Jin mérgesen nézett a két fiatalra.

- Remek. Hát ez remek! Kimaradsz éjszakára, és így jössz haza? - mutatott végig öccsén.

- Látnod kéne a másik kettőt. - hencegett a fiatalabb.

- Mi van veled? Még két hete se vagyunk itt Kookie!!! De te már lógsz a suliból, kimaradsz éjszaka, verekszel. Megígértem anyuéknak, hogy rendbe teszlek érettségiig. A bajba kerülés a hobbid, vagy mi? - kiabálta mérgesen. - Szoba fogság, örökre. - masszírozta idegesen a homlokát. Jimin eddig bírta, most már hangos röhögésbe tört ki. Jin döbbenten nézett végig rajta.

- Bocs, azt hittem poén volt. - emelte fel védekezően a kezeit.

- Nem az volt. - mélyesztette komoly tekintetét a szőke sötét szemeibe, majd ismét öccsére emelte. - Velem mész iskolába, és velem is jössz haza. A házból pedig ki se teheted a lábad! - mondta szigorú hangon. - Na, gyere hadd nézzem a sebeidet.

- Jin, én, ezt inkább Jiminre bíznám. Hidd el több tapasztalata van. Profin bokszol. Rendszeresen lát el, ehhez hasonló sérüléseket. - hátrált a fiatalabb.

- Hát jó, de ha kell valami szóljatok... és Jimin, nem ismerlek, de remélem nem leszel rá rosszabb hatással. - mutatott mosolyogva a szőkére. Jimin a szemeit körbevezette a házban. Takaros, apró kis otthon volt, két kis szobával, és egy amerikai konyhás nappalival. Jungkook az aprócska fürdőszobába irányította, majd kulcsra zárta az ajtót. Nyögve ült le a földre, és egyből hasára szorította a kezét.

- Nyugi. - szólalt meg Jimin. Egy törülközőt a hideg víz alá tartott. - Ezt tedd a zúzódásra. Minden rendben lesz. - mondta, miközben az elsősegély dobozt kereste. - Gyorsan ellátjuk a sérüléseidet. Pihensz kicsit, és semmi bajod nem lesz. - ült le, ő is, de sötét szemei aggódva csillogtak. Egy másik törülközőt szintén bevizezett, és óvatosan mosni kezdte a barna sebeit. Jungkook hősiesen tűrte a csípős, és egyben hideg enyhülést. - Vedd le a felsőd, had nézzem meg, nincs-e belső vérzésed. - halkította le mézédes hangját a szőke. Kook engedelmesen teljesítette kérését, és csak nézte az őt ápoló szépséget. Egyszerűen, erre nem volt jobb kifejezés. Jimin gyönyörű férfi volt. Hatalmasat nyelt, ahogy tudatosult benne, mennyire furcsák a gondolatai barátjáról. Jimin ekkor tarkójára tette a kezét, amitől egész teste lefagyott. Libabőrös lett az érintéstől, és arcát is elöntötte a forróság. A szőke közel volt hozzá, túl közel. Szemeibe nézett, majd arcán egy apró, csábos mosoly jelent meg.

- Ne nézz így rám! Szinte felfalsz, és zavarba hozol. - mondta halkan, és bársonyosan. Jungkook, ha lehet még inkább zavarba jött. Hirtelen elmúlt minden fájdalma, és csak Jimin létezett, aki sóhajtva dőlt előre, és összeérintette a homlokukat.

A barna izmai teljesen befeszültek a másik közelségétől. Arcán érezte cukorka illatú leheletét, és ajkai olyan közel voltak az övéhez, hogy szinte nehezebb volt nem érinteni, mint megcsókolni őket. Jimin tovább fokozta ezt az édes, és ismeretlen szenvedést, azzal, hogy apró, meleg ujjacskái, finoman simogatni kezdték tarkóját.

