, de félt is, hogy az újonc elveszítette a célt, így kénytelen volt közbeavatkozni.

- Feladod Rapmon? - kérdezte finoman Kook vállára helyezve kezét. A barna, mintha áramot vezettek volna a testébe, abban a pillanatban megállt, és minden haragja semmisé vált.

- Kénytelen vagyok. - lihegte felemelve kezeit. A tömegen döbbent morajlás futott végig, de a B osztályosok engedelmesen követték vezetőjüket. 

Az ebédlő megtelt foglyokkal, és az őket figyelmesen őrző fegyveres északiakkal. Jimin egy vizes palackot nyújtott Jungkooknak.

- Ezután már csak a tárgyalások vannak. - összegezte kortyolva egyet. - Mindjárt elengedünk valaki, aki elviszi a hírt Kimnek. - nézett végig a diákokon. - Figyelj, hogy ne állj közel az ablakhoz, lehet bepróbálkoznak pár mesterlövésszel. 

***

Órákkal később Jungkook idegesen járkált az ebédlőre vezető folyosón. Egy fiatalabb diákot küldtek el, hogy üzenjen, de ennyi idő alatt tízszer is megjárhatta volna az utat. Még is csend volt. Ijesztően nagy csend.  Hirtelen fogalma se volt, hogy jutott idáig, hogy lehet, hogy ez a szinte idegen férfi, teljesen felforgatta az életét? Úgy érezte Jiminnek biztos valami szuper képessége van, amivel belemászik a másik ember fejébe. Sóhajtva döntötte homlokát a folyosó hideg falának. Hirtelen mozgolódás tört ki az ebédlőben. Tudta ez, mit jelent, elkezdődött. Jimin felkapva a legközelebbi fegyvert egyenesen RM homlokának nyomta. Az iskola nagy vasajtaja kitárult, és két öltönyös férfi lépett be rajta. Ruházatuk elegáns, de leharcolt volt. Szinte egyszerre léptek, egymás mellett, tisztes távolságban. Jungkook feszülten húzta ki magát. Az egyik férfit már jól ismerte, ő volt Jimin apja, az északiak vezetője, és a harcra kész társait látva, arra következtetett, hogy a másik férfi nem más, mint a várva várt Kim, Namjoon apja. 

- Jungkook. - kiáltotta Jimin, de nem mozdult, még csak nem is nézett rá. - Legyél határozott, és add meg a tiszteletet. - tartott egy lélegzetvételnyi szünetet, mintha ő is ideges lett volna. - Tudod a tervet.

- Igen. - bólintott, de a szíve szerint elfutott volna.

- Jungkook? - kérdezte az idegen férfi, amikor elé értek.

- Igen, uram. - nyújtotta a kezét. - Főnök. - biccentett az északi maffiavezérnek.

- Gondolom nem számítottatok rám. - kuncogta jókedvűen a férfi. - Tudod, épp a bordély előtt volt egy fegyveres összetűzésünk, amikor megjelent a srác, hogy milyen kis ügyes voltál. - veregette vállba az izmos barnát. - Ezért beírunk egy nagy piros pontot, de most ideje, hogy a nagyok átvegyék a stafétát.

- Mi is így gondoltuk Főnök, csak szeretnénk tisztázni, hogy vannak feltételeink. - mondta határozott hangon Jungkook, ahogy az elmúlt egy órában gyakorolta.

- Még is micsodák? - emelte fel meglepetten a szemöldökét, és egy pillanatra Jimint kereste tekintetével.

- Namjoon egy igazán érdekes ötletet vetett fel, amelyet, mi elfogadtunk. - folytatta Kim felé fordulva. - Ideje egyesíteni a maffiát. 

- Tessék? - kérdezte Kim is ledöbbenve.

- Ha ezt elfogadják, akkor megígérjük, nem okozunk Rapmonnak maradandó sérüléseket, ha nem, akkor azonnal végzünk vele. - rántotta meg a vállát. - Ha pedig eljutunk egy ennél konkrétabb megállapodásra, el is engedjük.

- Jungkook, nem hiszem, hogy ez tartható lenne. - rázta a fejét az északi maffiavezér.

- Pedig egyszerű lenne, ha átveszem az északiakat, Rapmon pedig a délieket, kéz a kézben irányítanánk, mint szövetségesek. Hiszen az egyesítés kérdésében teljesen egyetértünk. - mondandója sok kérdés vethetett volna fel Jimin apjában, de a férfi meg se szólalt, csak hátra pillantott fiára, aki megrendíthetetlennek tűnt. - Ez mind a két félnek előnyösebb is lenne, mint ami eddig volt.

- Ha jól értem, nem azért hívtatok ide, hogy békét kössünk, hanem azért, hogy szövetséget? - foglalta össze Kim.

- Igen. - válaszolták egyszerre RM-mel. Jimin lassan leengedte a fegyverét, és hátrább lépve utat adott a két idősebb férfinak, hogy négyen egy asztalhoz ülhessenek. A két vezető, és a két utód feszülten vitatni kezdte a részleteket. Ekkor a pillangó meglepődve vette észre a lassan felé kullogó Sugát, akinek arcát horzsolások, és sebek tarkították. Tekintetébe mély bánat ült, amitől szíve Összefacsarodott.

- Jimin. - kezdte rekedt hangon. - Gondolom senki nem szólt neked az események hevében. - állt feszülten egyik lábáról a másikra. - Tudod, a mai összetűzés pont a bordélynál volt, mert a Főnök nálatok szervezkedett, és ott csaptak le rájuk.

- Igen, és? - kérdezte rideg hangon a szőke.

- Sajnálom, hogy pont tőlem kell megtudnod, de anyád nagyon rosszkor volt rossz helyen, és eltalálták. - halkította le a hangját.

- Tessék? - kérdezte suttogva döbbenten.

- Tudod, mindig vannak járulékos veszteségek. Én... részvétem. - hajtotta le a fejét.

- Nem, nem, nem, nem... - suttogta egyre gyorsabban egymás után a Pillangó.

Sziasztok! Bocsánat, hogy ilyen szomorúan zárom, de holnap megpróbálom hozni a következőt, hogy ne maradjatok bánatosak sokáig. Addig is jó olvasást!