- Mit csináljak veled, hmm? - kérdezte játékos hangon a szőke. - Elbizonytalanítasz. Azt mondod heteró vagy, és soha nem tudnál megdugni, mégis álló farokkal nézed, amikor maszturbálok. Most pedig úgy bámulsz, mint aki belém van zúgva. Hogy van ez Kookie? - A kérdés válasz nélkül maradt, hosszú percekig. Jimin elvesztve a türelmét, finoman végig nyalt a formás rózsaszín ajkakon. Nyelve épphogy érintette Jungkook száját, de elég inger volt, hogy a férfit magához térítse furcsa, vágyakozással teli, döbbent állapotából. A barna, mint aki most ébredt álmából, elhúzódott, és elkapta a tekintetét az előtte ülőről.

- Kérlek, gyorsan lásd el a sebeim, mert fáradt vagyok.... - mondta rekedtes hangon. Jimin elkomorodva bólintott, majd hozzá látott a művelethez.

Hosszú csend állt be közéjük. Mire Jimin ismét megszólalt Jungkook már az ágyban feküdt.

- Tudom, hogy nem ez a legalkalmasabb pillanat, de gondolkozz el a vezető szerepen. - indult a kijárat felé.

- Nem igazán vagyok az a vezető típus. Még pár kölyök baját se tudom ellátni. - nevetett gúnyosan Kook.

- Mert talán Suga, igen? Csont, és bőr a srác. Nem hallottad az apám? Egy maffiavezér nem mocskolja be a kezét. - ingatta fejét mosolyogva.

- Mikor kezditek? - kérdezte a barna töprengve.

- Ma este beszél Nam az apjával. - tette a kilincsre a kezét Jimin. - Én pedig üzenek az enyémnek. Holnap reggel már senki se lesz biztonságban.

***

Jimin a bordélyba vezető úton azon gondolkozott, hogy jutott idáig. Amikor Namjoonnal találkoztak, még nem gondolta, hogy ennyire elfajulnak a dolgok. Akkor is épp, így a gondolataiba merülve sétált, a Han folyó partján. Aztán egy izmos mellkasba ütközött. RM ott állt előtte, és aggódó tekintettel nézett végig rajta.

- Jól vagy? - kérdezte komoly rekedtes hangon.

- Már miért ne lennék? - kérdezett vissza Jimin mosolyogva.

- Hát mondjuk azért, mert Suga elég idegesnek tűnt... - forgatta a szemét Rapmon.

- Levezette a feszültséget, aztán lelépett. Nem volt gond. - legyintett Jimin, és megpróbálta kikerülni a férfit, de az elé állt.

- Ne hazudj nekem! - ragadta meg a szőke vállát. Jimin sóhajtva dőlt egész testével a másiknak. Soha senkit nem érdekeltek az ő érzései, pont emiatt nehezen tudott beszélni róluk.

- Megerőszakolt. Jungkook előtt. - ahogy kimondta a szavakat, érezte a mellkasára nehezedő súlyt. Valósággá vált. A legjobb barátja, akit eddig szeretett, a lehető összes módon elárulta őt. És a férfi, aki akarata ellenére, kezdett egyre többet jelenteni neki, ezekután valószínűleg bottal se nyúlna hozzá.

- Tudtam. Gyászosan nagy csend volt az A-sok között. Jól vagy? - emelte fel a mellkasába simuló fejet. A sötét szemekben ismeretlen fény csillogott, valami a mély bánatból, valami az elemésztő bosszúvágyból, és valami egy megingathatatlan elhatározásból. 

- Nem, de jól leszek. Yoongi elvesztette a bizalmat, ha most ezt kihasználom, akkor eltűntethetem a vezető szerepből. - távolodott el, de Namjoon visszahúzta, és szorosan megölelte az apró izmos testet.

- Segítek bármire is készülsz. - suttogta az illatos szőke tincsek közé. Nem akarta tagadni, a férfi teljesen elcsavarta a fejét, ahogy előtte rengetegnek, és tudta, ő is pont annyira nem kaphatja meg, ahogy az összes többi. 

Egész estig beszélgettek a folyóparton. Szorosan egymáshoz simulva tervezték, hogyan tudnának a leggyorsabban megszabadulni az A-sok bandavezérétől.

Jimin egy pillanatig se titkolta, milyen nagy szerepet szán Jungkooknak. Rapmon bolond lett volna, ha nem látja át a szőke, amúgy is hézagos álcáját. Bármennyire is erős, és határozott férfi volt, most megtört. Ez a törés, pedig Suga hibája volt. Legalább is a szőke, ezt akarta hinni, mert az igazság ijesztő volt. Először is az, hogyha bárki más lett volna, Jungkook helyett a vécében, semmit se jelentene neki az egész. Csak olyan szex lenne, amihez nem volt kedve. Másodszor pedig az, hogyha Jungkook nem kerüli el tanítás után, saját magát is bajba keverve, és nem küldi el, miután segít neki, akkor talán semmit se érezne.

Jimin sóhajtva nézett a nagy, fehér villára, amiben ismét fagyos csend honolt. Egyértelmű volt, hogy a maffiavezér ismét ott tölti az éjszakát. Ez most kapóra jött Jiminnek. Ahogy a kilincsre tette apró kezét, érezte, hogy szíve felgyorsul. Majd erőt véve magán lenyomta azt. Olyan volt a ház, mintha teljesen üres lenne, pedig tudta, hogy a földszint összes szobájának lakója, otthon van. A lépcső fokokat gyorsan szelte, de rá nem jellemzően, felérve kapkodta a levegőt. Az idegesség szinte teljesen megbénította. Az apja ott ült, iszogatva, egy száll nadrágban, a kanapén, míg anyja épp a vállát masszírozta, meglehetősen alul öltözve. Jimin undorodott a gondolattól, hogy a nő, mennyire imádja a férfit. 

- Fiam, merre jártál? A főnök már régóta várt rád. - engedte el az izmos vállakat. Szeme szemrehányóan csillogott. - Nehezményezte, hogy nem tudom merre jársz, jogosan. - sétált közelebb, míg köntösét összébb húzta. 

- Azért nem tudod Mama, mert soha nem érdekelt. - rántotta meg a vállát a szőke. A nő vastag ajkai vonallá préselődtek. Jimin bájos arcvonásait, és ezeket az ajkakat örökölte csak tőle. Minden más tekintetben az apjára hasonlított, még a pillantása is, épp olyan felsőbbrendűen hideg volt, mint neki. A nő közelebb lépett hozzá, és kezét meglendítve, arcul akarta csapni szemtelen kölykét, de a szőke elkapta csuklóját, és fenyegetően végig pillantott anyján. - Elég rossz napom van. - mondta élesen.

- Jobban is tisztelhetnéd a nőt, aki felnevelt. - szólalt meg, az eddig csendben üldögélő férfi. Jimin elengedte anyja kezét, és finoman végig simított a szép arcon, majd fejével intett, hogy jobb lesz, ha kettesben hagyja őket. - De legalább látszik, hogy apád fia vagy. Pontosan tudod, kivel mit tehetsz meg, és nem hagyod magad. - A szőke nem ment közelebb, a falnak támaszkodott, és lazán hajába túrt. 

- Beszélnünk kell.

- Igen, én is, ezért vagyok itt. Mit gondolsz, helyre tudod állítani a tekintélyeden esett csorbát? - kérdezte egy szál cigarettát elővéve nadrágzsebéből.

- Talán, de túl sok időbe telne. - rázta a fejét. - Önnek, most kell valaki.

- Mert? - emelte fel a szemöldökét. - Azt terveztem, idővel, ahogy látom, hogy kiérdemled elismerem, hogy a fiam vagy, majd utódommá teszlek.

- Nincs ennyi időnk, mert Suga elkövetett egy óriási hibát. - fejtette ki Jimin. Apja cigarettája felizzott, és tekintete kíváncsian csillogott. - Önkényesen beszállt a drogbizniszbe.

- Kizárt. Az a délieké. Ő is tudja. - fújta ki a füstöt.

- Apa... - préselte ki magából Jimin, amire a férfi szájából kiesett a füstölgő szál. - Beszállt a drogbizniszbe. - ismételte meg, amire a férfi felállt, és telefonját füléhez szorította.

- Kim. - mondta komoly hangon. - Én sajnálom, csak a buta kölyök... - támaszkodott az ablaknak, és elkezdte kémlelni a környéket. - Nem tudtam róla. - mondta gondterhelten. - Kim... biztos lenne békésebb megoldás is. Értettem, akkor győzzön a jobbik. - nyomta ki a telefont, majd újra a füléhez emelte. - Szia! Adj ki teljeskörű riasztást, vége a békének. - mondta ki a szavakat, amitől Jimin, addig is gyorsan verő szíve, szinte kapálni kezdett. - A fiad pedig, küld ide hozzám. - adta ki az utasításokat. 

Az idő ezután gyorsan pergett, kint egyre több sötét autó gyülekezett, állig felfegyverkezett emberekkel. A Pillangó jól ismerte őket, hiszen kis kora óta, ezek a gazfickók vették körbe, és most itt voltak mind. Készen arra, hogy bármi is lesz, megvédjék a főnöküket. A többi autótól eltérően, lassan begördült egy kocsi. Yoongi szállt ki két, karját erősen szorító, nagydarab férfival. Ahogy felnézett az épületre, arcán a tiszta félelem tükröződött. Egy pillanatra összeakadt a tekintete az ablakban álló Jiminnel, és a vezetővel. Szemei fájdalmasan megcsillantak, ahogy az árulást felismerte. Az út az emeleti nappaliig hosszú, és kétségbe ejtő volt számára. Már akkor megbánta, amit Jiminnel tett, amikor még ki se lépett az iskolai vécéből, de már késő volt. Az agyát túlságosan ellepte a köd. Félt, hogy elveszíti legjobb barátját, és épp ezért szinte ellökte őt. Ahogy az emeletre értek, már képtelen volt a szőke szemébe nézni. - Ülj le öcsi. - mutatott a főnök az egyik fotelre. - Látom nem nagyon akartál jönni.

- Amikor meghallotta, hogy vége a békének, megpróbált elfutni, de az apja nem engedte. Azt mondta, szembe kell nézzen a hibáival. - felelte helyette az egyik izomagy.

- Yoongi... Yoongi... Yoongi... - ingatta a fejét mosolyogva a maffiafőnök. - Jimin volt kedves elmondani nekem, hogy milyen kellemetlen helyzetbe hoztál minket. - mutatott az ablaknál álló szőkére, miközben ismét helyet foglalt a kanapén. - Sajnálom, de nem nézhetek el neked ekkora hibát. 

- Én sajnálom... - emelte fel a tekintetét, és egyenesen Jimin sötét szemeibe nézett, aki libabőrös lett a szavaktól. - Annyira féltem, hogy elveszítelek, hogy elárulsz, hogy eltaposol, hogy én vívtam ki. - mondta remegő kézzel, a cigarettájára gyújtva. 

- Úgy látom, valami történt köztetek, de majd később megbeszélitek. Most Jimin... - nyújtott felé egy kést. - ...hogy picit lenyugodjanak a kedélyek, add vissza, amit kaptál. - parancsolta ellentmondást nem tűrően. A Pillangónak nem kellett kétszer mondani. A két verőlegény erősen lefogta Sugát, amíg Jimin eléért, majd egy határozott mozdulattal, a combjába mélyesztette a kést. Yoongi üvöltött a fájdalomtól. 

- Ha azt adnám vissza, akkor ide kellene szúrnom. - mutatott a mentahajú mellkasára. - De arra képtelen lennék. - suttogta, hogy csak ő hallja.

- Nos, ezzel meg is volnánk. Verjétek jól el, hogy megtanulja, hol a helye. Nem szeretem az ilyen, irányíthatatlan mitugrászokat. - állt fel vidáman a maffiavezér, mint aki jó munkát végzett. Ahogy léptei halkultak, Jimin szívverése is lelassult. Nem akarta végig nézni, ahogy gyerekkori barátját megverik. Szobája felé vette az irányt, hogy annyit pihenjen, amennyit csak tud. Másnap igazán nehéz nap várt rá.

***

Jungkook a tükör előtt nézte foltokkal tarkított bőrét. Sokkal jobban érezte magát, mint az este, de még mindig fájdalmas volt számára a mozgás. Agya egy pillanatra sem állt le, még álmában is Jimin ajánlatán gondolkodott. Soha nem volt szent, de hogy egyszer egy egész maffiát irányítson? Persze mellette lenne a Pillangó, és Rapmon is, de képes lenne egyáltalán rá? Ekkor az ajtó hirtelen kinyílt, és ott állt mögötte Jimin. Szájában nyalókát forgatott, és döbbenten nézett végig a meztelen, tökéletes testen. A széles kidomborodó váll, bicepsz, a kockás has, és a vastag izomtól feszes combok hangos nyelésre késztették a szőkét. Tekintetét elkapta a férfiről, aki mintha álmaiból lépett volna ki. Szép arcán két, halvány piros folt jelent meg, és hangja remegett, ahogy megszólalt.

- Bocs, Seok tanár úr, azt mondta már biztos fent vagy.  - szabadkozott a földet kémlelve.

- Semmi gond, tegnap nekem is volt időm megnézni téged. Legalább visszaadtam a tartozást. - mosolyodott el zavartan Jungkook, de maga se értette miért mondta ezt. - Ha már úgy is láttál, megnéznéd a foltokat, mennyire vészesek? - fordult a szőke felé, aki kényszeredetten emelte rá a szemét. Minden lépésnél a nyugodt, ám most is méretes farka megmozdult izmos combjai között. Jimin tekintetét csak úgy vonzotta. Ő már sokkal kevésbé volt nyugodt. - Hát ezért van, mindig édes cukorka illatod. - mutatott a nyalókára. Nem kerülte el figyelmét a férfi vágyakozó tekintete. Ami viszont meglepte, hogy képtelen volt megálljt parancsolni az önkéntelen flörtölésének.

- Nem tűnnek vészesnek. Szerintem ma már jöhetsz iskolába. - motyogta, egyre hevesebben forgatva a cukorkagömböt nyelvével. Jungkook magára kapta az ágyon heverő pólóját, ezzel kicsit lenyugtatva a szőke feszült állapotát.

- Az viszont finomnak tűnik. - állt meg közvetlenül előtte, már csupán félmeztelenül. Jimin szíve majd kiugrott. Egész teste egy dolog után vágyakozott, csak agyának egy pici zuga tartotta vissza attól, hogy bármit is tegyen.

- Döntöttél a tegnapival kapcsolatban? - kérdezte még mindig remegő hangon.

- Nos, ez rajtad múlik. Ha megkóstolhatom, és ízlik, akkor benne vagyok. - mondta a nyalókára mutatva. 

- Miért? - kérdezte a cukorkagömb pálcáját fogó Jungkookot.

- Mert, ha ízlik, akkor megváltoztam, és ha ennyire megváltoztam, talán ideje kipróbálnom, ezt a maffiásdit is. - hajolt előre, és ahelyett, hogy a cukrot, inkább Jimin édes ajkait, és nyelvét nyalta végig. Tekintetük egymást tartotta szorosan, mindketten kábultan merültek a másikba. 

Jungkook mosolyogva lépett el a szőkétől, és hosszan mélyen hümmögött egyet.

- Határozottan megváltoztam. - összegezte a benne dúló rengeteg új érzést. - Válaszoltam a tegnapi kérdésre? - Jimin összezavarodva tette vissza szájába a nyalókát.